Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-22 / 95. szám

Modern és hagyományőrző BUDAÖRS HÍRNEVÉT ÖREGBÍTIK A napokban nagyszabású képzőművészeti tárlat nyílt a Fáklya Klubban, melyen a Pest megyei művészek is képviseltették magukat. A két kiállító budaörsi festő­művészt, Alföldi Lászlót és feleségét, Kölns Juditot nemcsak e kiállítás ürügyén kerestem meg, hanem azért is, mert hallottam róluk, milyen jellegű szerepet vál­lalnak Budaörs művészeti életében. Mindketten autodidakták, családjuk anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy főiskolát végezzenek. Nyitott rendszer * • Alföldi László így beszélt személyes indíttatásáról: — Mindig nagyon szeret­tem rajzolni, az általános .iskola elvégzése után fel is vettek a Török Pál utcai képző- és iparművészeti szakközépiskolába, de édes­apám halála miatt „föld­hözragadtabb” pályát kel­lett választanom. Így lettem kertész. Volt is Budaörsön egy kiváló rajzpedagógus, Aradi Jenő, aki Fischer Er­nőhöz küldött tanulni. Ak­kor ő még a IV. kerületi .József Attila Művelődési Házban vezetett szakkört. Mindez huszonöt éve tör­tént. Amikor 1981-ben Fi­scher Ernő a Fáklya Klub­ban működő pedagógus képzőművészkor élére ke­rült, tanítványai vele tar­tottak. A tanár úr nyitott rendszere — mely az ama­tőröknek is továbbképzési lehetőséget biztosított — szakadást okozott a körön belül, a diplomás rajztaná­rok egy része új szervezetet alakított. — Bántotta őket, hogy végzetsségük ellenére azt kívánják tőlük, kezdjék elölről, az alapoknál, raj­zoljanak ismét belső tere­ket — véli Alföldi László. — Pedig nem haszontalan időnként ismételni. A szak­körbéli közös munka nap mint nap új szellemi kihí­vást jelent, egymást inspi­ráljuk. A szakkörön belül alakult szűkebb baráti kör tagjai 1989-ben Zsámbékon, első közös kiállításukon jöttek rá, hogy összetartoznak. — Mi felvállaltuk az örök diák szerepét — szándéko­san nem tanítványt mondok —, a tanár úr szellemi örök­ségét visszük tovább. — Miben áll ez az örök­ség? A jelenségek mögött —- Egyszerre modern és ha­gyománykövető. A klasszi­kus festészetre építve — azt nem megtagadva — keresi az új utakat, korszerű ki­fejezési formákat. Azt ta­nítja, hogy ne a jelenségek­re, hanem a mögöttük lévő törvényszerűségekre figyel­jünk, ugyanakkor az alko­Baltaiak, fótiak példája Miért nem olvas? A szülők aggódnak, el­gondolkodtak, a tanárok igyekeznek kitalálni rá va­lamiféle módszert. „Miért nem olvas a gyerek?” — kérdezik maguktól, egymás­tól a családban, az iskolá­ban. A szakemberek fel­méréseket végeznek, az okokat kutatják. • Sokféle válasz született már e kérdésre. Ilyen az élettempónk, nem fér bele az elmélyülés. Korunk tech­nikája a televízióval, a vi­deóval elkényelmesítette az embert. Peregnek a képek, gyorsan, színesen, minek kellene könyvvel törődni, oldalak százait elolvasni, a leírtakat elképzelni? Jön­nek készen a hírek, a szto­rik, mert ez az igazi, a „menő”. S persze változtak a szokások is. a kisebb, na­gyobb közösségekben. Más­képp működik egy család, mint régebben. A könyvek sok helyütt csak a szoba dí­szei, mert valahol él még az emlékekben, illik tarta­ni, és jól is mutat. Ez is benne van a válasz­ban meg más is. Az, hogy megfogyatkozott a szavak hitele. Kevesebb a súlya, a prózának, a versnek, meg­maradt egyesek lassan fur- csállható kedvtelésének. Talán túlságosan sötét kép ez így, s nem is biztos, hogy így van, ez az igazság. Valamilyen változás ugyan­is elkezdődött. A megye számos településeinek könyvtárában — úgy Pó­ton, mint Százhalombattán, s a sort lehetne folytatni T- az figyelhető meg, hogy egyre többen, a családok együtt keresik fel az intéz­ményt. Igaz, a könyvtárak napjainkban kiállítóhelyek­ké, klubfoglalkozások, dia­vetítések, természetgyógyá­szati előadások helyszínévé is váltak. Olykor könyvel­adással foglalkoznak, bizo­mánybán, és segítik, taná­csokkal látják el a vásárlót. S a kisebb könyvtárakban erre több az idő, mint egy forgalmas könyvesboltban. Az eladó és a vevő kap­csolata is más. Közvetle­nebb, meghittebb. Lehető­ség van arra, hogy megbe­széljék, kinek lesz ajándék ez vagy az a kötet, java­solható-e abban a korban kézbe vétele. A napi uta­zásokhoz, a munkahely és az otthon között, sokan visznek magukkal könyvet. Általában könnyű, szóra­koztató olvasmányokat, bu­szon vagy HÉV-en nehe­zebben forgatható egy Jó­kai- vagy Mikszáth-kötet. Bár talán az a lényeg, hogy útitársul a könyvet válasz­totta az útra kelő. A változások, az, hogy a könyvtárak, alkalmazkodva a mai igényekhez, több fel­adatot vállalnak e téren is, jelentenek valamit. S az író-olvasó találkozókat — amelyeket tartanak néha, csak ritkábban —, ha nem is felváltotta, kiegészítette más. A kiállításra érkező iskolás csoportnak megmu­tatható a könyvtár, felhív­ható figyelme a könyvek iránt. Az irodalomóráknak is színhelye lehet, erre is .van jó néhány példa. Re­mélhető, hogy ha sokan akarnak valamit, a szán­dék, az üzenet eljut a gye­rekekhez is. S kevesebben törik majd azon a fejüket, miért nem olvas csemeté­jük, diákjuk? •—jisz— tás folyamata során a tör­vényszerűségek között meg kell találnunk a magunk szabadságát. — Nézetei miatt egyesek filozófus festőnek tartják! — Ez így is van! Sőt a szakkör tagjaitól is elvárja, hogy bizonyos filozófiai műveket — például Hei­degger Lét és idő című művét — ismerjenek. Alföldi László és felesége nemcsak a szellemi öröksé­get, hanem a mester mun­káinak, előadásairól szóló kazettáinak egy részét is gondozza. A teljesség igényével Az asszony szakmáját te­kintve női szabó, jelmez- és bábkészítő, és Budaörs hír­nevét nemcsak képzőmű­vészként, hanem a Pro Mu- sica kórus tagjaként is öregbíti. Együtt kalauzoltak ót kö­zös műtermükbe, hogy festményeikkel, grafikáik­kal illusztrálják a művé­szetről vallott elveiket. — Ha egy témát válasz­tunk, járjuk körbe, vizsgál­juk meg minden oldalról, vállalva a teljesség igényét — fejtegették. — Figyelem­be kell venni az esetlegessé­get és a szükségszerűt egya­ránt. Nem szabad ráerőltet­nünk magunkat a világra, a dolgokat a maguk tiszta­ságában kell kibontani. Különböző stílusokban és technikákkal készült kor­puszok hosszú sorát mutat­ták, majd egy utcaképso­rozatot csodálhattam meg, amely egy didaktikus ta­nulmányból indult, hogy végül különböző színekben oldódjon fel. A virágcsend­életeket szintén alaposan körbejárták. Valóban műhelymunkát, a szó legnemesebb értelmé­ben vett közösségi munkát végeznek. Egymást segítve alakítják ki a számukra legtisztább formát. Pachner Edit VÁLLALKOZÁSBAN ES ALAPÍTVÁNYBAN Szentendrei nyári játékok A Dunakanyar idegen- forgalmi ékszerének, a fő­város kulturális elővárosá­nak, s megannyi művész­nek és művészeti intéz­ménynek otthont adó Szent­endre egyik nyári neveze­tessége évek hosszú során át a Teátrum volt. Néhány éve azonban élénk és in­dulatos viták kereszttüzé­be került, majd beszüntette működését. Különböző érdekek üt­köztek, melyek hátterében az a jellegzetes helyi prob­léma húzódott meg, hogy a Szentendrét megszálló turizmus igen sok kelle­metlenséggel járt, miköz­ben az anyagi haszon job­bára idegen zsebekbe ván­dorolt, Sok esetben a vegyes fogadtatású kulturális prog­ramokat többnyire az egy­kori Pest Megyei Tanács erőltette rá a városra. Volt olyan év, amikor a Teátrum előadásai a hakni színvo­nalára zuhanlak. A Fő teret és a Szenthá­romság-szobrot hónapokig elcsúfító vasszerkezetű né­zőtér, majd az előadás után maradó szemét igencsak bántotta a helybéliek lo­kálpatrióta érzületét. Mind­ezek tükrében érthető, ha az önkormányzat némi bi­zalmatlansággal és csak meghatározott feltételek vállalása esetén volt haj­landó föléleszteni a Szent­endrei nyár rendezvényeit, amelyeknek rendezője- szervezője tavaly óta az ART XX Művészetpártoló Alapítvány, illetve annak egyik vállalkozása, az ART Manager Kft. Az alapítványt öt ma­gánember hozta létre, még 1990-ben ötszázezer forin­tos alaptőkével — tudtuk meg Szilágyi Zoltántól, az alapítvány kuratóriumának titkárától, a kft. ügyvezető igazgatójától. Az alapít­ványt különben budapesti székhellyel bejegyezték New Yorkban és Moszkvá­ban is. Az idén is június 22. és augusztus 30. között rendezik meg kilenc hely­A Föld napjára Valahogy így szól a keleti bölcsesség üzenete: ha azt szeretnénk, hogy sokáig legyep nyomunk a vi­lágban, s helyünk az emlékekben, ültessünk leg­alább egy fát... Mert ez megőriz, árnyat ad, s friss levegőt az utánunk születőknek. Napjainkban, amikor a globális gondok harmadik helyén áll a környezetszennyezés, a túlnépesedés és az élelem­hiány után, talán érdemes lenne azon elgondolkod­ni, tehetünk-e még valamit közvetlen és tágabb világunk megmentéséért, megóvásáért, vagy civili­zációnk úgynevezett fejlődése már annyi kárt oko­zott, hogy nehéz a folyamatot megállítani, vissza­fordítani. Miközben az emberiség feltalálta az atomener­giát, a műanyaggyártást, valamint a vegyszereket, melyek révén gyorsabban termelhető gyümölcs és zöldség, míg a gyárak ontják a füstöt — valamiről elfeledkezett. Mégpedig arról, ezen' a földön első­sorban élnünk kell! Lehetőleg iható vizet, ehető élelmet, belélegezhétő levegőt fogyasztva, használ­va. Amennyit a civilizációs fejlődés könnyített éle­tünkön, annyit — legalább megközelítően annyit — ártott is. Gyermekeink légzési panaszokkal küsz­ködnek, korábban ismeretlen betegségek támadnak meg bennünket. Riasztó hírek jutnak el hozzánk: tudósok mér­ték, elemezték, lyukad a földgolyót körülölelő ózon­pajzs, veszélyei szinte íelmérhetetlenek. Mozgal­mak indultak el szerte a világban: mentsük, amit lehet! Tegyük félre az egyéni, . csoportos, népi, nemzeti ellentéteket, mert életünk színhelye, a Föl­dünk van veszélyben! Talán, ha összefognánk... Ha mi, emberek, ki­találnánk valamit, hogy húsz, ötven, száz eszten­dő múltán, s még tovább is, létezhessen ez a világ. A Föld napján, ha mást nem is tehetünk, ültes­sünk virágot házunk elé, vagy öntözzük meg a kö­zelünkben élő fát. Ez is egy aprócska lépés a nagy cél felé. Nem sok, de valami... —jisz— színen a város léptékéhez igazodó kulturális esemé­nyeket. Az alapítványozók és vállalkozók célja, hogy le­hetőséget biztosítsanak a hazai és a külföldi, illetve a határainkon kívül élő magyar művészek bemu­tatkozásának is. A lakosság támogatását — a szentend­rei polgárok egyhangú sza­vazásával — megnyerték 1995-ig, azaz meghosszab­bították a megbízásukat. A szentendrei nyári játékok rendezői vállalták, hogy a korábban csúf színpadot és nézőteret minden alka­lommal csupán az előadás előtt két órával szerelik össze, utána azonnal el­bontják. A teret naponta löcsoltatják, takaríttatják, és a teljes bevételt is föl­ajánlották a Fő tér felújí­tására. Szándékuk szerint ugyanis vállalkozásuk való­di haszonélvezője a közön­ség. Az idei programban szá­mos újdonság szerepel, sőt igyekeznek kiterjeszteni a programokat Szentendrén túlra is. A Teátrumban például A sevillai borbély lesz műsoron Gregor Jó­zseffel a főszerepben. No- vák Ferenc együttese egy táncjátékkal szerepel. Vi- segrádon is rendeznek nyá­ri játékokat, de mint meg­tudtuk, az 1993-as terveik­ben már Esztergom is sze­repel. A közönséget Szentend­réről hajón szeretnék Vi- segrádra vinni és vissza­hozni. Úgy tervezik, hogy a programban lesz város­nézés és kamaraopera-be- mutató is. Mindenképpen arra törekednek, hogy egyedit, de színvonalasat nyújtsanak a közönségnek. D. A. Hangszeroklatás pergő ritmusban Ócsai garabonciások Két hónappal ezelőtt ala­kult meg az ócsai Garabon­ciás nevű gyermekzenekar. Első, nagyobb bemutatko­zásukra márciusban került sor, iskolájuk névadó ün­nepségén. Akkor vette fel llalászy Károly nevét a korábbi Bajcsy-Zsilinszky Endre Üti Általános Iskola. Lendületes, hangulatos elő­adásuk magával ragadta a népes hallgatóságot. Igaz, a zene, amit játszottak, amúgy is dallamos, sokak által kedvelt. Ragtime, rumba, szamba képezte a repertoárt, bár mást is tudnak játszani. Nagyon ér­dekes volt Bach zenéje gi­táron és ütőhangszereken előadva. — Ez év elejétől — mondta tanáruk, Katona Zsombori Pál — lehetőség nyílt a délutánonkénti hangszeroktatásra. A fiúk dobra iratkoztak, s így állt össze a zenekar. Gyakoro­lunk, s ha úgy adódik, be­mutatkozunk itt-ott. Tóth Béla, a zenekar egyik tagja már négy éve gitározik. Klasszikussal kezdte, most dzsessztanu- lással folytatja. O Nem nehéz számodra ez a műfaj? — A tanárom szerint — válaszolta — van érzékem hozzá. Bajai Zoltánnál sa­játítom el az alapokat, van­nak kötelező és mellékszá­mok, a tanulásukkal elég jól haladok. A dob is na­gyon tetszik, de a - gitárt sem szeretném elhagyni. 0 Hamarosan döntened kell, hol és mit tanulsz to­vább. A zeneiskolát válasz­tod? — Ez bennem még bi­zonytalan. Hetedikes va­gyok, van még időm a gon­dolkodásra. Andrási Tamás hasonló­képp vélekedett: — Kedvelem a dobot, a zenét — sorolta. — Jó a szakkörben, a zenekarban. Míg mások, mondjuk, fo­cizni mennek, én dobolni. Ez érdekel. Katona Zsolt sem dön­tötte el, a zenetanulást vá­lasztja majd a középisko­lában, vagy valami mást. A lényeg úgyis az, hogy néhány gyerek örömmel vesz részt egy közös mun- kában, amelynek eredmé­nye az, hogy felcsendül a pergő ritmus, a zene. , J. Sz. I. Alternatív tankönyvek — A tanterv csak akkor működhet jól, ha sokféle, kiváló tankönyv készül hozzá, olyanok, amelyeket szeretnek a gyerekek, s a pedagógusok használni tud­nak — mondta Dobos Krisztina, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium helyettes államtitkára a Tankönyvesek Országos Szövetségének hétvégi ösz- szejövetelén a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. A rendezvényen mintegy négyszáz alternatív, tan­könyvet mutattak be az érdeklődőknek, és azok áp­rilis 7-ig megtekinthetők. Dobos Krisztina üdvözöl­te a sokszínű tankönyv- kínálatot, bár szerinte mi­nél több tantárgyhoz kap­csolódóan kellene gyakor­latias, szép, szakmai szem­pontoknak megfelelő tan­könyvet írni. Nagyon lé­nyeges — mondta —. hogy a pedagógusok megismer­hessék azokat, és dönthes­senek arról, melyiket sze­retnék használni. Karlovitz János, a Tanosz elnöke bejelentette: a jö­vőben valószínűleg a XIV. kerületi pedagógus kabi­net ad helyet az alternatív tankönyvek állandó kiállí­tásának. Már az idén be­vezetik a „tetszésdíjat”, amit a diákok és a peda­gógusok ítélnek oda sza­vazataikkal a nekik legjob­ban tetsző tankönyv szer­zőjének. Először a közép- iskolás tankönyvekről mondhatnak véleményt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents