Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-18 / 116. szám

Antall-tollak, Bush-levelek Május 18-át 1977-ben avatta a múzeumok, köz- gyűjtemények ünnep­napjává az UNESCO, az ENSZ kulturális szerve­zete. Azóta minden év­ben Magyarországon is megemlékeznek a mú­zsáknak szentelt liget­ről, a muszeinró), ahogy a görögök nevezték a múzeumot. Az ünnepi naphoz kap­csolódik az az időszaki kiállítás is a Nemzeti Múzeum kandallóter­mében, ahol a múzeum új szerzeményeiből lát­hatnak ritkaságokat a látogatók. Közszemlére teszik a híres doktor­avató királygyűrűt, és Antall József miniszter- elnök közelmúltbeli ado­mányát, a szerződések aláírásakor használt tol­lakat, Bush amerikai el­nök több, a magyar kor­mányfőnek írt levelét, és számos dokumentum másolatát. A ceglédi finvhegyüttes sikere Kitekintés a világra A ceglédi Erkel Ferenc Állami Zeneiskola fuvola­együttese 1983. szeptember 1-én alakult Zalavölgyi Cecília tanárnő vezetésé­vel. Az együttes létszáma 14 és 20 fő között van, a zongoristával és a min­denkori csellistával együtt. A tagok — illetve zeneis­kolai növendékek. — élet­kora 10—20 év. Az együtte­sen belül kisebb kamara­csoportok is alakultak, és az így előadott duók, tri­ók, kvartettek színesítik a repertoárt. A zenekar fellépéseire elsősorban Cegléd-szerte •van igény. Kiállítások megnyitásán, karácsonyi, nőnapi í'enöez vény eken és esetenként önálló hang­versenyeken szerepelnek. Műsorukban minden kor­szak és stílus képviselteti magát: barokk, klasszikus, romantikus, kortárs és könnyűzenei darabok egy­aránt elhangzanak. Az 1991-es Mozart-év tisztele­tére például teljes koncer­tet adtak a halhatatlan komponista emlékére. 1989. szeptember 1-jén B. Dobozi Erika vette át az együttes vezetését. Ehhez az évhez fűződik első kül­földi útjuk is: a Soros-ala­pítvány és a KÓTA támo­gatásával a belgiumi Neer- peltben jártak. Kapcsola­tot teremtettek egy hason­ló felállású svájci együt­tessel és az 1989 90-es tan­évben az ő vendégszerete­tüket élvezték Wattwilbén a "ceglédiek. Legközelebbi céljaik kö­zött újabb külföldi part­nerkapcsolatok létesítése és zenei tábor megterem­tése szerepel. — d — FESTÉSZETI MUZEUM — VAGY BUTIK? Szentendrei világnap elképzelése elé. Mintha mi nem Szentendréért tennék ezt! Beszélgetésünk során a megkérdezett dr. Ilann Fe­renc többször hangsúlyozta: nem regionális, hanem or­szágos, sőt nemzeti érdek­ről van szó; a szentendrei művészek éppen ezért — bár a maga területén min­denki folytatja a napi „har­cot” a múzeumért (A Ma­lomért — hiszen már szim­bólummá lett) — meglehe­tősen szkeptikusan néznek a jövőbe . .. Már ami az ön- kormányzat döntését illeti. Vannak, akik csak' betűhöz és paragrafushoz ragaszkod­nak. És a székhez, tenné hozzá a rosszmájú. A mű­vészek mégis bizakodnak. A hivatali huzavona alatt Szentendrén folyik a mun­ka: a Művésztelepi Galériá­ban nemrég nyílt meg azok­nak a műalkotásoknak a tárlata, amelyeknek az ér­tékesítése során szerzett összeggel a „Malom Ala­pítvány” működőképessé válhatna. Amikor nevek után ér­deklődöm, Hann Ferenc lis­tát vesz elő. Munkáikkal tá­mogatják a szentendrei mű­vészmúzeum ügyét például a Szigetszent.miklóson élő és alkotó kollégák, Csókái IAszló, Puha Ferenc, Somo­gyi György fölajánlották szobraikat, festményeiket. De ott vannak a pomáziak, a gödöllőiek, hogy a he­lyiekről ne is beszéljünk. Hogy kik fogják megvásá­rolni a műalkotásokat, az egyelőre beláthatatlan. A múzeum szakemberétől megtudjuk, hogy néhány munkát maga az intézmény fizet ki — s talán inkább azért, hogy az alapítvány adminisztrációja minél ha­marabb beindulhasson. Várjuk a fejleményeket. Reméljük, hogy — és nem csupán a múzeumi világnap ürügyén — Szentendre is­mét az „élő művészet” vá­rosa lesz, hogy a múzeum nem mentsvára, hanem élettere lesz a megalkotott szépségnek. És akkor akár a butikok is csilloghatnak — mert élni kell. Bágyoni Szabó István Angol nyelni dráma fesztivál Iskolások „Oscar-díjai” Ezek a gyerekek már sa­ját örömükre beszélik az angolt — mondta Mr. Je­remy Parrott, a brit nagy- követség kulturális kacso- latokkal foglalkozó munka­társa az első magyarországi angol nyelvű drámafeszti­vál záróünnepsége előtt. A Vácott rendezett háromna­pos találkozón általános és középiskolás színjátszó cso­portok mutatkoztak be. Azontúl, hogy az angol nyelvet mindannyian hala­dó szinten beszélik, közös volt az Egyesült Államok békeszolgálatával fenntar­tott kapcsolatuk. Végignézve a 12 produk­ció rendező tanárainak név­sorát, egy kivételtől elte­kintve csupa angol anya­nyelvű pedagógust találni. Christy Rockwell neve pe­dig kétszer- is szerepel, aki a vendéglátó város Árpád Fejedelem Általános 'Iskolá­jában két csoportot is oly sikeresen tanított be, hogy azok az elődöntőn túl elju­tottak a bemutató gáláig. Talán éppen az ő sikeres szereplésük alapján döntöt­tek úgy Hajdúnánás és Keszthely után. hogy a gá­lát Vácra kell hozni... E drámafesztivál jól mu­tatja a békeszolgálat két­éves magyarországi tevé­kenységének eredményeit; Ugyanakkor vizsgának is tekinthető, álról lemérhető, milyen hatékonyan működ­tek. hogyan tudtak beil­leszkedni a hazai oktatási rendszerbe az anyanyelvi tanárok. Az eredményhirde­tési ceremónia előtti per­cekben, vasárnap délelőtt kérdeztük Jeremy Parrott urat és Sybilla Suda kis­asszonyt, a békeszolgálat egyik tanárát, zsűritagokat, hogyan ítélik meg a magyar gyerekek szereplését, fejlő­dését mind nyelvi, mind művészi szempontból. — Összehasonlítási ala­punk nincs — válaszolták —, ezért nem tudjuk meg­mondani, milyen ütemű a gyerekek fejlődése. Erre ta­lán egy év múlva lesz majd alkalmunk. A nyelvtanárok hatékonyságával ugyanez a helyzet. Amit azonban lát­tunk és hallottunk, nagyon megnyerő volt, elégedettek lehetünk. Az eredményhirdetésen kiderült: az általános isko­lások között mindjárt két legjobbat is találtak: a Snow White and the Seven Punks című darabbal a vá­ci Árpád Fejedelem Iskola nyolcadikosait és a Diffe­rent ages című darabbal a szombathelyi Fürst Sándor Általános ' Iskola tanulóit. A gimnáziumok között még nehezebb lehetett válasz­tani, mert hármat is ki­emeltek, mégpedig a zala- szentgróti, a mohácsi és a keszthelyi gyerekeket. Nem lenne díjkiosztó ün­nepség a legjobb színészi teljesítmények értékelése nélkül, amiben szintén je­leskedtek a váciak. Kopány András, az „Árpád” hete­dikese nyert az általános iskolás fiúk között. A lá­nyok között pedig Kovács Barbara, aki az „Árpád” nyolcadikosa. Dudás Zoltán Szúnyog úrfí’ Nyúl kisasszony Szín j átszószemle r« rí fgpt Az egyetlen külföldi csapat Fülekről jött. Toldi Miklós szelleme, Arany János zamatos magyar nyelve nekik ugyanolyan kincs, mint a magyarországi gyerekeknek Boldog sikongatástól volt hangos a hétvégén a Ka­maraerdei Ifjúsági Park, amely három napig adott helyszínt az országos gyer­mekszínjátszó-szemlének. Nemcsak a gyerekszíné­szek szellemi, hanem tes­ti örömeivel is alaposan törődtek a szervezők. A já­ték után hatalmas rán­tott húsokkal és fejes salá­tákkal birkóztak a csöpp­ségeik, aztán hajrá, a me­dence vakító kék vizében úszkálhattak mintegy be­fejezésül. A zsűri elnöke, Debre- czeni Tibor, a Drámapeda­gógiai Társaság elnöke, el­ragadtatással beszélt a Pest megyei gyerekegyüttesek- röl. — A szakember őszinte elismerésének, és ne köte­lező udvariasságnak vegye, hogy az összes Pest me­gyei társulat — Inárcs, Bú­idén Nagykőrösre szólí- 77. ■, , tóttá Pest megye ifjú éne- IZllCklO lljílSélfT késéit a dal: Ünnepelni 0 jöjjetek! Büdapest után most a kultúra és a művé­szetek pártfogójának is­mert város volt az elmúlt hét végén az Éneklő ifjú­ság Pest megyei kórusta­lálkozójának vendéglátó­ja. A fiatalok, egyáltalán az iskolai ének-zene okta­tás meglehetősen nagysza­bású seregszemléje ez, mégis folytatásában, mi tagadás, egy évvel koráb­ban még maguk a zenepe­dagógusok se nagyon hit­tek. Remélték azért, hogy a nemes célokért való küz­delem, a szépnek, a jónak hagyományt teremteni akaró szándék mégiesak felülmúlja a prózai aka­dályokat, amiket többnyi­re forintokkal számszerű- sítenek. A Pest Megyei Pedagó­giai •Szolgáltató Iroda, a nagykőrösi önkormányzat és a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola segédleté­vel bebizonyosodott, hogy lehet az iskolák akarására, lelkesedésére építve színvo­nalas, értékes és emlékeze­tes rendezvényeket produ­kálni. Kiváltképpen a ven­déghívó Petőfi-iskolának volt fontos, hogy ide jöjje­nek ünnepelni a dalos ajkú Körösi kórustalálkozó fiatalok. Az intézmény ugyanis ebben az évben bo­csátja útjára azokat a diák­jait. akik annak idején már mint ének-zene tagozatos iskolában lépték át az első osztály küszöbét, ök tehát évfordulóra is emlékeztek most, és ezzel összefüggés­ben elmondható, hogy az ének-zenei oktatás kiszéle­sedve, jelentős tapasztala­tokkal alátámasztva, szerves részévé vált a nagykőrösi iskolai nevelésnek. Jelleg­zetesség továbbá az is — ahogy dr. Karay Kornélia, a város jegyzőnője-rendez­vényt megnyitó köszöntőjé­ben megfogalmazta, hogy a hétköznapokon terem­tett értékeiket 'a szabad­időben mindig valami na­gyon szép és hasznos kul­turális célra használja fel a diákság. Ezt képviseli a mostani kórustalálkozó is. Pest megye 9 településé­nek általános iskoláiból 11 énekkar jött el, a sok száz résztvevőt befogadó Arany János Művelődési Központ épülete szűkösnek bizo­nyult. A zenei délelőtt zök- kenőmestes bonyolításáért mindenképpen elismerés il­leti a szervezéá technikai részében közreműködőket. Az énekkarok javarészt a hazai és más népek dalkin­cseivel, valamint többek között Kodály Zoltán, Bár­dos Lajos feldolgozásaival és régi klasszikusok alko­tásaival ajándékozták meg a publikumot. Természete­sen egyúttal verseny volt ez a javából! Neves zene- pedagógusok — Vadász Ág­nes, Barna Elekná, Végh Tiborné. Tarr Gábor, Bor­bély Magdolna — zsűriz­tek, hogy majd közhírré te­gyék a megye általuk leg­jobbnak tartott énekkarai­nak sorát. Tekintettel a vegyes részvételre, a normál éis ta­gozatos iskolák kórusait külön-külön értékelték. Az előbbi kategóriában bronz fokozatot ért el a tahitót- falui leánykar. a solymári Tinódi Lantos Sebestyén Kamarakórus. Ezüst foko­zatra a dunavarsányi isko­la és a váchartyáni körzeti iskola énekkarát, a száz­halombattai Arany János- iskola . kórusát érdemesí­tették. Arany fokozatot, s egyben az év kórusa címet a nagykátai Váci Mihály- iskola Heimann Győző di­rigálta nagykórusa kapta. Az ének-zene tagozatos iskolák sorában a nagykő­rösi Petőfi-iskola Kicsi­nyek kórusa bronz, a ceg­lédi Táncsics-kiskórusa ezüst, az abonyi Gyulai- Gál-iskola énekkara, va­lamint a nagykőrösi Petőfi- iskola Kis Istvánná vezette nagykórusa , arany szintet ért el. Kiemelten kapták az arany fokozatot, s vele az év kórusa címet a ceglédi Táncsics Mihály-iskolából Garas Kálmánná diákjai. A zsűri zárszavában alá­húzta: a találkozó értékét nem a plakettek, ajándé­kok jelentik, hanem az, hogy mindannyian öröm­mel jöttek ide, s ugyan­ilyen örömmel várják jö­vőre a folytatást. M. J. dakeszi, Bag és Főt —hat kitűnő előadást produkált. Kamaraerdőn Pest, Nóg- rád és Komárom megye legjobb gyerekszínjátszó csoportjai találkoztak, hogy eldöntsék, kik a legjob­bak. — Mitől jobbak a Pest megyei csoportok a többi­nélI — kérdezem a zsűri- elnököt. — A különbség mindösz- sze annyi — válaszolta —, hogy milyen a vezetőjük, mit tud kihozni belőlük, hogyan tudja megmozgat­ni a. fiatalok fantáziáját, kifejezőkészségét. Nyúl barát, Falevél és Róka. Ennyi minden volt egy személyben Maczák Ibolya 7. a osztályos diák, aki az inárcsi színjátszók Bambi-előadásában szere­pelt. — Kiskoromban képte­len voltam végigolvasni ezt a mesét — emlékszik visz- sza —, most, hogy már na­gyobb vagyok, látom, ho­gyan válik valaki felnőt­té, komollyá. Bambi sze­relmes lesz. ez formálta' ilyenné. Fapihe. Már a különös név is fölcsigázott, hát még amikor megtudtam, hogy nemes veretű irodalmi al­kotásból, Kiss Anna versé­ből ered a bagi Fapihe együttes különös titulusa. A bagiak jól skandálható, zengzetes angol gyerek­verset vittek színre. A cí­me: Ki ölte meg Szúnyog úrfit? Kell-e több a kis el­sősök fantáziájának, mint egy vérbeli szúnyogkri­mi? A budakesziik sámán­ruhát öltöttek, és régi re- gösrigmusokkal álltak a világot jelentő deszkákra Kamaraerdőn, s a fótiak is remekeltek. Szlovákia magyarjai igen kedves és szép magyar nyelven előadott Toldi- előadással remekeltek. Egyetlen külföldi meghí­vottként, Fülekről érkez­tek. Nagy András László, a verseny elnöke, nekik adná a pálmát, ha lenne. Pálmaosztás nem volt ezen a fesztiválon. Mind­össze a zsűri szavazta meg, hogy az országos döntőre mind a négy Pest megyei együttes továbbjutott. Eredményiek, dicsőség­nek ennyi egyelőre elég. Kocsis Klára Szentendrét, ezt a párat­lan értékű várost, a művé­szetek hajdan emlegetett gyöngyszemét mára jórészt az álszépsegek talmi csil­logása, a mindent pénzzé tevő butikok nyüzsgő egy­hangúsága lepte el. A kül­ső szemlélő számára leg­alábbis ... A „festészet vá­rosából” • — jegyzem -meg dr. Hann Ferenc művészet- történésznek — mintha csak a múzeumok városa jelző maradt vodna meg nap­jainkra. A kérdésszerű meg­jegyzés szándékos, hiszen Szentendrén nem csupán élt — vagy élni próbált — a művészet, hanem a maga „végvárait” is kialakította (jelesül a múzeumokat), ahová nagy vész esetén (ami akár a halál is lehet) visszavonulhatott a festett vászon, a kifaragott vagy gyúrt szobor, a plakett vagy a félbemaradt rajz. — Nem tudom, mennyire gondolhattak a művészeti múzeumokra azok — foly­tatja Hann Ferenc —, akik május 13-át a múzeumok Világnapjává nyilvánították, de mert minekünk, a szent­endrei értékekért aggódók­nak ez a fájó pontunk ... szakmánknál fogva is. hát inkább erről beszélnék. Pontosabbon a Modern Mű­vészetek Szentendrei Mú­zeumáról. Tudvalevő, hány kis apró, egy-egy művész­nevével illethető múzeu­munk van: a Ferenczy csa­ládtól elkezdve a Czóbel- háztól a Kovács Margit- munkákat őrző múzeu­mon kérészül egészen a ■Barcsay Múzeumig. Igen ám, de a szentendrei . művészetet a maga folva-. matában bemutató és a fej­lődését nyomon kísérő, te­hát összegező múzeumunk egyelőre nincs. S hogy le­gyen, nemrég alapítvány jött létre... Ugye ide pénz kell, rengeteg, és egy megfelelő épület. Mi kivá­lasztottunk egy romos épü­letet, a Bogdányi úti régi fűrészmalom épületét, ame­lyet a helyi építészegyesü­lettel karöltve rendbe is hoznánk... Ha! Hogyha a város vezetősége — hiszen a malom és a mellette levő lakóház az önkormányzat tulajdona — nem gördítene kisebb-nagyobb akadályo­kat a szentendrei művészek

Next

/
Thumbnails
Contents