Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-12 / 111. szám

TVR-TÜKÖR Legendás nemzedék Sokan kimondhatják ma­napság honunkban Keresz­túri) Dezsővel együtt, hogy „olyanokat élünk meg, ami­re ma nincs ige, amit nem érthet, aki nem érte meg”. Így aztán sokan állnak a kamerák és a mikrofon elé, hogy - emlékezzenek. Az emlékképek tulajdon­sága, hogy a múló idő át- lényegíti a hajdani esetné* nyékét. Szerencsére a film­szalagon rögzített történések helyreállítják a gondolatok billegését. Így lehettünk ta­núi a népi kollégisták le­gendájának, mai szemmel. A NÉKOSZ létrehívó! Uy- lyés Gyula hasonlatával él­ve: „húzták, mint vak ío-. 1 vak a malmot”. Talán ép-- pen ez a vakság domboro­dott ki leginkább Szabó Lajos festményei és kom­mentárjai révén. „Alkotá­sai” valóban dokumentumai- a festő marxista, materia­lista vallomása. Mely sze-. rint korunk kritikai divat­jában a hiba. mert nem ismerik el Szabó Lajos ké­peit művészetnek. Termé­szetesen más- hangot ütött meg Fekete Sándor, aki if­júkori bűnnek könyveli el az egykori túlkapásokat. Fekete Gyula eszmefut.tatá- . sát érezzük a legvilágosabb­nak, Szerinte a tiszta for­rás tiszta értékei kerülhet­tek volna felszínre, ha a ha­talom tisztelte volna a sa­ját fejükkel gondolkodókat. A NÉKOSZ-ról tiszta ké­pet sajnos a Tölgyesi Ágnes rendezte riportmontázsban sem nyerhettünk. A tevések túl sok mindent szerettek volna beletuszkolni a közel­múlt történelmébe. S ab­ban sem vagyok biztos, hogy másokat nem kellett volna-e megszólaltatni. Így a legendás nemzedék élete és utóélete még mindig le­genda maradt. Volt egyszer. Volt egyszer, vasárnap estére a televízió kettes csatornájának egy műsorrendje. Még úgy tű­nik, Kertész Zsuzsának — a csatorna délutáni műsorve­zetőjének — is váratlanul jött a műsorváltoztatás. Ügy elakadt a nyelve, hogy csak nagy nehezen jöttünk rá, mi is történt. A néző — úgymond, az ő kívánsága szent — azt kívánja, borul­jon a vasárnap este. Milyen hirtelen. jött esemény ka­varta úgy fe! a nagyérde­műt? Nos, nem más, mint a két héttel ezelőtti emlék­koncert. Azóta is töröm a fejem: kinek is lehetett oly fontos e korai ismétlés? Hiteles szövegek? Azt most már tudjuk, érezzük, tapasztaljuk: mos­tanság a könyvkiadásban nincsenek tabuk. Minden megjelenhet, kiváltképpen, ha busás Nyereséggel ke­csegtet a kiadónak. Bizonyára nem véletlen, hogy a Gondolat—-jel leg­utolsó adásában Györffy Miklós, a klasszikus iroda­lom hiányán kesereg. Ám akadt egy kiadó, amely nagy fába vágta a fejszéjét. Értékes irodalmat kíván megjelentetni. Mi több, szöveghű kiadásban, első­sorban a diákok számára. Gondolhatnánk, hogy egy irodaimi alkotás csak úgy jelenhet meg, ha hűen kö­veti az író papírra vetett sorait. Veres András iroda­lomtörténész estig sorolhat­ta volna a példákat, miként láttak napvilágot a nem éppen hiteles szövegeké Ho­gyan maradtak ki fontos részek például Kosztolányi Dezső Édes Anna című mű­véből, mert a Tanácsköz­társaságot döglött patkány­hoz hasonlította. Manipulativ eszközökkel lehet az írói szándékot el­ferdíteni. Ezért lenne fon­tos, ha a kétes értékű iro­dalom helyett a valódi, a klasszikus kötetek szöveghű kiadásai kerülnének az ifjú- . ság kézébe, Erdősi Katalin Visegrád ünnepségre készül Folytatják a hagyományt Hatszázötven évvel ez­előtt, 1342. július 17-én halt meg egyik legnagyobb királyunk, a nápolyi Anjou- családból származó Károly Róbert. Az évforduló alkal­mából június 20-án Viseg- rádon kulturális emlékülést és ünnepségeket rendez a Károly Róbert alapította Szent György lovagrend. Az emlékülésen Rázsá Gyula Károly , Róbert há­borúiról, Engel Pál a király államszervezési tevékenysé­geiről és Szőke Mátyás Vi- segrád, az Anjouk fővárosa ‘ címmel tart előadást. Az ülést látványos felvonulás, lovagi torna, lovaggá ava- . tás és a király emlékére egyházzenei koncert követi. Erről számolt be a TIT székhazában a lovagrend két tagja: Vuray György és ár. Pusztaszeri László tör­ténész. Károly Róbert uralkodá­sát és szellemiségét példa­értékűnek tekintjük — mondta dr. Pusztaszeri ' László —, hiszen amikor 1308-ban fiatalon a trónra ■ került, az országban anar­chia dúlt,, meg kellett fé­keznie az egy-egy területet birtokló kiskirályokat. Le­győzte őket 1312-ben a Kas­sa melletti Rozgonyimezőn, és az országban békét t'e- - remtelt. felvirágoztatta a gazdaságot és á kultúrát. Az 1331-es visegrádi király- talál’rozó létrehozásával be­bizonyította. hogy együtt tud ’ondolkodni a külhoni uralkodókkal. Szüksége volt ú.i arisztok- ratarsteg támogatására és kiemelésére is, ezért alapí­totta meg — a papi rendek hozzájárulásával — baráti társaságból véd- és dacszö­vetségként a S:-ent György lovagrendet, amely már 1310-től hallatott magáról, alapító okirata azonban csak 1326-os keltezésű. „A baráti rend egyesülete a szeretet kötelékéül szol­gál Krisztusban, akinek igája gyönyörűséges és ter­he könnyű ...” — áll az ok­levélben. Jelképükön, a vö­rös pajzson az ezüst felírás latin rövidítés, jelentése: „Valósággal igaz vagyok e testvéri renddel szemben”. Károly Róbert halála után Luxemburgi Zsigmond fel­oszlatta a rendet, illetve beolvasztotta az úgyneve­zett Sárkányos Társaságba, melynek céljai és tevékeny­sége gyakorlatilag meg­egyezett elődjével. Minden koronázáskor osztottak — korábban a lovagi tornákon elért győzelemért — „arany­sarkantyús” lovagi címet. A hagyományt, majd a vi­lági lovagrendet 1990 ben élesztették újjá. A Károly Róbert-ünnep- ség megszervezésének gyö­kerei 198G-ra nyúlnak visz- sza, amikor Visegrádon Görgey-emlékkiállítást ren­deztek. E kiállítás létrejöt­te érdekében az akkori el­lenzék még együtt lépett fel Antal’ József, Katona Tamás, Kosáry Domokos és a helyi régészek vezeté­sével. Idén az ünnepség fő­védnöke Für Lajos honvé­delmi miniszter lesz. D. A. SZELLOS TERASZON ÜLDÖGÉLVE V endégségben Nagy Gáspárnál Majdnem belehaltunk ab­ba a májusba — kezdi Nagy Gáspár gyűjtemé­nyes verskötetének a fül­szövegét. Aztán" a kötetben sorjázó írások korán el­ment édesanyáról, vőfély­nótákat fabrikáló öreg­apáról, lovakba temetke­ző nagybácsiról és fagy­kemény történelemről be­szélnek. . Felötlik a sorstársak, Kormos Ist­ván és Nagy László nem halványuló alakja — és a 68-ból elődübörgő tankok, a temetetlen holtak, az NI sokat sejtető szignója (és nem elsősorban igenévkép- zőként, hanem az elparen- táit 56 már tiri urnának a jeleként). Es a sorok mö­gül kiolvashatóak a meg­annyi erdélyi, felvidéki és vajdasági költőtársnál el­töltött éjszakák ízei-zamá- tai. képeket gazdagító ho- zadékai... Az, aki születésnapon ér­kezik a költőhöz, mivel kezdheti mással, mint a születéssel. Illetve a szülő­földdel. — Vas megyében szület­tem. Mondottam is Ágh Pistának, hogy énnekem két tájékozódási pontom volt gyerekkoromban — a Som­ló és a Ság. Ha a Somló tisztán látszott, esőre szá­míthattunk. Ide hallat­szott a vonat, a Celdö- mölk felé menő ... A Som­ló volt a hegy. Sejtelmem sem volt, hogy a tövéből két költő is indult. Nagy László ugyanis a hegy másik oldalán lévő falu­ban született. — Hogy kerültetek Bu­dakeszire? — Véletlenül. A felesé­gem vásárolta a telket, van annak már jó 15 éve, aztán évekig dolgoztunk a házon ... Ez a Felkeszi utca. Itt puszta kerteken fújt át a szél, nem vol­tak itt akkor házak. Mára már majdhogynem elnyel a főváros. A szellős teraszon üldö­gélve barátokról és törté­nelemről beszélgetünk. Ar­ról, ahogyan a történelem időnként „elbánik” a köl­tőkkel. — Igen. a Tiszatájban közölt versem miatt (A Fiú naplójából), illetve ré­vén „elhíresültem”.... pe­dig nem tettem mást, mint amit tennem kellett: megírtam a harminc el­múlt esztendő árulásait. „A csapatszellemet, a na­gyobb összefogást hiányo­lom” (György Katalin felvétele) Igazándiból a politikai tá­madás ellenem az 1983-ban írott Öröknyár: elmúltam 9 éves című versem miatt kezdődött, pontosabban ennek utóirata miatt. Nagy Imre halálának 25. évfor­dulójára írtam a verset, s a tatabányai Űj Forrás­ban jelent meg 84 októ­berében .. Leállították a könyveimet, a Magvetőnél épp verseskötetem je­lent volna meg. Nos, „a gyilkosokat néven kell ne- vezNÍ!” miatt becitáltak a pártközpontba, s keményen ütögették az asztalt, hogy annak idején Nagy Imrét törvényes bíróság ítélte el. Ki gondolta volna akkor, hogy a történelmi jóváté­telre rövidesen sor kerül. Aztán egy fénykép kr- rül a kezünkbe, Bíró Fri­derika fé!vétele. A költő középen áll, kezében kéz­irat, jobbján és balján hajdani 56-osok, ellenzéki lapszerkesztők — mintha a költő igazát védenék. A sírhant, a 301-es parcel­la csak sejthető, inkább a költő szóra fakadó indu­lataiból elevenedik meg. A felvétel időpontja 1988. jú­nius 16. — Most hogy érzed ma­gad? — terelem napjaink­ra a figyelmet. — Nyugtalan vagyok. Nemrég összeállított köte­tem az utóbbi 2-3 év han­gulatából született, de nem vagyok hajlandó a diva­tos fanyalgók sorába állni vele ... Egyik versemben a „harmadik félidő”-re váró csapatról beszélek. Ügy ér­zem, ez az idő elkezdődött 1939-ben. Hiányérzetem mégis van, a csapatszel­lemet, a nagyobb összefo­gást hiányolom — Költé­szetben és politikában egy­aránt. Ennek a három év­nek a feldolgozása meg várat magára. Nem ren­deződött a változás kel­lőképpen el bennünk, le­het, hogy ehhez idő keil, hogy türelmesebbeknek kellene lennünk .... én bi­zony már sokszor türel­metlen vagyok. Az a gon­dolat, amit ebben a vers­ben megfogalmazok, még most is érvényes, mert az a belső fölszabadulás, ami­re vártunk, a szabadság tu­domásulvétele bizony még nem következett el. Azok­ban sem, akik támpontok kellene, hogy legyenek egy ország talpra állásában. A születésnapra érkező, a költőtárshoz bekopogta­tó mi mást tehet: egész­séget, a versíráshoz ked­vező időt kíván. Es útban hazafelé, ismét előkotorász- sza azt a verset, a Verset, amelybe a költők naponta belehalnak. Bágyoni Szabó István NAGY GÁSPÁR: KVARTETT Fiúk! E rohanó kor pumpál belénk annyi vérrögöt s vígan korrumpál angyalt és ördögöt. Fiúk! Ha megérjük miénk a holnapután! Fejünk leszegve megyünk a holtak után. Fiúk! Csakhogy előttünk félelmes holnapelőtt még azt számolgatjuk (sötétben) ki kire lőtt. Fiúk! Ráérős délutánjainkban hírekre szabdalt világ zuhanó ködökben vivát! aki legmesszebbre lát... 6 Szentendrei Ferenezy Múzeum A PateNon Csoport kiállítása Elekes Károly, Krizbai Sándor és Nagy Árpád 1990. április 29-én, a váci görög templom apszisában a.panteizmns „természet­istenének” időben érkező sugallatát megfejtve te­remtettek egy impozáns térberendezést. Az egyszer­re racionális és költői el­gondolások, megérzések közös útján megkonstruált művet megüdvözült áldo­zati menyasszonyként kí­sérték az oltott mésszel fel­öntött oltár elé, és „Panle- Non” névre keresztelve mondták ki a boldogító igent a Duna menti „Pan- teon’-ban. A tagok immáron új, kö­zös nevüket tehát munká­juk nyomán öltötték ma­gukra: Panteon—PAN­TEON. így lett az „istenek­nek”, a „nemzet nagyjai­nak” szentelt kultikus hely­ből: tagadó „nem tisztéit . hely”, illetve íráshibás'szó­játékként értelmezve: . „mindennem” (pan/te/- Non) í Tömör kiáltványuk meg­fogalmazása szerint művé- . szí hitvallásuk így hang­zik : „A műalkotás nem . esztétikai, hanem elsősor­ban szakrális, autonóm rí- . tus. Egy műalkotás létre­hozása nem az alkotói .kényszer, hanem a hit függvénye.” A három művész Erdély­ből, pontosabban Marosvá­sárhelyről települt át Ma­gyarországra. Abból az igen komoly művészeti .ha­gyományokat teremtő és kulturális életet élő kisvá­rosból, ahol az általuk s még mások részvételével irányított MAMÜ is mű­ködött ' (az előzményeket nem tekintve 1980—84 kö­zött.) A képzőművészeti avantgárd szellemében dol­gozók csoportja a Maros­vásárhelyi Műhely nevet, feltételezésünk szerint a párizsi Magyar Műhely mintájára vette fel. A csoport kiállítása a szentendrei Ferenezy Mú­zeumban látható. Tökölön befejeződlek Táncház és ének Befejeződtek a tököli művelődési ház felújítási munkálatai. Ahogy Nádasdy Lajos igazgatótól megtud­tuk, a nagytermet a húsvé­ti locsolóbálon avatták föl, s a mulatság részvevői már a kész teremben, s az új parketten rophatták a tán­cot. Vagy hétszázezer fo­rintba került mindez, de így még vonzóbb, hangula­tosabb az intézmény külle­me. Persze egyéb szem­pontok is vezérelték a helyi önkormányzatot és az in­tézmény vezetőit a mun­kálatok elvégzésében, a lé­nyeg az, hogy elkészült, . s várják a közönséget. Nagyon sikeres a lánchá­zi program, melyre minden hónap első és utolsó pénte­kén kerül sor. Sokan is­merkednek meg a délszláv táncokkal, lépésekkel eze­ken a napokon. Más együt­tesek is fellépnek olykor a táncházban, legutóbb a pé­csi Tanac délszláv együttes mutatkozott be náluk, a hercegszántói hagyomány­őrzőkkel együtt. Szombatonként, 9 órától 14 óráig zongoraoktatás van, vasárnaponként a dél­szláv férfikar próbái zajla­nak. Csütörtökön a német kulturális együttes ének­próbái, hétfőn délután ezen együttes gyermektáncosai gyakorolhatnak. Vagyis, új­ból megtelt élettel a műve­lődési ház. Igaz, a munká­latok idején is vóltak prog­ramok, de most minden te­rem birtokba vehető. Van hely a tanulásra, táncra, vagy koncertekre. S ezek­ben a műsorokban sincs hiány Tökölön. J. Sz. I. SOLYMÁR Hangverseny­délután A solymári Apáczai Cse­re János Művelődési. Ház­ban ma és csütörtökön, (12-én és 15-én) 15 óra har­minc perces kezdettel kerül sor a helybéli zeneiskola tanulóinak hangversenyé­re.

Next

/
Thumbnails
Contents