Pest Megyei Hírlap, 1992. április (36. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-13 / 88. szám
Zalán Tibor ceglédi hollói estje elé A költészet hazatérése Körösi Csorna Sándorra Zalán Tibort, a költőt hosszú évek óta ismerem. Becsületünkre valljon: az írás, pontosabban a szépirodalom hozott össze. És nem más! S mert találkozásaink során mindig másról szoktunk dumálni; valahogyan elsiklottunk a szülőföld körüljárhatósága. illetve annak szüksége’ fölött — túlontúl természetes ez a gondolat, úgy vélhettük, benne rejtekezik az esetleges válasz a leírt gondolatainkban, minek rá szót fecsérelni. Most mégis arra kérem, erről beszéljen lapunk olvasóinak; a főváros napiparancsaira fittyet hányó, szinte vidékre szoruló (visz- szahúzódó) költői magatartásról. Beszélgetésünkhöz — ezúttal — Zalán Tibor két Pest megyei költői estje adta az alkalmat: a költészet napján szülőfalujában. Abonyban találkozott kisiskolás korú olvasóival, majd ezt követően hétfőn este Cegléd látja vendégül. — Énbennem, úgy érzem, nem válik külön vidék és főváros, bár az egyik inkább taszítja, másik inkább vonzza a költészetet. Eléggé visszavonultan élek — munkahely, egy-egy szerkesztőség és haza. Ritkán járok moziba például, a régi csoportosdi játék már régen kikopott belőlem. Az, hogy elindulok Cegléd felé, annak előtte Abonyban leszek, az nekem — éppen ezért — rendkívül fontos. Mert fontosak a gyökerek! Azok, akik várnak, vagy meghívtak, még nem felejtették el e nagy-nagy hajtásban sem, Zalán Tibor hogy van még költészet. Persze ez az ellenkező oldalról nézve is igaz: vannak még emberek, akiket érdekel a közönség... — -Egyik tv-nyilatkozatod- ban e változatos kor költői hangulatát úgy fogalmaztad meg, hogy nem vállalom a könyökölést. Ez a „haza- menés” nincs-e összefüggésben ezzel? — De igen. Bár én azelőtt is elmentem oda, ahová hívtak. Tudod, manapság azt a fajta közszereplést nem vállalom, ami sárdobálással, könyökléssel, létramászással jár. Az ilyen fajtát viszont, amilyet a cégSzép magyar könyvek Tizenkilenc könyv kapott díjat, további 36 pedig elismerő oklevelet a „Szép magyar könyv 1991” versenyen, amelyre 32 kiadó 162 könyvvel nevezett. Az elő- zsűrik 60 könyvet javasoltak végső megméretésre. A fellebbezéseket követően végül is a főzsűri 85 kiadványról társadalomtudományi, tudományos, ismeretterjesztő, szépirodalmi, gyermek- és ifjúsági, valamint tankönyvekről alkotott véleményt. Külön kategóriában szerepeltek a speciális, illetve a külföldről átvett kiadványok, a könyvborítók, könyvillusztrációk, valamint a fotók. A 20 díjazott kiadó közül a legeredményesebb pályázók: Helikon Kiadó (5 díj, 5 oklevél), Officina Nova (3 díj, 6 oklevél), Corvina Kiadó (6 oklevél). A legsikeresebb nyomda a Kossuth és a Kner volt. A verseny megrendezéséhez szükséges pénzt (katalógusok készítése, illetve a 20-tól 50 ezer forintig terjedő díjakra) a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Miniszter- elnöki, illetve a budapesti Főpolgármesteri Hivatal biztosította. Támogatta az eseményt néhány hazai bank is. Várvölgyi Péter, az Ipar- művészeti Főiskola docense, a főzsűri elnöke elmondta: a korábbi évekhez képest magasabb színvonalat képviseltek a tankönyvek, valamint a képzőművészeti kiadványok, az ismeret- terjesztő és tudományos művek hasonló színvonalon szerepeltek, érezhetően visszaesett viszont — elsősorban a kiadók pénzhiánya miatt — a szépirodalmi, illetve a gyermekkönyvek színvonala. lédiek kezdeményeztek — s amely nekem nagyon nagy várakozási izgalmakat okoz, bizony szívesen vállalom. — Kik hívtak meg Ceglédre? — A ceglédi könyvtár. Abonyba hazamegyek — szavalóversenyre. Abony miatt egy balassagyarmati költészeti rendezvényt mondtam le ... Lelkemnek közelibb, hogy a kisiskolások között lehetek, és azok szavalatait hallgathatom — Petőfitől, József Attilától. Aranytól meg Weörestől. Tudom, a kisiskolásoknak is ez sokat jelent. Abonyban évente egyszer van versmondás; Balassagyarmatra bármikor elmehetek. Odahaza a József Attila Téesz és a helyi könyvtár így kö szönti a költészeti napokat — költészettel... Versmondóversennyel, és ennek olyan, de olyan hangulata van, képzelheted. — Elképzelem ... Erdélyben volt alkalmam részt venni egy-két hasonló rendezvényen ; persze ott a költészetnek és a versestéknek, akkor, egészen más volt a töltete; önvédelem és önmeghatározás. — Ne hidd, hogy Magyarországon ma erre nincsen szükség! A nyelvnek, a művészetnek, a tiszta gondolatnak bizony idehaza is várakra van szüksége. Hát ebben látom a „vidék” versmondóestjeinek, költő- találikozóinak a fontosságát. Ámde hadd kérdezzek én is valamit: a Pest Megyei Hírlapból miért hiányzik a vers, a szépirodalom? Vagy ti nem tudjátok, hogy ennek a lapnak milyen hatalma" olvasottsága — s ezáltal tudatformáló ereje — van a főváros vonzáskörében? — ... Időzzünk inkább a ceglédi rendezvénynél. — Cegléden egy hagyományos író—olvasó találkozó lesz. És ez számomra azért meglepetés, mert manapság nagyon kevés pénz jut az ilyen jellegű rendezvényekre. Nagy Zoltán, a Nemzeti Színház művésze és Huzella Péter, a Kaláka Együttes tagja lesz a két fellépő társam ezúttal is. Nos, mindketten honorárium nélkül... — Miként állítottad össze az est műsorát? — Ne tűnjön nagyképűségnek, inkább a közönség iránti mély szimpátia jeleként értelmezem: 15 éves költői pályámra szeretnék visszaláttatni. Bágyoni Szabó István Az elmúlt hétvégén Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban tudományos üléssel emlékeztek meg a 150 évvel ezelőtt elhunyt Körösi Csorna Sándorról. Ebből az alkalomból a résztvevők a múzeum kertjében megkoszorúzták az Antal Károly Munkácsy- díjas szobrászművész által készített, Körösi Csorna Sándort ábrázoló szobrot (Hancsovszki János felvétele) ÖRÖKÖS PAKOLÁS Tornaterem a terasz fölött A budaörsi kettes számú napközi otthonos óvoda „A” épületéhez hamarosan egy tornaterem csatlakozik. (Hány általános iskola örülne, ha ez a hír vele kapcsolatban jelenne meg!) Nem állami támogatásból épül persze, hanem az óvónők és a szülök együttműködésének gyümölcse. Zenei kapcsolatok Az egyik szülő javaslatára létrehoztak egy alapítványt, melynek célját Pandúr Erzsébet, az óvoda vezetője találta meg, amikor rábukkant egy „régi” szülő 1979-es tervrajzaira. Már akkor szó volt róla, hogv tornaterem épül az óvoda terasza fölé, de Költözik a ház Hamarosan új helyre költözik a budakalászi községi művelődési ház. Az április 6-i képviselő- testületi ülés döntése alapján a falu megveszi a csődbe jutott L&nfonó régi kul- túrházát, hogy — lakossági kérés alapján — ide költözhessen a községi művelődési ház. Igaz, a vételáron túl az épület helyreállítására is sokat kell áldozni, de közelebb esik a falu központjához, és nagyobb terüflettel rendelkezik. CIP Autópálya-tárlat ? Szokatlan helyet választott magának, képei bemutatására a számunkra ismeretlen művész, amikor is négy kompozícióját az M'-es autópálya mentén helyezte cl, az utat szegélyező fákra. Az ötlet figyelemre méltó, még akkor is, ha a 120 kilométeres sebességgel éppen arra robogó gépkocsikból nem éppen szerencsés az út helyett a képeket nézegetni (Hancsovszki János felvétele) anyagi okok miatt bizonytalan időre el kellett halasztani. Most átnézték és korszerűsítették a régi terveket, a szülői munkaközösség pénzügyi alapnak ajánlotta 50 ezer forintját, így cégbírósághoz tudták küldeni az alapítvány okiratát. A vezetőnőt — mint mondja — elsodorták az események, mert szíve szerint talán inkább egy zenei alapítványt hozott volna létre, az óvodán kívül ugyanis a zenét is szívügyének tekinti. 1962 óta énekel, ő a budaörsi Pro Mu- sica kórus megalapítója. Zenei kapcsolatait ezúttal arra használta fel, hogy koncertet szervezzen az alapítvány javára. Az új, épülő helyiség több funkciót is be fog tölteni. Elsősorban természetesen tornateremként működik majd, de az óvónők és szülők megbeszéléseit is itt akarják tartani, a gyerekek számára pedig ez a hely tűnik a legideá- lisabbnak a nemzetiségi népi játékok és táncok megtanulására. Helyszűke Bandúr Erzsébet egyik fő problémája: a helyhiány e tornaterem megépítésével mindenképpen enyhül. A magyar óvodák többségében egy-egy csoportszoba három-négy feladatnak is eleget kell hogy tegyen: hálószoba, ebédlő, játszószoba és tanterem egyszerre. Déjben az óvónők és a gyerekek elteszik a játékokat, széttolják az asztalokat, hogy megteríthessenek, utána mindent újból összeraknak, hogy az ágyaknak legyen helyük a délutáni alváshoz. Sokszor maguk az óvónők is sajnálják, hogy egy-egy szép építményt szét kell szedniük az újabb és újabb átrendezés miatt. A vezető óvónő sokfelé járt már a világban, és csodálkozva tapasztatta, hogy ez a sok pakolás nem természetes velejárója az óvodai rendszernek. Példaként többek közt a régi NDK óvodáit említette, ahol ugyan nem dúskáltak a játékokban, de sokkal nagyobb helyük volt, mint a magyarok többségének, nem is beszélve a gazdagabb nyugati országokról. Aki egy kicsit is jártas a hazai óvodai viszonyokban, irigykedve hallgatja beszámolóit: igazi konyhákról, működő tűzhelyekről. Míg nekik a csoportszobában meg az apró tálalókonyhában kellett szoronganiuk, hogy karácsonyi bejglit süthessenek a gyerekekkel. A beszámolóban szó esik alkotószobákról; ahol csak el kell venni az ecsetet, festéket és papírt, és már alkothat is a gyerek. Ha nem sikerült befejeznie művét a nap végére, vagy elfáradt, nem kell elpakolnia, később ott folytathatja, ahol abbahagyta, mert bőven jut asztal a többiek számára is. Az egyik észak-európai egyházi óvodában hatalmas, kockákból épített várost látott, amit a gyerekek fejleszthettek, átépíthettek kedvük szerint, csak akkor bontották le, ha ráuntak, nem helyszűke miatti kényszerből. Maximalista Az ő óvodája — ilyen alapon — csak két csoport számára lenne ideális. Nem akar panaszkodni, hiszen boldog, hogy megépül végre a rég áhított tornaterem, de senki nem veheti tőle rossznéven, hogy maximalista: ideális környezetet szeretne teremteni a gyerekei számára. Az alapítvány számláján szépen gyűlik a pénz, és —• érdekes módon — nemcsak a szülők szaporítják! Talán nem hiábavaló, ha ideírom a számlaszámot: „Gyermekünk egészségéért” Alapítvány 773-441 059. (pachncr)
