Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-30 / 102. szám
A KOZELEDES LEHETOSEGE Színésznő új szerepben 1990-től működik a Magyar Kulturális Központ mint intézmény Pozsonyban. Az első évben a főkonzulátus egyik helyiségében szorítottak a Magyar- országról kiküldött munkatársaknak helyet. 1991. március 15-én költözhettek önálló épületbe Pozsony szívében. A szép villa egyik szobájában beszélgettünk az intézmény vezetőjével, Sunyovszky Szilviával. — Ezt az épületet csak ideiglenes jelleggel vettük bérbe — mondja. — Tavaly arról volt szó. hogy egy általunk vásárolt telken fölépülhet maid a Magyar Kulturális Központ. Mind ez ideig, sajnos, ebben az ügyben nem sok minden történt. Szerintem nem mellékes, hogy milyen épületben működünk, de az épülettől függetlenül kötelességünk, hogy Pozsonyon kívül Szlovákia más területeire is elvigyük a magyar kultúrát. — Valóban, az ország keleti központja Kassa! — Igaz, de nekünk a magyar kultúrát mint egységes egészet kell közvetítenünk, s Kassán kívül vannak még jelentős központok. Így Eperjes, Zsolna. Ha belegondolok, nem is igazán jó az elnevezésünk, a kulturális központoknak ugyanis egyszerre információs és tájékoztató központoknak is kellene lenniük. — összefoglalná röviden az intézet feladatát? — Azokat a kulturális értékeket, amelyek Magyarországon létrejöttek, és azokat, amelyek a mai valóságot leginkább tükrözik kell adaptálni, áthozni és közvetíteni Szlovákiába. — Ilyen intézmények másutt is léteznek. Tevékenységük független attól, hogy itt sok magyar él? — Minden intézménynek megvan a maga sajátságos jellege. Az természetes, hogy másként tudom itt végezni a munkámat, mint teszem azt, Párizsban vagy Helsinkiben. Az ottani csekély létszámú magyarság gyökerei mások, mint az ittenieké. Az én feladatom kettős. A szlovákok felé is és a magyarok felé is közvetíteni kell. — Szólna a szlovák irányról? Ma is úgy érzem, hogy a két egymás mellett élő nép keveset tud egymásról. S hogy a megismerés talán oldhatna valamit a görcsökön. — így van. Nagyon keveset tudunk egymásról, pedig sok a közös vonás. Nem véletlen az, hogy ha elkezdünk egy magyar népdalt, és egy szlovák csatlakozik hozzánk, akkor szlovákul folytatja. Azonosak a gyökereink. Ügy látom, hogy van igény tevékenységünkre a szlovákság körében is. Nemrégiben bemutattuk a Pető Intézetet, s nagy volt az érdeklődés. Tervbe vettük, hogy a Kodály-mód- szert is bemutatjuk a szlovák pedagógusoknak. Mi politikamentesek vagyunk, és azok is akarunk maradni. Mondom ezt annak ellenére, hogy elindítottunk egy sorozatot, amelynek keretében a magyar parlamenti pártok bemutatkoznak Pozsonyban. — Ezt szlovák közönségnek szánták? — Magyarok, szlovákok vegyesen voltak a közönség soraiban. Eddig a Fidesz és az MDF mutatkozott be, s ezt a bemutatkozást az ösz- szes szlovák párt és a szlovákiai magyar pártok is figyelemmel kísérték. TolMég a színpadon (Dolezsál László felvétele) mács segítségével két nyelven folyt a beszélgetés. — Ki tartja fönn a házat? Miből élnek? — Az épületet, mint mondtam, béreljük, s az intézetet a magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium finanszírozza. — Szólna valamit a közeli tervekről is? — Egy nagyszabású Kas- sák-kiállítást szervezünk a Szlovák Nemzeti Galériával közösen, bemutatjuk Kassákot mint festőt, s egy irodalmi műsor keretében az irodalmár portréját is fölvillantjuk. Bemutatjuk mindazokat a szlovák művészeket, akik pár éve Kassák ihletésére festettek, s festményeiket odaajándékozták a Kassák Múzeumnak. Szeretnénk Körösi Csorna Sándor életútját bemutatni, s ezt a kiállítást elvinni Eperjesre és Kassára is. Szeretnénk az itteni újságíró-szövetséggel karöltve magyarországi szerkesztőségeket meghívni kötetlen eszmecserére. — Hogyan fogadták önöket az itteni magyarok? — Nyitottan közeledtünk egymáshoz. Természetes, magától értetődő dolog, hogy együttműködünk a Cseimadokkal. De más a mi küldetésünk, és más az övék. Nekik a látványosabb szórakoztatás felé kellett nyitni. — ön kiválóan beszéli a szlovák nyelvet. Pozsonyban Magyarország kulturális követe. Segíti-e munkáját az, hogy nincs szüksége tolmácsra? — Feltétlenül. Jólesően nyugtázza mindenki, ha egy külföldi az acV>tt ország nyelvén szólal meg. Köny- nyebb kapcsolatokat építeni, közvetlenebb a beszélgetés. — 1970-ben a kassai Thalia Színház tagja volt, majd a budapesti Madáché. Játszott az Ármány és szerelemben, a Hl. Richárdban, s vagy egy tucat filmet forgatott. Aztán hirtelen ez a váltás. Nem bánta meg a cserét? — Én Pozsonyba hazajöttem, s jól érzem itt magamat. Egyelőre nem bántam meg semmit, úgy érzem, ezt_a feladatot nekem találták ki. Szeretem ezt a „szerepet”. Hogy hosszú távon hogyan alakul? Azt ma még nem tudom. Büröndi Lajos E^érderby és m magyar MtarMym Ml LESZ MA ESTE FRIDERIKUSZ? Akik minden Friderikusz- show-t néznek, tudják, hogy a legutóbbi adás végén a műsor házigazdája halálugrásra szánta el magát: 10 méter magasból a mélybe vetette magát, s ezzel bizonytalanságban hagyta a közönséget sorsa felől... Az aggódóknak jelenti az Atlantic Sajtó- szolgálat, hogy Friderikusz Sándor él, sőt olyan jói van, hogy ígéretéhez híven ismét tájékoztatta munkatársunkat arról, mi várható az e heti Friderikusz- show-ban. Exkluzív, másutt nem olvasható információnk szerint a műsorvezetőt ezúttal szokatlan kosztümbe öltöztette a kényszer a csütörtöki adásra, melynek vendégei a következők: a magyar mixerkirály, a magyar mozdulatművészet megalapítója, Marilyn Monroe hazatelepült magyar hasonmása, egy világszabadalom előtt álló magyar feltaláló, s egy hatalmas zenei meglepetés, melynek során két magyar sztár békét köt a nyilvánosság előtt... Willmann Andrást, a magyar mixerkirályt azért hívta meg Friderikusz, hogy tippeket adjon azoknak. akik unják a Puszta koktélt, viszont kedvelik a kevert italokat. Willmann nemcsak új italokat mutat be, hanem trükköket is a keveréshez. Kevesen tudják, hogy kicsoda Ava Six. de akik huszonéves korában készült fotóit látják, joggal hiheMEXIKÓI, AFRIKAI, KELETI MOTÍVUMOK Csak gomb, bímzőfonal és kell Akinek nem telik vadonatúj tavaszi-nyári öltözékre, könnyűszerrel megújíthatja tavalyi blúzait, ruháit. Ügy, hogy kiszínesíti. Merthogy az idei divat éppen nagy hangsúlyt helyez a tűzésekre, applikációkra, paszpólozásokra és mindenféle más díszítményekre. Egy fehér, rózsaszín, világoskék, vajszínű, világossárga, halványzöld vagy más pasztellszínű blúza mindenkinek van. Ez máris alapja lehel tavaszi megújulásunknak. Egészen egyszerű ötletekkel, egy-két órai munkával felfrissíthetjük, divatossá tehetjük a legegyszerűbb ingblúzt is. Kezdjük a gombokkal! Az egyszínű, fehér gombokat cseréljük ki apró, színes — mondjuk, piros, kék, sárga, narancsszínű — gombokkal. Aki hajlamos a kézi- munkázásra, ugyanilyen színekkel körülvarrhatja a gomblyukat is. Következhet a gallér, a váll megújítása. Szép sorba keretezhetjük vagy akár teljesen beboríthatjuk apró gyöngyházgombokkal az inggallért, végighúzhatunk gombsorból egy vonalat a váll- varráson, természetesen ugyanolyan színesekkel, mint amilyenre az elejét tarkítottuk. Ha elegünk van a gomb- varrásból, vásárolhatunk írással, sormintával, mexikói motívumokkal „feldobott” blúz úgynevezett gombburkoló díszgombot. Ennek az a trükkje, hogy egy nagy színes kő vagy üveg van arany keretbe foglalva. A hátulja pedig egy villaszerű kapoccsal ráhúzható az eredeti gombra. Ezekből is négy-ötféle szín variálását ajánlják. Annál is inkább, mert egy ilyen készlet is négy eltérő színű gombburkolatból áll. Gomb után következhet a mellrész színezése. Most a vékony selyemszállal kivarrt mintákat ajánlják díszítményül. Ezek formálhatnak betűket, virágokat, lehetnek fantáziadús sorminták. És felhasználhatók a népművészet motívumai is. Különösen a mexikói, az afrikai, a keleti népek motívumkincséből merítenek a divattervezők. Mert ugye, mondanom sem kell, nemcsak házi, pénzkímélő díszítésekről van szó. Készülnek ilyen kiszínezett, tarkított blúzok gyárilag is. És nemcsak blúzok, de pólók, ingek, mellények, ruhák, kiskabátok. Ám mindezt némi fantáziával és kézügyességgel elérhetjük házilag is. Csak gomb, hímzőfonal és tű kell hozzá. Meg egy nyugalmas délután. (kádár) tik, hogy Marilyn Monroe az illető. Pedig „Ava” (ejtsd Éva) Magyarországon született, s kamaszlány korában disszidált 1956-ban. Hollywood gyorsan fölfedezte magának Monroe hasonmását, megváltoztatták a nevét, sőt, szerződésében még azt is kikötötték, hogy nem vallhatja be családi állapotát. Ava-Éva ugyanis férjezett volt, sőt, egy Linda nevű kislány mamája. A filmkarrier nem tartott soká — Éva utazási irodát nyitott, Linda felnőtt, s most együtt jönnek el a Frideri- kusz-show-ba, hogy elmeséljék a kalandos életet, a számtalan vállalkozást (többek között egy magyar szabadalomra épülő amerikai palacsintasütő importját ...), s azt, hogy miért jobb itt élni, mint Los Angelesben ... Ha egy civilben kortárs képzőművész-rajongó galériás feltalálja az egér- derbyt, akkor a Frideri- kusz-show-ban a helye. Szalóky Károly demonstrálja a versenyt, a néző pedig szurkolhat: Fr'di egér (Friderikuszról elnevezve), avagy dr. Zempléni Horváth Ödön nevű cin- cogó versenytársa nyeri-e a derbyt? Két nagy ellenlábas ünnepélyes kibékülésének szemtanúi lehetnek a csütörtöki Friderikusz-show nézői: a „mindenórás” Csepregi Éva és Nagy Feró kölcsönösen kedveskedik egymásnak, ki-ki a másik slágerének parafrázisával ... S hogy lesz-e Feróból Éva gyerekének keresztapja? A választ ma este, a Tv 1 adásából tudja majd meg a közönség ... (Atlantic) NYELVELÉS Kézzel-lábbal Az idegen nyelvek ismerete nem adatik meg mindenkinek. Elsősorban azért nem, mert elanyagiasodott világunkban tanfolyamokon pénzért szeretné megvásárolni. Tanulás, kitartás, akarat és szorgalom helyett. Létezik azonban egy olyan nemzetközi nyelv, amelyet gyerekjáték elsajátítani. Sőt: valójában mindenki ismeri ennek a nyelvnek az alapjait, csak nem tud róla. Ezért a mini nyelvtanfolyamért az olvasóktól nem kérek tandíjat. íme a legfontosabb szabályok : O Ha a jobb kezünk hüvelyk- és mutatóujját összedörzsöljük, azt szeretnénk kifejezni, hogy nincs elég pénzünk. © Emeljük a jobb kezünket a fejünk fölé — így illusztráljuk azt, hogy nálunk is begyűrűztek az árak. O Tárjuk szét értetlenül a két karunkat, s ebből mindenki megérti, hogy tanácstalanok vagyunk. O Jobb kezünk öt ujja ötvenet jelent. A két kéz tíz ujja pedig százat. Ha ennél drágább az áru, akkor homlökráncolás mellett egy-egy ujj százat is jelenthet. Ha a fültövünket vakargatjuk — ezret. O A lábujjakat csak nyáron illik bevonni a számolásba. Ja, igen! Ha eljutunk valamikor Kenyába, ilyen módon az őserdei majmokkal is tudunk kommunikálni. Közismert tény ugyanis, hogy az ember után a majom a legértelmesebb lény. Közinyelv Azt álmodtam, hogy magyar turista voltam, és nyelvvizsgát kellett tennem (nemzet)közi nyelvből. Jól felkészültem, nem jöttem zavarba, amikor kérdeztek, szépen edtársalogtunk. — „Gó, hóm, für, okuláré tasfenstter, sztoj cslo- vek, gó-gó, hopsz plusz fünf nulla forint — jonatán sampó”. — Ez annyit tesz: „Ember, menj az ajtóhoz, nézz ki az ablakon, ott áll egy ember, menj oda hozzá, és kapsz tőle ötven forintot az alma samponért.” — Gratulálok, fiatalember, igazán jól vág az esze! — „Gratulire, junior, abszolút ziher ponyemaj- szpik maximum”. — Ö, kedves barátom, ezt nem kellett volna lefordítania, Na mindegy, remekül csinálja, az biztos. És most lássuk a magyarról közire való fordítást. „A kismotort vagy elveszik a határon, vagy magas vámot kell fizetni.” — „Málenki motor vám- coli stop, kvázi capcara, kvázi mínusz multi szuper procent.” — „Csak egy kis ezt-azt hazunk, mert mi nem vagyunk a hoci-nesze turizmus hívei, mi kint szellemiekben gazdagodtunk.” — „Málo-málo produkt, nejn biznisz-turiszt. Szuvenír — ráció.” — „Ha a tisztelt vámtiszt úr nem vizsgálja át a kocsinkat, akkor a szépséges útitársnőm magyaros csókban részesíti.” — „Nix atombomba automobil. Klassz masina .. . Szexbomba szinyorina cupp-cupp ungaris-manier oficir.” — Jól van, fiatalember, jelest adok. Arra kérem, maga is terjessze, hogy a magyar turistának végre át kell törnie a kommunikáció válságának vastag falát. Minél többet mutogatunk, minél többet használjuk a közi nyelvet, annál nagyobb a valószínűsége, hogy leomlik a fal. Ekkor az egyik fal dőlni kezdett. Odaszaladtam, teljes erőmből nyomtam visz- sza, de hiába. Rám dőlt... Ez volt az álom csattanója, és ez lett a tanulság is... Saiga Attila
