Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

MONORI ^xiyjap Ha szól a sziréna XXXIV. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM 1992. ÁPRILIS 22., SZERDA AZ ŐSÖK NYELVÉN (I.) Már nem idegen Aí 1970-es evek elején tudósítói munkám során sok ve­csési értelmiségivel volt módom véleményt cserélni. A legtöbben — persze azért nem mindenki! — úgy véle­kedtek; meg kellene kezdeni a 40-es, 50-es években csak­nem teljesen száműzött nemzetiségi, pontosabban — Ve- csésről lévén szó — a német nyelv ójbóii oktatását. So­kat, túl sokat kellett még várni, hogy ebből valóság le­gyen, A honismereti kör tagjai hiába tették szóvá az egyik helyi pedagógus ifjúsági parlamenten, sok változás nem történt. Azazhogy 1979-ben mégis megtört a jég: a falusi, akkor 1. sz. általános iskolában, az első osztályban elkezdődött a sváboknak anyanyelvként funkcionáló né­met nyelv oktatása, majd az azt követő években felme­nő rendszerben minden osztályban. Szerencsére ennek az „idegen” nyelvnek az oktatása már nemcsak kizáró­lag az órán tanultakra korlátozódott, hanem a német nép­dalok, gyermekjátékok, táncok, vecsési sváb szokások is részét képezték a nemzetiségi oktatásnak. Aztán később Osikovicz- né Csendesi Mária történe­lem—német szakos tanár­nő, Urbánné Krasnyánszky Gabriella énektanárnő, Magyarné Kárpáti Erzsébet helyi születésű alsó tagoza­tos tanárnő irányításéval a gyerekek német nyelvtudá­sa gyarapodott. Őket segí­tette Déváid Zsuzsa Er­délyből áttelepült német szakos tanárnő, akit na­gyon megszerettek a kollé­gák, a gyerekek és a szü- - lók si, de mivel lakáskörül­ményeit nem tudták hely­ben megoldani, Tatabányá­ra távozott két év után. Az iskola vezetésének leiemé­in ényességét dicséri, hogy helyette ugyancsak Erdély­ből áttelepült német-óangol ezakos tanárt, Kalla Máriát sikerült Vecsésre csalogat­ni. S, ez nagy nyeresége lett a vecsési, most már nemcsak nemzetiségi, egyáltalán a szélesebben vett idegen nyelv-ok tatás­nak a vecsési falusi isko­lában. ötvös Józsefné igazgató­nőtől és munkatársaitól tu­dom, hogy a III. osztálytól hármas csoportbontásban tanulnak a gyerekek idegen nyelvet. Mivel az orosz he­lyett is a n.met nyelv mel­lett döntöttek a szülők, az ötödik osztályban már heti két, a hatodik, hetedik és a nyolcadik osztályban heti hat órában tanulhatják a németet a. vecsési gyerekek. S ezenfelül az angolt és francia nyélvet is választ­hatják második nyelvként. Ennyi heti óraszámban, ilyen fogékony korban mar meg lehet tanulni az ide­gen nyelvet, főként a né­metet, hiszen az őfalusi gyerekek többsége a nagy­szülőkkel is tud otthon pár szót váltani. Kétségtelen, hogy a vecsési sváb dialek­tus az irodalmi némettől, 'Kulturális ajánlatok Gombán szerdán az autósmoziban 20 órakor Szuperhekusok (színes, olasz vígjáték, főszereplő Búd Spencer, Terence Hill). Gyümrőn 14-től hím­ző szakkör az I. számú is­kolában. Monoron 17-től gyermek­néptánc, 18-tól felnőtt­néptánc és kung-fu-edzés, VÁRPALOTÁN Ifivereség Labdarúgás, NB III, if­júsági : Várpalota—Monor 3-2 (2-0). A mérkőzés ered­ménye nem tükrözi a pá­lyán mutatott játékot. A második félidei játék alap­ján akár a győzelmet is megszerezhette volna a mo- nori csapat, de nem ment a góllövés! Gól: Bán S„ Füle B. Jó: Füle B., Bán S., Fülöp I. 19.30-tói aerobic az Ady Endre utcai iskola torna­termében. Az autósmoziban, a Vo­lán-telepen 20.30-tól Ad- dams Family (A Gálád csa­lád), színes, szinkronizált amerikai horrorparódia. Sülysápon 14-től logo- rikai horrorparódia, pédia, az 1. sz. óvodában. de még a közeli ceglédber- celi, soroksári sváb nemze­tiségiek beszélt nyelvétől is elég távol áll, azonban az idegennyelv-érzék kifej­lesztéséhez sok segítségei jelent. Ahhoz, ugyanis, hogy valaki bármely ide­gen nyelvet eredményesen elsajátítson, azon a nyelven kell gondolkodnia is, S, ez nem is könnyű dolog, külö­nös«! felnőttkorban nem az. Márciusban, mikor Rhe- instettenböl, egy delegá­ció járt Vecsésen, a fa­lusi iskola tanulói német szavalattal, énekkari szá­mokkal, és egy kedves ve­csési szokás, a farsangi ré­tesevés messze földön híres néprajzi nevezetességeinek színpadra vitelével csaltak mosolyt a vendégek arcára. A néprajzi gyűjtést a gye­rekeket betanító Magyarné Kárpáti Erzsébet tanárnő nagyszülei és az idősebb vecsési sváb >k elmondásai alapján végezte, s a több tucatnyi rét-sféle önmagá­ban is kellemes dolog, nem­hogy a kínálgatás közben elhangzó német mondókik. Április 10-én 17 órakor az iskolai kulturális bemu­tatón is felléptek a gyere­kek néhány német nj'elvű darabbal. Mint Ötvös Jó­zsefné igazgatónő mondta, eddig megyei idegen nyelvű versenyen nem sok babér termett a vecsésieknek, most azonban egy igen erős mezőnyben Szabó Ág­nes nyolcadikos tanuló a hatodik helyen végzett. Az első helyezett 85 pontjával szemben 79 pontot ért el, ami nagy eredmény. A leginkább mégis annak örülnek, hogy Frühwirth Mihály nemzetiségi képvi­selő szorgalmazására a Magyarországi Németek Nemzeti Szövetsége ■ útján sikerült egy évre egy auszt­riai német nyelvtanárt megnyerniük. Az ő nyelv­tanítási projektjéről beszél­gettünk magával a ven­dégtanárral. Orosz Károly (Folytatjuk.) Húsvéti csetepaté Bár jó néhány kisebb-nagyobb sérüléssel járó utcai és kocsmai csetepaté volt húsvét hétfőjén, a monori men­tősök szempontjából az idei ünnep mégiscsak csende­sebbnek, eseménytelenebbnek bizonyult a korábbi évek­ben megszokottnál. A verekedésekben, balesetekben általában szerepe volt az alkoholnak, de szerencsére ittas fiatalkorúval, netán kisgyerekkel nem volt dolguk az ügyeletben lévőknek. A múlt hét keddjén kü­lönösen Nyáregyházán volt sok dolga a szirénázó fehér autónak. Az esti órákban először egy 20 éves fiatal­emberhez hívták ki őket, aki kerékpárral esett el, több zúzott sebet szerzett, a szemöldöke fölött a fején is megsérült. A fiatalembert a ceglédi kórházba szállí­tották. Később egy bará­toknál vendégeskedő 39 éves férfihoz riasztották a mentőket, azzal, hogy el­vesztette az eszméletét, ám mire a helyszínre érkeztek, a „beteg” eltűnt. Még ké­sőbb egy 16 éves lányt aszt- ' más tünetekkel szállították a pilisi orvosi ügyeletre. Ugyanezen a napon dél­után Pilisen segédmotor­kerékpárral bukott egy 15 éves fiú, aki agyrázkódást és orrcsonttörést szenvedett. Jegyzet Kérdez a gyerek A gyerek eleinte olyan furcsákat kérdezett. Hát persze, még jócskán kiskorú. Szerdánként pél­dául, hogy a polgármesteri hivatal előtt ott volt az ir­datlan hosszú és egyre csak hosszabbodó sor már kora reggel, azt hitte, lakodal­mas menet. De miért reg­gel? fís miért olyan szomo­rú mindenki? Mondtam: ők a munkanélküliek. Mire a kiskorúak rugalmas észjá­rásával azonnal rávilágí­tott, hogy mielőtt rám is sor kerül, ne felejtsek el sámlit venni, rém fárasztó lehet ácsorogni. Most meg, hogy a nagy­városban jártunks a lakóte­lep melletti parkban egy­más után jöttek szembe ve­lünk a lassan botorkáló, egymást vezetgető, támoga­tó öregek, és mindegyikük kezében ott reszketett, löty- kölődött egy-egy tányér le­ves, azt kérdezte: majális van a közeli parkban, ahol gulyást főznek? Vagy in­gyenkonyha — mondtam én a másféle észjárásommal. De tévedtünk, mint hamar kiderült. Egy csengő-bongó, kacsalábon forgó létesít­ményt avattak a közelben, s a cég bedobta összes csábját ennek tudatosításá­ra. Nágy sátor alatt főzték a gulyást, osztogatták a csi­nos reklámfigurákat, fény- képezkedni is lehetett, hát­térben természetesen a cég piros-fehér emblémájával. Tódult a nép, mondták, hogy bagóért kapni az ana­násztortát. A műanyag tál­kákba osztott gulyásnak nem volt osztatlan a sikere, akadtak, akik elfogadták ugyan, de oda is süvasztot- ták mindjárt a járdaszegély mellé. Csak a nyugdíjasok, az öregek lötyögtették át a parkon a gulyáslevest. A helyszínen is kanalazták, haza is vihettek. Az a há­zaspár például, amelyik lépésben haladva támogatta egymást, még egy zacskónyi műanyag pohárral is gaz­dagabb és boldogabb lett, s úgy egyensúlyozta a gulyá- sostányérokat, mintha ol­vasztott arany lett volna bennük. O tthon aztán talán lefe­küdtek, és eltűnődtek, hogy „ők egész fazékkal esznek...” —ez .Szerdán, április 15-én szin­tén Pilisen egy személy­gépkocsi teherautóval ütkö­zött, egy 40 éves férfi sérül­tet kellett a ceglédi kórház­ba vinni, de ellátása után hazaengedték. Másnap, áp­rilis 16-án, ismét Piliseú, délelőtt egy 13 éves kislányt ütöttek el személygépkocsi­val, szerencsére horzsolá­sokkal, enyhe agyrázkódás­sal megúszta. Április 17-én, pénteken, előbb egy mun­kahelyi balesetet szenvedett 48 éves férfit kellett a mó- nori rendelőből a kerepes- tarcsai kórházba szállítani, liiert mész fröccsent a sze­mébe. Később a Hámán Kató utcába riasztották a mentősöket. Ott egy 45 éves férfi, valószínűleg öngyil­kossági szándékkal, Bt—58 permetezőszert ivott. Saj­nos az orvos és a mentősök erőfeszítése ellenére sem sikerűit az életét megmen­teni. Szombaton már akadt egy alkoholos beteg, akit Péteriből kellett Ceglédre szállítani. Este háromne­gyed 9-kor Monoron, a Deák Ferenc, utcában sze­mélygépkocsi motorossál ütközött, az utóbbinak el­tört a térde. Húsvét másnapján, hét­főn Pilisen világos nappal, az egyik utcában ismeretle­nek megtámadtak és ala­posan helybenhagytak két testvért. A fiatalabbik, 24 éves férfinak bokszerrel a száját hasították fel, bátyja a verekedésben arcesont- törést szenvedett. Péteriben egy kocsmai háborúban téglával ütöttek le egy 37 éires, erősen alkoholos álla­potban lévő férfit. A 4-es műút 64-es szelvényénél egy török kamion gázolt halál­ra egy 40 éves gyalogos fér­fit. — ki MONORI IIIRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. # Munka­társak: Gér József és Köb- lencz Zsuzsa. • Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 1S7. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig S-tói U-ig. 8 Nem akarok gusztus­talan hasonlatokat hasz­nálni, hogy a monori posta épületének a kö­zelmúltig milyen színe volt, mert már amúgy sem érdekes. Hipp-hopp, egyik napról a másikra átszínezték, rá lehet nézni. Csak bemenni nemigen tanácsos. A postai dolgozók erről persze nem tehetnek, de valahogy nem tudom magamban tartani, mit kell kiállnia szegény, jobb sorsra érdemes ügy­iéinek, például egy tel­jesen átlagos, hétfői dél- előttön a város réges-rég kinőtt, fojtogatóan szűk hivatalában. (Amely a postásokat nyilván ugyanúgy fojtogatja, rá­adásul minden áldott nap.) Pénzt kellett volna fel­adnom, én voltam a ti­zenegyedik megtiport a sorban. Aki a másik sor­ban keresztben állt, ki­felé igyekeztében átgá­^t)ardíó zolt rajiam, minek kö­vetkeztében teljes test­súlyommal a mögöttem álló lábait gyötörtem meg. Sziszegett. Sűrűn bocsánatokat kértünk, könyökeinkkel egymás veséjében. Olykor hang rikoltott: „hatszázötös- sel kezdődők a kettes­be!" A telefonálni óhaj­tók reménykedve lesték, mikor hangzik el az ö számuk, hogy altét fülke valamelyikét birtokol-, hassák, addig is egymás hátán várakoztak. Egy fiatal anya dicséretes so­ronkívüliséget élvezett: az üvegfal mögül ki­nyújtották neki a tele­fonkagylót. A zsinór ott kígyózott a sor feje fe­lett, anyuka ágaskodva kiabálta közlendőit a telefonnak és minden várakozónak kagylójába. Ha képzőművész is akadt volna a helyszínen, bíz­vást megfesthette volna a XX. századi Monor egy jellemző pillanatát: „anya gyermekével, táv­közlés közben.” Érkezett egy idős úr is, két bottal. Magam voltam az, aki nekilök­tem az ablak alatti asz­tal élének. Mentségem csak egy: épp rajtam is taszajtottak egy olyat, hogy a lábamon alig áll­tam. Ezután még az ér­tékcikkeknél kellett vol­na újólag sorban állnom, hogy hozzájussak pár borítékhoz, de azt mond­tam, nem. Nem és nem. Istenem, milyen jó is lehetett régen. Az em­ber csak kihirdette nyil­vános pályázat útján, hogy „ki viszi hamarabb levelem Prágába? — és már el is volt intézve. Hát ide vezet ez a... technikai fejlődés. Koblcncz Zsuzsa Scusi! Olasztalan Nagyon „olaszosak” akar­tunk lenni április 18-án, szombaton megjelent cik­künkben („Csao, Piazza al Serchiol”) —, aztán nem néztük át a kéziratot, és ezért most helyesbítenünk kell. A monori József Attila Gimnázium tudniillik évti­zedek óta bocsátja ki ola­szul értő diákjait, akik előtt szégyenben maradnánk; ha nem írnánk le: a jó napot köszönés olaszul buon gior- no, s a ciao sem „chiao”, mint ahogyan cikkünkben megjelent. Scusi! Elnézést! Labdarúgás Győzelem nélkül Labdarúgás, megyei II. osztály. Déli csoport: Ka- kucs—Péteri 2-2 (2-1), Ka- kucs, 150 néző. Vezette: Surman (kitűnően). Már a 3. percben vezetéshez ju­tott a hazai együttes. A 10. percben Hegedűs S. szép fe­jes góllal egalizált, de a fél­idő hajrájában Karakas is­mét a kakucsiakat juttatta előnyhöz. A 85. percben si­került csak az egyenlítés a formán kívül játszó és tar­talékos (Pikál és Lengyel nagyon hiányzott) Péteriek­nek, Hegedűs fantasztiku­san nehéz szögből talált a hosszú sarokba. Igazságos a pontosztozkodás. Jó: Tóth I., Hegedűs S. (Péteri). Ifi: 0-8! M. J. Üjhartyán—Sülysáp 1-1 (0-1). Üjhartyán, 500 néző. Vezette: Maiina. A vendég­csapat kezdett jobban, sor­ra alakította ki helyzeteit, de az első' negyedórában csak egy kapufát lőttek. A 23. percben végre sikerült vezetést szerezniük, Fedeles fejelt a hálóba. Változatos volt a játék, helyzetek itt is, ott is akadtak. A II. fél­időben a mindent egy lapra feltevő Üjhartyán fergetege­sen támadott, a Sülysáp kontrákra kényszerült. A 78. percben Kovács egyen­lített. A jó iramú mérkőzé­sen két ellentétes félidőt láthattak a nézők, az ered­mény valós. Jó: Kalde- necker, Jakab. Tunner I., Tunner II., illetve Keller, Csontos. Ifi: 1-1. Abony—Kóka 0-1. Űri—Inárcs 1-1 (1-0), Űri, 600 néző. Vezette Márk. Űri támadásokkal indult a mérkőzés, A 16. percben Farkas a hazaiaknak . szer­zett vezetést. A második félidő a vendégeké volt. A 75. percben az inárcsi csa­tár szép fejessel egyenlített. A vendégek megérdemelten Vitték haza az egyik pontot. Jó: Farkas, Bakos J., illetve az egész inárcsi csapat. T. I. Kiskunlacháza—Nyáregy­háza 2-1, ifi: 5-1. (Részletes tudósítást nem kaptunk a mérkőzésről.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents