Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-30 / 76. szám
Bizottsági ülés A városközpont es a Szilhát Együttes ülést tart március 30-án, hétfőn 18 órától a gödöliói önkormányzat építészeti és városrendezési, valamint a környezetvédelmi bizottsága. A városházán tartandó ülésen Ágó Mátyás irodavezető előterjesztésében a városközpont és a Szilhát lakóterület részletes rendezési terve módosításának programját vitatják meg. Ez a téma az egyik napirendi pontja lesz a szerdai képviselő-testületi ülésnek. KÁBELTÉVÉ Ma este helyi műsor A gödöllői kábeltelevízió információs csatornáján ma, március 30-án 19 órakor ismét jelentkezik a Gödöllői STV helyi közérdekű műsora. Az adás elsősorban a Gödöllői tavaszi napok eseményeire épül. A tartalomból: a német fúvószenekar koncertjéről; vendég polgármesterek véleménye március 15-éről; Szörényi Levente az országos szavalóverseny döntőjéről; a lengyel—magyar ifjúsági koncerttől; a Moszkvai Régizenei Akadémia hangversenyéről; francia mazsoret- tek tánca: bagi és aszódi zenészek és táncosok; körzeti hírek — a Gödöllői Hírlap jelenti. GÖDÖLLŐI XiX. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1992. MÁRCIUS 30., HÉTFŐ Zenevárral kezdődött Fúvósok edzőtábora Nemrégiben közöltek a napilapok a Lakitelek Alapítvány támogatását elnyert pályázók névsorát. Örömmel fedeztük fel közöttük a gödöllői Chopin Zeneiskola nevét. A közlemény szerint negyvenezer forintot kapnak nyári zenei játéktábor megszervezésére. A pályázat hátteréről, s a részletekről az iskola igazgatójával beszélgettünk. — 1982-ben kezdődött a művelődési központban a Zenevár elnevezésű óvodai foglalkozás, amely a későbbiek során beépült a zeneiskola munkájába — utalt az előzményekre Ferenczi Anna. — 1985 augusztusában Zenei játéktábor címmel nyolcnapos, napközi jellegű tábort szerveztünk az egykori óvodásokból, akik ekkora 7-11 évesekké cseperedtek. Azóta hagyománnyá vált e tábor, tavaly már nyolcadik alkalommal került rá sor. Érdekesség, hogy a legelső résztvevők közül azok, akik gyerekként már kinőttek a táborból, s zenei pályára Olvasóink fóruma Sportruházat — még egyszer Mondanom sem kell, „jóakarói” mindig vannak az embernek. És mennél inkább „maszekabb” az ember, annál inkább megszaporodik a „jóakarók” száma. Ha másért nem, hát irigységből. Úgyhogy elég hamar kezemben volt a Gödöllői Hírlap hétfői — (március 16. — a szerk.) száma —, benne az a „bizonyos” fénykép a hozzá való képaláírással. Pedig még nincs egy hete, hogy a magyar közélet egyik jeles képviselője azt találta mondani egy — a „jobbak” számára rendezett sajtó-összejövetelen, hogy a magyar újságírásnak nem szólásszabadságra, hanem szólástisztességre lenne szüksége. A kirakatot ért „megjegyzés” írójáról viszont csak azt tudom feltételezni, hogy ő nem tartozik a „jobbak” közé. Mindenesetre szomorú, amikor egy újságíró ennyire a felszínen éviekéi, és a dolgok mélyére már nem jut el. Ugyanis a kérdés valóban helyénvaló: miért kerül ugyanabba a kirakatba a menyasszonyi ruha és a sportruházat? Miért kényszerül arra egy kisvállalkozó, hogy ilyen módon reklámozza tevékenységét. üké Mozi Városi filmszínház: A bárányok hallgatnak, Színes, szinkronizált amerikai horror. 18 és 20 órakor. 10 Hogy az önkormányzat miért nem biztosít megfelelő megjelenési formát a vállalkozóknak? (Elvégre kormányunk vállalkozásbarát politikát hirdetett!) Miért ez az egyetlen cég merte nyíltan felvállalni: segít a kisvállalkozónak. Mert támogatni ugye sokféleképpen lehet. Ki-ki a pénztárcájához mérten — szponzorál, alapítványt létesít stb. Vagy éppen lehetőséget ad valakinek a megjelenésre — történetesen egy babakocsi és egy gördeszka között. •Ha valakinek még mindig nevethetnéke támad az említett kép és a hozzá tartozó szöveg láttán, annak csak egy Gogol-idézettel válaszolnék: „Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!” Vargáné Karádi Enikő Gödöllő, Dózsa Gy. út 42. ★ Először a Sportruházat felirat és a menyasszonyi ruha társításának látványán lepődtünk meg. Másodszor azon, hogy az ezt megörökítő fotó, s a cseppet sem bántó, csupán vic- celődő-csipkelődő képaláírás miatt valaki képes volt megsértődni. (Sajnáljuk.) P. É. Én még mindig a képen nevetek. A szerk. GÖDÖLLŐI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. 9 A szerkesztőség vezetője: Balázs Gusztáv. O Munkatárs: Pillér Éva. • Postacím: Gödöllő, Pf. la, 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. 9 Szerkesztőségi fogadóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvétel: munkanapodon 8.30-tól 13 óráig a szerkesztőségben. készülnek, idén kiscsoportvezetőkként visszatérnek közénk. ■ A zenei játéktábor idei megszervezésére adta tehát az alapítvány a támogatást. Korábban milyen forrásból fedezték a költségeket? — Eleinte csak a művelődési központ, a zeneiskola és a szülők hozzájárulására számíthattunk, tavaly viszont már a közművelődési pályázaton nyertünk rá pénzt. Idén a Lakitelek Alapítványra gondoltunk, mivel céljai közé remekül illeszkedik a ml programunk. g Mi e program lényege? — Bár a neve zenei játéktábor, valójában komplex művészeti táborról van szó. Délelőttönként drama- tikus játékfoglalkozások, délutánonként hangszeres órák vannak egyénileg vagy kisebb csoportokban. A tábor végén a tanultakat színietőadás, illetve koncert keretében bemutatják a gyerekek. A többi művészeti ág oly módon kapcsolódik a programba, hogy az egyéni foglalkozások ideje alatt a többiek népi táncot tanulnak, vagy kézügyességüket fejlesztik: agyagoznak, batikolnak, tűzzománcot, bőrdolgokat készítenek. B Az elnyeri negyvenezer forintot mire fordítják? — Abból vesszük meg a felsorolt tevékenységekhez szükséges anyagokat, oldjuk — részben — meg az étkeztetést, s fizetjük ki a pedagógusokat, szakkörvezetők tiszteletdíját. Számításaink szerint a kapott összeg fedezni tudja a költségeket, de ha mégsem, akkor a zeneiskola kipótolja a szükséges mértékre. ■ Rendszeresen él az intézmény a pályázati lehetőségekkel? — Igen, és nem is sikertelenül. A Közoktatás-fejlesztési Alap például már három éve támogatja intézményünk kísérleti programját, melynek lényege: kicsi kortól játékosan felkészíteni a gyerekeket a zenetanulásra. Jelenleg két pályázaton is dolgozunk. Hosszú szünet után ismét folytatja tevékenységét az iskola fúvószenekara, amely a nyári felkészülés után már két ízben adott sikeres hangversenyt, s több meghívást is kapott. Nos, ők idén nyáron szeretnének elmenni Balatonlellére, a fúvószenekari edzőtáborba, s e cél érdekében veszünk részt a közművelődési pá lyázaton. Ugyanilyen úton kívánunk anyagi támogatást szerezni a zeneművészeti főiskolások és az ifjú zenetanárok számára rendezett, országos meghir- detésű zenei ismeretterjesztő tábor megszervezéséhez is. B Nagy munka egy-egy pályázat megírása? — Komoly átgondolást igényel, hiszen sok esetben szakmai tanulmányok, saját készítésű kiadványok beépítésével készül egy-egy pályázat. De megéri, mert még mindig megkaptuk a kért támogatást, ha olyan célra kértük, amelyet többéves munka előzött meg. Reméljük, így lesz ez jövőben is. —Pillér— Hévízgyörk Tejbolt már van Évtizedeken át vágyakozva emlegettük az igazi, zsíros tejet, amelyből vajat, tejszínt és finom zsíros túrót készítettek falunk asszonyai. És ez a tehénből a zsé- tárba, onnan a kannába, majd a bögrénkbe jutott tej naponta eszünkbe villant, ha az önki- szolgáló bolt polcáról a kosarunkba tettük a csepegő, sokszor sáros, gusztustalan műanyag tasakba csomagolt és tejnek nevezett folyadékot. Most ismét hozzájutunk a valódi tejhez. A hévizgyörki szövetkezet, amely most próbálkozik a talpra állás lehetőségeivel, a hét három napján — hétfőn, szerdáin, pénteken 7 órától 9 óráig — literenként 25 forintért — az egykori katolikus iskolában kialakított tejboltjában minden vásárlónak a kannájába méri a tejet. Unokáim kedvéért én magam is gyakran sorban állok, s amíg társaimmal együtt várakozom, azon töprengek, miért szállították éveken át Versegröl Vácszent- lászlóra a tejet? Valószínű, hogy a „lefölözés” bőségesen fedezte a tej utaztatásának költségeit. Bár, ki tudhatja? Mindegy! A szövetkezet kezdeményezése dicséretes — és várjuk a folytatást. Üzemeltethetnének például egy húsboltot is. Hévízgyörkön ugyanis ez sincs, mert volt valamikor valahol egy régi döntés, és Hévízgyörk- nek a szerep nélküli község megszégyenítő elnevezés jutott. És éppen ezért, miért lett volna Hévízgyörkön hentesüzlet? Fátylat a múltra! Régen volt. És most — állítólag — új szelek fújnak! F. M. Lába kelt gyümölcsfák Akár az Ugribugrik Mi, magyarok, a legképtelenebb ötleteket is át tudjuk ültetni a valóságba — a baj csak az, hogy kezünk nyomán még a legnyilvánvalóbb happy end is szívfacsaró befejezéssé válik ... A William Kotzwinkle könyvéből készült amerikai filmcsoda, az E. T., a bájosan rút földönkívüli lény bolygónkról való hazaindulásával ért véget. A történet — ha nem is filmen — A Zöld Bolygó könyvében folytatódik, melyben az ősöreg botanikus annyira vágyakozik a Föld és az itt megismert emberek után, hogy kalandos úton ismét elindul a Kék Bolygó felé. Bánata enyhítésében, később a megfelelő űrjármű megszerzésében sokat segítettek az Ugribugrik, a helyváltoztatásra képes értelmes fák is. Az E. T.-t és barátait üldöző ellenség előtt a földből kiugró és másutt gyökeret eresztő növények olyannyira átrendezték a terepet, hogy azok nem hogy a menekülőket, de még egymást is szem elől veszítették. Nem hittem volna, hogy 1992 márciusában ismét hallok róluk. Történt pedig, hogy a Kartali Általános Iskola gyakorlókertjében állomásozó — gyümölcsfának álcázott! — Ugribugrik az egyik éjjel máshová tették székhelyüket. Négy-öt lázadó társuk kivételével ismeretlen címre költöztek. Nem valószínű, hogy a rossz bánásmódot kifogásolták, mivel a biológia fakultáción őket gondozó gyerekek semmi rosszat nem tettek ellenük. Mindenesetre gyökereikre bakancsot húztak (a hűlt helyükön tátongó üregeken kívül mindössze ennyi nyomot hagytak), azzal a kerítésen át elmasíroztak valamerre. Minősíthetetlen mentalitást tükröz, ha az ember (pardon, Ugribugri!) köszönés nélkül távozik valahonnan, ahol huzamosabb időt töltött — ámbár fölöttébb valószínű, hogy nem a fákkal, hanem valamilyen kétlábú élőlény lelkiismeretével van baj. —hiszi— Tavaszt ígérő délelőtti napsütés, bár a hőmérő higanyszála alig kúszik a mínusz fölé. Csend van az udvaron, aztán váratlanul, de annál hangosabban felberreg házam csengője. Az ajtó nyitva, tehát aki jön, az idegen — gondolom magamban —, hiszen a hozzám gyakran betérők — hála istennek ilyenek sokan vannak —, tudják: nincs szükség külön jelzésre, az ajtóm mindig és mindenki előtt nyitva áll. Megtört, fáradt asszony fekete népviseletbe öltözötten. Köszön, s jön felém. Tessékelem be a dolgozó- szobámba, de ő szégyelő- sen megáll az ajtóban. — Levetem a cipőm — mondja —, mert a szőnyegre így nem lépek. Közben a feleségem is előkerül. Biztatjuk, nyugtatjuk: lépjen be, üljön le, hiszen a lakás van értünk és nem mi a lakásért. Unszolásunkra beljebb lép, beszélni kezd. és én döbbenten — ám szakmai hiúságból fakadóan jólesően — hallgatom a szavait: — Nem az elején álltak abban a sorban, ahova bekopogtam. Jártam már Hisz a leírt szó erejében Aki tud, segítsen! orvosnál, gyógyszerésznél, voltam papoknál és írtam Nyugatra szakadt ismerősöknek: szerezzék meg számomra a szükséges gyógyszert, ami nélkül nem élhetek. De az orvos széttárta a karját, a gyógyszerész az üres fiókot mutatta, nyugati ismerőseim azt írják, hogy amire szükségem van, azt itthon, Magyarországon könnyebb beszerezni, hiszen Budapesten a Chinoin gyógyszer- gyár gyártja. Fiam, unokám, minden rokonom járja a patikákat, de sehol nem kapjuk meg a gyógyszert. Megkerestük a Chinoin egyik dolgozóját, kértük, hozzon, de elutasított bennünket: az a világ elmúlt! Nem veszélyeztetem az állásomat. Meg a lelkiismeretem sem viselné el a lopást — mondta kérésünkre. — Azért jöttem magához — mondja Julis néni —, hogy segítsen. Tiltakozom. — Nem vagyok orvos, nincs gyógyszertáram. — Az igaz — mondja látogatóm —, de tolla van, és megírhatja, milyen nyomorult a beteg, akinek nincsenek összeköttetései, barátai, aki nem tud eligazodni a társadalombiztosítás őserdejében, aki sokszoknyás parasztasz- szony, és a háta mögött még mindig összesúgnak. Megírja? — kérdezi félénken. Bólintásomra szinte diktálja a szöveget. — Nyelőcsőbénulásom van. Naponta 3 Stigmosan tablettára van szükségem. A gyógyszert eddig megkaptam. Most — állítólag — a maszekosodás (privatizáció) miatt nem lehet hozzájutni, mert jó pénzért el lehet adni Nyugatra, Keletre. Oda, ahol valuta van. Az orvosságot különben a VEB Isis — Chemie Zwickau Chinoin — Budapest gyártja. Kérdezze már meg az újságban: — ugyan, kinek készítik? Julis néni panaszát, szomorú szavait, felháborodottan fogalmazott kérdését megírtam. írás közben láttam megtört alakját. Kétségbeesett, mégis bizakodó tekintetét, amely sugározta a hitet: — Ha az újság megírja, neki lesz gyógyszere, és szűnik a szenvedése .., Elkeseredtem, hogy csak ennyit tehetek. Elkeseredtem, amiért nem hívhatok fel egyetlen gyógyszerészt sem: segítsetek! Aztán vigasztalódtam, mert jó tudni, hogy Julis néni hisz az írott szó erejében és igazságában. Meg kellene hagyni, sőt erősíteni kellene másokban is az ő hitét, ezért kérem/kér- jük, aki tud, segítsen, akinek ismerete van a gyógyszerek beszerzésének útvesztőjében, az értesítse a Pest Megyei Hírlap gödöllői szerkesztőségétTelefon: (28) 20-796. Levélcím: Gödöllő, Pf.: 14. Minden segítséget — Julis néni nevében — köszönünk. Fercsik Mihály
