Pest Megyei Hírlap, 1992. május (36. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-11 / 110. szám
AZ EGÉSZ ORSZÁGBÓL ÉRKEZTEK! Bábosok Biatorbágyon Néprajzkutatók tanácskozása Vácott Ki lát botrányt a másságban ? önfeledt arcok Gondolta volna Htíd József, amikor a biatorbágyi klasszicista kastélyt tervezte, hogy faLai között egyszer majd — néhány száz év múlva — filcből, tüllből, papírból készített egerek és elefántok, királylányok és ördögök kelnek életre? A kastélyból általános iskolává alakított épületben május kilencedikén, szombaton került sor a gyermekbábosok találkozójára, melyet a Prospero Alapítvány, a biatorbágyi önkormányzat és a Budapesti Művelődési Központ szervezett. Eredetileg csak Budapesten és Pest megyében akarták meghirdetni, de — mivel távolabbi tájakról is jelentkeztek — a találkozó országossá bővült. A Prospero bábegyüttes vezetője, Nánási Istvánná kiválóan szervezte meg a rendezvényt. Több helyszínt jelölt ki. hogy ne legyen üresjárat, míg az egyik csapat készülődik, addig a másik megtarthassa előadását. Az együttes tagjai vállalták a iegyszeriéit, a felügyeletet és a büfét, fájó szívvel bár. de nagylelkűen lemondtak arról, hogy e találkozón fellépjenek. Egy marionett A nap alaphangulatát egy hivatásos felnőttegyüttes, a kecskeméti Ciróka adta meg. ízes, vidám játékával sikerült elfeledtetnie a gyerekekkel izgalmukat, lámpalázukat. Legalábbis egy időre. A találkozóra 15 együttes érkezett; három Pest megyéből, hat Budapestről. Elsőként éppen egy budapesti együttes, a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola bábcsoportja lépett fel. Ök voltak az egyedüliek, akik marionettbábokat használtak. „A macskaevő egér” című mesét mutatták be kedvesen, jókedvűen. A pilisszántói Láme^ita két produkcióval lépett fel. Az első, a „Mítosz” a kezek és a zene játéka volt. Szépen kidolgozott, érett mozdulatokban gyönyörködhetett a közönség. Másodikként egy olyan darabot mutattak be, amit szlovákul is játszanak: egy Luca-na- pi mesét, sok kísértettel meg boszorkánnyal. A budapesti Antanténusz bábcsoport zacskóból készített bábjai igen szellemesek voltak — ha nem is úgy, mint a Lámenta. (Később, a déli szünetben a nézők maguk is készíthettek hasonlókat.) Népi játékaikba a nézőket is bevonták. A Nevenincs, a biatorbágyi Prospero ötödikesekből álló utánpótláscsapata tobzódott az ötletekben. Weöres Sándor verseit keltették 6 ÁJCiUn» Jelenet a biatorbágyiak előadásából életre, kalapos, bajuszos, kendős kis gyereköklök, almák, csizmák és mézeskalácsok perdültek táncra a paraván tetején. A budapesti Ugrifülesek nevükhöz méltó dem vei mesélték el a nyulacska házának izgalmas történetét. Virágos szemek Nagy felszereléssel érkezett a Nevesincs bábcsoport Tatabányáról. Az árnyjáték eszközeivel játszották el Andersen szomorú meséjét a kis gyufa- áruslányról. remekül, meghatóan. Szünet után a kartali Mókus bábcsoport mutatott be egy klasszikus mesét — a Csizmás Kandúrt — klasszikus kesztyűs bábokkal. Emelt színpadon, de a bábjátékosokat látni engedve következett „a Majom és a Hangya vetélkedése”. A Mákvirág bábcsoport (Gyermeiyről) hozta -a találkozó legnagyobb majmát, melyet 3 gyermek mozgatott, igen ügyeseit. Egyszerűen bebújtatták a kezüket a mancsaiba, és a lábaiba. Utánuk ismét egy budapesti együttes mutatkozott be, a Medgyessy Ferenc utcai iskola csapata, amely Benedek Elek meséjét, a Ravasz Jancsit játszotta el nekünk lopótökböl készült díszletekkel és bábokkal. A tatai Pom-Pom bábcsoport egy hatalmas babát hozott, gyönyörű kék szemekkel, s ezekben a szemekben a virágoskert ösz- szes virága megjelent egy forgatható tárcsa segítségével. A „Virágszemű” című mese után a nézők nagy örömére Lázár Ervin, hazudós egerének történetét is előadták. A következő együttes, a Megyaszói Nevelőotthon és Általános Iskola Napsugár bábcsoportja Swajda György Ludas Matyiját mutatta be. Ügyesek voltak a bábok és kiválóak a gyerekek! A hajdút játszó kisfiú például igazi színészi tehetséget árult el. Piros-fehér-zöld színpadképpel lepte meg a nézőket a hatvani Kalamajka bábcsoport. Történelmünket, harcainkat, tévedéseinket, megtéréseinket mutatták be. A kiskundorozsmai Bimbó bábcsoport csinos kis házikót hozott magával, zárható ajtóval, fodros függönnyel, itt zajlott a játék. A gyerekek zöld sapkát húztak a fejükre, ha véletlenül kilátszanának a paraván mögül, kis zöld domboknak véljék őket a nézők. Utánuk a Csipkerózsika bábcsoport mutatkozott be Ceglédről „Az egerek gyűlésével”. Csak egy torta A szervezők nem akarták kedvét szegni a bábosoknak, ezért nem elemezték az előadásokat, csak egy tortát ígértek a legtöbb közönségszavazatot kapott csoportnak. A csokoládés, emeletes. marcipándíszes tortát a gyér mely i Mák-virág nyerte meg! (Pachner) (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar kormány álláspontja ebben a kérdésben teljesen határozott, amit jelzett Andrásfalvy Bertalan' művelődési és közoktatási miniszter jelenléte a tanácskozás megnyitóján, Itt a következőkről beszélt köszöntőjében: — Sokáig elnyomott érték volt a nemzettudat, a nemzeti kullúra. Ebben a kelet-közép-európai térségben mesterségesen visz- szaszoríttattak, kigúnyol- tattak, deheroizálták a népek történelmét^ és politikailag gúzsba kötötték a nemzeti mozgalmakat. Ezek alól robbanásszerűen szabadul fel ez a térség. Fájdalmasan és véresen, az európai kultúra számára érthetetlen gyűlölettel és ádáz. ellenségeskedéssel. Az ismeretek és hagyományo- zódás híján torzult nemzettudat önmagát a másik tagadásában, gyűlöletében próbálja megvalósítani. A történelem megtanított bennünket arra, hogy az az elégedetlen, az gyűlöli a másikat, az lát botrányt a másságban, akinek nincsenek saját értékei, aki saját identitásában megrendült. FELISMERÉS Utcára vinni kiegyensúlyozott, hagyományban élő társadalmakat nem lehet. Csak ezektől megfosztott — a szó régi értelmében — proletárokat lehet, akiknek elveszett azonosságtudatuk. közösségi érzetük. Akik nem tudták átvenni egy nemzet értékeit. Ez a tapasztalat tanított minket: az ilyen gyűlölet nem értékekért, hanem értékek ellen megy. Nem kell mesz- szire néznünk ahhoz, hogy lássuk, a másság tagadása, esztelen rombolása jelenti a nemzeti öntudat feltámadását. Meggyőződésem, hogy saját értékeit ismerő, identitástudattal rendelkező társadalmak nem tudnak gyűlölettel a másik ellen fordulni! Itt van e szakmának, a mi szakmánknak felbecsülhetetlen szerepe. A megbékélésnek ebben a térségben igenis kulturális feltételei vannak. A legfontosabb, hogy az értékeket gyűjtő, mentő. átörökítő szakma, a történelem és a néprajz újra megfelelő ismeretekkel lássa el az ifjú generációt. a társadalmat, saját értékeivel. Ez az első lépés ahhoz, hogy más értékeit megbecsüljük. Önmagunk felismerése is itt kezdődik, ami csak ösz- szehasonlítás eredménye lehet — hangsúlyozta And- . rásfalvy Bertalan, IGYEKEZET Az elhangzott nyitó gondolatok szellemének megfelelően a tanácskozás első részében a szomszédos országokbeli magyar néprajzi társaságok és más intézmények kutatási terveiről, progi-amjairól számoltak be. Jelen volt a Kriza János Társaság, a kolozsvári néprajzi tanszék, a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, a Kárpátaljai Magyar Néprajzi Társaság, a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság néprajzi alosztályának képviselője, valamint magyarországi kutatók, egyetemek tanszékeinek, kutatóintézeteknek, múzeumoknak a vezetői. A résztvevők kézhez kapták a Néprajzi Látóhatár című induló folyóirat első számát, amit maga a szerkesztő, Viga Gyula mutatott be. Hiánypótló szakmai lapról van szó, amit a tanácskozás tiszteletére igyekeztek időzítve kiadni. A kétnapos konferencia alatt talán a legfontosabb volt a határainkon túl élő kutatókkal vaió kapcsolat- építés. Szívszorító történeteket hallhattunk a sose panaszkodó néprajzosoktól, melyek között talán a leg- meghatóbb a déli szomszéd háborús térségéből érkezett' kutató beszámolója volt, aki elmondta, fegyverropogás közepette is gyűjtéseket, kiállításokat szerveztek, s mindehhez az otthon maradt magyar lakosság segítségét is élvezték. Mintha még nagyobb erővel azon lennének, hogy átmentsék létük nyomait, hiszen ki tudja, Kórógy után hány falut törölnek még el a fegyverek a föld színéről... ÁTMENTÉS Zárszavában Barna Gábor, a Magyar Néprajzi Társaság főtitkára elmondta, mindenképpen folytatni fogják az ilyen évenkénti tanácskozásokat, de a külföldről érkezett meghívások ellenére szerencsésebb volna, ha néhány évig még Magyarország különböző városai adnának otthont azoknak. Dudás Zoltán Versmondók Gödöllőn Hetvenötén döntöttek1 A középiskola! ballagás miatt a tervezettnél kevesebb versenyző jelent meg a gödöllői Petőfi Sándor Citerástalálkozó Ráckevén Nagyobb közönséget érdemelt volna szombaton a ráckevei Ács Károly Művelődési Központban megtartott 14. cit'erás-dalos találkozó. Igazi, közvetlen- zenei élményt szalasztottak el, akik túl korainak találták a délután 4 órai kezdést. így egymásnak muzsikáltak a jókedvű ci- terások. Mint egy nagy család, bemutatták egymásnak, hogy mennyit is fejlődtek az elmúlt egy esztendő során a tavalyi találkozó óta. Nagy családot írtunk, ez nem véletlen, hiszen a fesztiválon részt vevő együttesek — a Szentendrei citerazeiiekar, a Bugyi Egyáltalán nem látszott meg, hogy nemrég kezdték el a hangszeren való játékot az erzsébeti lányok (Ilancsovszki János felvételei) Pócsik Dezső játéka nagy tetszést aratott a XX. Kerületi Varga Jenő Szakközépiskola lányai, valamint a ráckevei citerazenekarok — mind Pócsik Dezső citeraszólista tanítványai, aki még ma is lelkesen és nagy szakértelemmel szervezte meg a népzenészek szombati találkozóját. Művelődési Központban, ahol a Berzsenyi Dániel országos vers- és prózamondó verseny Pest megyei döntőjét rendezték meg. A zsűri elnöke Domokos Mátyás irodalomtörténész, segítői Nagy András László és Kaposi László rendezők voltak; munkájukat ötvenfős diák- és tizenkét tagból álló nyugdíjaszsűri segítette. Egybehangzó döntésük alapján három versenyző jutott az országos döntőbe: a diákok közül az áporkai Samu Gabriella, a ráckevei Ady Endre Gimnázium első osztályos tanulója, illetve az örbottyánból érkezett, a váci Madách Imre Gimnázium második évfolyamán tanuló Oros Éva szavalata nyerte el tetszésüket, míg a felnőttek kategóriájában Szűcsné Baráth Zsófia lett az első — ő számítástechnikai csoportvezető. Az erdőkertesi Cziglárl Éva, a Dunaharasztiban élő Kelemen Krisztina, a Dunakesziről érkezett Darvasi Renáta és az aszódi Marton Rita példája is mutatja; az utóbbi időben egyre több versenyző jön a kisebb településekről, hogy megmutathassa költészet iránti szeretetét. A verseny közben kialakult beszélgetés légköre egy olyan fórum létrehozásának lehetőségét indokolja, ahol nem a versmondás és a verseny a fontos, hanem a költészet, valamint az iránta érdeklődő emberek párbeszéde és gondolatai. H. Sz.
