Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-30 / 76. szám

ŰLoiE-úi£é3®saf aEvójárat an Vörösvárról még Pestre járnak Pilisvörüsvár felé tart a busz. Zsúfolt. Nekem még jutott hely — igaz, nem ab­lak mellett —, de sokan áll­maik. Ahogy mondani szo­kás: egy tűt nem lehetne leejteni. Döcögünk a fővá­rosi forgalomban, néhányan olvasnak, egy férfi pár sor­ral előttem Kurírt terege­tett szét maga előtt, a má­sik oldalon egy fiatal nő Hócipőt, éppen mögöttem egy fekete fejkendős asz- szóny Mai Napot. Elhagyjuk az óbudai temetőt, kiélünk az épületek, üzemek, tele­pek közül. ELBOCSÁTÁSUKRA SZÁMÍTANAK Az ott jobbra már a Pi­lis. A Pilis véghetetlen er­dőivel. Most fehér köd bo­rul a hegyekre. Az út és a hegyek között földek terül­nek el. Felszántva. A szán­tásban a tavalyi kukorica­szárak töve. A szárat levág­ták, a tövet meg így bele­szántották a földbe. Aztán vannak szántatlan földek is. Gyümölcsösök vékony kis fácskákkal. Abbahagyom a kifelé bá­mulást, és észre veszem, hogy körülöttem csaknem mindenki alszik. Idősek és fiatalok, nők és férfiak, mind-mind alszanak, úgy ültükben. Mögöttem az asz- szony nem olvassa már a Mai Napot, hunyva a szeme. Alszik az a fiatal fiú, az a szőke lány... A mellettem ülő asszony — fehér nej­lonkendőjén piros minták — szintén bóbiskol. (De mi­előtt leszállnék, majd figyel­meztet, hogy leejtettem a kesztyűm. Ha nem szólt vol­na, ottfelejtem.) Alvójárat. Mikor is indult ez a busz? Negyed három után, fél há­rom előtt. Akik itt alszanak körülöttem, hattól kettőig dolgoztak. Hánykor kelhet­tek? (Pilisvörösvár munkaké­pes lakóinak talán a nyolc­van százaléka Pestre jár dolgozni. Most még. Mert üzemek megszűnése, átszer­vezése miatt elbocsátásokra kell számítani.) Sose jártam még Pilisvö- rösváron. Sváb község. De hol lehetnek már azok a svábok? — gondolom. Ne­vek őrizhetik emléküket a temetőben, gót betűs német feliratok a sírköveken: ge­boren ... SVÁB ÉTELEK, SVÁB ZENÉVEL De nem. Ä községháza — emeletes fehér ház — hom­lokzatán ez áll: Rathaus. Odébbmegyek. Manhertz- kocsma... A Gaststätte Fetter kisvendéglő hirdeté­se hagyományos sváb éte­leket, sváb zenét ígér. S egy tekintélyes épületre ezt ír­ták: Halmschläger vendég­lő. Oldalt, még: Gasthaus. Ide benyitok. Az L alakú helyiség hosszabbik, bejá­rattál szemben nyúló szárá­ban díszesen terített aszta­lok sora. A világító fehér Száz bírósági tárgyalás Alkalmazkodó érdekvédelem abroszokon ragyognak a fi­nom porcelántányérok, mindegyik előtt két pohár, oldalukon nem három, de öt evőeszköz, rózsaszín, kemé­nyített vászonszalvéta ágas­kodik a közepükön. MÁRVÁNYTÁBLA HIRDETTE — Rendezvény lesz? Vagy lakodalom? — kérdezem a pincért. — Nem. Egyik sem. Ná­lunk mindig így van megté­rítve. (A lakosságnak mintegy a hatvan százaléka sváb. Itt nem volt kitelepítés. Hogy miért nem, nem tudjuk pontosan. Hiedelmek van­nak. Azt mondják, hogy a bánya miatt. Hogy kellet­tek, akik a bányában dol­gozzanak.) Egy-egy házon márvány- tábla. Emléktáblának hi­szem őket, míg el nem ol­vasom: a házban lakó mes­terembert hirdetik. Egy üz­lethelyiség ajtaja melletti kiíráson pedig igazán elcso­dálkozom. Szennyvízelszál­lítás. A bejelentés után 48 órán belül... Miért kell a szennyvizet elszállítani? (A község alatt felgyűlik a szennyvíz. Csatornázni kell. Csatornatársulások szerveződnek. Készülnek a műszaki-gazdasági számítá­sok. Ez most „azonnali ha­táridős” munka.) Csepereg az eső. Szürke a piliSvörösvári főutca. A házak mögött az udvarok, kertek zöldellnek. Egy nyi­tott kapualjon át bemegyek az egyikbe. Egy néni, aki az imént a postaládáját nézte meg, kérdezi: • — Kit keres? Kit is? — Csak benéztem r— mondom egyelőre. Nádudvari Anna Ki véd meg minket? Sok helyen kérdezik ezt a mun­kavállalók. mert meggyen­gült, formalizálódott a szakszervezeti munka. Fel­felé tekingetnek, egy kép­zeletbeli központtól várva hatásos megoldásokat. Ne­héz megmagyarázni, hogy nem a választott, vagy al­kalmazott tisztségviselők alkotják ezt a szervezetet, mert alig oldódik a régi be­idegződés. Még nehezebb azoknak, akik munkanélküliekké váltak, kis szervezetekbe kerültek el dolgozni. — Hogy találnak rá az egykor szervezett dolgozók­ra? — kérdeztük Szűcs Fe- renctöl, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete Pest megyei titkárától. — Januártól megalakítot­tuk területi csoportunkat. A megye városaiban velünk és a tagsággal kapcsolatot tar­tó megbízottak fogják ösz- sze a kis munkahelyekre kerülteket, azt az úgyneve­zett szórványtagságot, ame­lyet a nyugdíjas, a munka- nélküli, a kft.-kbe került csoportok, személyek jelen­tenek. 4 xJíiritm — Hányán tartoznak ide, s milyen előnyük származ­hat a tagsági viszonyból? — Egyelőre még csak ki­lenc vénén. Ők azok, akik szervezett dolgozóként akarnak az építők család­jába tartozni. Részben már jóváhagyták az iparági kol­lektív szerződéseket. Más részük ezután lép érvénybe azoknál a vállalatoknál, melyek tagjai a Gazdasági Kamarának. Hamarosan eh­hez a szerződéshez igazod­nak majd a cementiparban, a téglaiparbin, így a soly­mári és az őrbottváni tég­lagyárban is. A faiparban már egy éve létezik a kol­lektív szerződés, melyet azóta módosítottak is. — A dolgozók előnyére vagy hátrányára? — A szakszervezet által jóváhagyott megállapodás­hoz képest csak előnyösebb pozíciót érhetnek el a mun­kavállalók. Ez az alapelv. — Milyen konkrét segít­séget kaptak a területi cso­port tagjai január óta? — Több sajátos panasz orvoslásával foglalkozunk. Mint például az elbocsá­táskor elmaradt végkielégí­tés kifizetése. Száz pert in­dítottunk. Az eddig lezaj­lottak közül hatot már megnyertünk K. T. L Nonprofitral a nyereségért IRODÁK A DUNA KÉT PARTJÁN Szövetkezeti üdülőben töltöttük el a múlt nyári szabadságunkat. Szép hely, nyugodt hely — örvendez­tünk az első napokban, míg be nem köszöntött egy hét­re szóló esős, hűvös idő­szak. Akkor aztán törni kezdtük a fejünket, hogy fürdés híján, félnapos re­gényolvasás után, mivel is üssük agyon az időt. Ki­rándultunk a környező vá­rosokba, hogy az útiköny­vek szerint eligazodva is­merkedjünk a vidék neve­zetességeivel. Több helyen be sem mehettünk a cím­listán szereplő falumúzeu­mokba, melyek éppen ak­kor nem tartottak nyitva, netán a kulcsot kezelő gondnokot kellett volna megtalálnunk, de nem si­került. Ezek voltak az eny­hébb esetek. A kéíségbeej- tők közé azt soroltuk, ami­kor a család egyik tagja hirtelen megbetegedett, s az üdülőben nem tudták megmondani, kihez és ho­vá forduljunk orvosért. Várják a turistákat A Közép-Duna-vidéki In­téző Bizottságnál, Fábján Lajos főtitkárral nemrég arról sikerült eszmét cse­rélnünk, mennyire hiányos a kiránduló-, üdülőközpon­tokba, helységekbe érkező idegenek tájékoztatása. Pe­dig ez része, feltétele a turizmusnak. Hiánya ugyan nehezen ismerhető fel, mégis jelentkezik kedve­zőtlen hatása. — No de, kérdezem én, hát akkor mire valók az idegenforgalmi hivatalok, a gomba módra szaporodó utazási irodák, ahol jelen­leg csak az általuk szerve­zett utakra fizethetek be, esetleg foglalkoznak valuta- beváltással, a jobbaktól kaphatok néhány díjtalanul átvehető prospektust? — Az a tájékoztatás, amiről most beszélgetünk, tulajdonképpen már meg­Megszaggatták. Egyre gyakrab­ban fordul elő, hogy az utcai csőtöréseknél óhatatlanul más vezeték is megron­gálódik. Van, amikor viszont a javítások során sé­rülnek meg a föld alatti vezetékek. Most is, mint a képen látható, a telefonvonal szakadt meg Dél­egyházán, a Rákóczi utcában. A dabasi postások azonban máris a helyszínen vannak, és mára már él a vonal. (Erdős! Agnes felvétele) haladja a hatáskörüket, le­hetőségeiket. Ügy tűnik, nem várható, hogy lénye­gesen javulna az efféle szolgáltatás — bizonygatja a főtitkár, s egy szakköny­vet is a kezembe ad. Ebben tömör meghatározás olvas­ható arról, amit az idei szezon kezdetén az ország negyven településén már pótolnak. Ingyen tájékoztatnak Az idén többek között Budapesten, a Balaton na­gyobb helységeiben, Mis­kolcon, Győrben, Pest me­gyében, s a Dunakanyar szomszédos településein, így Szentendrén, Vácott és Esztergomban idegenfor­galmi irodák nyílnak meg. Az Országos Idegenforgal­mi Hivatal tájékoztatója szerint, ezek a fejlett euró­pai országokban már mű­ködő hálózat mintájára jönnek létre. Ott a vendég­fogadói vállalkozások szer­ves részének tekintik őket. Munkájuk közszolgálatnak minősül, szolgáltatásuk in­gyenes, a bel- és külföldi vendégek tájékoztatása ál­taluk valósul meg. Az iro­dák rendszerint a legfor­galmasabb helyen találha­tók meg. Érdeklődhet ná­luk az üzletember, a szóra­kozni, ismereteket gyűjteni akaró vendég. Segítik az önkormányzatokat a turisz­tikai vonzerők feltárásá­ban, bevételeik növelésé­ben, A tájékoztató szerint az Országos Idegenforgalmi Tanács egyetértésére van szükség ahhoz, hogy mi­előtt még a teljes magyar- országi hálózat időszerű lé­pésként állami támogatás­sal kiépülne, s az érdekelt önkormányzatok a javas­lathoz csatlakoznának; az Idegenforgalmi Alapból az irodákat évi 1 millió fo­rintból támogatnák. Ez még csak 20 százaléka len­ne a fenntartási költségek­nek, a többit az érdekelt helységek költségvetéséből kellene fedezni. A piaci indokok mellett felsorolják még a javaslat készítői a szakképzett munkaerő fog­lalkoztatásának így terem­tődő lehetőségét. Ez szin­tén jelentős ok manapság. Nyomós érvként hivatkoz­nak a világkiállítás meg­rendezésére, amivel kap­csolatban rengeteg felada­tot kell majd teljesíteni. Ebben a foglalkozási ágban például érteni kell a szál­lás, az étkezés, a progra­mok helyi és regionális megszervezéséhez, a sza­badidőhöz szolgáló ajánla­tok megtételéhez. — Mivel foglalkozhatnak még ezek a nálunk új tí­pusú irodák? Kérdezem, de válasz helyett kézbe kapom a tájékoztatót, melyben fel­sorolják, hogy a különféle intézmények, szervezetek programjainak ismerteté­sén túl, kezdeményezhet­nek önálló programot. Tö­rekedni kell egységes adatnyilvántartás kialakí­tására, később be lehet ve­zetni a számítógépes-infor­mációs rendszert, az egy­más közti tájékoztatást, célszerű ismertető és pro­pagandafüzetek szerkesz­tése, kiadása. — Nonprofit vállalkozás — mondja Fábján Lajos —, amely támogatással tud csak létrejönni, de a maga módján többszörösen adja vissza a rá költött pénzt. Önálló szakma Feltéve persze, ha van miből előlegezni, nyereség reményében beruházni. A tervek szerint az önkor­mányzatok lennének a tu­lajdonosai a legalább 25- 35 négyzetméter alapterü­letű, utcára nyíló irodák­nak, ahol szükséges, hogy legyen telefon, telefax, in­formációs pult. Fontos, hogy az ügyfél kényelme­sen tudja elhelyezni a cso­magját, az iroda előtt száll­hasson ki a gépkocsiból. Az irodákban 3-5 megfelelő szaktudású, idegen nyelve­ket beszélő munkatárs dol­gozna. Képzésükre a Fog­lalkoztatási Alap finanszí­rozásával a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Tovább­képző Vállalat hajlandó. Az első negyven tájékoz­tatóiroda megnyitását jú­nius-július tájára terve­zik. Kovács T. István ÉLŐ KAPCSOLAT A MEGYEHÁZÁVAL Pártok képviselőivel tárgyalnak A megyei önkormányzat nemzetiségi és társadalom- politikai bizottsága az ön- kormányzat fennállása óta több olyan fórumot szerve­zett, amelyen a munkájuk­hoz kapcsolódó legkülönbö­zőbb szervezetekkel vették fel a kapcsolatot. A bizott­ság így feladatait nagyobb kitekintéssel, az aktuális in­formációk megszerzésével, élő kapcsolattartással és jó tapasztalatcserével tudja biztosítani. A ma délután 1/2 2 óra­kor tartandó bizottsági ülés kerekasztal-beszélgetés for­rná j ban zajlik majd, s mint azt a művelődési iro­da vezetőjétől megtudtuk, a találkozónak nincs különö­sebb apropója. A megyében dolgozó pártok vezető poli­tikusait hívták meg az ő ta­pasztalataikra kíváncsiak, az önkormányzati törvény érvényesüléséiül fognak be­szélgetni. Mint azt vala­mennyien tudjuk, Pest me­gye önkormányzatának kép­viselői között is a legkülön­bözőbb pártok színeiben ülő urak és hölgyek vannak, s fontos, hogy munkájuk so­rán, az önkormányzati te­vékenység gyakorlásánál, ne pártérdekek vezéreljék dön­téseiket, hanem elsősorban az általuk képviselt telepü­lések, városok és falvak érdekeit tartsák szem előtt. Joggal feltételezhető, hogy a mai beszélgetés e célt fogja szolgálni. A nemzetiségi és társada­lompolitikai bizottság tagjai a maihoz hasonló fórumot tartottak már a nemzetisé­gekkel és terveik között sze­repel az egyházakkal való kapcsolatfelvétel is, hiszen mint mondták vertikumok­ban kell gondolkodni és be­szélgetni.

Next

/
Thumbnails
Contents