Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-04 / 104. szám
XIX. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1992. MÁJUS 4., HÉTFŐ „As élet keveri a kártyát” Az utolsó büntetés előtt Mikor tavaly, életem fantasztikus fordulatainak egyikeként, a gödöllői szeretetkonyhán dolgoztam, úgy a nyár elején megjelent ott egy termetes, szakállas, kopaszodó, tetoválásokkal díszített fiatalember. Beszélgetés közben kiderült: májusban szabadult legutóbbi börtön- büntetéséből, s összesen tizenhat évet töltött addig börtönben. Kicsit sok, gondoltam, egyébként a szemem se rebbent, hónapok óta dolgoztam a szeretetkonyhán. tudtam, hány évet osztottak már ki a vendégeim között. ge. Az értesítés mégis elkeserítette : — Hadd élhetnék, mikor már a javulás útjára tértem — mondja. Elhatározom, hogy csinálunk egy szabályos interjút, de hát most sem tudom meg, amit eddig sem sikerült megtudnom: Sikeres matiné Gergő Ferenc — így hívják a fiatalembert — nem mert vagy nem akart a szülei házában megjelenni, végigcsövezte a nyarat. Egy elhagyott bakterház padlásán húzódott meg másokkal együtt. Ebédelni a szeretetkonyhára járt, s mint a tárgyaláson elmondtam — mert lett aztán tárgyalása —, figyelmesnek, udvariasnak, igazi jó barátnak ismertem meg. Még azt is felhozhattam védelmére; 6 volt az egyetlen a vendégek közül, akinek eszébe jutott, hogy segítsen mosogatni. Szeptemberben már ritkán láttam. Ügy hallottam, nősülni készül. Majd váratlanul: megint letartóztatták. Betörés. A Vadász vendéglőben fogták el. Ki ezt mondta, ki azt. Azt is, hogy nem ő volt. Hogy magára vállal olyasmiket — mint már máskor is —, amiket nem követett el. Hasonlóképpen sokan vélekednek Gödöllőn; nem lehetett ő, be sem férne azon a kis ablakon, ahol a betörő behatolt. Vagy csak egyszerűen nem hiszik el, hogy képes lenne ilyesmire, hogy rávinné a lélek. Népszerű ember. Nem is tudom, hogyan tett szert olyan sok ismerősre, barátra, ha alig volt szabadlábon. MIÉRT? A Pest Megyei Bíróságon januárban tartott tárgyalásán hosszasan olvasta a bírónő Gergő Ferenc bűn- cselekményeinek listáját: innét elvitt egy üveg italt, onnét néhány doboz cigarettát ... A felolvasás végén némi kis csodálkozással a hangjában kérdezte meg: miért? A csodálkozás jogos. Elvisz valami apróságot, s ül érte hosszú éveket: miért? Én már ingerülten, bosz- szankodva förmedtem rá, mikor még a tárgyalást megelőzően bementem hozzá beszélőre: — Miért kell magának egész életében börtönben ülnie? Lehet, hogy nem éppen erre a kérdésre felelve, de akkor mondta a következőt:, — Az élet keveri a kártyát, s én olyan lap vagyok, amelyik kiesett a pakliból. MEHETETT A tárgyalásain — kettőn vettem részt — egyre enyhült körülötte a légkör. Először még nyolc, sőt- tizenkét évet is említettek mint kiszabható büntetést. És hogy szó sem lehet a szabadlábra helyezéséről: veszélyes bűnöző. Mit mondjak, „nagy” tárgyalások voltak. Izgalmasak. A korántsem bosszúszomjas tanúkkal. A jóindulatú bírónővel. A fellelkesülő kirendelt ügyvéddel. A zordságával vajszívet takargató ügyésszel. Az elnézés, az emberség mérkőzött a törvény szigorával. Az előbbi győzött. Gergő Ferenc két és fél évet kapott — ebből fél év már letelt a vizsgálati fogságban —, s ideiglenesen szabadlábra helyezték. Máris mehetett. Itthon befogadta a családja. A szülői házban lakik, a húga főztjéből neki is jut. Munkanélküli-segélyt folyósítanak számára, ami már ősszel is járt volna. ha le nem tartóztatják. És akkor... És akkor megjött az értesítés, hogy április 22-én vonuljon be letölteni a hátra levő börtönbüntetését. Persze, számított rá, hogy ezt még le kell ülnie. Mondta is derűlátón, hogy ez lesz az utolsó. Letölti, és kész, VéMÁTÓL Óvodai beiratás A gödöllői óvodákba — lakóhely szerint — május 4-től 15-ig naponta 8-tól 17 óráig történik a beiratkozás. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő) Szabadság tár lt. 0 A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv, g Munkatárs: Pillér £va. • Postacím: Gödöllő, Pf. I«. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-736. 0 Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-töl 13 •'ráig. « Hirdetésfelvétel: munkanapokon 8.30-tól U óráig a szerkesztőségben. ATLÉTIKA Futóhírek Huszonkétezren vettek részt a rotterdami maratoni versenyen, Gödöllő feliratú trikóban ketten futottak. Kiss György a veteránok, Fekete Zsolt a juniorok között. Az esztendő első atlétikai megyecsúcsai két tízéves gödöllői gyerek nevéhez fűződnek. Három kilométert Erdélyi Erika 13 perc 39 másodperc alatt futott, öt kilométeren Nagy Tamás 21 perc 32 másodperccel állított fed új megyei csúcsot. Jól sikerült az első komolyzenei matiné a gödöllői városházán, nagy volt az érdeklődés. A gyerekeket a polgármester üdvözölte. Képünkön az Alföldi testvérek játszanak, mögöttük Törpényi Sándor, aki Láng Gabriellával együtt volt a „házigazda”. A matinét az Átrium Club támogatta (Balázs Gusztáv felvétele) Nem volt otthon... Betörtek kollégájukhoz miért? MINDIG... — Nagyon rossz gyerek voltam — kezdi. Sorolja, hogyan, milyen lopásokért került javítóintézetekbe, fiatalkorúak börtönébe, börtönbe. Kopognak a szavak: megszöktem, letartóztattak, szabadultam ... — Mindig úgy jöttem ki, hogy megpróbálok megváltozni. Senki se úgy jön ki. hogy újra vissza akar menni. De egyszerűen köny- nyebb volt elvenni valamit, mint dolgozni. — S most miért gondolja, hogy azon kívül, aminek még előtte áll, nem kerül többet börtönbe? — Benne vagyok a korban, a negyvenedik évembe léptem. S hogy anyámat elvesztettem, az nagyon fájdalmas, mert tudom, én is közrejátszottam, hogy olyan korán meghalt. Igen, hatvanhat éves kocában. Tavaly ősszel, már az utolsó letartóztatás után. Ami hátha valóban az utolsó volt. Nádudvari Anna Kér epe star csán élő kollégáját kereste fel egy délutánon két Vecsésen élő férfi azzal a szándékkal, hogy gépkocsijavításhoz szükséges szerszámokat kérjenek tőle. Miután nem találták otthon, s meggyőződtek róla, hogy üres a lakás, elhatározták, hogy betörnek. Az ajtó befeszí- tése után egyikük a földszinten, másikuk az emeleti részen kezdett kutatni. Nyúl Attila rádiós maggót és 3500 forint készpénzt, Szántó János pedig egy videomagnót vett magához. Gépkocsiba tették a lopott holmikat és eltávoztak. Néhány nap múlva Szántó a videomagnót 20 ezer forintért eladta, Nyúl a rádiós magnót segéd-motorkerékpárra és készpénzre cserélte. A Gödöllői Városi Bíróság a vádlottakat társtettesként, nagyobb értékre, dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás bűntettében találta bűnösnek, ezért mindkettőjüket 8 hónapi börtönre ítélte. A büntetés végrehajtását Nyúl Attila (Móricz Zs. u. 3/A) esetében kétévi. Szántó János (Deák F. u. 17.) esetében egyévi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet jogerős. „BARÁTAIM KÖZÖTT OTTHON VAGYOK* A lázadó pap „A piarista rendben 1943-ban pappá szentelik. A sátoraljaújhelyi, a tatai, s a debreceni piarista gimnázium tanára (magyar—német szakos). Debrecenben kezdi el az illegálisnak minősülő kisközösségi munkát, amely később Bokor néven válik ismertté. 1952-ben életfogytiglani börtönre ítélik, 1960-ban szabadul, szállítómunkásként dolgozik. 1981-ben egyházi bíróság ítéli el teológiáját, majd a püspöki kar megfosztja a nyilvános papi működés jogától.” (Részlet a „Ki kicsodá?”-bó!) A különös sorsú Bulányi György atya a napokban Gödöllőn járt. Családias hangulatú összejövetelen találkozott a művelődési központban tisztelőivel, s a személye iránt érdeklődőkkel. Külseje, s egyénisége alapján is inkább hihetnénk színésznek, mint papnak. Élénk, 74 évesen is szép férfi, remek előadó- készséggel, humorral. Jó másfél órás előadásában beszélt az Isten által megteremtett világról, amely megadta az embernek a szabadon szeretés boldogságát; az Atya és a Fiú egymásnak mindent odaadó viszonyáról, s a vallások alapvető bűnéről, az önközpontúságról: hogy azt hiszik, Isten kizárólag hozzájuk tartozik, a többi csak megtéveszti az embert. Elemezte Isten tökéletességét, s az ember „gyarlandó”, azaz gyarló és halandó voltát; szólt szociális kérdésekről és abortuszról; a kisközösségek szerepéről. Előadása után a résztvevőkkel folytatott párbeszédet. Elsőként Polónyi Péter fejezte ki elismerését azon permanens lázadásért és bátorságért, amely- lyel Bulányi atya élete során szembefordult minden — igazságot megcsorbító — hatalommal: a pártállammal éppúgy, mint az egyházzal. Megkérdezte: hogyan lehet elviselni az örök számkivetettséget? — Ügy, hogy sok barátom van, akik között otthon vagyok. Börtönt, éhezést, betegséget is ki lehet bírni, ha szeretek és engem is szeretnek — felelte a kérdezett. Érdekes, az Ökumene jegyében folytatott beszélgetést az előadó Roszik Gáborral. Az evangélikus lelkész a Jézus-központúságról beszélt. — Isten minden szeretetet és dicsőséget Jézusnak adott, Jézust pedig az embereknek ajándékozta. Tehát mindent csakis tőle kaphattunk és neki adhatunk. — Vagyis Jézust kell szeretnünk, nem az egyházat! Életünkben ő a fontos, s nem az, ki milyen vallású! — szögezte le. E Jézusra figyeléssel Bulányi atya is egyetértett. Szerinte közös jézjtsi örökségünk van, ami mellett jelentéktelenné válnak az isteraközelítésben megnyilvánuló eltérések. Nincs jelentősége, ki milyen felekezet tagja. Ö sem azért katolikus, mert az a „legjobb”, hanem mert annak született. Hirdetett már igét református papi palástban is, igaz, nem voltak elragadtatva tőle saját fe- lekezetének papjai... Különbözött a két egyházi személyiség véleménye a hitoktatás kérdésében. Bulányi atya nem engedné be a hitoktatást az iskolába, nem engedné, hogy az egyes felekezetek saját brosúrájuk igazát hirdessék a gyerekeknek. Szerinte az iskolák számára ökumenikus szinten gondolkodás- és viselkedéstankönyvet kellene szerkeszteni a világ dolgairól, a tantárgyat pedig pedagógusok tanítanák. Az egyházak ugyanakkor végezzék templomaikban, külön-kü- lön az oktatást, éspedig saját pénzükön. Hoszik Gábor az iskolákban folyó hitoktatás melSárkányok ellen A bagi művelődési házban vendégszerepei a gödöllői Kerekasztal Színházi Nevelési Központ május 8-án, pénteken. .Délelőtt 9 órakor, illetve 13 órakor kezdődő előadásukon bemutatják a Sárkányok ellen című darabot. A gyerekek részvételére nézőként, játszóként, szereplőként is számítanak. Lomtalanítás Május negyedikén, hétfőn egy kis közjáték, majális után (amikor is az Alsóparkba vitték a konténereket), ismét folytatódik a lomtalanítási akció Gödöllőn. A szemétgyűjtőket a Petőfi tér és a Dózsa György út közé, a Dózsa György út és az Imre utca közé, a Körösfői utcába és a Városmajor utca és Dózsa György út sarkárat helyezik el. Május 6-án a konténereket átrakják az Április 4. utcába, valamint a temetővel szembeni új házak elé. Közlemény A Volánbusz értesít! az utazóközönséget, hogy 1992. május 6-án (szerdán) üzemkezdettől, az Isaszeg, Tóth Árpád u.— V asútállomás—Kossuth L. u.—Madách L u.— Béke u.—Dózsa Gy. u.— Kossuth L. u.—Vasútállomás—Tóth Árpád u. útvonalon helyi autó- buszjáratainak közlekedtetését megszünteti. Az április hónapra megváltott bérletek május 5-ig érvényesek a Volánbusz járataira. A nagyközséget érintő autóbuszjáratok május 6-tól csak a Tóth Árpád u.—Vasútállomás—■ Szcntgyörgypuszta útvonalon levő megállóhelyeken állnak meg, s az c viszonylatban közlekedő autóbuszok csak a helyközi autóbuszközlekedésre előírt viteldíjak megfizetése esetén vehetők igénybe. lett szólt, ilyen irányú kedvező tapasztalatai alapján. Szerinte az egyházaknak szükségük van állami támogatásra is, mert sajnos még nem képesek megállni saját lábukon. Érdekes kérdést vetett fel az egyik hallgató: miért vannak nyomorékok, gyógyíthatatlan betegek. — Mert Isten nem képes tökéletes, hibák nélküli' világot létrehozni — válaszolt a kérdezett, hozzátéve: őt felháborítja a hagyományos nézet, miszerint Isten meg tudná gyógyítani a rászorulókat, de valami okból úgy látja jónak, ha nem gyógyítja meg őket. Egy fiatalember a Bokor-közösség tagjaként az iránt érdeklődött, hogyan tudná környezetében Jézus tanításait hirdetni. — Minden eszme megtalálhatja a maga- bázisát — mondta az atya. — A Bokor tagjai sajnos isten háta mögötti te-' lepülésekre vannak kényszerítve, s kiadványaikat sem árusíthatják a templomokban. Ezért a maihoz hasonló összejövetelek, a lakóhelyi, munkahelyi barátságok, s a közlekedés során kötött ismeretségek adta szűkös lehetőségeket kell minél jobban kihasználnunk ... Bulányi atya felfogásával, nézetéivel lehet egyetérteni és lehet azokat elutasítani. E sorok írója tiszteli ugyan bátorságát, ám a papoktól nem lázadást vár, hanem azt, amire felesküdtek: engedelmességet, alázatot, békességet ... — Pillér —
