Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-21 / 119. szám

ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA > ■ SOK VITA KÖZT ELVESZ A KÁBELTE'VÉ Biatorbágyi csatározások Hovatovább minden ki­sebb hazai település saját kábeltévét szeretne. A nagyra törő vágyak és a földhözragadt realitások azonban gyakran ütköznek. A lelkes pártolóknak me­net közben, szerencsés eset­ben a huszonnegyedik órá­ban kell rájönniük, közsé­gük csekélyke lélekszámá- hoz viszonyítva a magas be­ruházási és fenntartási költ­ségek miatt nem éri meg az önkormányzatnak. Biatorbágy éppen ezekben a napokban ismerte föl ezt az igazságot. Most esett át a kábeltévé-létesítés heveny gyermekbetegségén. A tele­pülés honatyái legutóbbi viharos önkormányzati ülé­sükön döntöttek arról: be- szálljon-e testületük a bia­torbágyi Sylvester Gmk vál­lalkozásába, amely itt ilyet akar kiépíteni. Akár cseppben a tenger, kicsiben pontosan tetten ér­hető volt a mostani „nagy televízió” birtoklása és mű­ködtetése körüli vita. A torzulások és a félrehallá- sok, sőt a félremagyarázá­sok szinte komikusán kopí- rozták a Magyar Televí­zióért folyó csatározások harcmodorát és sajnos nem­egyszer elfogult érveit. Azt mondják, a magyar nemcsak lóra, hanem vitat­kozásra termett nép. Főként akkor szeret parttalanul vi­tatkozni, ha bizonyos párt­érdekek magas lovat adnak alá. A biatorbágyi vita a kábeltévéről már csak azért is tanulságos volt, mert nemcsak ez derült ki be­lőle, hanem az is, vitatkoz­ni csak akkor van értelme, ha a vita tárgya mindegyik fél számára azonos. A túl­fűtött hangulatú összejöve­telen azonban egykettőre ki­derült, hogy a részt vevő képviselő-testületi tagok még a vita tárgyában sem értettek egyet. Az egyik fél azt szerette volna, hogy az önkormányzat vegyen részt egyébként két újságíró — szép csendben, a tárgyaló­teremben elkülönülve, elhú­zódva mindvégig hallgatás­ra kényszerült. A képviselő- testület ugyanis nem adta meg nekik a szólás jogát. A Sylvester valószínűleg kiépíti a hálózatot Biator- bágyon, mert úgy ítélte meg, a lakosság igen is igényli azt. ök .csak vállalkoznak, be­fektetnek és hallgatnak. Legalábbis eddig ezt tették. A testület némely tagjának érvei és vitatható tárgya­lási módszere után azonban nem csodálkoznék, ha hátat fordítanának az egésznek. Biatorbágy pedig továbbra is kábeltévé nélkül ma­radna. Kocsis Klára TESTVÉRSZOVETSÉGRE LÉPTÜNK Sokoldalú tapasztalatcsere A Testvérvárosok Világ- szövetsége 1957-ben alakult meg, és egyik célja az volt, hogy közel hozza egymás­hoz azokat a nemzeteket, amelyek évszázadok óta húzódó ellenségeskedésben vagy háborúk okozta vi­szálykodásban éltek. Ma­gyarország nagyvárosai a hatvanas években léptek be a szervezet kötelékeibe, de a kapcsolat, mondhatnánk, hogy elsorvadt. Az 1991-es választások után viszont életre keltették. így továb­bi 12 település lépett be a testvérvárosok soraiba. Van olyan ország, ahol több száz települést ölel fel a szervezet, és nehéz átte­kinteni a működésüket. Ez vezetett oda, hogy nemzeti bizottságokat hozzanak lét­re, amelyek felelősek a te­rületi kapcsolatok ápolá­sáért és a zavartalan együttműködésért. Idén áp­rilisban nálunk is megala­kult az Egyesült Városok Szövetségének Magyar Nemzeti Bizottsága, amely­nek elnöke dr. Fábián Zsolt, Gödöllő alpolgármes­tere. Országunk 22 taggal képviselteti magát, de saj­nos Pest megyéből csak Gö­döllő társult. A többi tele­pülés még csak tapogató­zik és érdeklődik. Remél­hetőleg az elkövetkezendő nagyon intenzív propagan­da hatására több önkor­mányzat is úgy-dönt, kéri a felvételét a világszövetség­be. Feladatkörük nagyon szimpatikus, az emberi gondok megoldására helye­zik a hangsúlyt. Tanulnak a demokráciát régóta gya­korló államok képviselői­től. A nyugati országok te­rületi önkormányzatai szak­embereket küldenek Ma­gyarországra, hogy példa­mutatóssal, információát­adással és gyakorlati, elmé­leti oktatással segítsék a hazai feleket. Mint a Magyar Nemzeti Bizottság elnöke mondta, a „tanácsok” nem receptet adnak, nem rátelepedni akarnak az országra, ha­nem rávezetni bennünket a helyes útra. A már meg­tartott és a szervezés alatt álló szimpóziumokon szak­mai kérdésekkel foglalkoz­nak. Elhangzottak olyan előadások, amelyek felka­rolták a városépítés, -ren­dezés és -tervezés problé­máját, az oktatás, idegen- forgalom, környezetvédelem és műemlék-felújítás prog­ramját, de természetesen a legfőbb terület a települé­sek demokráciájának a ki­építése és biztosítása. A magyar fiókszervezet nem anyagi segítséget vár, de például Gödöllőn szíve­sen fogadták az egyik test­vérváros ajándékát, egy tűzoltóautót. A fejlett or­szágok településeinek ki­öregedett berendezéseit ter­vek szerint szimbolikus áron átvehetik, de ezt nem tartják a legideálisabb megoldásnak, mert a régi gépek működtetése sokba kerül. így marad az informá­cióátadás, a tapasztalat- gyűjtés és a kétoldalú szak­embercsere. Ez nem látvá­nyos ugyan, de nagyobb szükség van rá, mint köl­csönre és berendezésekre. Papp Antonclla OKKORKtANYIATI AKADÉMIA A képviselők kedvezményei A kötelezettségek és a jo­gok ismertetése utón szólni kell a képviselők kedvez­ményeiről is, mert ez teszi teljessé a képviselő jogál­lását. Aligha lehet kérdéses, hogy a képviselők felelős­ségteljes megbízatást kap­nak a választópolgároktól, amikor tisztségükbe kerül­nek. A törvény nem szól ar­ról, hogy ez egyúttal azt is jelentené, hogy korábbi hi­vatásukkal, munkaviszo­nyukkal szakítva, függetle­nített képviselők lehetnek. Ez azt jelentené, hogy „fő- hivatásban” — havi mun­kabérért — lássák el mun­kájukat. Erről szó sincs, s ezért a képviselők — „mun­kaidő után” — látják el a képviselő-testület ülésén feladataikat. A munkaidő vége munka­helyenként változik, az ön- kormányzat szeretné mi­előbb kezdeni az üléseket. Ezért aránylag sok időt vett — és vesz — el az a vita, hogy hány órakor kez­dődjék az önkormányzat testületi .ülése. A kezdési időpontot illetően érvek és ellenérvek csapnak össze. S ez azon ritka esetek közé tartozik, amikor mindkét félnek igaza van. Ugyanis, ha korán kezdik, a képvi­selők saját munkájukat rö­vidítik meg, mint szakem­berek, de jó az önkormány­zat munkatársainak. Ha ké­sőbb kezdik, akkor fárad­tabb a képviselő és „mor­gás” a hivatalnok, minden­ki mielőbb a „végére akar járni” és nem biztos, hogy megfontolt döntések szü­letnek. A tapasztalatok sze­rint az önkormányzati tes­tületek gyakran késő éjsza­káig üléseznek. És ez nem igazán jó megoldás. Meg kell találni az optimális megoldást, hiszen a képvi­selők a testületi ülések idő­tartamára munkaidőked­vezménynek nevezhető fel­mentést kapnak. De a fel­mentés miatt kieső jöve­delmüket az önkormányzat köteles megtéríteni. Ez le­het átalány vagy „órabér”, amit helyileg szabályoznak. A képviselőknek — fel­adatából fakadóan — költ­ségei is felmerülnek. Ilyen például az utazási, a szál­lás- és postaköltség, ame­lyeket — a helyi döntés alapján — megtérítenek, a tényleges igazolt kiadások bizonyítása után. A képviselő-testület jut­tatásokat is biztosíthat a képviselőnek. Ezek körébe tartozik elsősorban az ön- kormányzati szolgáltatások kedvezményes vagy ingye­nes igénybevétele. Ilyen az utazási bérlet, a helyi új­ság előfizetése, a parkolási kedvezmény. A helyi sza­bályozás a példaként emlí­tetteken kívül más kedvez­ményeket Is megfogalmaz­hat. Például azt, hogy a képviselő asszony testületi üléseken való részvételé­nek időtartamára gondos­kodnak gyermeke őrzésé­ről. Ha a képviselő — és messze ők vannak többség­ben — nem a kedvezmé­nyekért végzik feladatukat, akkor azért, amiről koráb­ban szó volt: a felkészülé­sért, a lakossággal való kapcsolatokért, egyáltalán az ülésre való felkészü­lésért — nem kap semmit. Mert ez kötelessége. Dr. Klcment Tamás Időközi választás Lemaradt az Lapunk keddi számának 4. oldalán adtunk hírt a du­nakeszi időközi választás­ról. Tegnap a helyi önkor­mányzat illetékesétől tele­fonhívás érkezett. A füg­getlen jelölt keresztneve mellől lemaradt az ipszi­lon. Matány Gábortól és a választás előkészítőjétől el­nézést kérünk. PÁLYÁZATOK KISEBB ESÉLLYEL Hátrányban a Csepei-szi . — Szűkülnek az idegen- forgalom fejlesztési lehető­ségei a Csepel-szigeten — mondta Hoffman Pál, az Országos Idegenforgalmi Hivatal Közép-Duna-vidéki Intéző Bizottsága Csepel- szigeti felső körzetének el­nöke. Ez a körzet ugyanis nem került a kiemelt üdü­lőterületek közé. így sokkal kisebb _ az esélyük az itteni településeknek arra, hogy különböző pályázatok útján pénzt kapjanak. A sziget óriási hátrány­ban van a Dunakanyarral szemben, hiszen míg oda tavaly 33 millió forint ér­kezett az Országos Idegen- forgalmi Hivataltól, a Cse­kJfíríí.n pel-szigetre mindössze nyolcmilliót fordítottak. Pedig a térség önkormány­zatai óriási lépéseket tesz­nek a turizmus fejlesztésér re és az infrastruktúra ki­építésére. A pályázatok el­nyerésével megduplázhat­nák ezeket. Bár az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal a nem kiemelt körzeteknek is adhat támogatást, ezek a pénzek elenyészőek azok­hoz képest, miket a kiemelt üdülőterületeken kapnak az önkormányzatok. Jelenleg a megyei köz­gyűlés hatáskörébe tartozik a Csepei-sziget idegenfor­galmi feladatainak irányí­tása és koordinálása. Az érintett települések kíván­csian várják, hogy a köz­gyűlés milyen elképzelése­ket dolgoz ki a feladat ellá­tására. A beszélgetésünk elején nem egészen értettem dr. Szécsl Mária döntését. Osz­tályvezetőként dolgozott az Igazságügyi Minisztérium­ban, ahol jogszabály-előké­szítéssel foglalkozott. Aztán amikor tudomást szerzett a szentendrei jegyző távozá­sáról, megírta a pályázatát. Május elsejétől már el is foglalta a hivatalát. Megis­merkedett a hatályos jog­szabályokkal, melyek közt talán a saját korábbi el­képzeléseire is ráismert. Vé­gigjárta a polgármesteri hi­vatal különféle irodáit, is­merkedett a kollégákkal, akikkel szemben pusztán egyetlen mércét akar fel­állítani. Ki milyen munkát végez a köz érdekében. Tudom én, hogy az sem kis dolog, ha valaki egy.vá- ros jegyzője lesz. Pláne Szentendrén, hisz az rangot ad az embernek. De hát a minisztérium, az mégiscsak minisztérium! Eddigi felfo­gásunk szerint minden hi­vatali munkának ez volt a csúcsa, ami szakmailag, em­berileg elérhető. Szécsi Mária nem cáTolja. Legfeljebb azt jegyzi meg nagy nyugalommal, hogy van. aki ezt tartja többre, van, aki azt. Ö viszont fel­tehetőleg egy életen át sem tudja már eldönteni, vajon az elméleti vagy a gyakor­lati munkával foglalkozna szívesebben. Ügy gondolja, MINDEN POSZTON A LEHETŐ LEGJOBBAT Az emberség hiteles mértéke hogy tulajdonképpen egy­szerre lenne jó mindkettőt csinálni. Ez válna a köz ja­vára is, mert az elméleti munkát csak gyakorlati ta­pasztalatokkal lehet igazán jól megalapozni. Aki pél­dául jogot alkalmaz a hiva­talban, az kicsit jogalkotó is, mert nincs abszolút tö­kéletes jogszabály. Ezért a konkrét helyzet megkívánja a konkrét megoldásokat. Ebből a szempontból is nagy szakmai kihívás most jegyzőnek lenni, — Miért? — Azért, mert sűrűn vál­tozó jogszabályokkal, nagy és lényegesen új hatáskö­rökkel dolgozunk. A régi­hez képest egészen más a testület, amelynek az önkor­mányzat vagyonával kell gazdálkodnia. Ha nem te­remti elő a város intéz­ményhálózatát szolgáló pénzt, megáll az élet. He­lyette senki sem fizet, min­denért ő felel. Ebben a kö­zegben dolgozik a jegyző, akinek látnia kell. hogy igen, minden ember jót akar, csak mindenki más­ként. Szüksége van empá­tia----beleérző------készség­re . Vita közben nem ártar­ra gondolnia, hátha a má­siknak van igaza. Ha vita van, a partner érvekre kényszerül. így erősödik meg a közösen alkotott kon­cepció. A szentendrei választás­ban szerepet játszhatott egy kis nosztalgia is. Hiszen, mint a jegyzőnő meséli, Leányfalun kezdte a pályát, miután 1971-ben diplomát szerzett az ELTE jogi ka­rán. Itt volt 1978-ig vb- titkár, utána pedig a járá­sok megszűnéséig a szent­endrei hivatal elnökhelyet­tese és osztályvezetője. Az­tán következett az Állam- igazgatási Főiskola, majd a minisztérium. Szentendrei­ként az itt szerzett tapasz­talatokkal térhetett haza a városba, ahol az édesany­jával él. Azt mondja, hogy még a járások korában kedvelte meg igazán a vidéket, az apró, kicsi falvakat odaát a szigeten meg a Pilis völ­gyeiben. Nem utolsósorban pedig magát a várost. Nem a hivatásról, hanem a munkáról fogalmazza meg ars poeticáját. Eszerint: Mindig azt a munkát kell a lehető legjobban végezni, amit az emberre rábíznak. A mások tevékenységét is úgy kell elbírálni, hogy előbb önvizsgálattal dönt­sük el: vajon mi magunk mindent megtettünk az ügy sikeréért? Dr. Tóth János május el­sejével távozott a szent­endrei jegyzői posztról. Az utódja dr. Szécsi Mária. Kovács T. István tézményt mint köztulajdont (!) vonja a felügyelete és az ellenőrzése alá. A tévé sze­mélyzetét ne a vállalkozó, hanem az önkormányzat ne­vezze ki. Miközben mindez elhang­zott, az építésre már enge­déllyel rendelkező Sylvester Gmk két magánvállalkozója a kábeltévé létesítésében, míg a másik fél — meg kell hagyni, a többség — ezt le­szavazta. Az ügy pikanté­riájához tartozik, hogy egy harmadik indítvány is el­hangzott, miszerint az ön- kormányzat ugyan ne ve­gyen részt a létesítésben, de a kész, helyi hírközlő in-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents