Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-18 / 93. szám

Egy lány álma... ... ez a kép. Címe nincs, mert alkotója, az Úriban élő 19 éves Csontos Beáta — akinek kiállítása a hónap végéig látható a monori művelődési központban — a nézőre bízza, hogy tetszése szerint álmodja tovább ... Ez a piros: nem az a piros Tojásfutás A húsvét immár kétezer éve a keresztények legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus feltámadását ünnepli szinte az egész világ. Az ünnephez kapcsolódó szokások, vallásos szertartások már jóval húsvét előtt: nagyböjt idején kezdetüket veszik. Ezek a szokások tájegységen­ként, az ott élő népcsoportonként, felekezeti hovatarto­zásként eltérőek. Egy azonban közös bennük: a feltáma­dott Krisztusnak örvendeznek, amit a reformátusok 1S5. dicséretében így énekelnek: „Krisztus feltámadott, kit halál elragadott. Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk. Halleluja.” A katolikusok feltámadási kör­menettel és ehhez illő külsőségekkel, vallási szokásokkal emlékeznek a nagy ünnepen. A néprajzi kutatások szerint ugyanakkor feleke­zeti különbségek nélkül a húsvét a tavasz köszöntése is, amikor az étrend a nagyböjt után meglehető­sen átalakul, sajátos lesz. A locsolási és hímestojás-ké- szítési szokások pedig több száz éve természetes kísé­rői a húsvéti ünneplésnek. A hímest ősidők óta kék­re, zöldre, pirosra, hagy­malevél színűre pingálják, s ki tudja még milyenekre festik. Különösen a ked­vesnek, udvarlónak festet­tek szép húsvéti tojásokat a leányok. S bár a húsvéti versikében a gyerekek még mindig azt mondják: „hol a tojás piros tojás, tarisz­nyámba várom’’, ennek a piros tojásnak egyáltalán semmilyen köze sincs a munkásmozgalomhoz. Vol­tak azonban Vecsésen is, a monori járásban is, akik a híres vecsési tojásfutásnál pirosra festett utolsó tojás hagyományát a tanácsköz­társaságra, a kommunista mozgalom piros színeire vezették vissza. Ennek per­sze semmi igazságtartalma sincs. A járási lap 1978. már­cius 26-i számában egy ve­csési tollforgató azt bátor- kodta írni, hogy 1919-ben az első háborúból itt ma­radt németajkú lengyelek­től vették át a svábok a tojásfutás szokását, sőt a „Fejezetek a monori járás munkásmozgalmának tör­ténetéből” című könyvet citálva az egész szokást — a mindent megszépíteni akaró ideológia nyomán — munkásmozgalminak tünte­ti fel. A két utolsó tojás pirosra festését pedig — mit sem törődve az ősi szo­kásokkal — a tanácsköz­társasági színekre vezeti vissza, ami miatt az 1920-as ávekben a csendőrök be­tiltották volna Vecsésen a tojásfutást. Erre csak any- nyit: így keletkeznek a téveszmék, a hazugságok a minden valóságalapot nél­külöző állegendák. Népszo­kásokat ugyanis nem lehet csak úgy egyszerűen be­tiltani, de még elő se írni, hogy az új országhatárok miatt elcsatolt magyar te­rületeken egy adott idő­pontból másként ünnepel­jék a húsvétot. Szerencsé­re a határon inenni és túli magyarság, a velük együtt élő népek, nemzetiségek nem törődtek az ideológiai sugallattal, s megtartották szokásaikat. Igaz, a szokás- rendszer mint a vallásos hit is sajnálatosan és szá­mottevően átalakult, s eh­hez a „vas és acél országa”, de leginkább az erőszakos téeszesítés és a nyomában átalakult paraszti életmód megváltozása adott lendü­letet. Öröm azonban, hogy ma is festenek hímest, főzik a húsvéti sonkát, s tájegy­ségenként eltérő mérték­ben nemcsak a kisebb fiúk, de még a legények, csalá­dos férfiak is részt vesznek a locsolkodásban, anélkül, hogy a munkásmozgalmi célokról valamit is tudná­nak. Sőt, újabban a legtöbb munkahelyen is meglocsol' ják a kolléganőket. Az idei húsvéton úgy hírlik, ismét nagy előkészü­letek vannak a tojásfutás megtartására a vecsési Krakóban, a Gazdakörben, a Jókai utcában. Különbö­ző generációk, sőt az asz- szonyok és az idősebb nem­zedék is fogadkozik, hogy ekkora murit még nem lá­tott Vecsés. Már zenekart is fogadtak a szervezők, s úgy tudni, a tojás-felaján­lások is megtörténtek. Az eddigi ismereteim szerint a Kárpát-medencében egye­dülálló vecsési tojásfutás tehát továbbra is szolgálja főként a helyi nemzetisé­giek. a velük együtt élő ma­gyarok közösségi életének gazdagítását, kulturális ér­tékeinek megőrzését és ápolását is. Orosz Károly MONORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1992. ÁPRILIS 18., SZOMBAT A Béke hulláma Csao, Piazza al Serchio! Meglehet, sokkal illendőbb lett volna a címben azt írni, boun’giorno, Piazza al Serchio! Merthogy — mondja az olasz nyelvet értő kolléganőm, a „boun’giorno!” felel meg a mi szokványos köszönésünknek: jó napot! Ezzel szemben, mint tudjuk, a csao (olaszosan: chiao) sokkal bizalmaskodóbb, azt ne mondjam: haverkodóbb ... Az­tán mégis épp emiatt döntöttem a fenti cím mellett. A barátságról általában, de a „népek közötti”, a „ha­tárokon átívelő” barátság­ról különösen sok közhe­lyet ismerünk, s idézünk is gyakran. Pedig egy-egy kapcsolat gyökerei a leg­több esetben igencsak prak­tikus eredetűek. Ami sem­mit sem von le a későbbi kötődés értékéből. Történt például, hogy egy pilisi születésű hölgy egy olasz férfiban találta meg élete párját. A házasság után, évekkel ezelőtt, termé­szetesen Itáliába költöz­tek, mégpedig egy Pilisnél is kisebb, Toscana megyei településre: Piazza al Serchióba. A magyar asz­szony aligha zárkózott be makarónihalmok közé a konyhába, hanem valószí­nűbb, hogy hamar bekap­csolódott a helyi társasági, és közéletbe. Nyilván ennek tulajdonítható, hogy derék olasz falubelijei, nemcsak úgy általában érdeklődnek ma már Magyarország fe­lől, hanem szóba került: szeretnék minél alaposab­ban megismerni a mi éle­tünket, egy-egy kisebb kö­zösséget. Itthon járva a magyar— olasz hölgy beszélgetett er­ről egy társaságban dr. II- lanicz György polgármes­terrel, aki azonnal az ügy lelkes patrónusává szegő­Rendörségi krónika Holttest a kútban Előttünk a húsvéti ünnepek. A sok lakásbetörés és lopás mindnyájunkat óvatosságra kell, hogy intsen. Ne enged­jünk be idegeneket a lakásba, s főleg ne mutassuk érté­keinket, mert akkor kellemetlen meglepetésben lehet ré­szünk. Április 7-re virradóra te- töbontás módszerével be­törtek a Bénye, Fő utca 89. szám alatti ABC-áruházba, ahonnan élelmiszert, do­hány- és szeszesárut, vala­mint piperecikkeket vittek el, összesen 110 ezer forint értékben. Április 13-án a reggeli, délelőtti órákban a sértett távollétét kihasznál­va betörtek Monoron a He- gyesi-tanya 10. szám alatti házba, ahonnan aranyék­szereket és készpénzt ra­boltak 50 ezer forint érték­ben. Ugyanezen az éjszakán Maglódon, a Fő utcában a gyömrői rendőrőrs járőrei igazoltatták D. Francisc 25 éves román állampolgárt, akinél egy motoros láncfű­részt találtak. A gyanúsí­tott nem tudott elszámolni a szerszámmal. Közben be­jelentés érkezett a Katona József utcából, hogy az ud­MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. 0 Munka­társak: Gér József és Köb­lénél Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2201. Tele­fon: 1S7. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-től 11-lg. 8 A Wila Motor Kft pályázatot hirdet főkönyvelői munkakör betöltésére Olyan felsőfokú szakképzettségű munkatársat keresnek, aki jártas a pénzügyi, a számviteli folyamatokban és vezetői rátermettséggel rendelkezik. A munkakör május 1-jétől tölthető be. Fizetés: megegyezés szerint. A pályázat tartalmazza a pályázó: — részletes, szakmai tevékenységét bemutató önéletrajzát — fizetési igényét — az alkalmazás dokumentálható feltételeinek meglétét igazoló okmányainak másolatait. A pályázatot április 20-áig lehet beküldeni a kft. címére: Vecsés, Fő u. 33. Tel.: Vecsés, 178„ Konkoly Éva. varon álló UAZ gépkocsiból elloptak egy motoros lánc­fűrészt. Hamar kiderült, hogy ugyanarról a fűrész­ről van szó. D. Francisc be­ismerte a lopást, őrizetbe vétel mellett folyik ellene az eljárás. Eladó egy csa­ládi ház Maglódon a Szé­chenyi utcában. A főváros­ban lakó tulajdonos egy tá­voli rokonát bízta meg a lakás felügyeletével, s az­zal, hogy az érdeklődőknek bemutassa a házat. Cs. An­tal a bizalomra nem szol­gált rá, mert B. István 44 éves foglalkozás nélküli maglódi lakossal együtt el­lopták a lakásból a hűtő­ládát, a radiátorokat, a gáz­tűzhelyet, sőt még az ülő- garnitúrát is. Az okozott kár • 200 ezer forint. A ház- tulajdonos szerencsére ész­revette a tárgyak eltűnését, mert ha nem, akkor lehet, hogy már csak üres helyisé­geket talált volna saját há­zában. A rendőrség a gya­núsítottak lakásán lefoglal­ta az eltulajdonított tárgya­kat. őrizetbe vétel mellett folyik a további eljárás Cs. Antal és B. István ellen. Pilisen a Homoki szőlők 1- es dűlőjében egy kútban férfi holttestre bukkantak. Hiába engedték le a vödröt a mélybe, az nem merült a vízbe, a férfi holttest miatt. A tűzoltók segítségével ki­emelték a kútból K. Sán­dor 32 éves volt pilisi la­kost, aki valószínűleg ön­gyilkossági szándékkal ug­rott a mélybe. Húsz nappal „felfedezése” előtt tűnt el otthonából, a hozzátartozók ezt jelentették a rendőrsé­gen. A hatósági eljárás so­rán bűncselekményre utaló nyomokat nem találtak K. Sádor testén. A rendőrség valamennyi ügyben tovább folytatja a vizsgálatot. dött. S ha ő felvállal vala­mit, akkor nem húzza az időt: levél ment, majd le­vél jött. S mindjárt az első érdeklődő, bemutatkozó so­rokra így válaszolt Delfi Pedri, Piazza al Serchio polgármestere: ..Nagy megelégedéssel ér­tesültem az ön által tanú­sított érdeklődésről, misze­rint a két község között egy testvérvárosi kapcsolat ke­retében kulturális cserék­re kerülhetne sor... A fo­lyamat első lépéseként ja­vasolni szeretnénk egy köl­csönös csereüdültetést, mely révén lehetőségünk lenne jobban megismerni egymást. Nekünk lehetősé­günk van 30 pilisi polgárt vendégül látni, még az idén június 20-tól 30-ig, ha lehet többségében fiatalt... Végezetül örülnék, ha ön, vagy esetleg az ön küldöt­te jelen tudna lenni itt nálunk június 7-én a „Béke hulláma” mottójú ünnepi eseményen. Ez alkalommal véleményt cserélhetnénk, kölcsönös megismerésre kerülhetne sor, és e kezde­ményezéseinkben konkré­tan dönthetnénk.” Vagyis a kis olasz telepü­lés vezetői máris tárt ka­rokkal üdvözlik az éppen csak kopogtató idegent. Hiába, a mediterrán nyílt- szívűség... Persze lehet, hogy a „testvérvárosi” szó helyett később majd ponto­sabb kifejezést lehet talál­ni, hiszen Piazza al Serchio (a Lucca járásban) mind­össze 2665 lelket számol, Pilis lakóinak lélekszáma is (a volt Monori járás­ban) alig haladja meg a 9 ezret... A lényeg azonban nem ez, hanem, hogy a „Béke hulláma” valóban összemossa — a vélt és va­lódi — távolságokat az or­szágok és az egyes emberek között. Vereszki János GYOMRON Folytatódik Gyömrőn a Petőfi Sándor Művelő­dési Házban a hangver­senysorozat. Április 25- én, szombaton a Buda­pesti vonósok kamara­koncertjére várják a ze­nebarátokat. Délután négy órára a gyerekeket, hat órára a felnőtteket várják az előadásokra. Műsorukon szerepel Bach—Kodály: Kroma­tikus fantáziaszóló ■— brácsára; Beethoven: F-dúr tavaszi szonáta, Haydn: D-dúr duó két hegedűre, Schubert: A- moll szonáta és Haydn. G-dúr trió. Közreműködnek: Fe- jérváriné Németh Zsu­zsanna — hegedű, Ró­naszéki Tamás — hege­dű, Fejérvári János — brácsa, Oláh Miklós — gordonka, Hargitai Im­re — zongora. Jegyek elővételben is vásárolhatók a művelő­dési ház irodájában. (é) G. J.

Next

/
Thumbnails
Contents