Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

Kézműveseket, énékkaro- kat, hagyományőrző, nem­zetiségi és tánccsoportokat tömörít a tavaly megala­kult Pest Megyei Népmű­vészeti Egyesület. E sajátos művészeti ágat szeretné to­vább éltetni, újszerű for­mában az immár ötezres létszámú tagság. Elsősor­ban a kis csoportoknak kí­vánnak segítséget nyújtani, de valamennyi részvevőnek fellépési lehetőséget kínál­ni. A hétvégén Kiskunlachá- za művelődési központja adott otthont az egyesület szervezte megyei néptánc­együttesek versenyfeszti­váljának. Szigetvári Józseftől, ■ a Pest Megyei Népművészeti Egyesület titkárától meg­tudtuk, elképzeléseik sze­rint minden esztendőben szerveznek találkozót, az egyikben a bemutatkozáson van a hangsúly, a másik­ban a versenyen. — Ügy gondoltuk — mondta —, hogy egy meg­mérettetés a különböző fel­nőttcsoportok között na­gyobb hajtóerőt jelent. Másképp készülnek rá, más a megítélése, motivációja. Korábban felmértük, a megyében hol vannak olyan művelődési intézmé­nyek. melyek adottságaik révén alkalmasak ilyen ta­lálkozók lebonyolítására. Így tervezett program­jainkba még inkább bekap­csolhatók egyes települé­sek, Kiskunlacházán na­gyon szívesen fogadtak minket. Az új, mindössze egyéves művelődési központban szinte zsúfolt nézőtér előtt mutatkozhatott be közel háromszáz táncos. A Tá- piómente népi együttes Nagy ká tár ól, a Német nemzetiségi táncegyüttes Szigetújfaluról, a Kéve néptáncegyüttes Ráckevé­ról, a Szerb néptáncegyüt­tes Tökölről, a Német nemzetiségi néptáncegyüt­tes Vecsésről, a Forrás Százhalombattáról és a Szentendrei néptáncegyüt­tes. Kocsis Mihály, Kiskun- lacháza polgármestere nyi­totta meg a versenyfeszti­vált. Rövid bevezetőjében utalt arra, hogy ez a ren­dezvény beilleszthető abba a gondolatmenetbe, mely szerint újból észre kellene vennie mindenkinek; mennyi megismerni-, meg- őriznivaló van szülő- és la­kóhelyén. Kovácsáé Nagy Mária, a kiskunlacházi művelődési központ vezetője elmondta, húsz esztendeje működik a helybéli Kiskun néptánc- csoport. Nemrégiben cseré­lődött a tagsága, ezért nem vettek részt a találkozón, csupán a szervezésben se­gítettek. — A község lakossága is örömmel fogadta a feszti­vált — fűzte az eddigiek­hez az intézmény vezetője. — Igaz, nem ritka az ilyen esemény nálunk, bár akkor a mi együttesünk az est fő­szereplője. Most első alka­lommal fogadtunk így ren­dezvényt, de remélem, nem utoljára. A helybéli intéz­mények — a többi között a polgármesteri hivatal — és vállalatok segítettek ab­Zenei élet Bián Együtt a hagyományőrzőkkel Biatorbágyon a II. világ­háborút követően megszűnt a zenei élet, eltűntek a ko­rábban oly közkedvelt helybéli zenekarok. Nagyon »okára — több évtized múl­tán — 1986-ban helyi kez­deményezésre Jávor Zoltán vezetésével alakult meg a mostani együttes. Biator- bágy (Turwal) sváb község, ahol a helyi igények és ha­gyományok alapján a zene­kar a nemzetiség népzené­jét játsza Most a zenekar- vezető Búzás Bálint. A zenekar néhány eszten­dő alatt rangot szerzett a térségben és a megyében. Aktív résztvevői a község és környéke rendezvényei­nek, sőt már megfordultak Németországban is. Szere­peltek nagy sikerrel a Ma­gyarországi Németek Szö­vetségének nemzetiségi napjain. Repertoárukon el­sősorban a Német Szövetség által kiadott, hazai és sváb fúvósanyagok szerepelnek. Már több mint egy esz­tendeje együttműködnek a helyi sváb hagyományőrző tánccsoporttal: a koreográ­fiákat a zenekarból alakult nyolctagú kisegyüttes kísé­ri. A harminchárom tagú zenekar tagjai 10-18 éves fiatalok, akik lelkesen ké­szülnek a próbákra, illetve a fellépésekre, — d — ban, hogy az első három helyezett csoportnak aján­dékot is át tudjunk nyúj­tani. A versenyprogramot kö­vető szakmai értékelés sze­rint első helyet a százha­lombattai Forrás néptánc­együttes érte el. Róluk teg­napi számunkban láthattak már egy fotót olvasóink. Második a szigetújfalui Német nemzetiségi tánc- együttes lett. A harmadik díjat a zsűri nem adta ki, pontosabban a szigetújfalui zenelcarnak ítélték oda, ki­tűnő előadásukért. A versenyt s az ered­ményhirdetést jó hangulatú táncházzal zárták. Az egyesület legközelebbi ren­dezvénye április 25-én lesz, ahol a gyermek táncosok Százhalombattán mérhetik össze tudásukat. J. Sz. I. „Vedlik a csatorna” Megállt a néző lélegzete. Mostanában már sok min­dent hallott. Pletykaszinten és a realitások alapján egyaránt. Találgathatta az ország apraja-nagyja: a jö­vőben vajon mikor, milyen híradó lesz. A tévénéző már minden­nel, de kiváltképp a mű­sorrenddel elégedetlen. Egyszer az egyes, majd a kettes program filmje csú­szik bele a másikba. Aztán egész héten pang a szóra-* koztatópiac. Mígnem a hét végére megelevenedik a képernyő. Egymást érik a művészfilmek, a krimik, a nosztalgiabemutatók, a szó­rakoztató magazinok. Ter­mészetesen mondhatnánk: nincs az a műsorvezető, aki mindenkinek kedvében járhatna. A megbékélésre táján most újabb kísérletet tesz az MTV. Ügy tűnik, mintha a kettes csatorna intendatú­rája hallani vélné a nézői sóhajt, no meg az idők sza­vát. Peták István, a kettes csatorna intendánsa színre lépett. Csendben bejelen­tette — az Esti Egyenleg híreit majdhogynem félbe­szakítva —, hogy a csator­na új életet kezd. Szó sze­rint így fogalmazott: „Va­lami mást szeretnénk”. Címszavakban sorolta, hogy többet foglalkoznának a mezőgazdasággal, gazda­képzőt indítanának, ele­meznék az Országgyűlésen elhangzottakat, nemzeti, nemzetiségi, kisebbségi adások lennének. A filmek sorában a dokumentumfil­mektől a könnyed erotikát hordozókig sokszínű lenne a paletta. Helyültre kerül­nének a hírműsorok is. Vedlik a csatorna — mon­dotta az intendáns. Újdon­ságként megkísérelnék a távoktatás műfajának be­vezetését. Eddig a bejelentés. S a következő képsoron — szinte átmenet nélkül — dr. Náhlik Gábor, az új al- einök témajavaslatáról, ugyancsak a távoktatásról láthattunk híradást. Netán nem Is lehet olyan véletlen, hogy vedleni kezd a csator­na? Kamasz-panasz Ah gyár Könyvklub Csak a tagoknak A Magyar Könyvklubba jelentkezett több százezer tag a napokban kapja meg a színes katalógust, amely­ből mindenki kiválaszthat­ja az őt érdeklő kiadvá­nyokat. A könyvárusítás­nak ez a formája eddig is­meretlen volt Magyaror­szágon. Erről tájékoztatta az MTI-t Kratochwill Ba­lázs, a Magyar Könyvklub ügyvezető igazgatója, aki elmondta: a Magyar Könyv­klub rendszere szerint mű­ködő könyvkluboknak vi­lágszerte 25 millió tagja van. A magyarországi magas taglétszám lehetővé teszi, hogy a könyvklub által kí­nált könyvek— minimum 10, 20, esetenként akár 30 százalékkal is — olcsóbbak legyenek. A klubban nincs tagdíj, a csomagolásért és a postázásért nem számol­nak fel díjat. A tagoknak egyetlen „kötelességük” van: negyedévenként le­galább egy könyvet meg­rendelni. A most postázandó színes katalógusból mintegy 160 könyv rendelhető meg, a negyedik negyedévre ez a szám várhatóan 500 fölé emelkedik.» A prospektus­ban különböző témájú ki­adványok találhatóak, töb­bek között művészeti albu­mok, tudományos és isme­retterjesztő kiadványok, szépirodalmi munkák, ka­landregények, kertész- és szakácskönyvek, útiköny­vek és gyermekkiadványok. A katalógus kínál német nyelvű könyveket is, ké­sőbb — az igények szerint — lesznek benne angol és francia nyelvű kiadványok. Jövőre várhatóan lemeze­ket és videókat is tartal­maz majd a katalógus. Nemsokára megjelennek olyan könyvek, lexikonok is, amelyeket csak a tagok vásárolhatnak meg, mivél azok nem kerülnek bolti forgalomba. A Magyar Könyvklub egyébként meg­kezdte vidéki könyvesbolt- hálózatának kiépítését is. (MTI) A rádió délutáni hallga­tói. közül bizonyara sokan kedvelik a Kamasz-pa­naszt. A történetek eddig ‘mindig úgy voltak tanulsá­gosak, hogy sem a tinik, sem a felnőttek nem érez­hették didaktikusnak. Ezen a héten nem min­dennapi eseteket hallhat­tunk. S reméljük, hogy ép­pen az adás felvilágosító küldetése miatt, egyre ke­vesebb fiatallal esik meg a három kislány története. A nagyravágyó lánykák ki­szúrtak egy ártalmatlannak látszó hirdetést: „szép, fia­tal, táncos kedvű leányok, bécsi munkahelyre keres­tetnek”. Az talán érthető, hogy a Marikák, Erzsikék nem tudják, mi rejlik a so­rok mögött. De szüleik út­ra való biztatása; „az a lé­nyeg, hogy valutában ke­ressetek!”, már nem. A műsorban maguk a lá- nyok mondották el, miként derült ki, hogy a tánctu­dásnál más szolgáltatások sokkal fontosabbak. Ök itthon maradtak. A szer­kesztők pedig annál többet nem is tehettek, hogy a gyerekekkel mondatták el a visszariasztó példát. Tea beugrással? A műsorújság szerint szombaton este Görgey Gá­bor, az író, Makk Károly, a filmrendező és Szilágyi János beszélgetlek volna egy csésze tea mellett. A rádiót hallgatva előbb- utóbb csak feltűnik a film­rendező hiánya. Helyette kedves női hang vihorá- szik. Az író azt fejtegeti, amiről — gondolom — elő­re megállapodtak. Hogy mit jelent a történelmi név, az irodalom. Malek And­rea, a beugró, meg csak jó­kat kuncog. A riporter mentené, ami menthető. Az író természetesen ruti­nosan, elegánsan, mesél, de a „Tea hármasban” ezen a szombat estén vala­hogy félresikeredett. Erdősi Katalin Nagy hátai anzix Bál, próba, találkozó Kitehetnénk a táblát a nagykátai művelődési köz­pontra: telt házzal mennek a műsorok, a közgyűlések, a koncertek, a vásárok; s a nyugdíjasklub összejöve­telei is egymást érik. Alig múlt el a jelmezes farsangi bál, máris a férfi­kórus zengő hangja, a női kar lágy dallamai, a ci­gánytánc vérpezsdítő rit­musai töltötték be a nagy­termet. A rendszeres pró­bák a nyugdíjasklubok ta­lálkozójára való felkészülés állomásai voltak. „Csak mi lehetünk a legjobbak!” és „Nem maradhatunk szé­gyenben!” — hallottam a próbák alkalmával meg­szokott nyüzsgésben. (Köz­ben majdnem teljes lét­számmal jártak a klubfog­lalkozásokra is ...) Március utolsó vasárnap­ján igyekezni kellett a két félállású takarítónak, hogy a Republic-koncért „ma­radványait” eltakarítsák, s otthonos körülményt te­remtsenek. Délután megér­keztek a kókai, tápiósze- csői, sülysápi, pórtelki klu­bok tagjai. Sok mindent megélt már a művelődési központ, de ennyi népdalt és magyarnótát régen hal­lottak a falak. A műsor után pillanato­kon belül átrendezték a nagytermet, és jött az el­maradhatatlan tánc, ami megmozgatja az ízületeket és kipiaosítja az arcokat. (Bodrogi Györgyné polgár- mester asszony immár so­kadszor megtapasztalhat­ta, hogy az önkormányzat céltámogatását megérdem­li a nyugdíj asklub.) Pár nap múlva elérkezik a számvetés ideje: a klub vezetősége értékelni fogja az első negyedévi tevé­kenységet. Szegedi Pál Learem ä Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Budai út 33. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, lipartelepi u. 1. Cegléd, Körösi út 61. A hony, Piactér A bony, Ceglédi út 10. Cegléd, Szent Imre herceg u.17, Nagykála, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász L. téri. Törtei, Kossuth T u. 10. Tápióbicske, Rákóczi ÚL 61. Tápiószecsp, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667• Jászkarajenő, Néphadsereg u. 61. Tdpioszentmárton, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6, a, 8 Aranygallér VERSENYFESZTIVÁL KISKUNLACHÁZÁN Segít a színvonal megőrzésében

Next

/
Thumbnails
Contents