Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-19 / 117. szám
Az Erzsébet-emlékkiállit4s margójára' Pályaművek sorsa A hatalmas vitrinben a királyné esküvői ruhája nap alatt, illetve: nem volt már 1902-ben sem. Egyik- másik művészmunka azért tiltatott el a kíváncsi látogatók elől, mert ronthatta volna a közerkölcsöket, mások pedig azért, mert nem bizonyultak a már kialakult közvéleményt tükröző műremekeknek. Például az Erzsébet királyné budai emlékműpályázatra beérkezett pályamunkák legtöbb darabja. A Magyar Nemzeti Múzeum tegnap megnyílt, Erzsébet, a magyarok királynéja című emlékkiállításán, a megannyi értékes és impozáns hatású kiállított tárgy láttán akár arra is gondolhatott volna a jegy - zetíró, hogy vajon miért nem ismerkedhetünk meg azokkal a jutalmazott vagy megvásárolt pályaművekkel, amelyek a század első éveiben meghirdetett Er- zsébet-emlékmű szoborpályázaton részt vettek... Vajon ezek is „depóba" kerültek? És egyáltalán mi a sorsa a pályázatot meghirdetők által felvásárolt, de soha ki nem vitelezett művészmunkáknak! ? L-yka Károly híres folyóirata persze mások előtt is nyitva áll. Hadd utaljak mégis — éppen a 125 évvel ezelőtt megesett koronázás kapcsán — emlékeztetőül pár mondatban erre a pályázatra. A meghirdetők szándéka az volt, hogy az Erzsébetet ábrázoló emlékmű a budai Szent György térre kerüljön — mintegy a magyar főváros, a magyarság őrangyalaként. A másfél millió korona alaptőkével induló (és országos gyűjtéssel párosuló) pályázatra 18 munka érkezett be, melyeket aztán így vagy úgy jutalmaztak — hol tízezer koronával, hol megvásárlásra történő előterjesztéssel —, de csupán ennyi ... A pályázók „terveiket komple:; építészeti vonatkozásokkal" kapcsolták össze, amint a zsűrizők megjegyezték. s inkább a térre, a tér kiépítésére törekedtek, semmint a királyné alakjának a megmintázására. Ekként váltak „múzeumi tárggyá” a Bálint— Jámbor—Zala hármas, a Teles—Tőry páros, vagy a Fadrusz—Korb—Giergl csapat által benyújtott páll' lyamunkák —, hogy csak néhány nevet említsünK. Lyka Károly értékelő jegyzete (az Erzsébet-szobor- pályázat bajai) azt sejteti, hogy a kiírás folytatódni fog... Mint ahogyan folytatódott is. Kilencven év távlatából visszanézve, meg kell állapítanunk: 1902 mégis fordulóját, elsősorban kuriózumok közreadására specializálta magát. Sorra jelentette meg a régi zene eddig alig ismert darabjait, köztük olyan műveket, illetve átiratokat, melyeket nemcsak a profi | muzsikusok, de a zenét tanulók is el tudnak játszani. Ebben a repertoárban előkelő helyet foglal el a fuvola, a reneszánsz és barokk kedvelt hangszere is. Leonardo Vinci: „Két szonáta két fuvolára” című kötetének közreadója Gian-Luca Petrucci és Bálint János, akik a ma használatos fuvolára „igazították” e szvitszerűen többté- teles műveket. A kiadvány külön erénye, hogy figyel a lapozásra is, hosszabb tételekben a kotta kihajtható, sehol sem kell játék közben a lapokkal bíbelődni. Csetényi Gyula közreadásában három olasz ariettával, Parasidi, Vivaldi és Pergolesi egy-egy darabjával ismerkedhetnek meg a fuvolázni tanulók. A műveket lehet csembalón, illetve zongorán kísérni, vagy — hitelesebben — triószonátaként fuvolán, hegedűn és fagotton megszólaltatni. Végül pedig, tekintettel arra, hogy a jelenkori fuvolaművészet egyik nagymestere, Matúz István is lelkes támogatója minden új kezdeményezésnek, köztük e kiadónak is, a sok régi muzsika mellett megjelent egy „abszolút” kortárs zenét publikáló kötet. Matúz István adta közre hat, tanulmányát (6 Studii per flauto solo), melyben bőséges jelmagyarázat segít eligazodni a hagyományoktól teljesen eltérő előadási jelek, a szokatlan kottaképek forgatagában. — d — Áz Akkord kiadó, mely a közelmúltban ünnepelte működésének egyéves évÚj kották fuvolistáknak segítséget nyújt leendő háztartásuk jobb ellátásához, és bizonyos szempontból a pályaválasztást is segíti. Az itt tanult gépírás, idegen nyelv, konyhatechnikái ismeretek előnyt jelenthetnek akár az álláskeresésnél, akár a továbbtanulásban. A tan tervben szereplő közismereti tantárgyak is szorosan kapcsolódnak a gyakorlati élethez. A matematiíka- órán leginkább háztartási számításokkal foglalkoznak.. Az olyan szakmai tárgyak, mint a vendéglátás, a viselkedéskultúra és a lakáskultúra csupa érdekes, és az alapvető társadalmi együttélésihez elengedhetetlen ismeretet nyújtanak. S vajon mit szálnak a gyerekek ?! A megújult gyakorlati foglalkozást nagyon szeretik. s a szakiskolába is többen jelentkeztek, mint ahány gyerekre kezdetben számítottak a szervezők. Egyelőre két osztály indult. Az igazgató, Mandola Anna és két igazgatóhelyettes, Bánki Béláné és dr. Sztárayné Tóth Piroska, nem fogynak ki az ötletekből, tervezik többek között egy „fiús” . szakiskola indítását is, melyben majd tapétázást és egyszerűbb szerelési munkákat tanulnak a diákok. Később a felnőtt- . képzést is szeretnék megszervezni! Pachncr Edit marad a burgenlandi háziasszonyképző iskolában tett látogatás, ahol nemcsak a személyi és tárgyi feltételek ragadták meg, hanem az is, ahogyan a kapitalista Ausztria gondoskodik kiskorú állampolgárairól. Azért érdmes néhány példát sorolni az említett feltételek közül is: nyolc tanuló jut egy' nevelőre, a tanműhelyben pedig egy kislánynak két tűzhely áll rendelkezésére, hogy a gázzal és a villannyal egyaránt megtanuljon bánni! Ennek az előkészítő munkának egyik részeredménye az átdolgozott egyedi tantervű gyakorlati foglalkozás és a szakkör, 1992. szeptemberétől pedig megkezdődik az oktatás a háziasz- szoriyképző. szakiskolában is. A háziasszonyképzés elnevezés mintha kizárná a fiúkat, de ők is jelentkezhetnek, ha érdekli őket a konyhatechnika, az élelmiszer-ismeret vagy a cseose- mőgondozás. Az iskola az általános iskola szerves folytatása, azoknak a végzett nyolcadikosoknak nyújt továbbtanulási lehetőséget, akiket vagy nem vettek fel a középiskolába, ahová jelentkeztek, vagy még nem tudták eldönteni, milyen pályát válasszanak. Tizenhat éves korukig lehetővé teszi számukra a tanulást, Meddig kell főzni a bor- sólevest? Hogyan fogalmazzunk meg egy hivatalos levelet? Milyen egy gyerekszoba ideális berendezése? Csupa olyan kérdés, amire az iskolában nem kapunk választ, s gyakran — sajnos — a szülői házban sem! Aztán hirtelen ott állunk saját, önáLló háztartásunk kellős közepén és kapkodunk, idegeskedünk. Felnőtt fejjel- tanuljuk meg, aminek már gyerekkorunkban belénk kellett volna ivódnia. A most felnövő generációnak, úgy látszik, nem lesznek ilyen gondjai, mert egyre több általános iskolában vezetik be a háztartási ismeretek oktatását a „technika” helyett. A budakeszi általános iskolában régi hagyományai vannak a háziasszonyképzésnek, a technika csak tíz éve került a tantervbe. 1991 őszén ötödik osztálytól ismét bevezették a háztartási ismeretek tanítását. Igaz, kezdetben csak lányoknak, de a szülők kérésére a fiúknak is lehetővé tették, hogy belekóstoljanak a háztartásba. Nekik sem árt, ha megtanulják a főzés alapvető műveleteit vagy a gombvarrást. Tavaly december végén került a budakeszi önkormányzat elé az a tervezet, melyben az általános iskola egy háziasszonyképző szakiskola kialakítására kért támogatást. Az iskola vezetői alapos előtanulmányokat folytattak, felvették a kapcsolatot olyan iskolákkal, ahol már folyt háziasszonyképzés, segítségül hívták Kenéz Györgyné nyugdíjas pedagógust, aki a háztartásban szaktekintélynek számít, rendszeresen konzultáltak az önkormányzattal és tanulmányutakon vettek részt. Bánki Béláné igazgatóhelyettes számára igen emlékezetes HÁZIASSZ ONYKÉPZÉS Két év a konyhában Apró fényképek, emlékek, mind a királynét idézik (llancsovszki János felvételei) meghozta a maga páratlan . eredményeit — a sikertelen Erzsébet-pái/ázat ellenére is — a magyar szobrászművészetben, hiszen a kolozsvári Mátyás királyemlékművet ebben az évben leplezik le, a Kos- suth-emlókműpályázat és a Vörösmarty emlékére meghirdetett pályázatok mind-mind ez időben indulnak el. Az emlékkállításról távozó arra gondol: vajon a már jelzett és országos pályázatok körül vert por alatt hány meg hány kis műhelyben folytak — a magyar képzőművészetnek igazából rangot és jelleget adó — apró munkák ... Itthon vagy akár Szentpétervárott is — mondjuk Zichy műhelyében. Bágyoni Szabó István Művészeti szakkiadványok, -folyóiratok nem véletlenül kerülnek az ember kezébe, különösen ma- . napság. Azért különösen, mert már-már hajlamosak . vagyunk elhitetni magunkkal, hogy a rohanás, az idő felgyorsulása miatt beállt (és nem csupán emiatt beálló) „elhidegülés” épp a művészetek utáni kutatga- tási vágyat szorította vol- _ na ki az Európához felzárkózni akaró polgárból,,. Istennek hála, ennek az ellenkezője utóbb egyre hangsúlyozottabban jelentkezik. Nemrég — a Somogy megyei Zalában felavatott Zichy-emlékmű kapcsán — alkalmam volt utánanézni egy-két igen-igen érdekes és beszédes Zichy-adalék- nak. Például annak, hogy mi is lett a sorsa, pontosabban miért „került dé- póba”, ahogy akkor (1902- ben vagyunk) nevezték a m ű v észmunkák süllyesztő raktárát, miként feketelistázták a művész néhány megvásárolt munkáját. (Emlékeztetnünk kell T. Olvasóinkat arra, hogy a Szentpétervárott alkotó Zichy Mihály életiközelséget sugalló rajzairól, akt- szerű grafikáiról itthoni ■ ítészek eléggé rosszindulatú pletykákat indítottak el, amiknek természetesen megvolt aztán a maga következménye. Mármint a dépó!) Ügy látszik, nincs új a Mennyire regionális? Elhagyott értékek nak mikrofon elé, bizony elszabadulnak az indulatok. A tévések ezúttal úgy ábrázolnak, hogy mindenkit gondolkodásra késztetnek. A főszereplők a dudari bányászok. Azok a nehéz sor- súak, akikre még keményebb időszak köszönt. A sorozat erénye, hogy minden képi és szerkesztői manipuláció nélkül mutatja be korunk nagy problémáit s a munkanélkülivé válás drámáját. geik, mint a dudariaknak. Soha nem volt olyan aktuális a tényfelmérő dokumentumfilm, mint napjainkban. A Fölösleges emberek című filmben Zolnay Pál rendező és Wisinger István szerkesztő-riporter emberi sorsokat villant fel. Amikor a leendő munkanélküliek állVajon1 kit érdekel Solymáron, Nagykovácsiban, mi történik Pesthidegkúton? Bizonyára sokakat. A fővárosba bejárék naponta szelik- át a második kerület e hegyekbe nyúló csücskét. Itt szállnak át a hazavivő buszokra, itt vásárolnák be. A Regionális híradó riportere, Győrffi Miklós bizonyára érezte, hogy a pesthidegkúti önállósulási törekvések nem is annyira regionális kérdések. Az itteni kezdeményezések példaértékűek. A hozzáértő riporter nem véletlenül rugaszkodott el a helyi problémáktól. Ügy mutatott be egy a közösség érdekeit képviselő társaságot, hogy mondataik máshol is behe- lyettesíthetök lehetnének Bemutatta a tájat, az itt élőket s a környék egymásrautaltságát. A valódi önállósulás az elmúlt esztendőben még néni sikerült. Ám az idén megvalósuló részönkormányzat megmé- rettethetődik. Azért azt jó lenne tudni: valóban érdekli-e a solymáriakat, például mi történik Pesthidegkúton? Talán egy másik adás témájaként nem lenne érdéktelen megkérdezni őket. Hiszen ha elindul a fejlődés a szomszédban, netán munkahelyekét is találnának errefelé a Pest megyeiek. Fölöslegesek? A főváros vonzáskörében élőknek bizonyára jobbak a lehetőséAz éter hullámai nem ismerik a határokat. Erre épít a Határok nélkül cí- rpű rádióműsor. A legutolsó adásban milyen örömmel újságolták a székelyföldiek: az -idén is megrendezték a Nyárád menti dalost,alálkozót. Jó volt hallgatni a résztvevőket, milyen lelkesen fújják a dalt „leiektől lélekig”, A székely. nyelv önmaga is költészet. A székely, emberrel vele születik a szép szó. Hát még ha énekel. Bú és öröm, erkölcsi tartás fogalmazódik meg szávaiban. Áddig élnek e közösségek, amíg nem fogy ki ajkukról a szó. ‘ Addig erősek, míg együtt énekelnek. Pedig fogytán értékeik. Jártunkban-keltünkben naponta tapasztalhatjuk, miként kénytelenek elherdálni a csodálatosan hímzett bekecseket, pruszlikokat, festett tányérokat a nagy metropolisz utcáin, terein. A rádió mikrofonja előtt megszólalók az utazás nehézségeiről s arról beszélnek, hogy egyre nehezebb eladni bármit is. Pedig ha egyszer átgondolnák: mi lesz, ha mindent elhordanak? A népművészeti szépségeket ki menti át az utókornak? Hová szóródik a székely nép féltve őrzött emléke? .Hová lesz Tamási Áron hagyatéka? Eszembe jut egy nemrégi emlékem: Az autópálya szélén kerékpározik egy ember valahol Bécs környékén. „Hová, hová, atyafi?” — kérdezzük tőle. „Hát Európába”. — válaszolja, s előre mutat. Ábel az autópályák rengetegében,. Idehaza bekapcsolom a rádiót, s hallom, hogy még' az idén megrendezték a Nyárád menti dalostalálkozót, lélektől lélekig. Erdősi Kafplin
