Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

Ismét érkeznek német harangok Megújuló bazilika „A magyar népet Szent István király történelmi tettével a kereszténység ál­tal Isten gyermekévé avat­ta, országalapításával pe­dig Európa államai közé iktatta. Ahogvan életmű­ve kimagaslik a magyar történelemben, úgy emel­kedik a tiszteletére szentelt bazilika szép fővárosunk épületei fö'.é mindnyá­junk közös kincseként. Sé­rült tornyai, falfelületei­nek megkopott freskói és stukkói ezért mindnyá­junkat teljes helyreállítá­sára sarkallnak. Az illeté­kes egyházi és állami ható­ságoknak nem csekély ál­dozatvállalásával megkez­dődött lí)83-ban a kupola felújításával a bazilika teljes restaurálása” — ol­vashatjuk dr. Baskai Lász­ló bíboros esztergomi ér­sek sorait A Szent István- bazilika című kiadvány ajánlásában. Most 1992-t írunk. Csak­nem egy évtized múlt el a fent jelzett dátum óta. — Milyen munkálatok folytak az elmúlt évek­ben? — tettük fel a kérdést Szabó Géza kanonoknak, a plébánia vezetőjének. — A Szent István-bazili­ka műemléki helyreállítá­sa, a nagy kupola rézhé- jazaíának cseréje' a magyar állam ■ kezdeményezésére 1983-ban indult, és 1987- re fejeződött be. mintegy 70 millió forint költséggel. Ehhez a római katolikus egyház a réz beszerzésével járult hozzá. Az első jeten- . tős adományt a müncheni bíboros érsek adta. amikor biztosította a kiváló minő­ségű rézfedést. A kupola helyreállított részének fel­avatására 1985-ben, Szent István király napján ke­rült sor. Ezután folytatód­tak a tetőtéri, az állagmeg­óvási munkák, valamint az északi torony felújítása. Ide került 1990. augusztus 20-án a Neue Bildpost Zei­tung szorgalmazására a né­met katolikusok adománya, a Szent István-harang. a megnyílt határok köszön­tésére, az 1944-ben hábo­rús célokra elvitt Szent Imre-harang pótlására. Ez a Passauból idehozott ha­rang több mint 90 mázsás. A frankfurti atomidőbe be­kapcsolt toronyórarend­szert a müncheni főegyház­megye adta. — Az egyházi és álla­mi hatóságok áldozat­vállalása mellett milyen anyagi forrásból táplál­kozik a Szent István-ba­zilika felújítása? —• A műemlék templom felújításának teljes költsé­ge 3,3 milliárd forintra be­csülhető, s ebből 270 millió szükséges a belső restau­rálásra. A számok önmagu­kért beszélnek. Nagy áldo­zatvállalásra. sok adomány­ra van szükség tehát, hogy a teljes felújítás megvaló­suljon. Ez a cél vezérelt bennünket akkor, amikor egy évvel ezelőtt létrehoz­tuk a Bazilikáért Alapít­ványt. Az alapító okirat­ban foglaltak szerint az alapítvány célja: a magyar .építészet értékei között kiemelkedő, európai hírű, a. magyar katolikus egyhá­zi-élet egyik központjaként nyilvántartott. művészet- történészöti jelentőségű. Szent István királyról elne­vezett bazilika felújítá­sa és folyamatos karban­tartása. A 30 000 forintos alapító tőke az elmúlt év A szentély kupola mozaikja: Kyrie végére 12 millió forintra emelkedett. Kiemelkedő a Bank Rt. és a Shell Interag Rt. támogatása. A Soproni Szőnyeggyár több százezer forint értékű szőnyegado­mánnyal járult az alapít­ványhoz. A 12 millió forin­tot kizárólagosan építési, szerelési költségekre, illet­ve a bazilika műkincseinek felújítására fordítottuk. — Hol tartanak most a munkálatokkal? — Idén — remélhetőleg — a német megszállás ide­jén, 1914 májusában elvitt harangok pótlására kerül sor. A dokumentumok által rögzített 5 harangot szeret­nék pótolni a németek. Megkezdődött a szentély fö­lötti freskó restaurálása. A szentélyboltozaton a szent­mise allegóriáit ábrázoló mozaikok kartonjainak al­kotója Benczúr Gyula. Ä felújítás ugyan tavaly kez­dődött, és szerettük volna befejezni a szentatya láto­gatására. Sajnos azonban a bazilika károsod.ása és a beázása oly nagyfokú, hogy még mindig 100 liter víz lappang a falakban. Elő­ször ezt ki kell szárítani. Bízunk abban, hogy idén, Szent István király napjá­ra már eredeti fényében fog ragyogni a szentély fö­lötti freskó. Elkezdődtek a felújítási munkák a temp­lom kórus fölötti részében is. Pillanatnyilag minden be van állványozva. Január elején felszába­dult a bazilika altemplo­ma, Hild József gyönyörű alkotása. Így — 1943 óta — teljességgel most került vissza a bazilika használa­tába az altemplom. — És hogyan tovább? — A bazilika teljes fel­újítása még jó néhány évig elhúzódik. Reméljük, az ügy továbbra is hivatalos és egyéni támogatókra talál. Mérő Éva Nagyböjt negyedik vasárnapja A tékozló fiú Jézus talán egyik legtöb­bet idézett példabeszéde, számtalan irodalmi alkotás ihletűje, de hittanórák nagy vitáinak elindítója is ez a történet. Jézus tanításának v issza-visszatérő eleme a megtérő bűnössel szembeni „különleges” bánásmód, amellyel környezetében nem egy esetben botrúnkozást vált ki. Ez a példázat első hallásra különösképpen el­lenérzéseket kelthet a hall­gatóságban, hiszen a meg­térő bűnös iránt érzett ro- konszenvet itt elnyomja egy másik érzés: a kételkedés. Erdemes-e úgy élni, miként a történetben szereplő idő­sebbik fiú, hűségesnek, ki­tartónak lenni, ha a köny- n\?elmű, léha életmódot kö­vető fiatalabbik, miután ki­tombolta magát, s már nem veit mit elherdálnia, cseré­be egy kis megbánásért, a legnagyobb ünneplésben ré­szesül? önkéntelenül is az idősebbik fiú javára dönt igazságérzetünk, a minden­napi robottól szürkeségben élők keserű szájízével fi­gyeljük a fiatalabbik fiú megdicsőülését, az apa ha­tártalan örömét hazatérte felett. Pedig nincs miért irigykedni. A tékozló fiú ezekkel a szavakkal áll ap­ja elébe: „Atyám, vétkez­tem az ég ellen és te elle­ned; és nem vagyok immár méltó, hogy o te fiadnak hívattassaml” (Lk. 15, 21.) Az igazi bűnbánat szavai ezek, érezhetjük, meg kel­lett szenvedni ezért a pil­lanatért. A könnyelmű na­pokat gyötrelme* időszak­nak keliett követnie, mire eljutott addig, hogy ezek a Református Tudósító Az egyház életéről Szerény külsővel, mind­össze két összefűzött la­pon, jelent meg a váci Re­formátus Tudósító, az egyházközség presbitériu­mának értesítője. Bekö­szöntőjében olvashatjuk, hogy kéthavonta fog meg­jelenni. és a presbiterek, a gyülekezeti tagok írják, szerkeszik és terjesztik, remélve, hogy eljut azok­hoz is, akik nem járnak vagy — egészségi állapotuk miatt — nem tárhatnak sz istentiszteletekre, a gyüle­kezetbe. Jelenleg 200 pél­dányban ielent meg, a né­met testvéregyháztól aján­dékba kapott, fénymásoló és írógép segítségével. A helyi gyülekezeti élet­ről. várható eseményekről, aktualitásokról, ezenkí­vül az egész magyar re­formátus egyház életéről, törekvéseiről is híradást kíván adni a lap. Az első számban olvashatunk az új . presbitérium fogada- lomtételéröl, a presbiteri hírekről, a relormátus egy­házat meglátogató kedves vendégekről. Közli a gyülekezeti al­kalmakat, anyakönyvi hí­reket, és közreadta az el­múlt vasárnapok délelőtti igehirdetéseinek textusait és főbb gondolatait. Reméljük, sokak kezébe eljut a Református Tudó­sító. sokaknak örömére, vigaszára szolgál, annál is inkább, mert az egyes ré szék gondolatfonalát na gyón szép igerészek indít­ják­Szórád Ágnes mondatok, mint egy zoko­gás, feltörjenek .belőle. Az idősebbik testvér mindebből semmit sem ért. Nem értheti azt sem, apja miért jutalmazza ezt a pil­lanatot olyan bőkezűen, ahogy az ő fáradozásait még sohasem. Kifakad belőle a keserűség, és kérdőre vonja az apját, A válasz megnyug­tató-, ugyanakkor van benne némi szemrehányás is: „Fiam, te mindenkor én­vélem vagy, és mindenem a tiéd! Vigadnod és örülnöd kellene tehát, hogy ez a te testvéred meghalt és feltá­madott: és elveszett, és „ Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok. (Máté II, 28.) fnegtaláltatott”. (Lk. 15, 31—32.) A hűség, a kitartás tehát — magától értetődően — elnyeri jutalmát, a meg­térés, a vissza találás ugyan­akkor nem ilyen magától értetődő, természetes dolog. Ezért az apa különleges öröme, és ezért kell ilyen­kor ebben az örömben ne­künk is osztozni, a vissza­térővel együtt ünnepelni. M. G. Műemlékvédelem 'Zsámbékon A rozsda tartja össze Tavaly már hírt adtunk arról, hogy Zsámbékon a két régi, elhagyatott teme­tőt sikerült műemlékké nyilváníttatnia a helybéli műemlékbaráti kör tagjai­nak. Rajtuk kívül is össze­fogtak jó néhányan, azzal a céllal, hogy az elhanyagolt, fűvel, gyommal benőtt régi mészkő sírokat megtisztít­sák, és rendbe tegyék. Fá­radságos, nehéz munkával sikerült feltárniuk a temető egyik részét az aljnövényzet alól. De a lelkesedés, a munka nem volt elegendő a teljes rendbetételre. A műemlék­baráti kör tagjai támogatás reményében pályázatot nyújtottak be arra, amit a természet- és műemlékvé­delmi egyesületi tevékeny­ségre, s ezen belül is a ré­gi temetők megmentésére írtak ki. Miután sikerrel járt a je­lentkezésük, s nyertek a pályázaton, hamarosan be­fejeződnek a munkálatok a sírok között. Az egyik te­mető bejárati kapuja na­gyon tetszetős, míves ková­csoltvasból készült, az idő azonban igen megviselte. A műemlékvédők szerették volna helyreállíttatni ezt is, megőrizve az er-kori szép­ségét. Megkérlek egy ipar­művészt, tekintse meg. s mondja el, mennyi munkát, pénzt igényelne restaurálá­sa. Mint megtudták, nem­csak az a gond, hogy sok­ba kerülne, hanem az is, hogy kockázatos lenne be­lefogni a felújításába. A rozsda tartja össze a ka­put, ha ezt megbolygatnák, talán az egész szétesne. A lakatosrészeket azért restaurálhatják, s remélhe­tően ez nem okoz kárt ma­gában a kapuban. S ha min­den elképzeléseik szerint alakul, a régi temetők mű­emléki szempontból érde­kes látnivalóval bővítik Zsámbókot. — jisz — Eddi 12 ismeretlen volt Feltárul az altemplom A gyöngyösi városközpont meghatározó épülete a Szent Bertalan-főtemplom, amely leromlott, elhanyagolt állapotában már szinte a patinás környezet szégyene volt. A tornyok, s a főhom­lokzat megújulása őszinte örömmel töltötte el a hely­belieket, Ám az örömük vé­gül is akkor lenne teljes, ha jövőre folytathatnák és be is fejezhetnék a temp­lom külsejének a teljes re­noválását. Mint dr. Nagy Lajos apátplébánostól megtud­tuk. ezt a nagy munkát csak összefogással tudják elvé­gezni. 6 J.J úshagyókedden a két nagyméltó- ságú örök ellenfél ismét össze­akaszkodott, hogv megvívjon élet­re, halálra. A kardok azonban nem villogtak, nem is küldtek acélos, pengő bércek közé. völgyek fölé, merthogy „vasukat” hajdan fából fundálta. ki a tréfás góbékedv és — az örök emberi emlékezet, hogy a születés örömét rendre felválnia a szenvedés, a fájdalmas halál, kará­csony gyermeki szeretetét a böjt, a nagyhét, az áldozatos isteni szeretet, amely sajátos módon — csodaként — minden ember örömévé, megvál­tássá lett. Vidáman, derekasan pufogtak, csattogtak hát tovább a szálkás „pengék” a varjúriasztó farsangi via­dalban; nem is maradt el a váratlan­nak egyáltalán nem mondható drá­mai fejlemény. Húshagyókedd törvé­nyei szerint ez alkalommal tehát a rongylábú Cibere vajda lett a győz­tes. és Konc királynak kellett elte­rülnie holtan. Koronázott szalmates­te ott hevert valahol a Csíki-hava­sok, és talán önnön lelkünk egyik tavaszt, feltámadást esdő tisztásán. Nagyböjtben vagyunk már. Cibere vajda és Konc király Cibere azonban, aszalt szilvából mesterkedett szemeivel — győzelem ide. győzelem oda — gyanakodva kancsít a ledöfött királyi bábra. Mintha azt fürkészné, nem vigyo- rog-é magában a fenséges hulla, tud­ván. hogy legkésőbb jövőre, víz- kereszt után újra ő lesz a győztes, a farsangok népét ismét ő fogja Uralni? De ez még csak hagyján! Nem tetszhalott-e csupán? Nem fog-e felülni a húsvéthétfői része­gek lármájában, vágy bármelyi­künkben akár még nagyböjt ide­jén is? Savanyú diadal, bizony, ez a vaj-: dáé. Éppen győztesként hányunk rá fittyet. Konc király után pedig hol­tában .sóvárogni leginkább. Benzin­bűzös, penzszagú világunk diszkó­fények villogásával riogatja a lelket. Ez a világ hogyan is fanyalodna böjtre, a hajdani böjti eledelre, a sa­vanyú levesre, az árpából, aszalt szilvából készült ciberére? Talán, ha természetgyógyász ajánlaná örök testi léiét biztosító kúraként. Az igen! Ámde böjti imaként? A lélek tisztulásáért? A Megváltó szenvedé­seire emlékeztetve?! Ugyan, kérem! Lehet, hogy erdélyi tájakon, naptár szerint Konc király most is legyőze- tett, de bennünk mintha legyőzhétet- len volna. Nagyböjt van. Alkalom arra, hogy elinduljunk fölfelé. Ha szűk ösvé­nyen is. Ha viaskodva is. Induljunk bércek magasába. Csíki-havasok tisz­ta levegőjére, lelkünk istenközeli tisztásaira. ★ Századunkban leginkább Erdélyben élt elevenen az a népszokás, hogv a böjt és a farsang—Cibere vajda és Konc király — jelképes párviadalát szalmabábokkal is eljátszották. A két „ellenfél” évente kétszer küzdött meg egymással; vízkeresztkor és húshagyókedden. A dramalikus né­pi játékot hajdan ismerték és meg- ' élték a keresztény Európában. Hegedős László Az apátplébános — aki egyben a Szent Bertalan egyházközség elnöke is — elmondta még: a munkála­tok során nem mindennapi felfedezést tett a szentély alatt. — A lenti részen, amely egyelőre még csak a szellő­zőnyíláson át közelíthető meg, nagy meglepetésemre egy gyönyörűen megépített altemplomot találtam. Fa­ragott kőoszlopokkal, három hajóra osztva, szépséges boltozatokkal. Sajnos egy­kor a temetkezés nagyon- nagj-on primitív módon tör­tént itt: betették a kopor­sókat, s utána sárba rakott téglával, kővel elfalazták. Felirat csak néhányon, van. A koporsókat már koráb­ban megbolygatták, a leg­többjük be is szakadt. Va­lószínűleg nem lenne aka­dálya annak, hogy össze- gyűjtsék a földi maradvá­nyokat, s betartva a kegye­leti szempontokat, újrate­metnénk azokat az altemp­lomban. — Megerősítése, rendbe­tétele után mire lenne al­kalmas ez a szentély alatti rész? — Eléggé megnövekedőit a hamvasztásos temetés iránti igény. Az országban már több helyen létesítet­tek urnafalakat az altemp­lomokban, Amennyiben ezekre egységes táblák ke­rülnek. úgy azok esztéti­kailag is szépén megőrzik az építészeti formákat, s a hozzátartozók is megnyug­tatónak találnák majd á hamvak elhelyezését. (Részlet a Heves Megyei Hírlap cikkéből.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents