Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-04 / 81. szám
Hús vét ünnepén A hívők kezdeményezésére két éve tartó építkezés a vécéhez közeledik — a délegyházi református templom harangjai április 18-án szólalnak meg. Az ünnepi eseményre kellő tisztelettel készül a község, hiszen sok hívő ember óhaja teljesül ezzel. Közös akaratukat mindvégig cselekvő támogatásukkal is kifejezték a polgárok — önként vállalt munkával s adományokkal segítve az építkezést NAGYBÖJT ÖTÖDIK VASÁRNAPJA „Az vesse rá először a követ...” A mózesi törvény alapján megdöbbentő szigorral toroltak meg némely bűnöket a régi Izraelben. A házasságtörést egyenesen halállal büntették, mégpedig kegyetlen és megalázó módon: a hűtlenné vált asz- szonyt nyilvánosan megkövezték, az ítéletet maga a nép hajtotta végre. János evangéliumának egy jelenetében (8, 1—11.) házasSa játos rendelkezés szabályozza az Ószövetségben azt, mit kell cselekedni a büntetésből felakasztott ember tetemével: „Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s úgy végzik ki, hogy felakasztják egy fára — olvashatjuk a Deuteronomiumban (21, 22—23) —, éjszakára ne maradjon holtteste a fán, még aznap temesd el. Mert az akasztott ember Istentől átkozott, s nem teheted földedet. ságtörésen rajtakapott asz- szonyt visznek Jézus elé. Az írástudók és a farizeusok a törvény szerint akarnak eljárni, de kíváncsiak Jézus véleményére. Tudják ugyanis, hogy Jézus még náluk is jobban ismeri a mózesi törvényeket, s abban reménykednek, ha megszegi azokat, könnyebb lesz'feljelenteni a főpapoknál. Jézus válasza drákeresztről amelyet az Ür, a te Istened ad neked örökségül, tisztátalanná.” A szóban forgó rendelkezés még az újszövetségi kor zsidóságánál is érvényesül, mert a négy evangélium szerint a pénteken este kiszenvedett istenember, Jézus tetemét i§ még aznap leveszik a keresztfáról, és eltemetik (Máté 27, 57—60; Márk 15, 42—46; Lukács 23. 50—54; János 19, 38—42). maian tömör: „Aki közü- letek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” A farizeusok nem erre számítottaki Alkalmat kerestek, hogy Jézust törvényszegéssel vádolhassák, de megszégyenülten kellett távozniuk. Jézus nem a törvényt/bírálta, hanem annál sokkal nagyobb dologra mutat rá: mindannyian bűnösök vagyunk, mi jogon ítélkezünk mások fölött? ítélkezni, bűnöket megbocsátani egyedül az Istennek van joga. Ez az a törvény, amely sokkal fontosabb. előbbre való a réginél. És ez az, amelyet a betűhöz minden áron ragaszkodó, mások hibájára játszó farizeus lélek nem tud befogadni. Csak a lélek, amelyik hajlandó új szövetségre lépni Jézussal, képes a megtisztulásra, ha mégoly bűnös is. M. G. FURCSASÁGOK A Bibliából A Biblia némelykor különös sajátságú emberekről közöl adatot, szövetségi részében több alkalommal' is szó esik óriásokról. Mas esetekben viszont speciális testi felépítésű egyénekről szerezhetünk belőle tudomást. A második Sámuel- könyv (21, 18—22) és a Krónikák első könyve (20, 6) pl. elmondja, hogy Dávid idejében a zsidók ismételten háborúztak a filiszteusok- kal, és a csaták során megölték a gátbeli liafa négy óriás fiát. Majd megjegyzi, hogy közülük az egyiknek mind a négy végtagján 6-6, vagyis összesen 24 ujja volt Jelcin tiszteletpéldánya Egymilliós Bibliák Az Ószövetség előírja Levétel a (Erdősi Ágnes felvétele) Szentek táblaképei A restaurátor lelete A római San Luca Akadémián restaurátori munka közben rábukkantak Angelo Torri (Bronzino) firenzei festő 1555-ben alkotott, két külön fatáblára festett képére. A két fatábla mindegyike 1,90 méter magas és 1,60 méter széles. Szent Andrást és Szent Bartholomeust ábrázolják imádság közben a kereszt tövében. A kétrészes képet a San Luca Akadémián állították ki. A képet eddig a firenzei festő egyik tanítványa, „Ha lányodat férjhez adod. nagy dolgot művelsz, de csak értelmes emberhez add hozzá feleségül.” (Sirák 7, 25) Alessandro Allori alkotásának tulajdonították. Az eredeti mesterre restaurálás közben lelt rá a francia Anthony Pontabry, aki a Szent Andrást ábrázoló kép egyik alsó sarkában ráakadt Bronzino kézjegyére. Angelo Torri 1554-ben kapott megbízást a kép elkészítésére a pisai kated- rális részére. Néhány évvel később azonban tűzvész rongálta meg a katedrálist, és Bronzino festményét másolatokkal helyettesítették. Ezek 1595-ben elpusztultak. A most fellelt két íatáblát — az eredeti képet — 1821-ben a San Luca Akadémia vásárolta meg, és annak egyik melléképületében állították ki. Az 1503-ban Firenzében született Bronzinót a XVI. századi olasz festészet egyik mesterének tartják. Krisztus vádlója volt Kaifás főpap sírja ? Nagy kérdés, hogy valóban Kaifás főpap családi sírboltja-e az a sír, amit a mai Jeruzsálem óvárosától másfél kilométerre délre, a Tajalet domb lejtőjén tártak fel a régészek. Ez óriási szenzáció lenne, mert a Biblia szerint Kaifás egyike volt Jézus vádlóinak. A bibliakutatók most filológiai módszerekkel vizs-, gálják e kérdést. A sír azonosítására felkutatott bizonyítékok közül talán a legfontosabb és a legmegdöbbentőbb, hogy a síron az eddig még bizonytalan értelmű Kaipha név kétszer is előfordul. Maga a sír jól datálható í. Ag- ripa zsidó király Kr. u. 42-ből származó pénzleletével. Sokat várnak az antropológiai vizsgálat eredményétől is, amely eldönti, hogy a koponyában talált egyik pénzérme eredetileg a halott nyelvén volt-e, vagy a szemét zárba le. A pénznek a halott nyelvére helyezése, búr görög eredetű, de a szadduceusok körében is — ide tartozott Kaifás családja — szokásos volt. Számozott, különlegesen jó minőségű papirra nyomott Bibliák terjesztését kezdi meg hamarosan egy doni orosz cég. A Szentírást azonban csak azok vehetik meg, akik nem kevesebb, mint egymillió rubelt (hivatalos árfolyamon számítva kb. 10 ezer dollár) , fizetnek érte. Borisz Jelein orosz elnöknek és II. Alekszijnek, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának ingyen adják a kötetet. A tervek szerint száz példányt nyomnak, s néhány darabot nulla sorszámmal látnak el, ezeket az oroszországi közjogi méltóságok eskütételéhez használják. A két nullával jelzettet kapja Jelcin, míg a hárommal megkülönböztetett lesz a pátriárkáé. J ó lenne mindent úgy érezni, tenni, mint a többiek. Leborúlni, énekelni, tapsolni, ragyogni, hinni. Semmit sem ért. Ül a padban, kezét összekulcsolva (nem imára, ez a szokása), s csak mellékesen, másodlagosan érzékeli az embereket. Teljesen maga felé fordul. Érthetetlen számára, hogy pont itt, most, mikor ennyien vannak körülötte, most érzi azt, hogy •közel van, amit keresett, s hiába keresett eddig. Szinte kívülről látja önmagát: elesettségét, semmi életét, áz eltelt-elrohant évtizedeket. Szorongás fogja el. Ki az ő életének alakítója? Hol a magabiztosság, a nyugalom, a derű? ... Szellemi-fizikai létét érzi bizonytalannak, hiszen mindent megtett, ami rajta múlott! Próbált élni szeretetben, tisztességben, s mégis pillanatok alatt omlott össze minden, 6 kJŐMhu Pater noster... amiben addig hihetett, hinni tudott. Kiüresült... Amikor a többiek fölúll- nak, ő is föláll, ha leülnek, ö is,' de térde még nem hajlik. Ül a padban, homlokát összekulcsolt kezére hajtja: — Légy türelmes, megértő, akárki vagy! Látod, megindultam Feléd. Hinni akarok a találkozásban! Dé ki, ha nem Te, aki ért? Hogy hajthatnám meg a térdem, hogy nyithatnám énekre a szám? De itt vagyok, s örömmel tölt el, hogy itt lehetek, mert megnyitod előttem az ajtót, mikor már sehol sincs menedékem, Te vagy, aki házadba beeresztessz, de ne várj éntőlem imádságokat még, hiszen dadogok csak, mint az újra beszélő, aki most tanulja vissza a szót... Érzi, mindkét kezét megfogják, bekapcsolódik egy hatalmas áramkörbe, teste remeg, torkából akaratától függetlenül buknak elő az ima szavai: ...szabadíts meg a gonosztól... Tömve a templom. Körülötte fiatal, ragyogó arcok ... Mi lett vele? Mit'keres ő itt?... Áll, bekapcsolódva egy számára eddig ismeretlen erővonalba, közel az ötven- hez, s küszködik az imádsággal : ... Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség... Az alázat, igen, az alázat hiányzik, ami nélkül nem nézhetni egy fűszálra, egy bogárra, a csillagokra ... S lám. éljön, eljött a perc, amikor rá kellett döbbennie, milyen jelentéktelen, milyen pici az Egészhez, az Egy-hez képest .... mint egy fűszál, bogár vagy egy csillag, hogy történik, történjen vele bármi, egy nagy, bölcs akarat szerint kell legyen, mert csak akkor lehet élet, szeretet ezen a földön, ebben a világban: .. . mind- örökkön örökké, ámen. Bírtalan Ferenc AZ UR DICSÉRETET ZENGI Munkapadja az orgona ca 6.-ban odabent reverendát viseltünk. A második év után elvittek katonának Hódmezővásárhelyre. Sokan voltunk ott teológusok. Nagyon jó barátságok alakultak ki. Mundér cs becsület — Nem volt nehéz katonának lenni? Nem bántak olt n\ostohán a teológusokkal? — Mikor már túl van a katonaságon, mindenki azt mondja, hogy jó volt. S a teológusnak sem volt nehezebb, mint másoknak. Inkább bíztak bennünk. Engem ralitárosnak osztottak be, mert tudták, hogy én nem viszek el, nem adok el semmit. Kijártunk a plébániára beszélgetni. S tudtam alkalmazkodni. A rektor úr mondta a szemináriumban:., Miklós, te mindenütt olyan jól érzed magad. Közben már úgy éreztem, hogy mégsem lennék alkalmas papnak. A kántori képesítést katonaság előtt megszereztem, feladtam hát egy hirdetést, hogy kántori állást keresek... Detk, Ludas . *. Ott lakás volt — külön kántorház —, de kevés a.fizetés. Kis faluk, kévés telt ki tőlük. Gödöllőn már jobb fizetést adnak, de nincs szolgálati lakás. Egy kis szobában lakik a plébánián; de ez ideiglenes megoldás, igazán el se pakolta a holmiját. Albérletre nem futná. — Most mi lesz? Nevet; — Voltam már nagyobb bajban is. Nádudvart Anna képem volt. Például kitartásban . .. ö annyira szívvel tudott csinálni mindent. Ha én hasonlítanék hozzá, jó lennék a emberek meg az Isten felé is. Ferencesek iskolája — A nagymamája vette észre, hogy jól tud énekelni? — Kisgyerekkorában mindenki tud énekelni, csak ki kell fejleszteni a tudását. A nagymamámtól tanultam olyan régi vallásos énekeket, amelyeket ma már a templomokban nem énekelnek. Az ő ösztönzésére jártam be harmadikos koromtól a-zeneiskolába Nyíregyházára. De már a zeneiskola előtt is tanított egy néni ott a faluban, öt évig zongoráztam, aztán a kántor- képzőben tanultam harmonium on és orgonán játszani. Felvettek Nyíregyházán a zenei gimnáziumba. Mégsem ott, hanem Szentendrén végeztem a gimnáziumot a ferenceseknél. — Hogy került olyan messzire? — A nagyhalászi esperes úr, biztatott, hogy próbáljam még az egyházi gimnáziumot. Van érzékem az egyházi dolgokhoz ... Vonzódtam a papi hivatás felé. S vonzott a távolság is, csillogott előttem a jövő '... A kántorképzőt is elkezdtem Pesten, ez nyaranta öt- hetes intenzív kurzust jelentett . négy éven ál. — Akkor pap akartam lenni. Szemináriumba jelentkeztem Egerbe. Csodálatos környezetbe kerültem, Eger nagyon szép. A sze- mináriümbam, a Foglár utŰj katolikus kántora van Gödöllőnek, mint hallottam, Ludasról érkezett. Földim, gondoltam erre, mert én meg a Ludassal szomszédos faluból, Karácsondról származom. De nem vagyunk ilyen közeli földik, a kántor úr, Ostoróczky Miklós Szabolcs megyébe való, ott született, ott telt a gyerekkora. Aztán Szentendrén járt gimnáziumba, Egerben - tanult teológiát, Hódmezővásárhelyen volt katona, Del- ken, Ludason kántor, most meg itt van Gödöllőn. Nagymama neveltje — Én mindenütt jól éreztem magam — mondja. — Akárhol voltam, olyan gyorsan elszállt az idő. Huszonhat éves. Lehetett volna, úttörő, KISZ-tag. Az sem zárta volna ki, hog|y templomba vezessen az útja, de ő- azon gyerekek közé tartozott, akiket nagymama nevelt. Azok a csodálatos nagymamák! — Nagyhalászon jártam ki az általános iskolát — idézi gyerekkorát. — Ki- lenc-tízévesen már . orgonái tam • Nagyhalászon, meg Kemecsén a templomban. A plébánián laktunk, a nagymamám harangozó volt, huszonhét évet töltő tt^az egyház szolgálatában, s mellette még az iskolában hivatalsegédként dolgozott. Én így az iskolába is meg a templomba is bemehettem, amikor más gyerek nem, mindenben segítettem, mentem a toronyba is harangozni. Esténként félteni ott... A nagymamám a minta-
