Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-23 / 121. szám

máRNEM RANG A VASUTYISÁG Alig-alig sikerült sztrájk A KEMÉNVKALAPOS, sétapálcás, Doxa zsebórás mozdonyvezetők több évti­zede eltűntek a társada­lomból, mint ahogy lassan elfelejtjük azt a nótát is, ami úgy kezdődik, hogy: „Az én babám vasutyi, vas- utyi, / A magyar állam fi­zeti ..A konzervatív kül­sejű mozdonyvezetőket — akárcsak az általuk egykor vezérelt gőzmozdonyokat — felváltották a 25-30 éves, dolgozni szerető, lelkiisme­retes, majdnem mérnöki tudással rendelkező fiatal­emberek, és nem rang ma már az állam által fizetett vasutasnak lenni sem. Mi történt? Hogyan ju­tott ide a MÁV, az ország legnagyobb, legrégebben megszervezett állami vál­lalata? Hosszadalmas ok­nyomozást igényelne ezt kideríteni, annyi azonban biztos, hogy a mai állapo­tokért legkevésbé a 120 ezer vasutas felelős. Sehol a kontinensen nem volt olyan olcsó a vasúti rzállítás 1951—1982 között, mint nálunk. Az olcsó vas­úti utazás lehetővé tette a dolgozóknak a kétlakiságot, a 60-80 kilométerről való napi ingázást is. Am a MÁV — a kényszerítő és nagyon is érthető külső­belső gazdasági viszonyok­tól szorítva — az utóbbi tíz évben háromszor volt kénytelen tarifát emelni, s ennek a hatása napjaink­ban jelentkezik. Amint egy közelmúltban elkészült fel­mérés bizonyítja, a főváro­si vállalatok — de jellem­ző ez jó néhány vidéki nagy­város üzemére is — első­sorban azokat a szakkép­zetlen dolgozókat bocsátják el, akiknek közlekedési hozzájárulást kell fizetni, így természetesen csökken a vasút bevétele is, de ez­zel párhuzamosan emelke­dik azoknak a száma, akik ideig-óráig a munkanélkü­liek tömegét szaporítják. Tíz év alatt a felére csök­kent a vasúti teherforga­lom. A tarifaemelkedésen kívül ennek számtalan oka van. Amíg tizenöt évvel ez­előtt a világ egyik vezető ipari hatalma, Japán évi 3-5 millió tonna árut szál-- lított csendes-óceáni szov­jet kikötőkből vasúton ha­zánkon keresztül Nyugat- Európába, a Szovjetunió megszűntével az útvonal- többé nem biztonságos, ja­pán átmenő áruforgalom szinte nincs is már a ma­gyar vasutakon. A jugosz­láv polgárháború, az ál­lam szétesése ugyancsak a MÁV-ot sújtja, hiszen az adriai teherkikötőkbe irá­nyuló lengyel és csehszlo­vák exportáru már alig- alig használja a Rajka— szombathely—nagykanizsa —murakeresztúri vasútvo­nalat. Az állami mamut­vállalatok megszűnése, termelésük mennyiségének csökkenése ugyancsak a MÁV teherforgalmát szállí­totta egyre lejjebb és lej­jebb. A vasút a maga kor­látozott, sajátos eszközei­vel megkísérelte a kieső bevételt pótolni, nem nagy sikerrel. Bár folyamatosan van a MÁV-nak anyagi gondja, a legnagyobb szál­lítókkal éves szerződést kö­töttek, tarifacsökkentést adtak nekik és fizetésköny- nyítést. MANAPSÁG körülbelül az a helyzet, hogy a MÁV folyamatosan tartozik a legkülönbözőbb intézmé­nyeknek — így a társada­lombiztosításnak is — cé­geknek és vállalatoknak át­lagosan úgy 4-5 milliárd forinttal, de rendszeres az is, hogy a MÁV kintlévősé­ge ezt az összeget 1-2 mil- liárddal meghaladja. Nem­csak- belső adósai vannak a MÁV-nak, hanem például a széthullott Jugoszlávia ál- lamvasútja több mint egy évtizede adósa magyar part­nerének, adóssága időn­ként megközelíti a milliárd forintot. A román állam vasútja az utóbbi időben rendezte ugyan rég fenn­álló tartozásának egy részét, de még így is adós. Bizo­nyított tény tehát, hogy a leváltott rendszer gazda­ságszervezői által szabad­jára engedett adóssághal­mozás szinte a tönk szélé­re sodorta az egykor Kö- zép-Európa legstabilabb cégeként jegyzett MÁV-ot. A Magyar Államvasutak­nak mai napig is tisztázat­lan a viszonya az állam­mal. Amíg a szabadpiaci gazdálkodást folytató or­szágokban a vasutak rend­szerint bért fizetnek az ál­lamnak az általuk használt területért, s ennek fejében állami támogatást kapnak szolgáltatásaikért, addig ná­lunk e törvénynek még csak a körvonalai látsza­nak. Annyi bizonyos, jelen­tősebb állami támogatás, és egy új vasúti törvény nél­kül, az ország legnagyobb vállalata 2-3 évnél tovább nem tudja fenntartani ma­gát. TEGNAP reggel 7 és 9 óra között részleges vas­utassztrájk volt az ország két vasútvonalán. A sztráj­kot az egyik vasutas-szak­szervezet hirdette meg, mert a MÁV kénytelen egy ideig 14 ezer munkavállaló­ját csökkentett munkaidő­ben foglalkoztatni, bérük­nek 83 százalékával. Amennyiben a vasút veze­tősége nem ehhez az esz­közhöz nyúlt, 10 ezer dol­gozót kellett volna egyik napról a másikra utcára tenni. A rendkívül szorult anyagi helyzetben lévő MÁV képtelen lenne ilyen embertömegnek végkielégí­tést fizetni. A sztrájk alig-alig sike­rült, ezért fordulhatott elő, hogy két ember, — meg­akadályozandó a vonat el­indulását — a Keleti pálya­udvaron a sínkoronára fe­küdt a L övér expressz •mozdonya elé. Az egyikük Papp Gábor volt, a Vasuta­sok Független Szakszerve­zeti Szövetségének alelnö- ke. A sztrájk egyik szerve­zője volt ugyan, de teg­napra szabadságot kért. A másik Zentei Gy. László, ugyanennek a szakszerve­zetnek a szóvivője, aki két hónapja betegállományban van. Cselekményük nem­csak a vasúti szabályzatot sérti — beteg, szabadsá­gon lévő vasutas munkahe­lyén nem tartózkodhat —, hanem szabotázsnak is mi­nősül, mert másokat aka­dályoztak meg a munka­végzésben. A rendőrök tá­volították el őket a sínek­től. AMIKOR közel félmillió munkanélküli van már az országban, aligha lehet ne­mesebb eszmét követni, mint a munkásszolidaritá- sét. De vajon hány vasutas gondol a szorult helyzet- ben lévő kenyéradójára, a munkahellyel való szolida­ritásra ? Hegyes Zoltán DISNEYLANDRŐL SZÓ SEM LEHET Az Expo és a szúnyogirtás (Folytatás az 1. oldalról.) lesz a KD1B helyett, ha megtörténik a szétválás? — Az lesz, ha lesz egyál­talán — vélekedett egy ille­tékes, aki szerint ez sem biztos, őszig még sokféle változás várható. Pedig a bizonytalanság most fékező erő a Expóra való felkészü­lés egyre gyorsabb tempót követelő maradék idősza­kában. Nem véletlen, hogy éppen e téma körül bonta­kozott ki a legaktívabb esz­mecsere, már a főtitkári beszámolót követő pillana­tokban is. Moys Csaba, Vác alpol­gármestere a börzsönyi kis­vasúinak is szelepet szánt volna a közeledő nagy ese­mény idejére, ha azt be nem zárják. Meg kellene menteni — summázta ja­vaslatát, s közölte azt is: Vác aktívan készül a világ- kiállításra. Többek között a Duna-part rendezésére is tervpályázatot írnak ki. Dr. Gáti Ferenc, a Ma­gyar Golf Szövetség elnöke méltatta ugyan a KDIB sze­repét a pályák létrehozásá­ban, ám indulatosan sorol­ta, hagy hét év óta, mialatt Ausztriában húszat építet­tek, nálunk a Szentendrei­sziget két helyén, Kisoro­sziban és Pócsmegyeren is nehéz a továbbjutás. Pedig a golf idegenforgalmi ipar­ág. Az országban ma már legalább öt pályának kel­lett volna felépülnie. Üjváry Pál, Kisoroszi pol­gármestere ehhez azt fűzte, hogy tulajdonviták nehe­zítik az előbbre jutást, mert a tahitótfalui Kék Duna Szakszövetkezet nem akar­ja bérbe adni a területet annak a vállalkozónak, aki korábban bízhatott az egyezségben, s elkezdte a munkát. Részben már ki is épült a pálya, melyen a kö­zeljövőben is versenyt ren­deznek. A viszonylag távlati és a napi ügyekhez képest faj­súlyosabb kérdések mellett többen az üdülők sürgető kívánságát tolmácsolva em­lítették, hogy miért nincs, Pilisi medence Mentőállomás Az ősszel új mentőállo­más építésébe fog a Pilisi Medence Települései az Egészségért Alapítvány és az Országos Mentőszolgá­lat. A beruházásban 8-10 község és város vesz részt, az önkormányzatok most írják alá sorban a társu­lási közös szándéknyilatko­zatot. A legtöbben már csatlakoztak, de például Üröm még fontolgatja a belépést, mert számára kedvezőbb lenne, ha a hozzá közelebbi Budapest­ről, Csillaghegyről, és nem a tervezett pilisvörösvári új közös központból kapná a mentőkocsikat és az ügyeleti ellátást. A társult települések azt tervezik, hogy olyan állo­mást építenek, amely a mentőállomás és az orvosi ügyelet eddig különálló munkáját egyetlen sürgős­ségi alapellátás formájá­ban, egyazon helyről in­dulva kapcsolná össze. 4 iMádan Központjául éppen azért Pilisvörösvárt választották, mert az ottani, korszerűen felszerelt rendelőintézet közvetlen közelébe építen­dő állomással időt és pénzt takarítanak meg, ami a ve­szélyben levő betegek ese­tében létfontosságú. A jelenlegi vörösvári mentőállomás szűk, korsze­rűtlen, az épület eredetileg nem erre a célra készült. A leendő új létesítmény vi­szont háromszintes, 225 négyzetméter alapterületű, tágas garázsába kényelme­sen befér majd a három autó. Az állomás építési enge­délyét már megszerezte az alapítvány, május végéig pedig a kivitelezési terv is elkészül. Ezt követően ver­senytárgyaláson döntik el, ki legyen a kivitelező. Az építkezés költségeit a tár­sult pilisi önkormányzatok fizetik, a harmadik kocsit pedig az Országos Mentő- szolgálat adja a már meg­levő kettő mellé. Ha min­den a tervek szerint halad, az új mentőállomást jövő év első negyedében adják át. Százhalombatta Város önkormányzati Képviselő-testülete pályázatot hirdet jegyzői állás betöltésére Feltételek: — állam- és jogtudományi egyetemi vagy államigazgatási főiskolai végzettség — legalább ötévi szakmai gyakorlat (ebből az utolsó 3 év államigazgatási gyakorlat). A pályázat tartalmazza a pályázó: — képesítését igazoló oklevelének, illetve diplomájának másolatát — három hónaposnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványát — részletes szakmai önéletrajzát, az eddigi munkahelyek és munkakörök ismertetésével. A pályázatokat a Belügyi Közlönyben való megjelenést követő 30 napon belül lehet benyújtani Vezér Mihály polgármesternek (Százhalombatta, Május 1. tér 3.). Az állás a pályázatok elbírálását követően, azonnal betölthető. Szolgálati lakást tudnak adni. s kérték, Tegyen szúnyogir­tás a mostani nagy invázió ellen a partok mentén. Nagy feltűnést keltett Te­lek Pál, Pilisszenlkereszt polgármesterének felszó­lalása, aki ékes szavakkal szólt falujának nemzeti tör­ténelmünk értékeit viselő jegyeiről, a táj szépségéről. Adottságaik világkiállítás előtti beruházásokat indo­kolnak. Mendel Ferenc, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség igazgatója a felszólalást hallgatva' viszont attól jött indulatba, amikor a polgár- mester egy filmfalu felépí­tésének a lehetőségét is megcsillantotta. Mindenfé­le Disneyland-elképzelés ellen tiltakozna — hangoz­tatta az igazgató, éppen a műemléki környezetre hi­vatkozva, s nevek után ér­deklődött. Mert ha tán kol­légáitól származna a gon­dolat, fegyelmivel kirúgná az illetőt. Külön tanulmányt ér­demlő témaként tárgyalták meg a szakbizottságok ter­veit, működési szabályzatát, az idei idegenforgalmi alap­ból adható támogatások mértékét és a visegrád— nagymarosi térség infra­struktúrájának fejlesztését. K. T. I. Hozzászólás cikkünkhöz Polgármester a képviselőnek Tarján Ernő képviselő úr válaszához (Nem a pol­gármester székével van baj..., V. 20.) az alábbia­kat szeretném közölni. Írá­sa hangvételén egyáltalán nem csodálkozom, s a ked­ves olvasó se csodálkozzék. Régóta nyilvánvaló, hogy néhány embernek nagyon az útjában állok. Eltávolí­tásom vált elsődleges cél­jukká. Hogy ennek mik az indítékai, azt a kedves ol­vasó fantáziájára bízom. Ügy tűnik, e cél eléréséhez semmi sem drága. Most valótlan állításokkal kísér­lik meg lejáratásomat, mely úgy hiszem, stílusá­ban és tartalmában saját magát minősíti. Nagyon siralmas volna, ha elkezdenék magyaráz­kodni. Ezzel azt tenném, amibe támadóim bele sze­retnének kényszeríteni. He­lyette egyetlen jellemző részletet emelek ki. Az írás szerint a fegyelmi eljárás „egyebek mellett illeték­csalásba” keveredett sze­mélyem ellen indult. Nos, idézek a köztársasági meg­bízotti hivatal vezetőjének — a fegyelmi vizsgálat alá vont iratok ismeretében az ügyről írt — leveléből. „Az ingatlan értékesítése gon­dos és körültekintő eljárás lefolytatásának eredmé­nye.” A törvényességi fel­ügyeletet ellátó hivatal ál­lítana-e ilyet, ha a vádnak csak a gyanúja fennállna? Én erre utaltam, amikor azt állítottam, a vád gyen­ge lábakon áll, de magam is azt mondom, várjuk meg a vizsgálat végét. Jó lenne hinni, hogy az­után végre tényleg csak a város gondjaival lesz el­foglalva minden érintett, mert abból is van elég. Én meny, addig is igyekszem a mun­kára koncentrálni, feladni amit vállaltam, eszembe sem jut. Wiítinfrliofí Tamás polgármester ★ Munkatársunknak a bu­daörsi polgármesterrel ké­szített interjúja nyilván­valóan egy véleményt tük­röz: az interjúalany szem­szögéből tartalmazza az ügy megítélését. Amint előre jeleztük, jövő keddi számunkban szeretnénk is­mertetni a képviselő-testü­let többségi véleményét, Így akarván eleget tenni az audiatur et altera pars — hallgattassák meg a másik fél is — elvének. Pontosan ebből az okból közöltük a polgármester levelét is, hi­szen így mindkét álláspont egyenlő arányban jelenik meg lapunkban. Hogy az érvek egyenlőek-e, azt az olvasónak kell eldönteni. Mindenesetre konkrétu­mokra általánossággal vá­laszolni veszélyes dolog. Szeretnénk azonban egy érdekes fogalmazásra fel­hívni az olvasó figyelmét. A polgármester hivatkozik a köztársasági megbízotti hivatal vezetőjének levelé­re, amelyből idéz is: „Az ingatlan értékesítése gon­dos és körültekintő eljárás lefolytatásának eredmé­nye.” Ez semmiképpen sem igazolja azt, hogy az ille­tékszabályokat betartották. Az értékesítést megelőző gondos és körültekintő el­járás ugyanis az értékesí­tés szükségszerűségének és az ár megállapításának megalapozottságára utal. Ezzel szemben az illeték megállapítása és fizetése — amire Tarján Ernő utal — az értékesítést követő ese­Névfe/vétel előtt \ reformkor öröksége Pest Megye Közgyűlése egyetért azzal, hogy a szi- getszentmiklósi gimnázium és közgazdasági szakközép- iskola Batthyány Kázmér nevét fölvegye. A névfel­vételt az iskola igazgatója és nevelőtestülete kérte a szülői munkaközösség és a tanulók egyetértésével. Batthyány Kázmér a re­formkor, a forradalom és szabadságharc kiemelkedő személyisége, közgazdász, mecénás, 1849-ben pedig az ország külügyminisztere volt. Az iskola felvette a kapcsolatot a politikus né­metújvári leszármazottai- val, akik szintén belegyez­tek a névfelvételbe.

Next

/
Thumbnails
Contents