Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-02 / 52. szám
ÜZIMÍK A PÁBUSZRÓL Körbe vagyunk bosszantva Egyre tágul a fővárost körülvevő agglomerációs gyűrű. Az elmúlt években sok budapesti lakos fedezte fel magának a zsámbé- ki medence peremén fekvő Páty vidékies csendjét, nyugalmát Igazi falu még, de csak harmincpercnyi autóbusz-utazótávolságra a budai Széna tértől. Igaz, hogy ma már kétezer forint fölé emelkedett a havi bérlet ára, de amíg a vállalatok fizetik a nyolcvan százalékát, addig nem vészes. Á pestiek telket vettek, házat építettek, eredeti állásukat megtartották, s velük együtt a nagyvárosba járna!: tanulni, dolgozni az őshonos pátyiak is. EGYMÁS LABAN Csak hát a közlekedés! Arra panaszkodik mindenki a faluban. Jönnek a szerkesztőségbe. Ajánlják, hogy próbáljuk ki. — Egymás hegyén-hátán jutnak haza az emberek a munkából — állítják. Legjobban a 45 percig utazó zsámbékiak fáradnak ki. Tipikus panasz, amit hallhatnánk akár a váci, vagy egy másik vonal bejáró utasaitól'. A Széna tértől február 20-án délután két óra tájban gördül ki a járat. A viteldíj 51 forint a közel 4 ezer 100 lakosú, minden szállal a fővároshoz kötődő nagyközségig. Ekkor már valamennyi ülőhely foglalt. Az idősebb korosztályon kívül felerészt hazatérő diákok szenderegnek, bóbiskolnak az üléseken. A Budakeszi úton még jórészt a BKV 22-es kék autóbusza tehermentesíti a mienket. A Korányi kórháznál már nem jut hely a felszállóknak. Budakeszin alaposan megnő az egy négyzetméterre jutó népsűrűség. Pedig ez még semmi az utánunk következő, később indulókhoz képest. — Egymás lábát tapossák — mondja az előttem helyet foglaló asszony. — Reggel a befelé tartó járatok zsúfoltak — folytatja. — Van úgy, hogy fel sem férünk. Várni kell a következőre. Előfordul, hogy fél órát is. A SARCA IKARUSBAN A község utcáin tartott közvélemény-kutatás alkalmával egy szókimondó hölgy szerint ezeken a kocsikon még állni sem lehet rendesen. A fiatalok meg nem adják ót a helyet. De hát fáradtak szegények, neki nincs szíve felkelteni őket. A polgármesteri hivatalban megerősítik a már Pesten elmondott panaszok hitelességét. Hozzáteszik még, hogv a hét végén ritkábban közlekedő járatok közül néha ki is marad néhány. No de ilyenkor is van, aki szolgálatba igyekszik. Az is bosszantó, ha netán a színházból késik el. A falugyűlésen rendszerint ott vannak a Volánbusz vezetői, akiknek szóvá teszik ezeket a lakosság. — Mi lesz az eredménye? — Legtöbbször utasszámlálás. Indulok vissza Budapestre. A megállóban nézném, mikor jön a busz, de letépték a menetrendtáblázatot. Gyalogolok a következőig. Hátha ott lesz menetrend. Közben a hátam mögött megjelenik egy sárga Ikarus. Én jelzem, hogy a közeli megállóba tartok, ő hátramutat, a következő buszra. Ez nem vár, az nem áll meg. Délután három óra. Itt van menetrend, ami szerint három óra 5 perckor és három óra 7 perckor jön a következő. Várok. Már három óra 20, de semmi jel. Ezek szerint csak negyvenháromkor jön a legközelebbi. Így mutatja a táblázat, ezzel szemben harminckor elém gördül egy váratlanul érkező. — Ez most késett, vagy korán jött? — Inkább késett — mondja a sofőr, s magyarázza, hogy rossz a motor, először ellenőriznie kellett. Síkos az út, nem tud negyvenötven kilométernél jobban haladni. Ö egyébként is beugró. A kocsi majdnem üres. A PAPÍR ELBÍRJA — Befelé mindig ilyen kevesen vannak? — Délután igen. Kifelé meg egymás hegyén-hátán, úgy este hatig. Aztán pangás következik. — tgérhetnek-e javulást, vagy több kocsit? — Nyolcvankilenc óta a bérletből hét százalékkal, teljes árú menetjegyből 50 százalékkal vásárolnak kevesebbet — mondja Kígyós Lajos üzemigazgató a Széna téri irodában. A statisztika szerint buszonként 75 utas fér fel, de 120 is. Nyolcvankilencben 74, most 68 az utaslétszám. Az ülőhely kocsitípustól függően 38 vagy negyvenöt. Számoltunk már 126 utast is. Reggelente 27 járat indul hajnali 4-től 7 óra 45-ig Pátyról nyolcpercenként. Ennyit a félórás várakozásról. Délután hasa jobban megoszlik a csúcs. A munkafegyelem szilárd. Tapasztaljuk, hogy nem akarván elkésni, egy idő óta az emberek korábban indulnak. Van egy kis feszültség reggel 5 óra 30 és 6 óra 20 között. Ezen próbálunk segíteni, de sajnos több kocsink nincs. A hét végén befelé, igaz, hogy ritkulnak a járatok, de a nulla órás színházi járat tabu, az nem maradhat ki hazafelé. Ha előbb vége az előadásnak, az utas indulhat a 22 óra 45-össel is. — Tapasztalta-e, hogy a gyógyszertárban sort állók dühöngenek, türelmetlenkednek? — kérdezi az igazgató úr. — Mert úgy van ez — mondja —, hogy itt minket kritizálnak, mi meg a mások munkája miatt bosszankodunk. Körbe vagyunk bosszantva. — Milyen igaza van! Kovács T. István Egy peches nap vég® felé Bogdányból jött a segítség — Ez egy peches nap — mondogatjuk a szerkesztőségben panaszkodva. Akit telefonon hívunk, nincs a helyén. A helyszínre kiutazó nem talál rá témája legfontosabb szereplőire. Talán a frontátvonulás — tippelünk. Jómagam a heti programot szervezgetem nagy keservesen. A budakalászi önkormányzat telefonszámát a nagykönyvből nézem ki és tárcsázom. Erre egy pesti szerkesztőség jelentkezik a vonal végén. Az új közintézmény számát még nem lehet megtalálni a telefonkönyvben. így aztán a tudakozó sem tesz okosabbá. Nagy sokára sikerül kapcsolatba kerülnöm a dunabogdányi községházával. — Mi újság, hogy vannak? — érdeklődöm Horváth Imre polgármesternél: — Megvagyunk, bírjuk valahogy a gyűrődést. • Mitől gyúródnék? — Készítjük a költségvetést. Most ez van soron. O Nehéz a dolguk? — No, azért nem panaszkodunk. Nem kerültünk az olyan hátrányos helyzetű települések sorába, melyeknek külön támogatást kell adni a működési költségekhez. • Dunabogdányban ez mennyibe kerül? — Orvosi rendelő, iskola, közvilágítás, vízdíj, egyéb szolgáltatások a bölcsőde fenntartásával együtt het- venmillió forint. 9 Bölcsődéjük is van? (Több helyen hallottam sa j nálkozó magyarázatok a t. Megértik a kismamákat, de nem győzik pénzzel.) — Szűkebb kőiben nálunk is voltak szószólói a megszüntetésnek. Ám a testület kiállt mellette. Harminc gyerekről kell gondoskodni, hogy a nők járhassanak munkába. Kellemes hír a peches nap végén. Már éppen arra kértem a kollégáimat, mondjanak valami vidámat, hogy derűsebben fejezzem be a munkanapomat. Bogdányból jött a segítség. K. T. I. Magúi vagy fiinessiurizmus Nagymarosi változatok A testületi munka nyilvánosságát segíti elő a Kö- zép-Duna-vidéki Intéző Bizottság már megszokott módszere. Soros ülései után jól áttekinthető szerkesztéssel, nyomtatásban adják ki a tárgyalás jegyzőkönyvét. A viszonylag széles körben tanulmányozható dokumentumból sok közérdeklődésre számot tartó információ szemezhető ki, láthatóvá téve így az intéző bizottság törekvéseit. Sokat foglalkoztak az IB tagjai az év végén Visegrá- don bemutatott kiállítással, melyen a nagymaros— visegrádi tervezett vízi erőmű leállítása után szükséges helyreállítás tervpályázatait mutatták be. Az itt elhangzottak szerint ezek jó kiindulási pontként szolgálnak egy olyan végleges anyag összeállításához, amely már támaszkodik a modellkísérletek eredményeire. Mint arról már lapunkban néhányszor beszámolFesiun és tanyán hosszú az út odáig Szabad orvosválasztás Egészségügyi rendszerünk megújítási programja szerint a szabad orvos- és intézményválasztás az alapvető szolgáltatások tekintetében része a személyi szabadságnak. A deklaráció annyira szépen hangzik, hogy az embert óhatatlanul furdalja a földönjárók aprólékos és hétköznapi kíváncsisága. Hogyan néz ki ez a szabadság faluhelyen vagy a tanyás körzetekben, ahol az orvos ritka, mint a fehér holló? Akkor kiből, miből lehet választani? Szentlörinckátán például dr. Czirják Imre egyedül vigyáz a „fóliásfalu” csaknem 2 ezer lakosának egészségére. — A közhiedelemmel ellentétben szabad orvosválasztás eddig is létezett, persze kinek-kinek az anyagiak függvényében. Ezután sem lesz ez másként. Tőlünk a betegek egy része eljár Jászberénybe, Hatvanba, sőt 10-15 százalékuk Budapestre. Mostanában viszont mintha nem szaladgálnának annyira, lévén hogy sok a munkanélküli, megnőtt az utazás költsége. Egyre inkább helyhez kötődnek az emberek, amikor joguk van ugyan a választáshoz, csak éppen egyre kevésbé tudnak ezzel a joggal élni. Ráadásul az itteni életmód — a fóliázás — sajátosan szelektál. Aki ezt nem vállalja, az elmegy, aki marad, az itt öregszik. Az évi 8 ezres betegforgalmunkból 500-600 esetben veszek igénybe szakellátást. Az előbbiek miatt ez az arány növekedik. Járóbeteg-ellátás Nagykátán van, oda viszont rossz a közlekedés, sőt délután már szinte rendelés sincs. Ilyen szempontból inkább azt tartom lényeges kérdésnek, hogy minél előbb fogadják el az egészségügyi törvényt, tisztázzák le, hogy' mihez van jogom. Amit itt helyben is vállalhatok. Én a helyben ellátás lehetőségét 15-20 százalékkal tudom majd bővíteni, ha ehhez jogosítványom lesz. Jelenleg ha itthon megvarrok egy sebet, s az begyullad, akkor én leszek a hibás, mert nem steril műtőben csináltam. Noha lehet, hogy' eleve fertőzött volt az a seb, azért gyulladt be. Az elvárások magasak, miközben a feltételek hiányoznak, főleg kisebb falukban. Mint mondtam, ez jogi kérdés is, nem csupán a műszer ezettségi probléma. Régen sem volt meg minden, mégis levezették a szülést. Most betáplálták az emberekbe, hogy mindenkinek joga van a legmagasabb szintű ellátásra. De hogy tud-e élni vele, van-e rá módja? Azért is kellene a törvény, hogy látható legyen, mibe érdemes beruházni, milyen műszert vásároljon az önkormányzat, támogatással vagy anélkül. Ehhez tisztában kell lennünk a jogosítványainkkal. Elemi gond nálunk, hogy nincs vezetékes ivóvíz, holott idekerülésernkor kimutattam egy felmérés alapján: az országos átlagnak nálunk duplája a vastagbélrákban megbetegedők aránya. Nem tudom bizonyítani, hogy a víz az oka, de nyilván benne van. A telefonunk kurblis, szerencsére kaptunk egy CB-t, amivel Nagykátára beszólhatunk. Arról még nem beszéltem, hogy nekem napi 24 óra a munkaidőm. Vagyis hosszú az út a szabad orvosválasztásig .., Erdőszőlő Nagvkáta tanyás vidéke a város központjától 8-9 km-re. Szétszórtan 400-500 ember él itt: télen meglehetősen elzárva a külvilágtól. A terület központjának mondható tanyai kisboltban az oda érkező vásárlóktól érdeklődtünk orvosügyben. — Szabad orvosválasztás?! Na ne ugrasson az újságíró úr. Itt, Erdőszőlősön? — kapta fel a fejét Lengyel Jánosné. — Éppen az este történt: 16 éves fiam rosszul lett. Egy kullancscsípés óta allergiás né- hányféle szappanra. Gyorsan kocsit kellett keríteni, 350 forintért sikerült. Négyen élünk 13 600 forintból. Közgyógyellátásban részesülök én is, a fiam is. Ezzel a világvégi helyzettel, amit nyerek a réven, az elmegy a vámon, s ez nem változik orvosválasztási figurákkal ... — Előbb az utat kellene megcsinálni, mert mióta lekövezték, csak rosszabb lett, úgy kigödröződött — panaszkodott Szabó Istvánná. — Nem szívesen jön ide az orvos, mí pedig lassan érünk be a városba. Volt egy telefon az iskolánál, hónapok óta nem működik. Télire ígértek megoldást, nem lett belőle semmi. Sallai Lajos az út rossz állapota mellett azt is szóvá tette, hogy megszüntették a heti egy alkalomra bevezetett egyórás orvosi ügyeletet. Akkor — ott az iskolában — legalább gyógyszert tudtak kiíratni, anélkül, hagy a városba mentek volna. — Végső soron Erdőszőlősön is választhat a beteg, csakhogy olyan körülmények közölt mire megy vele? — kérdezett vissza dr. Hérincs István, aki a tanyás terület egy részét látja el, és ő csinálta a megszüntetett ügyeletét. — Kevesen jöttek gyógyszert íratni, nem az a valódi probléma. Hanem az út, a telefon ... De ki vállalná a tanyaiak közül, hogy helyet, ad egy rádiótelefonnak, s beengedi a telefonálni igyekvőt? Pedig enélkül aligha lehet megoldani ezt a problémát. Bódi Istvántól — aki a külterületeket képviseli a városi testületben — megtudtuk: az ígért rádiótelefon ügyében mindent elkövettek, ám a telepítését szerződésben vállaló Maitáv valamilyen oknál fogva nem teljesítette kötelezettségét. A nem éppen szívderítő kép láttán, hallatán csak megerősíteni .tudjuk a szentlőrinckátai körzeti orvos szavait, mert a falvakon túl, a tanjms területekre különösen érvényesnek érezzük. Vagyis hosszú az út a valódi, a tényleg szabad orvosválasztásig, s hozzá még rossz is. Főleg Erdőszőlősön. ... Tóth Ferenc tunk, több szakember tartaná alkalmasnak a munkagödör nyitva tartását arra, hogy az átmeneti időszakban az átkelési gondok megoldását elősegítendő személyforgalomra is alkalmas közműalagút épüljön a két part között. Olcsóbb mint a híd, hamarabb elkészülne — érvelnek a gondolat propagálói. Bár erről megoszlanak a vélemények, a KDIB ülésén nem az igen, vagy a nem kimondása játszotta a főszerepet, csak a pénz. Az elképzelés — mint megállapították, nemzetközi terv- pályázat kiírását tenné szükségessé, és 4-6 millió forintos ráfordítást. Az állami költségvetés helyzetét ismerve nem valószínű tehát, hogy ezt az indítványt ma elő lehetne terjeszteni. Annál inkább támogatná viszont éppen a bemutatott tervpályázatokra alapozva egy átfogó koncepció tervét Balogh Ottó, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Országos Idegenforgalmi Hivatala fejlesztési osztályának vezetője. Szerinte egy nemzetközi szabadidő park Nagymaros—Visegrád térségében magába foglalhatná a környezet- és természetbarát, valamint a turisztikai formák fejlesztését. Ez iránt a nemzetközi tőke is érdeklődne, mivel Európában a hegyi és vízi, úgynevezett fittnessturiz- mus iránt komoly igény tapasztalható. Éppen ezért a KDIB felvállalhatná egy ilyen projekt tervezésének, finanszírozásának a koordinálását, amit az Országos Idegenforgalmi Hivatal szakmailag és anyagilag támogatna. A javaslat viszont olyan időszakban hangzott el, amikor az azt meghallgató testület tagjainak várható átalakulásra is kell számítaniuk. Az intézőbizottság, amely eddig része volt a területfejlesztéssel foglalkozó intézményeknek, együttműködött az önkormányzatokkal, a későbbiekben módosított szerepet kaphat a munkamegc - tásban. Dr. Sághy Vilmos elnök szerint majdnem bizonyos, hogy mostani titkárságuk az Országos Idegenforgalmi Hivatal területi szerveként működik majd, s marad egy testület melynek a szerepe még nem tisztázódott. — Kovács —
