Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-29 / 101. szám
Sorsfájdalmak Molnár Dénes kiállítása SEGÍTŐ GONDOLKODÁS. Zsámbékon valami elkezdődött A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár X. kerületi főkönyvtárában tegnap kiállítás nyílt Molnár Dénes marosvásárhelyi grafikus, festőművész nagy hatású alkotásaiból. A kiállítást a Fővárosi Közgyűlés kulturális bizottságának elnöke, dr. Baán László nyitotta meg, fellépett Faragó Laura énekművésznő, aki székely népdalok előadásával hozta életközeibe a képekből sugárzó hangulatot, az erdélyi magyarság sorsának fájdalmas szépségét. Molnár Dénes önvallomása szerint a régi diktatúrában csak kedélyes humorszalonokban állíthatott ki, tizenháromszor díjazták, majd az új demokratúra tizennegyedszer kirúgással jutalmazta. A vád: a sok évezredes román nép, az állam, a kultúra és a történelem gyalázása egy év eleji iskolai bemutatkozó órán. Molnár Dénes ugyanis grafikus volta mellett iskolai rajztanárként dolgozott, amíg hagyták. Rehabilitációja talán most várható. A festőnek több neves nyugat-európai városban volt már tárlata, mindenhol értékelték szarkasztikus humorát, az erdélyi táj megkapóan szép ábrázolását. E kiállításon fametszeteivel, olajképeivel, grafikáival mutatkozik be. A neves marosvásárhelyi publicista, Tófalvi Zoltán a következő szavakkal ajánlja a magyar közönség figyelmébe sorstársát: „Molnár Dénest elsősorban grafikusként. karikaturistaként, pasztellek készítőiéként tartjuk számon. Ügy érzem, a fametszés területén még sok meglepetést tartogat. A grafikusi indíttatás- mindenképpen hasznára válik .. Egy falu, kisebb település közösségét érintő hatások előbb vagy utóbb érezhetőek lesznek az élet otyan színhelyén is, mint az iskolák, kultúrházak. Az új gondok egyike a munka- nélküliség. Amit égy is meg lehet közelíteni, hogy mit tanuljon tovább az. akire az egyik munkahelyén nem volt szükség. Felvértezhető-e valami új tudással, amire napjainkban — s ami ennél sokkal fontosabb, a jövőben is — igény lesz? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Mátyás Irénnel, a zsámbéki művelődési ház vezetőjével. Igaz, azt is hozzátette, a házon egyelőre nem látszik az, hogy náluk ugyanúgy, mi-nt másutt, nagy számban vannak munkanélküliek. A programokba, a tanfolyamokba bekapcsolódnak a helybéliek, de a művelődési háznak azt is vállalnia kellene, hogy segítséget nyújtson abban, amiben tud. A képzésben pedig lehetne szerepe, s nem is kevés. — A kérdés az — mondta —. hogy mit érdemes tanulni. Az idegen nyelv ismerete valóban fontos, de nem építhet mindenki csupán erre. Hiányosak sajnos azok az információk, melyek eljutnak ebben a témakörben a művelődési intézményekhez. Véletlenül tudtam meg, hogy más megyékben vannak erre a célra elkülönített pénzalapok. Támogatást nyerhet a ház akkor, ha elindul valamilyen átképzés. Mert nem mindegy, milyen színvonalon zajlik le majd ez az oktatás. Ügy hírlik. - kisvállalkozók üzletet láttak ebben, el is kezdődött valamilyen képzés, ami nem rossz. sőt. Csakhogy a művelődési házak is bekapcsolódhatnak ebbe, hiszen vannak tapasztalataink a tanfolyamok szervezésében, s maga a hely is adott. Utánanézünk, mert más települések intézményvezetőivel is beszéltem erről. hogy nálunk a megyében van-e ilyen lehetőség. Ha igen, mi is pályázni fogunk, mert szeretnénk segíteni, tenni valamit az itt élőkért. — Csak a művelődési házban indult meg ez a tenni akarás, segítőkész gondolkodás? — Nem, bár a Gyermek- barát Egyesület — akiknek tagjaiban először merült föl ez a kérdés —, kötődik a művelődési házhoz. Itt tartják összejöveteleiket, rendezvényeiket. S mivel családokkal foglalkoznak, hamarabb jelezték, hogy egyre többen váltak munkanélkülivé. A Zsámbékon ökumenikus alapon működő szeretetszolgálat is segíti a családokat: élelmiszer-, ruhasegélyt osztottak szét. De ők is azon gondolkodnak, bár jelentős az egyszeri támogatás nem nyújt végleges megoldást. Most közösen igyekszünk megfogalmazni azt, mi lehet a további teendő. Sok minden az eszünkbe jutott, például a kézművesképzés, és így tovább, ennél mesz- szebbre még nem jutottunk. Bár tudom, előbbutóbb találunk valamilyen megoldást. — Ide sorolhatónak érzem azoknak a fiataloknak a gondját, akiket nem vesznek fel a középiskolákba. Számukra is tudnak majd kínálni valamilyen lehetősége t? — Természetesen rájuk is gondoltunk. Meg kell majd néznünk, hányán lesznek, mekkora a lányok. fiúk aránya. Mert a háztartási ismeretek el- sajátítái^a segíthet a lányokon,'« közhasznú munkák a fiúkon. Mivel nincs erre pénz, a már említett körökből tudunk vállalkozót felkérni arra. hogy a szükséges ismereteket adja át a fiataloknak. De mindennek még az elején vagyunk. Bár, azt hiszem, az is lényeges, hogy a közös gondolkodás már megkezdődött ... Azok az apró jelek, melyek észrevehetők az emberek szemléletében, az igazán fontosak. Az összefogásra, a segítőkészségre gondolok. Lehet, hogy ezek nem oldanak meg semmit, vagy csak nagyon keveset sikerül segíteniük. De már maga a szándék az, hogy nem mennek el közömbösen mások gondjai mellett, azt hiszem, az első lépés afelé, hogy közösségként éljen, gondolkodjon az egyén. Mert jó tudni azt, ha bajban leszek, van. akikre számíthatok, ő is, te is, más is. A munkanélküli gondját sem oldja meg, ha részt vesz egy tanfolyamon, de hozzásegíthet élete rendezéséhez. S ez is valami... —jisz— Piliscsaba egyik nevezetessége az a csodaszép, rózsaszínű ház, mely a vasútállomás mellett áll egy öreg park közepén. A park hatalmas fái és dús bokrai között szobrok bújnak meg. Az egyik — egy ülő Buddha — most éppen a ház festőművész-gazdájának, Pátzay Máriának a modellje. MESSZE A FÁTÓU — Nem túl értékes, csak egy öntvény — mondja szinte szabadkozva —, de megfogott a nyugalma és harmóniája. A hatalmas műterem és a lakószobák falait beborítják a festmények és a rajzok: csendéletek, portrék, mitológiai jelenetek. Itt-ott egy-egy rézdomborítást is föl lehet fedezni. Ezek a kis domborműves azt a néhány évet idézik, amikor a festőnőnek még se háza, se műterme, de még saját lakása sem volt. — Amikor 1968-ban végeztem a főiskolán — emlékszik vissza —, egy kétszer két méteres albérleti szobában laktam, nem volt helyem a festéshez. Tulajdonképpen kényszerűségből kezdtem rézdomborítással foglalkozni. Olyan jól ment, hogy egy éven belül kiállítást is tudtam rendezni. Bár festő szakon végzett, volt kitől örökölnie a formaérzéket: nagybátyja volt Pátzay Pál szobrászművész. — Segített önnek, vagy nyomasztotta ez a rokontág? — kérdem. — Több hátrányát, mint előnyét élveztem, mert mindenki csak a híres szobrász unokahúgát látta bennem. Hosszú időbe telt, míg önálló alkotóként tudtam elfogadtatni magam. — Kitől tanult a főiskolán? — Bernáth Aurél volt a mesterem, de az ő útját sem követtem. Egy művészettörténész így fogalmazott: „alma még nem esett ilyen messze a fájától!” Sokkal közelebb érzem magamhoz Velazquez, Fényes Adolf vagy Szinyei Merse Pál művészetét, Koszta Rozália szigorú képei is nagyon tetszenek. Én a feszes, szigorú kompozíciókat és a ragyogó színeket kedvelem. — Festményeinek színei valóban feltűnően szépek. Nem piszkosszürkék de nem is bántóan harsányak, úgy ragyognak, mintha belső fény áradna belőlük. Hogy tudja ezt a hatást elérni? Milyen festéket használ? — Csak a hagyományos olajfestéket. A „trükk” nem a festékben, hanem a színek egymáshoz való viszonyában rejlik. A legsugárzóbb sárga is halott lesz egy fehér háttér előtt, de fekete környezetben felragyog. A kék a barna közelében kezd ragyogni. A SZÍNEK TITKAI — Pedig a közhiedelem szerint a barna és a kék tipikusan „depressziós” színpárosítás... — Az árnyalatoktól, a formáktól és az arányoktól függ, mi történik a képen. A kék egyébként az egyik legkényesebb szín. Nem véletlen, hogy Picassónak éppen kék és rózsaszín korszaka volt. Mindkét színnel nagyon könnyű „elcsúszni”. — Milyen stílusirányzathoz sorolná a képeit? — Posztmodern vagy neokonzervatív, magam sem tudom, de azt hiszem, nem a művész dolga, hogy besorolja magát. Számomra a régi mesterek szakmai alapossága a követendő példa, nem követek stílusirányzatokat. Igaz — vallja be —, egyszer megkísértett a hiperrealizmus, de túl ridegnek találtam. — Hogyan fogadja a közönség? — Itthon sikere van a képeimnek, de kevesen tudják megvenni,' a vevők többsége külföldi. Nemiég volt egy önálló kiállításom Avignonban, ahol három képemet vásárolták meg. Utána nyílt egy Mont-de- Marsanban, annak még nem tudom az eredményét és hamarosan lesz még két kiállításom Párizsban. — Gondolom, ezt némi irigységgel hallják a kollégái ... UTAZÓ KÉPEK — Nem olyan jó üzlet, mint ahogy első hallásra tűnik. Én fizetem a szállítást, a képek eladása után pedig 20 százalékot kap a galéria és 20 százalékot a menedzser. Persze a híres, nagy galériák 60 százalékot is elkérnek! Aztán a képekért is fáj a szívem. Két dologtól félek: az egyik, hogy egyetlen képemre sem akad vevő, a másik, hogy mindegyiket meg akarják venni. Pedig most jól jönne a pénz, mert nagy tervei vannak: galériát szeretne nyitni a kertjében — egyet már nyitott Perbálon, amikor ott lakott —, és egy képzőművészeti szabadiskola megszervezésébe is belefogott. Tanítványai máris lennének! Pachncr Edit Családkongresszus A II. országos családkongresszust a Nagycsaládosok Országos Egyesülete május 1—3. között Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetemen rendezi. A szervezők 2500 résztvevőre számítanak, akiknek csaknem tíz százaléka a határainkon túlról érkezik. A vidékiek és külföldiek budapesti családoknál szállnak meg. A 8-900 gyereknek korcsoportonként külön programokat szerveznek. Az előadók között lesz Gyökössy Endre, Losonczy Agnes, Jeleníts István, Fodor Katalin. HANGVERSENY A CSALÁDOKNAK Sorozat az érdligeti templomban Vasárnap Hegedűs Mónika fuvola- és Onczay Csaba csellóhangversenyével megkezdődött a tavaszi családi hahgversenysorozat' az érdligeti Topoly úti római katolikus templomban. Az Érd és Vidéke Kulturális Védegylet, a Magyar Zeneművészeti Társaság és az érdi polgárok népfőiskolájának szervezésében vasárnaponként egészen június 7-ig még négy hangversenyben gyönyörködhetnek a komolyzenét kedvelő érdiek. Legközelebb május 10-én a Pro Camera vonósnégyes, 17-én a SZIRMOK pedagógus női kórus és a Bach kamarazenekar, 31-én Dávid István orgona- és Hóna Gusztáv harsonaművész lép feL LESZ-E PILISCSABÁN GALÉRIA ? Pátzay Mária rózsaszínű háza Hegedűs Mónika fuvolán játszott (Hancsovszki János felvétele)
