Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-22 / 95. szám
PBJSmOSJENŐ HOLNAPJÁÉRT Nem az a fontos, honnan jött... FÜR LAJOS GYÁLON Ne azt kérdezd, mit kapsz... Jelképesnek érzem a Pi- lisborosjenő határában az út mentén álló feszületet. Brunner Jakab és fia, Ferenc állíttatta még a múlt században. A pilisborosje- női egyházközség és a Brunner család ma élő tagjai hozatták rendbe öt éve. Kicsit odébb pedig a szeméttelep található. Éppen egy tábla tövében gyűlt össze a szemét a legvastagabban, mely táblára ezt írtak: „Szemét lerakása tilos!” Aztán végestelen-vé- gig szemét szegélyezi az utat, míg csak ismét lakott területre nem érünk. Tenni akarás A múlt és a jelen. — Nem irigylem — mondom Szegedi Róbert pilis- borosjenői polgármesternek. Nem irigylem, nem csupán a szeméttelep, hanem a község általános képe, ami a legszembetűnőbb, az utak állapota miatt, de nemigen találkoztam vonzó üzletekkel vagy vendéglátóhelyekkel sem jártamban-keltemben. — Az is oka lehet az elhanyagoltságnak, hogy nagyon vegyes a lakosság. Egyrészt vannak az alapítók kitelepítésből kimaradt leszármazottai... — kezdem. Szegedi Róbert közbeszól: — Nem az a fontos, hogy ki mikor és hogyan került Pilisborosjenőre, hanem ami a lelkekben és a tudatban van. Én aszerint csoportosítanám a falu lakóit, hogy akarnak-e tenni a faluért, vagy nem. Anélkül, hogy nosztalgiáznék, szeretném, ha a falu ismét az ott élőké lenne. Mint a bibliát, úgy őrzöm az 1920-as állapotok leírását. Az 1920-as népszámlálás szerint 1564 lélek lakta a községet. Teljesen önellátók voltak, volt cséplőgép, dohánytőzsde, építési vállalkozó, hentes, cukrász. Négy pékség működött, nyolc vegyeskereskedés. Ma, amikor ezerrel megnövekedett a lakosok száma, egy útkapar ót képtelenek vagyunk állítani. Helyi ipar nincs, a kereskedelem, a közszolgáltatások elégtelenek. Szegedi Róbert idén februártól polgármester Pilis- borosjenőn, korábban alpolgármesterként tevékenykedett. Az előtte álló feladatokról, terveiről beszél. Újra kezdeni — Először is a földjeinknek kéne visszakerülniük hozzánk a Rozmaring Tsz- től, melyhez most több falu Megnyílt a föld, eltűnt a fa Kellemetlen pincepartik (Hancsovszki János felvétele) Megszállások és kultúrák emlékei maradtak ránk a különböző évszázadokból. Máig sem teljesen feltárt alagútjáratok emlékeztetnek például a török korra Egerben, Pécsett, Sz getvá- ron, a budai várban, Os- fán és Nagymaroson. Váratlan és nem éppen kellemes meglepetésként hat, hogy az utcán haladó teherautó alatt egyszer csak megnyílik a föld, az udvar díszeként nőtt lombos fa reggelre elsüllyed, s felső lombkoronája kinyújtott karral elérhető. Vagy hogy tévénézés közben a pincébe esik a házigazda. Sokba kerülnek ezek a meglepetések, mert a felismert veszély alapján, vagy, ha lehet, ezt még megelőzve drága műszaki megoldások alkalmazására kerül sor. Ilyen például az úgynevezett tömedékelés, melynek során feltöltik a megismert alagutakat, amik sok esetben a később kiépített borospincék alatt is húzódnak. Ilyen célra az idén 22,5 millió forintot kell elkölteni Nagymaroson, amit az évi 115 millió forintos költségvetésből képtelenség lenne finanszírozni. A kormány erre a célra elkülönített idén például 350 millió forintos alapjára keli támaszkodni, s ez lesz a forrás 1995-ig, évi átlagban, közel 40 millió forintos kiadások erejéig. 4 ^MíAa p Egyelőre úgy látszik, addig sikerül minden omlás- veszélyt elhárítani. Hacsak nem bukkannak újabb pincékre, rejtett alagutakra. is tartozik. Aztán elkezdhetnénk gondolkodni azon, hogy helyi szövetkezeti társulást alakítsunk. Akik szeretnének földműveléssel foglalkozni, tőkeszegények, pedig komoly, évek múlva megtérülő befektetéseket igényel, hogy ismét meginduljon nálunk a földművelés. Illemkódex Általános rendezési tervre lenne szükség, mely meghatározná, hol lehetnek utcák, hol beépíthető területek. Kértem az építési bizottságot, tegyen valamit azért, hogy az utcák rendezettebbek legyenek. Rossz helyen vannak a villanyoszlopok. Szeretném, ha a szépre nevelnénk az embereket. Hasznos lenne a lakosság gondolkodását is befolyásolni. Például egy viselkedési kódex készítésével, amiben szerepelne többek közt, hogy a hivatalokban hogyan fogadják az ügyfeleket. Elfelejtettük már, hogyan lépjünk kapcsolatba egymással. Súlyos gondunk a vízellátás. Tárgyalok olyan cégekkel, melyek víztisztító rendszerre tesznek ajánlatot, a Hidrológiai Intézet pedig kutatja, hol nyerhetnénk még vizet. Megalakítottuk a Pilisi Medence Településeinek Szövetségét. Ez tíz települést jelent. Együtt próbáljuk megoldani, hogy mit csináljunk a hulladékkal, megfelelő gyűjtőhelyet keresünk, ahová lerakhatnánk a szemetet. Egy elhagyott bánya talán megfelelne erre a célra. Négy közeli faluval, Solymárral, Budaka- lásszal, Pilisszentivánnal és Pilisszántóval együtt pedig a telefonhálózatunk fejlesztését, és kábeltelevízió létrehozását tervezzük. Közbiztonságunkért őregyletet alakítunk a faluban. A tűzoltóságot kell újjászervezni... Szegedi Róbert harminc éve nem lakik Pilisboros- jenőn, mérnök Pesten — élete első harminc évét töltötte a falujában. Közhely, de így igaz: az ember nem bújhat ki a saját bőréből. Für Lajos gyáli előadása is ezt igazolta, a honvédelmi miniszter egy kurta délután erejéig visszaváltozott történésszé, a politikus és államférfi helyett a tanár Für Lajost tapsolta meg a hallgatóság a Bartók utcai iskola aulájában. Dr. Für Lajos a Gyáli napok rendezvénysorozat utolsó akkordjaként A lokálpatriotizmus és a patriotizmus szerepe a magyar települések történetében címmel tartott előadást. Nem egészen egy óra alatt „átlapozta” ezer év történelmét. valami hallatlan szu- gesztíx, megjelenítőkészséggel, a hallgatóság nemcsak hallotta, a szavakat, de szinte látta is a magyar múlt megannyi stációját. Felvillant előttünk a hősi eposzok kora, azok az idők, melyekről Babits azt írta: olyan volt ez az ország, mint egy megszegett kenyér. Melyben a török hódoltság előtt 20 ezer település létezett, voltak tengerei, hófödte, fenyvesekkel koszorúzott bércei, neve és tekintélye a korabeli európai politikában. — Tartott mindez a negyvenes évek végéig. Ma, ahhoz, hogy felemelkedjünk, s a régi fényünkben csillogjunk, ott kell folytassuk, ahol az ötvenes években megtorpantunk, amikor egy kóros eszme politikája részben kiirtotta társadalmunkból a szellemi tartást, felbomlasztotta a családi közösségeket, háttérbe parancsolta az egyházat — mondta a politikus Für, majd így folytatta: — Ebben nagy szerep hárul az önkormányzatokra. Azokra az önkormányzatokra, melyek nemcsak a település adminisztrációját vállalták magukra, hanem közösségteremtő és közösségmegtartó erővel igazgatják a felvállalt település lakóinak sorsát és életét. A megtartó erőt — szükségszerűen — a feltételek determinálják. A munka- és megélhetési lehetőségek. — Miként nevelheti bele a pedagógus a gyerekbe a lokálpatriotizmus érzését, és mivel tarthatja meg a polgármester a lakosságot, ha e településen belül, sőt a környéken sincs feltétele a megélhetésnek? — tette fel a sajtó a kérdést az előadást követő vitában. Für Lajos egy Kennedy- mondást idézett: ne azt kérdezd, hogy mit kapsz Amerikától, hanem azt mondd meg nekem, hogy te mit adsz Amerikának! — Nem könnyű tanácsot adni vagy a jövőről beszélni egy olyan mában, melyben az egynapos csecsemőre is kétszázezer forint tartozás esik, abból a 22 milliárdnyiból, amit az elődök gyűjtöttek össze „bölcs” országosukkal. De egyszer el kell kezdeni a lejtőn felfelé menni, bármilyen nehéz is. Szaporítani a kis- és középvállalkozásokat városban és vidéken egyaránt, megkeresni minden rejtett forrást, mely munkát, kenyeret ad az embereknek helyben, hogy ne kelljen elvándorolni másfelé — hangoztatta Für Lajos a válaszadáskor. Befejezésül talán annyit, ennél nívósabban aligha zárhatták volna a rendezők az immár hagyományosnak számító Gyáli napokat. A rendezvénysorozat az MDF helyi szervezetének érdeme, valamint dr. Lugosfal- vi Ervin képviselő és Ko- válik Józsefné iskolaigazgatóé. (—matula—) Holtukban is az otthonban Für Lajos szuggerált. Próbált rávezetni bennünket, hogy a pátria kifejezésnek nemcsak tartalma van, de hangja, zenéje is, s ez a zenélés bennünk, a lelkűnkben kell meghallgatásra találjon. — Ez a hang szüli a patriotizmust, melynél csak a lokálpatriotizmus a szen- tebb érzés. Mert helyet kap benne a szűkebb szülőföldhöz való kötődés, s rajta keresztül mélyebb értelmet kap a HAZA fogalma is — mondta a tanár Für. A folytatásban már felbukkant a politikus. Für Lajos azt fejtegette, mik voltak azok a tényezők, melyek a pátriának erőt és hatalmat adtak. A család és rokonság szerepe, a lélek és szeretet védőbástyája, mely körbefogta a kis közösségeket. A lelket ápoló és éltető hit, melyet az egyház hintett el az emberi lelkekben, vagy az alkotómunka felemelő érzése, lett-volt az búzatermesztés, vágj' iparűzés a céhekben. A szociális otthonokban éldegélő embereknek általában nincsenek hozzátartozóik. Ezt a hiányt némileg pótolják a társak, de sajnos érzékeny ponttá válik, mihelyt egy elhunytról van szó. A hozzátartozók nélkül elhunyt gondozottak eltemettetése az otthonra hárul. A temetések költségigényét nagymértékben csökkentené, ha urnatartó kolumbáriumo- kat helyezhetnének el az otthon területén. Dr. Cseh Lászlóné, az abonyi Szakosított Szociális Otthon vezetője fogalmazta meg ezt abban a kérésében, amellyel a tulajdonosi jogokkal rendelkező Pest Megyei önkormányzathoz fordult. A kérés egy ilyen urnatartó ko- lumbárium elhelyezésére irányul, amely az otthon parkjában kapna helyet. A kolumbárium nem rontaná a környezet esztétikáját, mert magassága 50- 60 cm, és élő sövényt fogja körbevenni. Ugyanakkor az előírt kegyeleti igények megfelelően biztosítottak. A kérelmet a Népjóléti Bizottság tárgyalta és állásfoglalásában támogatta a javaslatot. Pest Megye önkormányzatának Közgyűlése, mint tulajdonos hozzájárult az abonyi Szakosított Szociális Otthonban umatartó kolumbárium elhelyezéséhez. Mit keres köztük ez az asszony? Megmaradt családgondozónak Sok kritika ért bennünket. A családsegítők a cigányság érdekeit képviselték, legalább nyolcvan százalékuk gondjait ismerték. Nem kellett volna szétszórni ezt a hálózatot. Tamás Jánosné, a kere- pestarcsai önkormányzat nyugdíjasként segítő munkatársa mondta ezeket a szavakat legutóbb Szentendrén, a Pest megyei cigányfórum alkalmával. A képzettsége okleveles védőnő. Ha a szakterületén működne, biztosan több pénzhez jutna, mint cigányügyi szakreferens, amiért 2 ezer 600 forint tiszteletdíjat vehet fel havonta. Tudom, hogy az egészségügy sem egyszerűen szakma, hivatásnál is több, humánus elkötelezettséget, életformát jelent annak a számára, aki e pályára lép. Ebből a szempontból érthető is lenne a számomra, hogy miért veszi vállára már 15 év óta ez a szerény és csendes hangú, de ha kell, mégis határozott asszony ezeregyszáz ember súlyos gondjait. Öt nem küldték el, nem szüntették meg a beosztását, mert egészen világos, hogy nagy szükség van rá. Talán még a helybeli cigányság is a községháza elé vonulna, ha ettől a kis szerény poszttól kellene búcsúznia, őt visszakövetelnék a helyére. Amikor az indítékai felől érdeklődöm, inkább arról a helyzetről beszél, amin változtatni kellene, s amin ott helyben, a maguk tehetségével és akaratával változtatni tudtak. A kerepestarcsai cigányklubnak szakszerűen készített munkaterve, cselekvőképes vezetősége van. A házon belüli műsorokon, összejöveteleken kívül kirándulásokat rendeznek, sportnapokat tartanak, a környezet tisztán tartásáért szerveznek hasznos versengést. Csodával lenne tán határos, hogy amint mondja: a munkanélküliség egyelőre alig tizedelte meg a községben, a telepen lakó aktív életkorú cigány népességet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem kell foglalkozni a dologgal, orvosolni, megelőzni a bajt Akit ilyen ért, annak jórészt tudtak átmeneti elfoglaltságot találni, helyi közmunkák végzésével. Ehhez persze az kell, hogy napra készen ismerjék a helyzetet, s határozott javaslatokkal, kérésekkel álljanak elő ott, ahol kell. Mivel először mindig a szakképzetlen emberek veszítik el a biztos kenj'eret, hosszabb távon ez ellen is megpróbálnak védelmet találni. Legjobb ellenszer a tudás... Erzsikének, vagy ahogy a cigányság tiszteli: Erzsiké néninek egész biztosan nem mondták, s nem is mondják ezután sem, hogy mit keres köztük ez a magyar asszony? Miért avatkozik a vöröskeresztes cigányklub, vagy az Ama- lipe klub dolgába? Mert jelenléte természetes, jó szándéka hiteles. Egyetlen indítékot jelöl csak meg. Azt, hogy életcélja az emberek segítése, s erre ebben a körben kimondhatatlanul nagy szükség van. No persze, nem szavakkal, egymással rivalizáló szervezetek számtalan alakítgatásával, s a tagok csábítgatásával, hanem tettekkel. Tamás Jánosné ez utóbbit választja. A világért se mondaná, hogy ő ezzel politizál, állást foglal, csak éppen bizonyít, példát ad. Olyat, amit követnünk kellene. Kovács T. István
