Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-23 / 96. szám

ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA SÁRI „TAPASZTALATOK" Visszafelé sült el Napokig töprengtem, ír­jak-e a Sáriban megtartott falufórumról, vagy tekint­sem „meg nem történtnek”. Szívem szerint az utóbbit tenném, a felelősségérzet viszont mást diktál. Mert enyhén szólva is fergeteges esemény részese voltam, mely pregnánsan bizonyí­totta, a dabasi önkormány­zat és a lakosság (jelentős része) közt kemény ellentét dúl, s ez alól még Sári sem kivétel, noha köztudott: viszonylag ez a bázisa, itt van a legtöbb szimpatizán­sa a többnyire kisgazda- párti községatyáknak. Rendhagyó módon írásos meghívást kaptam — névre szólót —, amire mindeddig nem volt precedens. Én bal­ga, a sajtóval való megbé­kélés jelének véltem a gesztust, aztán kiderült, „vendéglátóim” részben bi­zonyítani kívánták előttem népszerűségüket, másrészt ÖNKORMÁNYZATI AKADÉMIA A képviseletről általában 'Az önkormányzat azt je­lenti, hogy önmagunk ügyeit intézzük. Tehát ne­künk, a választópolgárok­nak a törvényben biztosí­tott jogunk, hogy a népfel­ség elvéből adódóan a köz­ség, a város, a főváros és kerületei, valamint a me­gyei önkormányzatba el­küldjük képviselőinket. Ez választás útján történt, leg­utóbb 1990-ben és legköze­lebb 1994-ben. (Az időközi választásokról majd külön szólunk.) Az önkormányzás jogá­hoz a népszavazás is hozzá­tartozik, de erről is később lesz szó. A lényeg tehát az, hogy az állampolgár jogait közvetlenül (például nép­szavazás, helyi szavazás) vagy közvetve (képviselő) útján gyakorolja. Az évtizedek óta első olyan szabad választáson, ahol több párt képviselői is indulhattak, nem volt köny- nyű helyzetben a választó- polgár. A jelölteket — ál­talában — személyesen nem ismerték. A pártok prog­ramjai még nem lehettek markánsak, hiszen olyan rövid idő állt rendelkezé­sükre a választásokig, hogy vonzó programot nem is tudtak összeállítani. Maradt helyette a többiek, tehát a képviselő-jelöltek becsmér­lése. Az országgyűlési kép­viselők választásánál egy párt — az MDF — mégis győzött. Mi volt a titka? Véleményem szerint semmi különös és semmi más, mint az, hogy meghirdette a nyugodt erőt. Mert az előtte lévő évek után várta már — hogy szakszerű legyek —- a választópolgár, hogy egy nyugodt erő vezesse az országot, amely neki nyu­galmat biztosít. A remények néhány hó­nap alatt nem válhattak valósággá — ennek persze számos gazdasági, politikai, személyi stb. oka volt — 4 ^iriap ezért új harc indult a hely- hatósági választások idején a pártok között. Amikor az önkormányzatok megvá­lasztására, a képviselők küldésére került sor, a vá­lasztók már azt sem tudták, hogy pártra vagy személy­re voksoljanak. És ez ter­mészetes, hiszen az elmúlt évtizedekben egy párt egy, később két-három jelöltje közül lehetett választani. Erre szokás mondani, hogy a demokráciát tanulni kell. Végül is, a helyhatósági választások lezajlottak. Ki erre, ki arra, ki ezért, ki azért szavazott. És az csak természetes, hogy többeket ért csalódás, mint a követ­kező választások után. En­gem, mint állampolgárt sem vigasztal, mégis azt mon­dom, ezek a szülés nehéz­ségei. A demokrácia — pontosabban: a népakarat érvényesülése — nem való­sulhat meg néhány hónap, év alatt. Mindezt tudják az állam­polgárok. Jó lenne, ha ezt tudnák a képviselők is! Mármint azt, hogy a man­dátumot ugyan megkapták — esetleg több ezer ember­től! —, de ez nem jelent­heti azt, hogy „örök idők­re” nyilatkozzanak válasz­tóik nevében — az ő meg­kérdezésük nélkül. Lassan — lassan? hamar itt lesz! — közeledik az új választások ideje. A válasz­tópolgárok képviselőinek igyekezniük kell bizonyíta­ni, megszolgálni az előlege­zett bizalmat. Mert ha leg­közelebb ők elbuknak, az nemcsak egyéni emberi tra­gédia, hanem a pártjuk is kárát látja. A választópolgárnak pe­dig két éve van — most már nem hetei, mint 1990- ben —, hogy képviselőjét kiválassza, segítse, erősítse. Persze csak azt, aki a helyi közösséget szolgálja. Hogy melyek a képviselő felada­tai, mint kell megkövetelni tőle, erről lesz szó legköze­lebb. Dr. Klemcnt Tamás lás, mindenki „repesve” várta az ezt követő prog­ramszámot, a „kiosztást”. A közel sem hálás fel­adatot Weisz Lajos helyi képviselő vállalta magára, dörgedelmes beszéde nem hiányolta a teátrális ele­meket sem ... Meggyőzni nem tudott senkit, pedig nagyon akarta. Többek közt az országos botrányt kava­ró sári iskolaigazgató-vá­lasztás okait, vagy az úgy­szintén közfelháborodásba torkollott sári faluház- igazgatói státus újrapályáz- tatásának miértjét. Ponto- sítsunk: Weisz úr nem megmagyarázni kívánta a vitás dolgokat, csupán tény- közlésre szorítkozott. A képviselő-testület így látta jónak dönteni, következés­képp ez a jó, punktum! Függetlenül a közvélemény, a tantestület, a DAFI-sok és minden más emberfia véle­ményétől. Mindez a dabasi polgári demokráciában nem játszik szerepet! Weisz úr itt-ott próbált csúsztatni, mellébeszélni, kozmetikázni a tényeket, sőt — uram bocsá’! — valótlanságokat is mondani. Nyilván ez váltotta ki az ilyen bekiabálásokat: Ha­zudik! Weisz úr elsőnek a Pest Megyei Hírlapot tűzte gom­bostűre, szarkasztikus meg­jegyzéseket fűzve egy álta­lunk, róla írt állításról. A sajtó nem polemizál egy ilyen fórumon, megtette he­lyettünk Kőszegi Zoltán, a dabasi DAFI és Fidesz helyi vezetője, beolvasta azt a jegyzőkönyvrészletet, amely alátámasztotta az általunk megírt hírt. A Táj-Szó kevésbé volt toleráns, szerkesztője, a ki­váló tollú Bálint Zoltán vi­tatkozóként is jól szerepelt, hétperces felszólalásával le­seperte ellenfelét a porond­ról. Amivel újfent igazolást nyert, nem alaptalan Bálint feltörő népszerűsége, nem ok nélkül tekintik az elkö­vetkező választások egyik nagy esélyesének a fiatal mérnököt. Néhány erőtlen próbálko­zás a képviselő-testület vé­delmére kelt, türelmetlen­séggel, neveletlenséggel (?!) vádolva az ellenzéket kép­viselő fiatalságot. Ezzel vi­szont sikerült felszínre hozni, amit a kívülálló is megsejtett: a generációk közt feszülő mély elentéte- ket, amit elsősorban a fia­talok lekezelése, mellőzése váltott ki. (A lekezelésre mi sem jellemzőbb, a már említett, katonaviselt, főis­kolát végzett Kőszegit mindvégig következetesen és egyoldalúan tegezték a „felnőttek”.) A Táj-Szó április 3-i szá­mában megjelenő, A hata­lom cinizmusa (mármint a dabasi önkormányzat ci­nizmusa) című cikk szerző­je, Szandhofer János jól érzékelteti azokat az állapo­tokat, amiket a sári falufó­rumon is éreztünk. Neveze­tesen : egyes képviselők „buksisimogató atyáskodá- sa” nem más, mint rosszul álcázott, minden más véle­ményt lehengerlő cézárko­dás. A Weisz Lajos köré tö­mörülök nem akarják tudo­másul venni, hogy rajtuk kívül másnak is van — le­het — véleménye, hogy egy közel húszezres város­nak nevezett, de valójában három település háromkép­pen gondolkodó lakosainak a döntési jogát nem sajá­títhatja ki egy szűk körű csoport. Az ellenzékkel tud­ni kell együtt élni, nem lehet sem lekezelni, sem hatalmi szóval elhallgattat­ni, de legkevésbé nem tudo­másul venni a másként gondolkodókat. Végkövetkeztetésként any- nyit, a sári falufórum alig­ha igazolta a dabasi önkor­mányzat „osztatlan népsze­rűségét”, még azt is meg merem kockáztatni: Hor­váth István polgármester nem ok nélkül nem folyt bele a szócsatába. Talán hallgatásával kívánta ma­gát elhatárolni a személyes­kedésekbe torkolló, hellyel- közzel alpári hangvételű vitatkozástól. Matula Gy. Oszkár A PÉCELI JEGYZŐ LEVELE Valótlanok a bizonyítékok lakos nyilatkozataként le­közöltek sem, mivel az ajánlószelvény-gyűjtő láda nem a polgármester, hanem a jegyző (a választási mun­kacsoport vezetője) szobájá­ban volt elhelyezve ...” Tudósításunk természete­sen nem tartalmazott a jegyzői levéllel ellentétes tényállásokat. Mindössze a bírósági eljárásban megtör­ténteket ismertette, anélkül hogy a nyilatkozatok és a bizonyítékok valódiságát vagy azok igazságtartalmát az újságíró minősítette vol­na. Úgy véljük azonban, hogy a péceli botránysoro­zatban nem ezek a bizonyí­tékok és nyilatkozatok az igazán lényeges momentu­mok. Azt mindenesetre fon­tosnak tartjuk, hogy az ajánlószelvényeket gyűjtő ládikát illik jól felismerhe­tően megjelölni, hogy ne az állampolgári jogával élni kívánó választónak kelljen nyomoznia: hova és miként dobhatja be kopogtatócédu­láját. Lapunk április 8-i számá­ban Fellebbezésnek helye nincs! címmel adtunk tájé­koztatást a péceli önkor­mányzati választásokkal kapcsolatos újabb botrány bírósági fejleményeiről. Tu­dósításunk hangvételét és tényállításait a péceli ön- kormányzat jegyzője sérel­mesnek találta, ezért terje­delmes levélben kérte ál­láspontjának közzétételét. A levélből idézünk: ....... nem felel meg a va lóságnak, hogy Dombóvá­ri Vilmos péceli választó- polgár jelölő- (kopogtató-) cédulájá «-nyomtalanul el­tűnt«, mivel már a területi választási bizottsághoz írt, 1992. március 27-i keltezé­sű jogorvoslati kérelem ... Dombóvári Vilmos Pécel, Sallai u. fi. sz. alatti lakos jelölőszelvényének meglétét tartalmazza ...” „Másodsorban nem felel­nek meg a valóságnak Schmidt Róbertné, Pécel, Korányi köz 1. sz. alatti A volt polgármester fellebbezett A Pest Megyei Munka­ügyi Bíróság elutasította a volt szigethalmi polgármes­ternek, Németh Gábornak a munkaviszony helyreállí­tása iránti keresetét. Az ítélet indoklása szerint a felperes a képviselő-testület hozzájárulása nélkül kereső foglalkozást folytat, és ezt a törvényben előírt határidő alatt, 30 napon belül nem szüntette meg, ezért vele szemben az összeférhetet­lenség a bíróság álláspontja szerint megállapítható. A törvény értelmében a pol­gármester munkaviszonya megszűnik az összeférhetet­lenség kimondásával. Dunavölgyi Ferenc alpol­gármester kérdésemre el­mondta, az ítélet bizonyítja, hogy a képviselő-testület november 25-én helyesen állapította meg az összefér­hetetlenséget. Véleménye szerint, bár Németh Gábor­nak joga van fellebbezni, az már vitatható, hogy a településnek és az önkor­mányzatnak ez jó-e. Ugyanis a bizonytalanság egészen addig fennáll, amíg Szigethalomnak nincs pol­gármestere, márpedig mind­addig nem írható ki a vá­lasztás, amíg nincs jogerős végzés. Németh Gábor, aki már benyújtotta fellebbezését, elmondta, furcsának talál­ja, hogy éppen az a Duna­völgyi Ferenc szorgalmazta az összeférhetetlenség ki­mondását, akit április 1-jé- től alpolgármesterré válasz­tottak. Sérelmezte, hogy bár Dunavölgyi Ferenc az ő ese­tében összeférhetetlennek tartotta, hogy a vízközmű­társulat munkájában részt vegyen, ő maga azt kérte a képviselő-testülettől, hogy az alpolgármesteri munka mellett vállalkozói tevé­kenységét továbbra is foly­tathassa. Az ő részéről ez hol etikus? — tette fel a kérdést Németh Gábor. MEGYEI PÁLYÁZATOK Van rá alap Pest Megye önkormány­zatának közgyűlése 1992- ben 132 millió forintos ala­pot különített el költségve­tésében a helyi és a regio­nális célkitűzések támoga­tására. Különböző alapokat létesített, amelyek széles' skálát foglalnak magukban, az egészségvédelemtől az ifjúságpolitikán keresztül a településfejlesztésig. Felkarolják Az Autonómia Alap első­sorban azoknak az önszer­veződő, autonóm közössé­gek tevékenységét kívánja támogatni, amelyek önte­vékenységre épülő szakmai, generációs vagy szabadidő keretében működnek; nem­zetiségi, etnikai csoportok tevékenységében érintettek és legitimitásukat szám­szerűsített bázissal, tevé­kenységük hasznát társa­dalmi közeg támogatásával igazolják. Az Egészségvédelmi, Egészségügyi és Szociális Alapok hivatottak felkarol­ni a megyei tevékenységet célként megjelölő intézmé­nyek létrehozását, vala­mint támogatni szeretnék az olyan rendelőintézeteket, amelyek a megye területén regionális feladatokat lát­nak el és járóbeteg-ellátást is biztosítanak. A pályázat célja elsősorban a hátrá­nyos helyzetben levő térsé­gek egészségügyi szakellá­tásának magasabb szintre hozása. A Szociális Alap a szegények társadalmi kire­kesztődését megelőző tevé­kenységek támogatására irányul, felkarolva a haj­léktalanok, a veszélyeztetett gyerekek gondjait és a csa­ládgondozás terheit. Nomádoknak A gyermek- és ifjúsági közösségek programjainak a megvalósítását hivatott elősegíteni az Ifjúságpoliti­kai Alap, figyelembe véve a főbb támogatandó terüle­teket, úgy mint gyermek- és ifjúságvédelmi célzatú programok, nomád szerve­zésű táborok és életmód- és tehetséggondozási tábo­rok. A sporttevékenysége­ket szorgalmazó egyesületei működésének támogatásár; hirdetik meg a Sport Alá­pot, amelynek célja a kis sportegyesületek működő- képességének fenntartása, a kis települések sportjának kiegészítő támogatása és a megyei sportélet alapjainak a szélesítése. Természetesen az emberek egészségvédelme, valamint a gyerekek támogatásának biztosítása mellett teret kap a Művelődési Alap is. A pályázaton részt vehetnek a megyében működő okta­tási és közművelődési in­tézményei, szakmai szerve­zetek, egyesületek és közös­ségek. A pályázat célja, hogy segítséget nyújtson a közoktatás és a közműve­lődés fejlesztéséhez. Támo­gatja a munka nélküli fiata­lok átképzéseit, tovább­tanulási lehetőségek bőví­tését, a nyelvgyakorlást szolgáló kirándulások és tevékenységek megszerve­zését. Ide kapcsolódnak azok a pályázatok is, amelyeket Pest megye közgyűlése a térségi feladatokat ellátó intézmények támogatására írt ki. Anyagi és erkölcsi támaszt nyújtanak a me­gye középfokú intézményei­nek, a diákotthonoknak és kollégiumoknak, zeneisko­láknak és segíteni fogják a felnőttoktatás szakszerű megszervezését. Ajánlatot kér A területfejlesztési és környezetvédelmi bizottság ellenőrzi környezetünk ala­kulását. Ennek érdekében ajánlatot kér „Pest megye környezetvédelmi koncep­ciója” elkészítésének gene­ráltervezői feladatainak elvégzésére. A pályázat cél­ja egy olyan, teljes megyét átfogó környezetvédelmi és ezzel összefüggő területfej­lesztési koncepció kialakí­tása, amely a települési ön­állóság megsértése nélkül segítséget ad a település- fejlesztési tervek kialakítá­sához, valamint a környe­zetvédelmet érintő beruhá­zások indításához. Ugyancsak a területfej­lesztési és környezetvé­delmi bizottság írta ki a Települések Fejlesztését Se­gítő Alapot, amellyel a Pest megyei települések infra- strukturáls beruházásainak előkészítését kívánja előse­gíteni. Úgy gondoljuk, pályázati úton is meg lehet terem­teni azokát a pénzösszege­ket, amelyek ösztönzően hatnak -egy-egy közösség munkájára. Papp Antonella meg akartak leckéztetni a publikum előtt. No, nem­csak engem és rajtam ke­resztül a „kekeckedő kibic” Pest Megyei Hírlapot (szó szerint idézem a dabasi Kisgazda Híradó „szemle­íróját”), hanem a helyi DAFI vezetőgárdáját és a dabasi Táj-Szó szerkesztő­ségét is. Az eseményekből következtetve, a szervezők eme igyekezete nem jött be, mi több, visszafelé sült el a cső vége. Hogy mennyire a tetem- rehívás és leszámolás je­gyében szervezték meg ezt a fórumot, arra mi sem jel­lemzőbb, a többórás vitat­kozásból (mit vitatkozás, civódás!) mindössze 40 perc jutott a lényegi kér­désre, az 199I.-es év ered­ményeinek értékelésére és az idei költségvetés ismer­tetésére. Majoros József al­polgármester előterjesztésé­re szinte nem is volt reagá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents