Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-25 / 122. szám
KETTÉTÖRT A KITELEPÍTETTEK szíve visszahúz (Folytatás az 1. oldalról.) szén a kitelepítettek az ország rendkívül értékes részét alkották, dolgos, szor- galmas életükkel példát mutattak környezetüknek. Köszönet illeti meg Németországot, hogy a második világháború utáni nehéz helyzetben befogadta a ki- telepítetteket, és biztosította számukra azt a lehetőséget, hogy ki-ki munkája, szorgalma alapján elfoglalhassa helyét a német társadalomban — fejtette ki a ráckevei polgármester. A két város vezetése egyetértett abban, hogy a testvérvárosi kapcsolat segíthet a harmadik generációnak megismerni nagyszülei egykori hazáját és nyelvét. Ennek első lépéseként az iskoláknak, művelődési házaknak kell egymással baráti kapcsolatokat létesíteniük. A vendégek hétvégi programját is ennek szellemében állították össze. Szombaton a Kölcsey Utcai Általános iskolába és az Ady Endre Gimnáziumba, vasárnap pedig a művelődési központba vitték el őket, ahol a kulturális intézmények életével, mindennapjaival ismerkedhettek meg, betekintést nyerve a magyarországi oktatásba, köz- művelődésbe, szokásokba. Mindkét város vezetői úgy gondolták, hogy a gazdasági kapcsolatok kialakítása legalább annyira fontos, mint a kulturális együttműködés. De hangsúlyozták, ez a feladat az üzletemberekre vár, a városok testületéi csak a kezdeményező, kapcsolatteremtő lépéseket tehetik meg. Ennek jegyében látogattak meg a cal- deniek néhány helybeli vállalkozót és vállalkozást. Ráckevén kívül Pest megye más nevezetességeivel is megismerkedhettek a vendégek. A népek közötti barátság jelképe kell hogy legyen ez a kapcsolat — ez volt a véleménye Hans Knab calde- ni polgármesternek, aki elmondta: meg van győződve róla, hogy aki energiát fektet ebbe a kapcsolatba, az ugyanezt az energiát vissza is fogja kapni. A caldeni delegáció ma délelőtt utazik vissza Németországba. H. Cs, | Testvérvárosi szerződést kötött a bajor Calden település és Ráckeve. Ennek nyomatékéül a két polgármester, Kulcsár István és Hans Knab jelképes ajándékot adtak városaiknak (Vimola Károly felvétele) Az üzemek már n Véradó nap Dunavarsányban Ahogy leszállók a duna- varsányi állomáson a vonatról, hallom a hangosbeszélőt: véradásra hív a művelődési házba. Már a helyszínen megtudom, hogy a vonat érkezéséhez igazodott a hívás. Kevesebben adakoznak Az előtérben levő asztalok egyikénél magában uzsonnázgat egy vékony, középkorú asszony: ő már túl van a dolgon. Binszki Já- nosnénak hívják, pénzügyi előadó volt, de jelenleg munkanélküli. — Sokszoros véradó vagyok — mondja. — Hetven- háromban segítségre szorultam. Akikor megfogadtam, ha tudok, én is adok. Tavaly Hajdúszoboszlón nyaraltunk, ott is jelentkeztem. Ha csak valami akadálya nincs, akkor jövök. Adnak ilyen szép kis emléklapot — mutatja. — Kilencvenben kaptam meg a tízszeres véradó kitüntetést, plakettet, emléklapot. Nullás a vércsoportom. Az a legjobb, az mindenkinél jelhasználható. Amíg dolgoztam, vöröskeresztes vezetőségi tag Is voltam. A munkahelyemen is többeket rávettem, hogy tartsanak velem. A férjem szintén rendszeres véradó. Két katonafiúnk, két férjhez ment lányunk van. A fiúk még csak adnak vért a katonaságnál, de a lányok egy kis tűszúrástól is félnek. Glázer Mihályné, a polgármesteri hivatal szociális előadója, itt a véradásnál mint vöröskeresztes titkár segít. Ügy látja, mostanáNem azért, mert tudálékos vagyok, de szeretek utánajárni a dolgoknak, teszem azt érdekel, honnan ered a Tóalmás név. Almást sehol nem láttam, S tó is csak az van, amit báró Prónay ásatta- tott a Bócza kertben jő kétszáz éve, s melyben Gáspár elvtárs fogdosta a potykákat ’88 végéig. (Valaki mesélte, a halászmester úgy csalogatta a víz alatt a halakat a horgára, mint a kis kanász a malacot a vályúhoz: kukoricával.) lakat az ajtón Komolyra fordítva a szót, eredetileg nem Tó, hanem Tóth volt az előnév, s az Almást különírták. (Az I751-es pecséten ezt olvasni: Tothx Almasx Pe- cyttye.) Amiből is könnyű következtetni, szlovákok laktak itt annó dacumál. Almáskert is volt, de rég kipusztult. Viszont azt nem is álmodták az elődök, hogy milyen kincs húzódik a talpuk alatt a föld mélyében. A csúzt, reumát gyógyító termálvizet a hatvanas években fedezték fel. Ezt kihasználandó épült a ter- málstrand és kemping, s alighanem ez is az egyik ok (ha nem tő ok),, amiért Tóalmáson több mint 450 újkori honfoglalót, 374 hétvégiház- és 80 hétvégite- lek-tulajdonost jegyeznek. Mint arról már hírt adtunk, a hasonló intézmények május 1-jén nyitottak, ugyanakkor a tóalmá- siak strandja zárva maradt. A település polgár- mesterétől megtudtuk, a Tóalmás benyújtotta igényét Jövőre saját gazdaként ban kevesebb az önkéntes véradó. — Feloszlott sok üzem, melyekben azelőtt nyomtatványokkal, előjelentke- zéssel megszervezték az ilyen akciókat. Most inkább községi szinten szervezzük. Idén vezettük be, hogy évente nem egy, hanem két alkalommal jelentkezünk. Az üzemvezetőkkel felvesz- szük a kapcsolatot. Plakátokkal, szórólapokkal hívjuk fel a figyelmet az eseményre. Azoknak, akik már máskor is adtak vért, idézést küldünk. Voltak ma is első véradók szép számmal. Részt vett az én két fiam is, de azért mégsem annyira a fiatalok, hanem a középkorúak jönnek. Perjést Mihály szintén sokszoros véradó, öt is 1990-ben tüntették ki a tizedik alkalomból. Rakodó- munkás a Ferencvárosi pályaudvaron. Otthon a kerttel, a jószággal van elég munkája, mégis szakított időt, hogy eljöjjön. Utána frissebbek — A „seregben-’ kezdődött, ahol jutalomszabadsággal ösztönöztek rá. Megszoktam. Legalább cserélődik a vér, frissül az ember. Az én példámtól kedvet kapott a feleségem is. Hét gyerekünk van, soha nem tudhatjuk, hogy mikor szorulunk rá a segítségre. Habár ne legyen rá szükség, mégis előfordulhat, hogy ma én adok, holnap meg nekem adnak. Dr. Kovács Máté belgyógyász vizsgálja a jelentkezők alkalmasságát: — Itt is, mint mindenhol, kevesebben jöttek, mint egy-két évvel ezelőtt — panaszolja. Mindent, ami nem termelés, veszteségként könyvelnek el. Juttatásokban ma már nem részesül a véradó, nem kap négyórás munkaidő-kedvezményt sem. Talán majd megszületik ennek a jogi szabályozása. Bizonytalanságban élnek az emberek. A megjelentek elmondják: munkanélküliek, vagy már csak két hétig, vagy csak augusztusig lesz munkájuk... Ez lelkileg károsan befolyásolja őket. Több az aikaimatian Túl magas a véradásra alkalmatlanok aránya. Eddig a hetven jelentkező közül tizenhármat találtam annak. Előfordult, hogy nem feküdték ki az influenzát. Nem akarják elveszíteni a munkahelyüket, inkább betegen iS elmennek dolgozni. Beszélgetésünknek véget vet, hogy egy fiatalember érkezik a rendelőnek használt szobába. Vizsgálat után megkérdezem az eredményt: ő megfelelt: Oltai Ottó, a Petőfi Tsz üzemében vasbetonszerelő. — Régebben már adtam vért — mondta —, aztán hat-hét évig elmulasztottam. Nem tudom, most miért jöttem megint. Ha sürgős esetben váratlanul kellene vért adni, azt is vállalnám. Az ember ott segítsen, ahol tud. A véradónap végeredménye: hetvenötén jelentkeztek, a tavaly szeptemberi nyolcvanhattal szemben. Nádudvari Anna Megye/ nyugdíjasklubok találkozója Vállukon az ország gondjával bajával (Folytatás az 1. oldalról.) dozzák az ország gondját, baját, s lám, pihenni, mulatni, szórakozni is képesek. örömmel fedeztem fel a tömegben dr. Basa Antal galgahévízi, Gádor András dányi és Tóth Tibor hévíz- györki polgármestereket, akik elkísérték a községben tevékenykedő nyugdíjasklubokat Beszélgettünk a nyugdíjasok helyzetéről. Kár lenne tagadni, hogy egyre több a megkeseredett idős ember, akinek teher az élet. Kit a sorscsapások viseltek meg, ki rosszul gazdálkodott idejével, képességével, energiáival. Ki a történelmi viharokban — talán önhibájából, talán azon kívül — szenvedett hajótörést. Sokféle oka van az öregkori megkeseredett- ségnek, és elég gyakran nem szubjektív oka, azaz,- nem az a hibás az elrontott életért, aki megkeseredett. Sok idős embert ismerek, akik közül a zsámboki Szabó István szavait idézem: — Nem a könnyű életnek folytatása a nyugalmas, derűs, fiatalos életkedvvel teli öregség — mondta idős barátom —, hanem a nehéz, a küzdelmes, a munkáséletnek. Ha így van, akkor Zsám- bokon ezen a szép, napfényes szombaton csupa olyan ember jött össze, akik a harcokkal, robottal teli évtizedek után is megőrizték életkedvüket, szellemi izgalmaikat, érzelmi gazdagságukat. Amíg a színpadon egymást követték a csoportok, a gyönyörű népviseletbe öltözött maglódi asszonyokkal beszélgettem. Dajlca Sándorné, a nyugdíjasokból szervezett 27 tagú népi együttes vezetője elmondta. hogy a nagyon régi maglódi néphagyományt, a Ka- csingatóst mutatják be: — Már szinte az egész országban ismernek bennünket. Múlt vasárnap a Mórahalmon rendezett ünnepségen szerepeltünk. A jövő héten Gyömrőre megyünk — újságolta. — Június közepén Székelyudvarhelyen vendégeskedünk, augusztusban Németországban mutatkozunk be. Most lesz a maglódi nyugdíjas népfőiskola zárórendezvénye is. A kókai népdalkor tagjai — hatvan éven felüliek az asszonyok — egymást dicsérik. Sokat dolgozik a klub programjáért is. Béresnótákat énekeltek a hálás közönségnek. A műsor alatt a klubvezetők, polgármesterek Kellner Sándor vezetésével tanácskoztak, és állást foglaltak a Nyugdíjasok Pest Megyei Kamarájának megalapítása mellett, amely a nyugdíjasok közös érdek- védelmi szervezeteként végzi a munkáját. Elhatározták azt is, hogy hamarosan közös asztal mellé ülnek a polgármesterek, a művelődési házak igazgatói és a nyugdíjasklubok vezetői, hogy együtt beszéljék meg mindazokat a teendőket, amelyeket a nyugdíjasok joggal elvárnak. Búcsúzáskor Holló Ilonával és Palásti Béla művé- lődésiház-igazgatóval beszélgettem. — Nem volt könnyű a munka, amit ennek a napnak az előkészítése, lebonyolítása igényelt — mondták. — Még az a szerencse, hogy sokan segítettek, köztük a termelőszövetkezet, a takarékszövetkezet, a gödöllői művelődési központ, a helyi képviselő-testület, a polgármesteri hivatal, a nyugdíjasklub és az önvédelmi csoport tagjai. Köszönet a szép napért! — hallottuk a búcsúzáktól —, akik a megye minden részébe elviszik a házigazdák jó szándékú gondoskodásának, a találkozó felejthetetlenül szép perceinek az emlékét. Fercsik Mihály dés jó keresetkiegészítö. Ennek itt nincs hagyománya? A testük t dönt — Nincs. A természet — amely bőven mérte a termálvizet — szűkmarkú a talajvízzel. Míg a szomszédos Szentlőrinckátán 20 méter mélyről magától feltör a víz, addig nálunk 100—120 méterről kell „felcsalogatni” jelentős energiaráfordítással. Nem vitás, Tóalmás munkaerőgondjait nem a strand fogja megoldani, viszont működtetése sok szempontból befolyásolja a község anyagi helyzetét. Például strand nélkül nincs erkölcsi alap, hogy bevezessék az üdülőhelyi adót, megtorpant a vállalkozói- engedély-igénylés, ezzel szemben többen fordulnak támogatásért. Tóalmási mércével mérve, az 1,8 millió forint rengeteg pénz. A polgármester asszony mégsem zárta le végleges nemmel a kérdést, rendkívüli testületi ülés elé viszi a döntést. Mellesleg csak egy szezonról, erről az évről van szó, lévén hogy az önkormányzat bejelentette a tulajdonjogi igényét, s jövőre saját gazdaként, kigazdál- kodja majd a most hiányzó összeget. Reméljük. (— matula —) újabb 1,8 millió forint mínusszal számolnak. Ezt kívánják az önkormányzattal kiegyenlíttetni. — Van ennek jogi alapja? — Jogi nincs. De erkölcsi kötelességünk a működtetést biztosítani. Az itt telket vásárlók, hétvégi házat építők, vagy végleg letelepültek is joggal igénylik a strand működtetését. A többség ezért jött ide. A község vállalkozói is számoltak a stranddal és a kempinggel. Erre épült a kiskereskedelem és a szolgáltatás egy része. Ha nincs strand, csökken a forgalom, a tavasztól őszig visz- szajáró vendégek elmaradnak, átszoknak a szomszédos Tápiószentmártcmba. — Mi ennek a magyarázata? — Tóalmás még nem is olyan rég, ingázóközség volt, naponta 15-20 vállalati busz vitte-hozta a munkásokat a pesti munkahelyekre. Akkoriban a vidéki munkaerő számított olcsónak, ma viszont fordítva, a pestiek olcsóbbak. Az utaztatás költségei nagyon megugrottak, az ingázóktól igyekszik szabadulni mindenki. Ráadásul a tízben is 120-ra csökkentették a foglalkoztatottak számát, s nem jobb a helyzet az ide telepített kis létszámú munkahelyeken sem. — A fóliázás, kertészkenyitás késéséért nem az önkormányzat a felelős, az üzemeltetés jogosítványát még az indulás idején a PVCSV kapta meg. A PVCSV viszont kiadta bérbe, amit tavaly nem tudott behajtani a bérlőn, az így kialakult konfliktus miatt maradt el az idei nyitás. — Folyamatban vannak a tárgyalások. Részben a PVCSV és a volt bérlő, másrészt köztünk és a PVCSV között. Legkésőbb május 16-án kinyit a strand — ígérte május 5-én Kovács Magdolna polgár- mester. Igaz, nem a maga nevében ígért, csupán a PVCSV tájékoztatóját közölte. Nos, május 16-án nem nyitottak, sőt a mai napig is lakat lóg a strand ajtaján. És ami még nagyobb baj, a május 19-i tárgyalások eredménytelenül zárultak, az önkormányzatot képviselő Kovács Magdolna és Dávid István alpolgármester túlzottnak ítélték a PVCSV 1,8 millió forintos támogatási igényét. Erkölcsi kötelesség — Eddigi ismereteink szerint a strand mindig nyereséges volt. A PVCSV tájékoztatója alapján a bérlő tavaly veszteséggel zárta az évet, és 1992-re
