Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-25 / 122. szám
SZENTENDREI „MOZGÓ TÁRLAT.” Barcsay-munkäk Czakó Margit szövésében A szentendrei Péter-Pál Képző- és Iparművészeti Alkotóközösség 1907-ben jött létre azzal a gondolattal, hogy a helybeli iparművészek — az ipart művészi elhivatottsággal művelők — tevékenységét felkarolja, azok érdekvédelmét ellássa. Ez az alkotóközösség évekkel ezelőtt galériával egybekötött boltot bérelt ki magának a Péter-Pál utcában. Tagjai sorrá állítják ki munkáikat a Péter-Pál Galériában. Május hónapban Czakó Margit gobelinszövő falikárpitjait tekintheti meg az érdeklődő. Beszélgetésünkhöz ez adott alkalmat. Ez — és más is. Jelesül a „leszőtt szentendrei iskola”, ami feltétlenül ehhez az iskolához köti a nevét. — Igen, hiszen ’69 óta, amióta Szentendrére kerültem (Kecskeméten születtem) — tudjuk meg a kiállított munkák megtekintése után —. több helyi művész gobelinjét szőttem meg mint kivitelező. Például Barcsay Jenő munkáit, majd Hajdú László, Balogh László és Korniss Dezső gobelinjeit... és következtek volna Deim Pál hajzai, dé sajnos, az anyagiak mind ez ideig ezt lehetetlenné tették. Támogatót. szponzort kellene találni. — A szentendrei festők „alapszervezete” erre nem képes? — Sajnos nem. — Czakó Margit nevével — jegyzem meg — jómagam a Barcsay-múzeumban kiállított kárpitokon találkoztam. — Érdekes és igen „értelmes” szakasza életemnek az, amikor Jenő bácsival dolgozhattam. A 80-as évek legelején hozakodtam elő Barcsay mesternek azzal a gondolattal, hogy egy teljes szentendrei falikárpit-so- rozatot szeretnék elkészíteni — kedvet és erőt érzek magamban, s talán még időm is lesz hozzá. Persze arról fogalmam sem volt. hol és milyen pénzzel, s főleg hová fognak kerülni a munkák. Barcsay bácsi nagyon örült az elképzelésnek; a barátok egyenesen hézagpótlónak tartották az úgynevezett szentendrei kárpitot. így történt aztán, hogy 1982 és 88 között a Barcsay-műhelyben dolgoztam. — Indíttatásod tehát, elsősorban a művészet oldaláról jön. - ' — Magam is így érzem. Az iparszerű megoldásokat a2 én szakmámban nem ■igazából érzem magamhoz közel. — Mi a véleményed a gobelinszövésről? — A franciák óta, és itt a •főúri és királyi udvarokban megszületett gobelinművészetre gondolok, igen sokat esett... már ami a megbecsülését illeti. Igaz. a szakma is változott valamelyest: akkor egy centiméterre 8-12 szál jutott, manapság leginkább 4 felvetőszál kerül ebbe az egy centiméterbe. Ha csupán erre gondolunk ... Ámde én inkább arról beszélnék, hogy ■mit érzek munkám kapcsán. Magam az előadóművész szerepét látom ebben, annak a színésznek a „bele- játszását”, akinek az a feladata, hogy megszólaltasson, megjelenítsen nagy írók által megrajzolt a’ako- kat, A művészetet, a játékot ettől a szakmától sem lehet elvitatni, elzárni, mi-, ként a színészektől sem. Amíg Czakó Margit a látogatókkal foglalkozik, a hatalmas szövőszéket csodálom meg a rajta függő megannyi színes fonállal. Megtudom, hogv a megnyitón iskolások, a szakmában tanuló egyetemisták fordultak meg a galériában, nekik mutatta be a művésznő a szövés csínját-bínját. És megtudom azt is, bogy a már textiltitkokat - ismerő egyetemisták' egyike-mási- ka nem hitte el, hogy az egymásba folyó színek (a Korniss-gobelin mellett függő Tégla, kőfaragó jel című vászonról van szó) szövés eredményei — és nem festettek ... — Képzeld el — fordult felém Czakó Margit —, találkoztam olyan minisztériumi alkalmazottal. aki nem is hallott Barcsai/ gobelinjeiről, nem látta azokat. Mit szóljunk a fiatalokról! — Aztán a beszélgetés kapcsán előhozakodik újabb titkával: a tavasszal általános iskolát neveztek el Baresayról Szentendrén; nagyon szeretné, ha szövő- osztályt indíthatna — pontosabban: fakultatív szövé- szetet ebben az iskolában. Bárcsak sikerülne, gondolom, miközben jegyzet- füzetembe ilyesmiket vések be: „nem kapta meg a Soros-ösztöndíjat a szentendrei kárpitsorozatra”, meg hogy „inkább külföldön szerepeltetik- munkáit — a Kapuk című háromrészes összeállítás a francia Fils et Métiers csoport vándorkiállításain vész részt”. — Ezekkel a munkákkal — kérdem — vajon nem lehetne egy hazai „ambuláns kiállítást” szervezni? — Hogyne — így a „válasz”—, hiszen már ez a Péter-Pál utcai tárlat is mozgó tárlat: naponta hozom és viszem a szőnyegeket. fel a művésztelepre, le a Péter-Pál utcába... Kinek volna csekély 13 ezer forintja a biztosításhoz? Bágyoni Szabó István Czakó Margit — szövőszékével (Deim Péter felvétele) Bagi gyerekek ropták (Folytatás az L oldalról.) vegyes összetételű, az anyaországbeliek mellett' szép számban képviselteti magát a magyar, illetve a horvát kisebbség is. Elsősorban a magyarok lelkét „célozták” meg a ge- rersdorfi skanzenben rendezett Galga menti nép- művészeti kiállítással, de a vártnál több német ajkú érdeklődő is elvándorolt a faluba. Az aszódi Petőfi Múzeumot dr. Soós Sándor képviselte. A kiállítás sikerét Korkes Zsuzsa néprajzosmuzeológusnak köszönhették. aki ez alkalomból be- ‘ mutatta megyénk népvi-' seletét, felelevenítette vidékünk szokásait és hagyományait. Ebben nagy szerepet ját- ■ szottak a Bagról érkezett Muharay Elemér népi - együttes gyermekei, akik iglói Éva vezetésével játszották el a híres Galga menti lakodalmast. Az alsóőri plébános beszéde után Güssing pol- - gármestere, illetve Pest megye közgyűlésének alA bagi népi táncosok Galga menti lakodalmast mutattak be (Vimola Károly felvételei) elnöke, dr. Péteri Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket, hangot adva annak a reménynek, hogy ez a rendezvény alapkövét jelentheti a tartós kapcsolatnak a két régió között. A skanzen tulajdonosa, Erhard Kisser grafikus- művész szavai zártak a rendezvényt. Mégha tottan mondta: „Még soha nem volt ilyen igaz, őszinte és szeretetteljes légkör az egy éve megvásárolt faluban”. Papp Antonella Börzsöny-napok ’92 „Kemencze, Hont vm„ népes magyar falu, egy meredek hegy tövében, Ipolysághoz 1 mfd. 1131 katho- iikus lakossal, katholikus parochia templom. Vendég- fogadó. Több urasági épületek, boltok, és malmok. A megyei gyűlések ezelőtt itt tartattak, de leégvén a vármegyeház teteje, annak falai most romokul puszimnak; s az Areopagus helyén baglyuk tanyáznak —■' földszint pedig néhány őrült gyógyítatik.” Fényes Eleknek, a magyar földrajzi statisztika megteremtőjének múlt század közepén kiadott könyvéből való a fenti idézet, akkor így nézett ki. Kemence, Hont vármegye egykori székhelye. A leírásból a mai másfél ezer lakosú községre alig-alig ismerni rá. Kemence a Bör- jzöny nyugati tájának természetes központja, rég megépült vízvezetékkel, korszerű iskolával, a festői szépségű Nagy völgy ben úszómedencés ifjúsági táborral és a fellendülő polgárosodás olyan csalhatatlan jeleivel, mint 3-4 ízlésesen berendezett kisvendéglő, gazdag választékú boltok, parkosított főutca. Közel egy évtizede merült föl, főként a községből elszármazók körében — akik között van atomfizikus, kórházi főosztályvezető orvos, minisztériumi főtanácsos, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet —, hogy meg kellene alakítani a Börzsöny Baráti Kört. A tétova gondolatot telt követte, és 1934 májusában megalakult a kör, amely azóta is eredményes munkát végez. Mivel a kör munkájában az első időkben főként olyan polgárok A biatorbágyi bábostalálkozón tűnt fel a pilisszántói Lámenta együttes. Nemcsak érdekes nevéVel, hanem a szántói népi hagyományokból felépített előadásával is, melyben egy beavatási szertartásra ismertem. Egy kisfiú Luca napjának éjszakáján meg akarja ismerni a bálozó boszorkányokat, démonokat és ördögöket, akik észreveszik és megfogják. Nem tudna többé szabadulni, ha előrelátó nagyanyja meséiből nem ismerné őket. így azonban mindegyiküket leleplezi, nevükön nevezi, s ezzel megszabadul bűvkörükből. .Az érdekes történet és az ügyes bábok ellenére valahogy elsikkadt az előadás. Talán nem a legszerencsésebb helyen és időben kerültek sorra. Agócs Attilá- né Ibolya, a bábcsoport vezetője nem elégedetlen, örül a találkozó ötletének és a többi csoport előadásának. Apró, fürge fiatalasszony, tanítványai között maga is gyereknek tűnik. Nem véletlenül mondok tanítványt, hiszen a bábosok többszörösen is tanítványai, ő a Dilisszántói általános iskola igazgatóhelyettese és rajz— matematika szakos tanár. Szombathelyről származik, a debreceni egyetemre !árt, népművelés—néprajz 'zakra, ott kezdett habozni. — Akkor a paraván túlsó felén mozgattam a bábokat A Lámenta játékai Bábozik, sző, tanít — emlékszik vissza. — Sokszor bánom ma is, miközben rendezek, hogy játékosként nem tudok szerepelni. Most kilenc gyerekkel dolgozik, akik — ellentétben az előző csoportokkal — nyolcadik után nem akarnak felhagyni a bábozással. elhatározták, hogy az általános iskola elvégzése után is együtt maradnak. — Mindig vannak új jelentkezők, de amikor kiderül, milyen komoly munka zajlik a csoportban, sokan lemorzsolódnak. A gyerekek— éppen ezért — igen szigorúak egymással, ha valaki kétszer' hiányzik a próbákról igazolatlanul, nem jöhet többet! Maguk határoztak így, én nem is szólok bele — mondja Ibolya, s mintha kicsit rosszal- laná ezt a szigort. Amikor idekerült Pilisszántóra (képesítés nélkül kezdett tanítani, mert akkor még nem fogadták el szakirányú végzettségnek a diplomáját), használni próbálta szaktudását. Felnőtteknek. majd gyermekeknek szervezett honismereti szakkört. Gyűjteni kezdte a szlovák hiedelmeket, meséket, népdalokat, s ezekből nemcsak tanulmányok születtek, hanem bábelőadások is. Maga is csodálkozott, hogy a helybéliek közül milyen kevesen ismerik saját hagyományaikat, például a Luca-napi mese szellemeinek nevét a tősgyökeres pilisszántói bábos gyerekek tőle hallották először. Lámentáról. még kevesebbet hallhattak, mivel Tamási Áron művei nemigen szerepelnek az általános iskolai tananyagban. Ö a Szegény ördög felesége, a locsi-fecsi ördögasszony, akinek soha be nem áll a szája. Amikor erre a darabra esett a választásuk, hogy előadják, megtetszett az ördögasszony neve, fel is vették. Ibolya nemcsak tanítással, bábozással és néprajzzal foglalkozik. Azon túl, hogy most éppen szétkapta a házat egy tavaszi meszelés céljából — családja nagy bánatára —. nagyon sok terve van. — Akkor érezném jól magam, ha azt a hatvanféle dolgot, ami érdekel, egyszerre csinálhatnám vallja nevetve. Szobrász férjétől kedvet kapott a faragáshoz, mintáAgócs Attiláné (Vimola Károly felvétele) záshoz — párja egyik kedvence Ibolya amei’ikai dióból készült sótartója —. de az anyagok közül a textilhez vonzódik a legjobban. — Majd, ha idősebb leszek — tervezi —, sokat fogok szőni! Eddig egy kis szövőkereten kísérleteztem, de most kaptam egy nagy szövőszéket is. Nem kell sokat öregednie, csak néhány hónapot, hiszen a nyári szünet hamarosan beköszönt, akkor pedig meg sem állnak a nemrég vásárolt — bár enyhén romos — Somogy megyei présházukig. Természetesen a szövőszéket is viszik Lehet, hogy szeptemberb-’r már szövött bábokkal fog játszani a Lámenta?! Pachner EJit vettek részt, akik nem Kemencén vagy a környező községekben laktak, ezért a tevékenységük elsősorban a szülőfölddel való kapcsolattartásban merült ki. A szombaton megtartott tisztújító közgyűlésen — melyen vendégként megjelent dr. Inczédy János, a Pest megyei közgyűlés elnöke és dr. Kakuszi Mihály helyettes államtitkár a Népjóléti Minisztériumból, valamint a közeli települések polgármesterei is — gyökeres változás következett be a kör munkáját illetően. Dr. Mészáros Lajos, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főtanácsosa — akit ismételten megválasztottak. négy évre a Börzsöny Baráti Kör elnökének — erről a következőket mondotta: — Az elmúlt közel egy évtized tapasztalatai arra indítottak bennünket, hogy ápolván gyökereinket, melyek a tájhoz és népéhez kötnek, munkánkat a továbbiakban Kemencén és közvetlen körrtyékén kell megerősíteni. Ezért úgy döntöttünk, hogy kibővít- jük a vezetőséget; elsősorban Kemencén élő emberekkel, hiszen a legtöbbet ők tudnak tenni a községért és a kistájért. Az ön- kormányzatok gazdálkodása távlatokban lehetőséget nyújt arra, hogy „tájban gondolkozhassanak” a települések képviselő-testületéi, esetleg akár közös beruházások megvalósításán is. Az itt élő emberek számára hallatlanul fontos lenne kihasználni a táj idegen- forgalmi vonzerejét, ha egyelőre más nem kínálkozik, falusi vendéglátás formájában. Kemence anyagilag képtelen egy ilyen programot finanszírozni, ezért javasolni fogjuk, hogy szervezzék meg a kistáj polgármestereinek tanácsát. Mi nagysn szeretjük szülőföldünket, s ha távol élünk is, rajta tartjuk szemünket az itteni községeken, és segítünk minden ésszerű kezdeményezést, amely a környék falvaiból indul ki. Az egész nano11 gazdag programo* színesítette a váci ifjúsági fúvószenekar szereplése, a késő délután megrendezett tábortűz és a hajnalig tartó utcabál. —s —n ■
