Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-27 / 99. szám

XIX. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM 1992. ÁPRILIS 27., HÉTFŐ Bag igent mondott Húzva hasznát, viselve kárát Madarászok, cserkészek Veresegyház Zenetanárok hangversenye Április 29-én, szerdán, délután 6 órakor a Fabri- czius József Általános Is­kola zsibongójában a ve­resegyházi és gödöllői ze­neiskola és a helyi általá­nos iskola tanárai úgyne­vezett tanári hangversenyt adnak, az alábbiak közre­működésével: Ella Attila, Ella Beatrix, Farkas Zsolt, Gyurjács Ottó Gáborné, Joó Ibolya, Kósáné Szabó Beáta, László Domokosné, Nádas Csaba, Törpényl Sándor és a koncert szer­vező-rendezője: Spera Ág­nes. A hangverseny jótékony célú: az Orgonaszó Alapít­ványt kívánják fellépésük­kel gazdagítani. A műso­ron Händel-, Grefe-, Ca- rissimi-, Mozart-, Schu­bert-, Mendelssohn-, Cho­pin-, Debussy- és Weiner- művek szerepelnek. —kas Hétvégi házak látogatója A Galga Menti Regionális Vízmű Túrától Vácegrcsig ti­zenegy település vízigényét elégíti ki. üzemeltetője a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Ezt a szolgál­tatást is elérte a változás szele: a bagi képviselő-testület legutóbbi ülésén a vízmű kft. formában történő üzemel­tetéséről tárgyalt, jóváhagyva azt az elképzelést, hogy az érintett községek és Aszód önkormányzati tulajdon­ba veszik a föld alatti mesterséges patakokat, az egész rendszert. A vagyonátadás után közösen működtetik — amennyiben a többi önkormányzat is a bagihoz ha­sonlóan dönt. Ha mégsem lesz egyetér­tés az érintett települések között a vízmű jövőjét il­letően, akkor a megyei ön­kormányzatnak kell gon­doskodnia e szolgáltatásról, tájékoztatta a bagi testüle­tet Bagyin József aszódi polgármester. Ez azonban — véleménye szerint — nem szerencsés megoldás. Aszódon alapvető prob­lémának tartják, hogy a PVCSV nem elsősorban a fogyasztók érdekeit figye­lembe véve üzemelteti a Galga Menti Regionális Víz­müvet. Mivel pedig a pol­gároknak, mindegy, hogy ki üzemelteti, s gondjaikkal az önkormányzathoz men­nek, az utóbbi érzi bő­rén a nehézségeket. Ta­lán a legjobb helyzetben Verseg van, ahol a helyi vízmű egy települést szol­gál ki, de a tizenegy tele­pülés is meg tudja oldani új feladatát. Az átalakulás sok gonddal jár, a hosszú távú gondolkodás mégis a régió együttműködését in­dokolja, hangsúlyozta. TANULMÁNY KÉSZÜLT A kft.-ben történő üze­meltetésre, a települések felügyelete mellett, egy be­téti társaság készített ta­nulmányt. Mint Ritecz György ügyvezető elmond­ta, tárgyilagosan közelítet­ték meg a témát. A Galga menti nagyon drága víz­mű. Csak két vízbázisa van és messzire kell, több­ször átemelve, szállítani az ivóvizet. Vastalanítani is kell. Tavaly a PVCSV-nek 104 millió forint vesztesége volt. A vállalat szerint eb­ből a Galga menti vízmű vesztesége 8 millió volt, a bt. szerint 3. Az idén köbméterenként 42 forint 90 fillérrel szá­molnak. A tanulmányterv szerint viszont a bevétel 75 millió forintra tehető, és ebből 5 miilió nyereség származik. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a magas ár miatt valószí­nűleg sok lesz a kintlévő­ség, azaz az emberek nem tudnak fizetni. NEM KELL TÁMOGATNI Dr. Balázs József képvi­selő kérdésére, miszerint jövőre adni kell-e költ­ségvetési támogatást a kft.- nek. Ritecz György tagadó- lag válaszolt. A vagyon ér­téke körülbelül 320 millió formt, az amortizáció 11 millió évente. Ennek fel- használásáról a tizenegy te­lepülés dönthet. Például kutat fúrathatnak, vagy felújítják a hálózatot. Ha az elképzelés megva­lósul, első lépésként a va­gyonátadó bizottság a te­lepülések közös tulajdoná­ba adja a vízmüvet. Ezután annak egy része többféle­képpen osztható fel. Ha a fo­gyasztás arányában ten­nék, akkor Bag 10,5, Tú­ra 19,4, Vácegres 2 száza­lékkal részesülne. Dr. Péter Mihály képvi­selő arról érdeklődött, hogy milyen összeget igényel a vas gerincvezeték kicseré­lése. Bagyin József sze­Városi filmszínház: Opel Manta, Színes, szink­ronizált, német vígjáték. 18 és 20 órakör. Gödöllő, művelődési ház: Kortárs filmklub: GODOLLOI hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. 9 A szerkesztőség vezető­je: Balázs Gusztáv. 0 Munkatárs: Pillér £va. 0 Postacím: Gödöllő, Pf. 14, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. © Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. 0 Hirdetésfelvé­tel: munkanapokon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. Zsötem. Este 7 órakor. Magyar filmek múzeu­ma: Makrancos hölgy. Este 7 órakor. KÁBELTÉVÉ Helyi műsor A gödöllői kábeltévé in­formációs csatornáján ma, hétfőn 19 órakor kezdődik a Gödöllői STV helyi köz­érdekű műsora. A tarta­lom: társadalombiztosítás ’92, húsvéti szokások, Iposz- fórum I. rész, véleményeik a Galga menti passióról, a körzet eseményei. Még az épületet is lebontotta rint, bár erre a helyzet a PVCSV-t nem kényszerí­tette, ha mégis szükség lesz rá, akkor az amortizáció­ból lehet a költségét fedez­ni. Á képviselő a javaslatot támogatva megjegyezte, hogy külön kell kezelni a Bag határában üzemelő szennyvíztisztító mű sor­sát. Abban aszódi szenny­vizet tisztítanak, ugyanak­kor Bag is szeretne csator­názni. Célszerű lenne a kö­zös üzemeltetés Aszóddal. TECHNIKAILAG MEGOLDHATÓ A szomszédváros polgár- mestere szerint ez a léte­sítmény valóban nincsen kihasználva. A kérdés tech­nikailag megoldható, de ta­lán ebben is több település együttműködése volna a hasznosabb. Húzva hasznát, viselve kárát, végül a bagi képvi­selő-testület többsége igent mondott az elképzelésre, ami már nem példa nélkü­li az országban. Más tele­pülések gyakorlatát figye­lembe véve elkerülhető, hogy tanulópénzt fizesse­nek. Amennyiben a többi érintett önkormányzat is hasonlóan dönt. Balázs Gusztáv (Balázs Gusztáv fotografikája) Visszatértek költöző ma­daraink, boldogabb az em­ber. Bizonyára így vannak ezzel a gödöllői madárba­rátok is. A Magyar Madár­tani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportja április 29-i összejövetelét a cserkészekkel közösen szer­vezi, már csak azért is, mert az egyesület vezető­sége és a Magyar Cserkész Szövetség keresi a kapcso­latot. Másrészt, aki madár- és természetvédő, az ma­gáénak érezheti a cserkész­szellemet, míg a cserkész­törvény szerint — írja meghívó levelében Jáky Kálmán, a madárbarátok csoportjának elnöke — „a cserkész szereti a termé­szetet, jó az állatokhoz és kíméli a növényeket”. A városháza földszinti tanácskozótermében 17 óra 30-kor kezdődő találkozón dr. Lukács János, a Ma­gyar Cserkész Szövetség ügyvezető elnöke élmény- beszámolót tart a koreai jamboree-ről, majd filmet mutatnak be a távoli ország védett madarairól. Minden érdeklődőt szeretettel vár­nak. Szadai hétvégi házakat tört fel sorozatosan tavaly nyáron a Budapesten élő 25 esztendős Ferenczi János. Az egyik hajnalon a zsalu- gátért kifeszítve hatolt be egy Szőlőhegy utcai épület­be, ahonnan körfűrészt, kézigyalut, elektromos fű- nyírót, gázp-lackot, rádiós­magnót, kempingágyat, s kisebb háztartási felszere­lési tárgyakat vitt magá­val, összesen 67 ezer forint értékben. A következő nap hajna­lán a Zalagyöngye úton próbálkozott, ott is „siker­rel”. A bejárati ajtó felfe­szítésével jutott be a ház­ba, ahonnan kistévét, élel­miszert, italt s egyéb tár­gyakat tulajdonított el, 12 ezer forint értékben. Egy másik alkalommal a Gesz­tenye utca egyik házába tört be, ahonnan kétezer forint körüli értékben vitt el különböző italokat. A büntetett előéletű férfi attól sem riadt vissza, hogy hajnalok hajnalán lebont­son egy hétvégi telken álló szerszámoskamrát. A bon­tásból származó építési anyagokat, s a kamrában lévő szerszámokat és egyéb tárgyakat — rezsót, háló­zsákot, szivacsmatracot — mind magával vitte, össze­sen 104 ezer forint kárt okozva így a budapesti tu­lajdonosoknak. Az építési anyagok, s a szerszámok nagy részét el­ajándékozta. A megajándé­kozott személy nem tudta, hogy a tárgyak lopásból származnak, s lakására szállította azokat, ahol ké­sőbb a rendőrség le is fog­lalta. Lopássorozatáért Feren­czi Jánost mint vissza­esőt 1 év 6 hónap börtön­re ítélte a Gödöllői Városi Bíróság, s 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásétól. Az ítélet jogerős. Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szakközépiskola francia—• magyar két tanítási nyelvű 1. a osztályába járunk. Ta­valy — vagyis a nulladikJ évben — heti 20 órában ta­Diáksarok Francia földön nultuk a francia nyelvet, aminek óriási eredménye­ként olyan fokig jutottunk, hogy különösebb gond nél­kül tudunk franciákkal be­szélgetni. A képzéshez hoz­zátartozik az első évben egy franciaországi tanul­mányút. Március végén er­re az útra indultunk az osztállyal. Nagyon vártuk ezt a napot, mert tudtuk milyen fontos számunkra ez a kirándulás, hiszen gyakorolhatjuk a nyelvet, megismerhetjük Dél-Fran- ciaország egy részét, és kapcsolatokat teremthe­tünk az ott élő emberekkel. Két tanárunk és az igaz­gató úr kíséretében indul­tunk testvérvárosunk, Lu- nel felé. Az út nagyon fá­rasztó volt, de szebbnél szebb tájakon vitt keresz­tül. Az Alpok és Olaszor­szág fennsíkjai után végre megláttuk Franciaország­ban a Földközi-tengert. Lunel közelébe érve, már nagyon izgultunk: vajon milyen családokhoz kerü­lünk? De másnapra meg­nyugodtunk, mert nagyon kedvesen fogadtak bennün­ket ottani barátaink (min­denki úgy érezte, hogy ö járt a legszerencsésebben), és igazán mindent megtet­tek annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat a két hét alatt. Mint minden embert, minket is nagyon érdekel, hogyan élnek más országok lakói. A kirándulás alatt bepillantást nyerhettünk a franciák mindennapi életé­be. A rémhírekkel ellentét­ben örömmel tapasztaltuk, hogy a franciák nem isz­nak annyi bort és nem is esznek mindig mindenféle csigát, polipot, rákot. Ná­luk a vacsora a legfonto­sabb része a napnak, ami­kor legalább egy órán ke­resztül bőséges ételek mel­lett a nap eseményeiről, és főleg a politikáról beszél­getnek. Az egész l.uneli tartózko­dásunk rendkívül jói meg volt szervezve a franciák részéről. Mindennap ki­rándultunk, így lehetősé­günk volt az ottani világ megismerésére. Láttuk Dél-Franciaország fejlett városait, mint Montpellier, Nimes; megismerhettük a középkori városok nyugodt légkörét, a perrier-i ás­ványvíz palackozásának technológiáját, sőt kihar­colták nekünk, hogy a toulouse-i repülőgyárat is megnézhessük. A városok látogatásán kívül csodála­tos túrákat is tettünk a legendás camargue-i tája­kon, ahol láthattuk a sza­badon engedett híres ca- margue-i lovakat, a rózsa­szín flamingókat és a bi­kákat. A tengerparttól kezdve a világ végének nevezett sziklákig, a cseppkőbar­langtól a tengerben levő homokbuckákig mindent megcsodálhattunk. A ró­mai kori hidak és arénák is még mindig lenyűgöző látványt nyújtottak. Vasár­nap pedig, amikor a csalá­dokkal maradtunk egész nap, ki-ki megismerkedhe­tett a Lunelt övező kisvá­rosokkal, ahol vendégeske­dett. Természetesen akkor is színes programmal lep­tek meg minket barátaink. Volt, akit bikaviadalra vit­tek, másokat lovagolni, ha­józni ; mindenesetre soha­sem hagytak senkit unat­kozni. Különös ' élményt nyúj­tott az egynapos iskolalá­togatás is. Megnyugodva állapítottuk meg, hogy a francia gyerekek is leg­alább olyan elevenek, mint mi. Tanítási rendszerük annyiban tér el a miénk­től, hogy ők reggel 8 órá­tól délután 4-ig, 5-ig vol­tak az iskolában, viszont nem tanultak mindig fo­lyamatosan, hanem lyukas óráik is voltak, és az ebédr szünetük is 2 óra hosszáig tartott. Az utolsó napon a luneli polgármester is fogadott bennünket, és elégedetten nyugtázta a velünk kötött, remélhetőleg tartós, kapcso­latot. A hazautazás napján meghatottan búcsúzkod- tunk barátainktól, és újon­nan szerzett ismerőseink­től az indulásra kész busz előtt, hiszen tényleg na­gyon jó barátságot kötöt­tünk a vendéglátó csalá- dainkikal, amit a kisebb, nagyobb ajándékok, a nyá­ri visszahívások és a sok­sok könny is bizonyított. Hamarosan mi is vendé­gül látjuk őket, és remél­jük, hogy ők is olyan fe­lejthetetlen napokat tölte­nek majd nálunk, mint mi Franciaországban. 1. a osztály, Petőfi Sándor Gimnázium, Aszód

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents