Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-31 / 77. szám

G ÖDÖLLŐI ^aíiia XIX. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM 1992. MÁRCIUS 31., KEDD Ősztől házvezetőnő-képzés Ehhez érettségi kell Mint korábban már hírül adtuk, a gödöllői Madách Im­re Ipari Szakmunkásképzőben e tanévben háziasszony­képzést indítottak. Az új lehetőséget azoknak a lányok­nak szánták, akik a nyolcadik osztály elvégzése után nem nyertek felvételt semmiféle középfokú intézmény­be. Az érdeklődés a vártnál is nagyobb volt, még érett­ségivel rendelkezők is akartak jelentkezni. A miniszté­rium javasolta az iskolának: az ő számukra indítsanak hasonló jellegű, de más feltételekhez kötött, mélyebb, komolyabb tananyagot tartalmazó másfél éves képzést. — Éltünk a javaslattal, mert ésszerűnek találtuk — fogadott a napokban a gö­döllői szakmunkásképző igazgatója, dr. Mundruczó János. — Felvettük a kap­csolatot a budapesti And- rássy úti szakmunkáskép­zővel, ahol már van ilyen oktatás, s tőlük kaptuk meg a tananyagfelosztást. A kü­lönböző tantárgyakat rész­ben saját pedagógusaink tanítják majd, /•észben a háziasszonyképzőben okta­tók. A szállodai és idegen- forgalmi ismereteket az IBUSZ itteni vezetője, a gazdasági* számítások és gé­pi feldolgozások elnevezésű tárgyat pedig a főkönyve­lőnk vállalta el. MÉG PAZARLAS S hogy mi mindent ta­nulnak még a leendő ház­vezetőnők? A listát bön­gészve, a teljesség igénye nélkül: konyhatechnikai is­mereteket, felszolgálást, táplálkozás-élettant, idegen­forgalmi földrajzot, beteg­ápolást és csecsemőápolást, de zenei ismereteket is sze­reznek és sportolni is fog­nak. Mindezeken kívül — már térítés ellenében — fa­kultatív tárgyként tanul­hatnak például gépkocsive­zetést vagy idegen nyelvet. — A képzéshez szükséges tárgyi feltételek a már mű­ködő háziasszonyképző jó­voltából adottak: a kony­hai berendezés, a szabás­varráshoz, gépíráshoz, egészségügyi ismeretek el­sajátításához szükséges esz­közök mind-mind rendel­kezésre állnak — mondta az igazgató. Kifejezetten örülünk, hogy a jövőben ezek jobban ki lesznek használva. A 2,5 millió fo­rintos költséggel kialakított konyhát jelenleg hetente mindössze két nap délelőtt­jén veszik igénybe a tanu­lók, ami így kész pazarlás. AZ EXPO IS — Milyen képesítést kap­nak, s hol helyezkedhetnek majd el a házvezetőnő-kép­zőt végzett fiatalok? — Nem kapnak képesí­tést, csak bizonyítványt, amely igazolja az iskola el­végzését, s ismerteti, mi­lyen tárgyakat sajátítottak el a tanulók. A képesítő­bizonyítvány az idegenfor­galom, a vendéglátás, a be­teggondozás területén, illet­ve magánháztartásoknál vagy bölcsődékben jogosít főiskolai végzettséget nem igénylő munkakörök betöl­tésére. A kötelező négyhe­tes szállodai szakmai gya­korlat minden bizonnyal előnyt jelent majd az elhe­lyezkedéskor. és szerintem az Expo is jó lehetőség lesz az itt szerzett ismeretek hasznosítására. — Mikor, kik, hogyan je­lentkezhetnek az iskolába? — Olyan fiatalokat vá­runk, akik az érettségi megszerzése után nem Kispályás labdarúgás Nevezésidíj-különbözet A liga állásfoglalása, va­lamint az intézőbizottság határozata értelmében a gödöllői kispályás bajnoki mérkőzések játékvezetői díja április 1-jétől 200 fo­rint mérkőzésenként. A já­tékvezetői díjak törvény- szerű elszámolása miatt az központilag fog történni. Ezért a csapatoknak neve­GÖDÖLLÖI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. • A szerkesztőség vezető­ié: Balázs Gusztáv. Q Munkatárs: pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-79G. A Szerkesztősé­gi fogadóóra: hétfőn 10-töl IS óráig. 9 Hirdetésfelvé­tel: munkanapo-kon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőség­ben. zésidíj-különbözetet kell befizetni. A befizetések ha­tárideje: március 31.! A szelvényt az április 2-i szövetségi napon, il­letve az első bajnoki mér­kőzés előtt be kell mutat­ni. Az Árpádföld csapata bejelentette, hogy nevet változtatott, és a jövőben ER-TÉ Kft. néven szere­pel. Március 26-tól a szövet­ségi napok rendszeresen minden csütörtökön. 17 óra­kor a városi polgármeste­ri hivatal III. emeleti tár­gyalójában kezdődnek. Csiba József 10 sasa Moh áll Városi filmszínház: A bárányok hallgatnak. Színes, szinkronizált ame­rikai horror. 18 és 20 óra­kor. akarnak vagy nem tudnak tovább tanulni, és érdekli őket ez a terület. Jelent­kezni nálunk lehet akár személyesen, akár levélben, lehetőleg még július . előtt. Maximum 24 főt veszünk fel, túljelentkezés esetén felvételi beszélgetéssel vá­logatunk. A vidékiek szá­mára kollégiumi elhelyezést tudunk nyújtani. NINCS AKADÁLYA — Végezetül; ugye ide csak lányok jelentkezhet­nek? — Bár á név — házveze­tőnő-képző — erre utal, nem látom akadályát az érdek­lődő fiútanulók felvételé­nek sem] Legfeljebb szá­mukra néhány tárgyat — például a főzést, varrást — más, szintén fontos és praktikus ismerettel he­lyettesítünk. — Pillér — ERDŐKERTES Vük Fekete István Vük című mese játékát Háber Juciit alkalmazta színpadra és a Meseszínház mutatja be két részben április 9-én az er­dőkertest Ady Endre Mű­velődési Házban. A 11 óra­kor kezdődő előadás rende­zője Harangozó Iván és Háber Judit. A belépődíj 40 forint. Nem vagyok a tárgyaim rabja, a könyveken kívül semmit sem gyűjtök rend­szeresen, de ezeket sem vá­sárolom ma már ifjonti buzgalommal. Egy évtizede még, ha felmentem a fővá­rosba. könyvvásárlás nélkül nem tértem haza. Ma na­gyon meggondolom a vé­telt, s amíg egy-egy könyv a polcról a kosaramba ke­rül — hogy a pénztárhoz sétáljak vele —, esetleg órák telnek el. Olyan is előfordult, ho,gy a kassza előtt megfordultam, és visz- szavittem a kiválasztott kö­tetet az eredeti helyére. Bármekkora volt a csábítás, a szerelem, sajnáltam a kö­zel ezer forintot kifizetni. (Szerencsére elmeséltem itt­hon az esetet, s mivel ka­rácsony közeledett, meghoz­ta a könyvet a Jézuska.) Azzal kezdtem az írást, hogy nem vagyok a tárgya­im rabja, de bevallom, hogy a hozzám került tárgyak —• toll, fésű, óra — elvesztése nagyon megkínoz. Amikor elvesztettem a Párkeromat, egy egész héten át képtelen voltam írni. Egyetlen sort sem vetettem papírra. Azt hiszem, hogy a megszokott- ságot, a hozzám nőtt él­mény nyújtotta melegséget sajnálom, mert ezek a tárgyak — nem nagy ősz- szegért — pótolhatók. Gyerekként volt nekem egy csigám, máshol bigének nevezik. A hegyébe vert fé­nyesre kopott jancsiszögön Tárgyilagos, érdeklődő légkörben Tájékoztató a rendelőben Kőröstől László, a Szocialista Párt országgyűlési képvi­selője volt a vendége annak a fórumnak, melyet az MSZMP gödöllői szervezete rendezett a II. számú rende­lőintézet tanácstermében körülbelül hatvan érdeklődő előtt. B Mire voltak kiváncsiak a rendezők? — kérdeztem a mérnök tanár honatyát a rendezvény után. — A felkérés úgy szólt, hogy mint az MSZMP képviselője, tartsak tájé­koztatót a frakció munkájá­ról és arról, amivel az el­múlt közel két évben én foglalkoztam. Bevezetőmben megje­gyeztem, kár, hogy nem úgy döntöttek, meghívják a város és a választókerület parlamenti képviselőjét is, aki a területen élő összes választópolgárt képviseli, így az MSZMP-tagokat és engem is. Érdekes lelt vol­na a kormánypárti és az ellenzéki vélemény együt­tes megismerése. Természe­tesen a meghívásnak így is eleget tettem, mert hang­súlyozom : bármilyen párt, szervezet, szakmai egyesü­lés meghívását elfogadom. Minden ilyen alkalommal a lakosság, a választók egy részével találkozom. H Hogyan értékelte a szocialista frakció munká­ját? — Emlékeztettem arra, hogy az első hónapokban az MSZMP-nek az ellenzék is ellenzéke volt. Mi nem vet­tük át a gyakran sértő, gú­nyolódó hangnemet, igye­keztünk szakszerűségre tö­rekedni. Ezután a másik két ellenzéki párt is rájött arra, hogy szükség van az elképzelések, vélemények kölcsönös megismertetésé­re. Most már ott tartunk, hogy bár eltérő a politikai arculatunk, mások az el­gondolásaink, de a kérdé­sek egy részét meg tudjuk beszélni. Statisztikai adatok birtokában arról is szóltam, hány törvényjavaslat, mó­dosító javaslat, interpellá­ció, kérdés született a frak­ción belül. Kiemeltem, hogy a munkavállalói érdekeket kívánjuk elsősorban kép­viselni, s ismertettem az ez­zel kapcsolatos konkrét lé­péseinket. Különösen a munkanélküliség kezelésé­re tettünk több javaslatot. B Képernyőn, rádióban gyakran hallani önt a par­lamentből. Saját tevékeny­ségéről mit modott? — Egész emberként igyekszem eleget tenni képviselői feladataimnak. Az iskolában csak óraadó vagyok. Bár nem egyéni választókerületben, hanem megyei listán szereztem mandátumot, fogadóórákat tartok Gödöllőn, Isaszegen és Kerepestarcsán. Módo­sító indítványaim, interpel­lációim, kérdéseim elsősor­ban helyi megkeresések nyomán születtek, illetve azon csoportok érdekeit képviselve, melyeket vá­lasztási kampányom során is említettem. Így például felszólaltam a tartósan be­teg vagy fogyatékos gyer­mekek ápolási díja ügyé­ben, az anya nélkül nevel­kedő gyermekek érdekében, az oktatás jövője tárgyá­ban, az ÁTK-dolgozók meg­keresésére a mezőgazdasá­gi kutatás ügyében, illetve a kerepestarcsaiak kérésére az illegálisan hazánkban tartózkodó külföldiek tá­borának elvitele érdekében. B Milyen kérdések, véle­mények fogalmazódtak meg a fórumon? — A résztvevők többsé­ge megerősítette azt a meg­állapításomat, hogy a mun­kavállalók érdekvédelmé­ért a szocialista frakció so­kat tesz. Grósz Károly is erről beszélt. Miután a bal­oldali pártok együttműkö­désének lehetőségéről is szó esett, elmondta, hogy egy párt sem rendezte még vi­szonyát a múlttal, s ezért nem tartja időszerűnek a legfelsőbb szintű egyezte­tést, ami nem jelenti azt, hogy értelme lenne a tá­volságtartásnak a települé­seken. Ügy tapasztaltam, hogy a gazdasági helyzet miatti elkeseredés, szomorúság mellett a hangvétel nem volt sem ellenséges, sem gyűlölködő. A fórum tár­gyilagos, érdeklődő légkör­ben zajlott, kifejezve, hogy a résztvevők nagyobb szociális érzékenységet vár­nak a kormánytól, de nem visszasírva a régi időket. B. G. Fórum lapunkról Április 3-án, pénteken, este 6 órákor lapunk, a Pest Megyei Hírlap fórumot rendez a sajtó sze­repe a közéletben, politikában témakörben a gö­döllői művelődési központ 12-13-as termében. A fórumon részt vesz dr. Gémesi György, Gö­döllő polgármestere és dr. Tallós Emil főszer­kesztő. Meghívtuk körzetünk országgyűlési kép­viselőit, a települések polgármestereit és a gödöl­lői képviselő-testület tagjait. Tisztelettel hívjuk és várjuk olvasóinkat, külső munkatársainkat is a fenti időpontban és hely­színen, ahol szeretnénk megismerni véleményei­ket, javaslataikat, ötleteiket. Tárgyaink - emlékeink Kincseket érő élmények ostorom pattintására, szinte táncolt. Egy egész nyáron büszkélkedtem vele, aztán szőrén-szálán eltűnt. Töb­bet nem csigáztam. Hiába hívtak, szólítgattak a bará­tok, én más csigát a ma­gaménak el nem fogadtam. Így sétált; ki az életem­ből a kutyák szeretete is. Nem vbltam még tízéves, amikor kaptam a Lincsit. Kényeztettem, becézgettem, a legjobb falatokat a részé­re elloptam, s a kutyahűsé­get a legszebb erénynek tar­tottam. A Lincsi egyik nap­ról a másikra elhagyott. Ta­lán nem a saját akaratából. Rossz emberek ellophatták, a vadőr lelőhette. Ki tudja? Engem az .általam hűtlen­ségnek minősített magatar­tása tett máig tartóan min­den kutya ellenségévé. Ma­radt volna mellettem, ve­lem, s nem éri baj! Mondom, a hozzám közeli tárgyak, személyek elvesz­tése megvisel. Nehezen hi­szem, hogy másokat nem gyötör hasonlóan a kárba veszett hagyatkozás. Talán csak másként élik meg. Ta­lán nem mutatják ki a fáj­dalmukat, amikor legyinte­nek: — gombház, ha lesza­kad, lesz más. Nagyanyámtól egy csont­ba kötött énekeskönyvet örököltem. Éveken át büsz­keséggel őriztem, mert gye­rekkorom jeles eseményei­nek volt a tanúja. Földes István iskolaigazgató na­gyon megdicsérte az 1888- ban nyomtatott és már nagyanyám anyját is ki­szolgált imakönyvet. Büsz­ke voltam hát, s hittem, hogy engem és majdan a gyerekeimet, unokáimat is áhítatra készteti. Az első ta- vaszias napon — talán már­cius 8-án vagy 9-én — ud­varom egyik védett, napsü­téses zugában megpróbál­tam valami kévéséi elcsíp­ni a tavaszi napfény me­lengető sugarából, de pihe­nésemben váratlan vendé­gek zavartak meg. A könyv ott maradt a pádon, éjsza­kára is. Reggel csak egy- egy lapját találtam, s azóta ezeket őrizgetem. Nem örököltem érteket őrző tárgyak sokaságát, de azért kincseket érő élmé­nyeket őrzök máig is gyer­mekkoromból : regényre va­ló álmokat Hévízgyörkröl meg a töbhi Galga menti községből — a közösség sű­rű melegének, a tenyeres- talpas nyerseségnek, áradó virtusnak, törhetetlen ke­délynek különös légkörét. A Gyetvan-lcocsma tánc­termében rettentő szorosság van, szinte gőzfürdői fofró- ság, de amikor áll a muzsi­ka. hallgat a banda, meg­döbbentően szépek a hosz- szű, fehérre meszelt fal mentén csczefogózó lányok. Mintha szellőben álló virá­gok lennének, kicsit meg­ringatják magukat. Őrzök egy egészen furcsa módon örökölt fafaragást, amit Reitmayer József isa- szegi népművésztől kaptam. Amikor megajándékozott, már halálos beteg volt. Lát­tam rajta az omlást, magam is süketen, vakon nyújtot­tam az ajándékáért a kezem. Ha nagyon fáradt, valami­ért elkeseredett vagyok, csak kezembe veszem Reit­mayer József munkáját, s hallom érdes-fájdalmas hangját, amint a minden­napi emberek világát meg­idézi. Hová lesznek a tárgya­ink? Egyesek életünk végé­ig körülvesznek, mások hűtlenül elhagynak bennün­ket. Tegnap a hévízgyörkl nyugdíjasklubban jártam, s itt éreztem meg igazán, amikor a jelenlévők során végignéztem: — nemcsak a tárgyak, de a gyerekkori társak, a legénykori cimbo­rák is sorra lépnek ki az életünkből. Hiába, elindul­tunk és közeledünk a het­ven felé. Feresik Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents