Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

Községatyák programja A közrendtől az Expóig Sülysáp nagyközség leg­utóbbi önkormányzati ülése — egyéb napirendi témák megtárgyalása mellett — elfogadta az önkormányzat képviselő-testületének 1992. évi munkatervét. Az már bizonyos, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően tizenkét ülést tart a testü­let, minden hónap első hét­főjén, a polgármesteri hi­vatal tanácskozójában, 16 órai kezdettel. A majdan terítékre kerü­lő fontos témákat ismerve bízvást állíthatjuk, bőven lesz tennivalójuk, feladatuk a községatyáknak. Az áprilisi ülésen beszá­moló hangzik majd el az 1991-es esztendő költségve­tésének végrehajtásáról, to­vábbi vitatémául szolgál majd a bér- és szolgálati lakásokkal való gazdálko­dás helyzete, s nem kevés­bé lesz érdekes-izgalmas téma a nagyközség köz­rendje, közbiztonsága. A májusi ülésen dönt majd a testület a bér- és szolgálati lakások térítési díjának „módosításáról” (sejteni lehet, hogy e meg­fogalmazás mit is takar...), áttekintésre kerül a helyi hírközlés, tájékoztatás kér­dése, s a községbeli ipar­űzési adó rövid gyakorla­tának tapasztalatait is ösz- szegzi majd a képviselő- testület. Akár külön-külön is „fajsúlyos” téma lehetne a júniusi ülés elé kerülő napi­rendi csomag. Az egész­ségügy mellett, másik fő té­maként, az alsófokú okta­tás sok évre szóló koncep­ciójának a megvitatása, főbb vonalaiban való ki­dolgozása szerepel majd. Júliusi ülésén a nagy­község kprábbi rendezési tervének „felülvizsgálata” mellett a magánerős lakás­építéshez szükséges telek- parcellázás mikéntjét, s a község infrastrukturális helyzetét értékeli a testü­let. Napirendi témaként szerepel még — szó szerint idézve — . .az 1996-ban megrendezésre kerülő vi­lágkiállításnak helyi aktua­litásai ...” Az augusztusi ülés egyik napirendi pontjaként az óvodai-iskolai beruházá­sokról, a tanévkezdésről hangzik el tájékoztatás. Ekkor kerül sor a polgár- mesteri hivatal új szerve­zeti felépítésével — mű­ködésével — kapcsolatos eddigi tapasztalatok érté­kelésére is. A szeptemberi ülés fő témájául az első fél­év költségvetési mérlegé­nek teljesítése, megvonása szerepel. Októberi ülésén az idős­korúak ellátásával kapcso­latos tennivalókról, a tele­pülés általános szociálpo­litikai helyzetéről, sokféle feladatáról értekezik a tes­tület. Novemberben a község tűzvédelmi helyzetét, a tűz­oltó-egyesület munkáját ér­tékelik. Decemberben az 1993-as esztendő várható költség- vetésének, fejlesztési ten­nivalóinak főbb célkitűzé­seivel ismerkedhet — el­ső olvasatban persze — a sülysápi képviselő-testület. J. I. Színe és fonákja Fenyegetett kalauzok Aki rendszeresen utazik, tapasztalnia kell, hogy a vonatok előkészítésében — ha még nem is mindenütt és mindig — kedvező vál­tozások következtek be. Főként az elővárosi vonato­kon, a fővárosi agglomerá­cióban közlekedő ingavona­tokon tapasztalni, hogy az induló szerelvények tisz­tábbak, pontosabbak, jól­lehet az alumínium magas ára miatt sok kocsiból il­letéktelen személyek eltu­lajdonították a hulladék- és hamutartót, s az ülések vandál módon összevag­dalt műbőr borítását is fol­tok tarkítják. Az utasoknak főként az tűnik fel, hogy szerencsé­re már nem csak egy jegyvizsgáló teljesít szolgá­latot ezeken a vonatokon, akik udvariasabbak, s munkájukat is következe­tesebben végzik. Remélhe­tőleg nemcsak átmenetileg, hiszen ez a vasúti szolgál­tatásokról alkotott eddigi képet is javíthatja, más­részt a bevételekre is ked­vező hatással lehet. Több megállóhelyen szü­netel ugyanis rövidebb- hosszabb ideig a jegyki­adás, ami önmagában is a jegy nélküli utazásokhoz ad bátorítást. Talán ez — no és a sose nagy öröm­mel fogadott menetdíjtari- fa-növekedés — az oka, hogy még mindig nem leányálom kalauznak, ve­zető jegyvizsgálónak len­ni. A minap a 2537. sz. vo­nattal utaztam Vecsésról Pestre. Szolnoki vasúti sze­mélyzet szolgált ezen a vo­naton. Szőke, fiatal jegy­vizsgálónő jött a nemdo­hányzó szakaszba, s feltű­nő udvariassággal üdvözöl­te az utasokat. Ennek sem örült ám mindenki. „Mit játssza az eszét?” „Minek köszönget itt nekem?”, s ehhez hasonló megjegyzé­sekkel fogadták. S mikor nem elégedett meg a bér­letek felmutatásával, az alá­írásokat is ellenőrizte. A kalauznó udvariasan elmondta: nem fontosko­dás ez, sokan fénymásolt bérletekkel, kölcsönadott havijegyekkel utaznak újabban, ezért kell ellen­őrizni. S öt egyébként is ezért fizeti a MÁV, köte­lessége a jegyet kezelni. Az utasok többsége megértet­te a jegy vizsgálót. Volt azonban egy meglehetősen demagóg, háromtagú fér­fitársaság, akik elég dur­va megjegyzéseket tettek. A jegyvizsgáló reagálha­tott v'olna indulatosabban is, de végig udvarias ma­radt. Közben előkerült egy jegy nélküli utas, akinek pótdíjat is kellett fizetni. Ezt használta fel a három­tagú társaság egyik tagja, s felugrott, lekapta kabát­ját, táskáját a poggyász­tartóról, s Kőbánya alsó Kulturális ajánlatok Gyomron hétfőn, 16.45- től autóvezetői és kismotor­vezetői tanfolyam, 19.30- tól aerobic. Monoron 13-tól német nyelvtanfolyam és kung-fu- edzés, 19.30-tól aerobic, az Ady Endre utcai iskola tor­natermében. A klubmoziban 13 órakor Marhakonzerv-akció (szí­nes, szinkronizált francia krimivígjáték). Az autósmoziban, a Vo­lán-telepen 20 órakor Mar­hakonzerv-akció. üllőn 15-től a kamara­kórus próbája. Úriban 14-től a nyugdí­jasklub összejövetele, 16-tól társastánctanfolyam. MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. 9 A szerkesztőség vezetője: Vcreszkí János. 0 Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. 0 Postacím: Monor, Pf. 51. 2201. Tele­fon: 157. 0 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől ■ péntekig S-lót 11-lg. előtt — félreérthetetlen rossz szándékkal — durván rálépett a kalauznő lábá­ra, aki továbbra sem hagy­ta kizökkenteni magát. A jegyvizsgálónő végez­te tovább a munkáját, újabb bliccelők — Hosszú- berek-Péteriben és Szeme- retelepen szálltak fel, vagy legalábbis arra hivatkoz­tak — akadtak fenn a minden utas számára egy­séges rostán, s volt egy fiatal hölgy, aki nem a sa­ját bérletével utazott. A bérletátruházás problémá­jának rendezéséhez — az utas személyi igazolványá­nak hiányában — azonban már a Nyugati pályaudva­ri rendőrök segítségére is szükség volt. Mindez a Vecsés—Bp.- Nyugati pályaudvar közöt­ti rövid szakaszon ' tör­tént, vajon mennyi in­dulat kíséri a hosszabb tá­volságon közlekedő vona­tok jegyvizsgálóinak tevé­kenységét? Pedig ők is csak a munkájukat végzik. Orosz Károly A szerkesztő számára már önmagában is ■ szív­derítő, ha tudja, hogy ol­vassák az általa gondozott lapot. De, mintha hájjal kenegetnék, amikor egy- egy levél, telefon, netán utcai megjegyzés jelzi, hogy együtt gondolkodnak, vagy éppen vitatkoznak vele. Hát ha még valakit arra inspirálnak a megje­lent sorok, hogy maga is megossza gondját, örömét a redakcióval... A pilisi polgármester, dr. lllanicz György olyan em­ber, aki körül mindig vib­rál a levegő. Lehet szeret­ni, nem szeretni, vitatkoz­ni vele, de ettől függetle­nül tény, hogy mindenütt jelen van. S mindenre van ideje, minden apró rész­letre kiterjed a figyelme. Pedig egy nem túl régi rádiós portréműsorban ma- [ ga is elismerte, hogy ő bi- | zony egy kicsit hipochon- 1 der ... Persze ha valóban csak képzelt beteg lenne, aligha kellett volna végig­szenvednie jó néhány mű­tétet, nem kellett volna igénybe vennie különböző kórházak vendégszeretetét. M Obi o RI XXXIV. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1992. MÁRCIUS 30., HÉTFŐ Kutyasereg a Telesben A doktor úr sintér is Tényleg van abban valami, hogy a rosszai hamarabb észrevesszük, mint a jót. Volt idő, hogy hosszú sirámo­kat és rövid dühöket eregettünk a városban és környé­kén randalírozó kóbor kutyák miatt, most meg egy szót sem sziltan!:, hogy a helyzet változott. Pedig egy éve már, hogy Monornak, Monori-crdőnek, Maglódnak és üllőnek közös gyepmesíere van. Az úgy volt — meséli Aranyi János —, hogy munkanélküli lett, ki kel­lett találnia valami vállal­kozást. Szereti az állatokat, tudta, hogy a környéken már régóta nem képesek megoldani a kóbor kutyák gondját, gondolta: majd ő. ÜRES ZSEB A főállatorvos, dr. Varga János pártolta az ötletet, így a gyömrői Tövesma- jorban létrejöhetett a te­lep. Tény, hogy nem az igazi. Épphogy csak be van kerítve, s a kerítésen be­lül hordókban, ilyen-olyan házi tákolmányokban ta­lálnak maguknak fedelet a kutyák. Aranyi János csak annyira képes fejlesztésre gondolni, amennyire a zse­be engedi — márpedig az a zseb majdnem hogy üres. A vállalkozás első nyolc hónapjának pénzügyi mér­lege azt mutatja, hogy ha­vonta négyezer forint ma­rad a gyepmesternek. Ami­ből ő maga sem élhet nagy lábon, meg a befogott ebek sem. Azért Aranyi János állítja: az ebek húson él­nek, csirkelábon, csirkefe­jen, nyesedéken. Zöld IZS- zsel jár a gyepmester, sze­degeti az utcára vert álla­tokat. Azt mondja, van belőlük jócskán, most meg, hogy közeledik az eboltás ideje — ami az idén ismét pénzbe kerül —, félő, hogy még többen eresztik szél­nek megunt, fölöslegesnek ítélt házőrzőjüket, ö nyolc napig lenne köteles tar­tani őket, de némelyiket úgy sajnálja, hogy kezdet­től eteti. Igaz, ha már túl sok összejön belőlük, gon­dot jelent az élelmezésük is, egy injekcióval szép csendben elaltatja őket. Nem áll kapcsolatban sem­milyen kisérleti intézettel — mondja —, arra nem vinné rá a lelke, meg kü­lönben is csak ingyen ven­nék át az állatokat, s a szállítás is az ő zsebét ter­helné. Mindenesetre szeretné felhívni az ebtartók figyel­mét: ne lökjék az utcára kutyáikat. Ha már nagyon útban van otthon az állat, hívják őt, csekély díjazás ellenében intézkedik, sőt ha nagy szegénységet ta­pasztal a kutyás portán, akár saját zsebből is állja a költségeket. ZSINÓROS PULI A tövesmajori telepen egyébként a szökött ebe­ket is meg lehet találni. Ha a gazdájuk nem jelent­kezik, akárki vihet az „árvákból”. Most kölyke- zett egy zsinóros puli a menhelyen, de örökbefo­gadásra vár egy gyönyörű aranyspaniel, tacskó, né­met juhász is. Gyomron nem kis megle­petést keltett annak idején, hogy az önkormányzat ál­tal felvett új körzeti állat­orvos, dr. Vetési Ferenc napi munkája mellett vál­lalta a kóbor ebek befogá­sát is. Emlékszem, a mel­lettem ülő egyik érdeklődő, még meg is jegyezte, hogy nem lesz-e rangon aluli ez a munka a doktor úrnak. Egy év telt el azóta, ám ennyi idő még nem elegen­dő a tapasztalatok leszű­résére. Mindenesetre dr. Vetési Ferenc azóta már otthonosan érzi magát a Lengyel utca 4. szám alat­ti rendelőjében. Ami a kó­bor kutyák befogását ille­ti. ezen a téren még sze­rények az eredményei. Az önkormányzati újság leg­utóbbi számában például a doktor úr hasznos, jó taná­csokkal látja el az ebtulaj- donosokat. Felhívja a ku­tyatartók figyelmét, hogy jó, ha az ebeken nyakörvet helyeznek el, továbbá egy bilétát, amelyen a tulajdo­nos neve és címe szere­pel. Ebben az esetben, ha a kóbor kutyák között lel­nek rá ilyen „felszerelt” ál­latra, ingyen hazaszállítják a tulajdonos lakására. OLTÁS ELŐTT Amióta dr. Vetési Ferenc a kóbor kutyák befogásával is foglalkozik, Gyomron valóban kevesebb állatot lehet látni az utcákon. Ám ez nem elég a jövőben sem. A kutyatulajdonosok lelkiismeretessége is kelle­ne ahhoz, hogy a kötelező oltások előtti napokban se csapják ki az utcára, dob­ják ki a kocsiból a szegény állatokat. Mert azok is él­ni szeretnének, még ha a legalacsonyabb nívón is. Gyomron egyébként ápri­lis 10-én, 13-án, 14-én és 16-án lesz a kötelező ebol­tás, a jól megszokott hely­színeken: a túzoltószertár- nál, az Eskü téren és a Pe- töfi-telepen. G. J. — K. Zs. Utcakereszteiő Más nevek A héten közöltük a má­sodik lépcsőben megváltoz­tatott monori utcaneveket — némi hibákkal. Elnézést kérünk érte. Helyesen: a Knurr Pálné utcából lett Brassó utca, a Költői Anna utcából Kolozsvári utca, a Rosenberg házaspár utca pedig ezentúl Fónyad De­zső nevét viseli. Az infarktust pedig vég­képp nem lehet „színlelni” csupán. Olyankor a vész­csengő valóban megszólal. Vagyis, a pilisi polgár­mesternek minden oka meg­lenne rá, hogy elsősorban magával és a neki bizal­mat szavazott település gondjaival, bajaival tö­rődjön, s szabadidejében — ha marad — teniszezzen, fusson: az egészségéért. Ám dr. lllanicz ráadásul — a többi ráadás mellett — elő­veszi az újságot (természe­tesen a Pest Megyei Hír­lapot), és végigböngészi az utolsó, legapróbb hírig. S felkapja a telefont. örül a szívem, mondja, hogyha valamihez olyan erkölcsi megerősítést ka­pok, ami bizonyítja, hogy a mi önkormányzatunk jól gondolkodik, és abban nincs egyedül. Mert én is elbüszkélkedhetek vele: a gyömrőiekhez hasonlóan, a mi képviselőink is szívü­kön viselik a helyi egyház- községek sorsát. Még egy hónapja sincs, hogy egy­hangúan arról döntöttünk, összesen 1 millió 990 ezer forintot utalunk át a pi­lisi egyesületeknek, kiskö­zösségeknek, társadalmi szervezeteknek. A különbö­ző egyházközösségek közül — létszámarányosan — az evangélikusok 200 ezer, a katolikusok 100 ezer, a re­formátusok 50 ezer, a bap­tisták pedig 30 ezer forint támogatást kapnak a költ­ségvetésünkből. S ezeknek a summáknak a felhasz­nálásáról természetesen maguk döntenek. A polgármester „vélet­lenül” azt is tudja — lé­vén maga is presbiter —, hogy a pilisi evangélikus egyházközösség elhatároz­ta: ismét üzembe helyezi a 4-es müút melletti szép templomnak a toronyórá­ját, és megoldják az épü­let, valamint az I. és II. világháborús emlékművek megvilágítását. Nemcsak az egyházközösség, hanem az egész település büszkesége lesz a csodálatos látvány! — lelkendezik a polgár- mester, aki úgyszólván semmiről nem tud távol­ságtartó hűvösséggel, fél­szívvel beszélni. Hát még, ami teljességgel szívügye. Persze lehet, másoknak ez nem nagy ügy. Nekik más okoz örömet, más bol­dogítja őket. .. Csak jus­son mindannyiunknak egy csöppnyi — bármiféle — boldogság, talán hamarabb tudunk majd örülni —■ együtt is. Mint a pilisiek. V. J. Api ó örömök Toronyóra fénnyel

Next

/
Thumbnails
Contents