Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-21 / 69. szám

.. Jöjjetek én hozzam mindnyájan, akik * megfáradtatok.. (Matv- ti. 28.) Nagyböjt harmadik vasárnapja „Ha meg nem tértek... Főpásztori mise Vácott Ma püspökszentelés II. János Pál pápa Keszthelyi Ferenc ciszterci szcr- *etcst nevezte ki a váci egyházmegye élére, miután a 15. életévét betöltött Marosi Izidor megyés püspököt föl­mentette főpásztori tisztségéből. Az üimepélyes püspök- szentelésre Vácott ma, szombaton délelőtt fél 11-kor ke­rül sor. A főpásztori misét és a szentelési szertartást Paskai László bíboros, esztergomi érsek, Seregély István egri érsek és Marosi Izidor megyés püspök celebrálják. Nem lett volna lehetséges Gorbacsov a pápáról A torinói La Stampa cí­mű olasz lap közölte Gor- bacsovnak azt a Cilikét, amelyben a következő mon­dat olvasható: „Ma már kijelenthetjük, Európában ezekben az utol­só években végbement, nem lett volna lehetséges a pá­pa jelenléte nélkül, anélkül a nagy politikai szerep nél­emberl kéztől származó vagy természeti — Isten büntetését sejti, aki ilyen módon tart ítéletet a bű- . nősök felett. Lukács evan­géliumában (L k. 13, 1—9.) Jézus erre a talányra ad 'feleletet, mikor figyelmez­tet: a Pilátus kezétől, vagy a siloámi torony romjai alatt elpusztultak nem vol­tak bünösebbek társaiknál. Az igazi pusztulás azokra vár, akik nem térnek meg, akik nem fogadják be Isten igéjét, melyet Ö hirdet az embereknek. Ez a pusztulás nem egyszerű halál, hanem kárhozat, az Istentől való elfordulás igazi büntetése. Az a fa, mely minden gon­dozás ellenére sem hoz gyü­mölcsöt, nem méltó az élet­re. Akinek -lelke Jézus ta­nítására sem nyílik meg az örök igazságra, nem nyer­het örök életet sem. Nagy­böjt időszaka éppen arra fi­gyelmeztet: ne higgyük, hogy mi magunk készen vagyunk, a többiek pedig bűnösök. A megértés mind­annyiunk számára, miként a gyümölcsfának is a ter­més, napi feladat. Ez a lé­lek állandó készsége Isten igéjének befogadására. M. G. leül, amelyet képes volt a világ színpadán játszani.” Gorbacsov azt is vallja, hogy 11. János Pál pópának nemcsak volt, de a jövőben is lesz nagy politikai sze­repe, mert „minden, ami erősítheti az ember öntuda­tát és szellemét, ma fonto­sabb, mint korábban bár­mikor”. Egyetemes vigaszt adni / ÖKUMENIZMUS - MEGÚJULVA Pest megyében is megőrizték a századok Boldogasszony anyánk A FELTÁMADOTT Jézus Galileába rendeli a 11 ta­nítványt, ahol is apostoli küldetésüket kapják: elmenvén azért tegyetek ta­nítványokká minden népe­ket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében .. (Máté evangéliuma 28:19.). Az egyházak ökumeniz- musa, kapcsolatrendszere, közeledése egymáshoz tu­lajdonképpen erre a misz- sziói parancsra épül. Isten igéjének mindenkori hirde­tői az apostoli küldetés foly­tatói és bevégzői, E vonat­kozásban egyetlen egyház és íelekezet sem tarthat jo­got a kizárólagosságra. Az apostoli örökségből, a jézu- si parancs teljesítéséből egyik sem zárható ki. Az egyház ökumenizmusának, egyetemességének, egységé­nek ez az alapja. Ez közös munkálkodásuk legfőbb in­dítéka. hisz mindnyájan egy testből vétettek, s ennek a Corpus Christinek a tagjai valamennyien. Az egyházak legegyetemesebb . hitvallá­sában, az Apostoli Hitval­lásban ezért vallja minden keresztyén: „Hiszek egy egyetemes keresztyén anya- szentegyházat.. ENNEK persze semmi kö­ze nincs ahhoz az ökume- nizmushoz, melyet a mar­xista ideológia és egyház- politika támogatósára, il­letve alátámasztására évti­zedeken át — az egyházak vezetőin keresztül — az egyházakra és a lelkésztes­tületekre erőltettek. Mert az nem az egyházak önkén­tességére, természetes egy­ségére, toleranciájára épült, hanem politikai bálványok­ra. s azok tiszteletére. Az egyházvezetőknek ez az ökumenizmusa a bálvány­imádással volt egyenértékű. Erre a mesterséges öku- menizmusra egy halódó ideológia nyomta rá bélye­gét, mint például a Ke­resztyén Békekonferencia (KBK) tevékenységére. Az egyházak ökumeniz­musa csak ideológia- és politikamentes lehet, csak az egyházak önállóságának teljes elismerésére épül­het. Számtalan közös fel­adat van, melyek szüksé­gessé teszik az egyházak intenzív közeledését egy­máshoz. Az összefogás egy adott cél érdekében nem jelenti hitelveink feladását, összefogásról van tehát szó, és nem összeolvadásról. Gyülekezeteimben •— ahogy másutt mások — évek óta gyakoroljuk — katolikus, evangélikus test­véreinkkel — jelképesen és valóságosan a kézfogást, a kéznyújtást. Egymásrautalt­ságunk egyértelmű. Miért? Mert lehet, hogy egy világ­égés küszöbén vagyunk. (Isten talán mégis kegyel­met ad a megtérő, bűnös világnak.) A világ és a benne élő ember feszültségekkel van tele. Félelemmel, rettegés­sel és reménytelenséggel. A legnagyobb ökumenikus fel­adat most: egyetemes vi­gaszt adni az egyetemes perspektívátlanságban és eíembertelenedésben. Az evangélium, az „örömhír” hirdetésére most van legin­kább szükség: „Ne félje­tek ...” Az Ö szava hangzik felénk, Jézusé, aki magára vette a világ min­den bűnét, benne a mi bű­neinket. Aki „az út, az igazság és az élet...” Aki éppen a rettegőkhöz, a fé­lelemben élőkhöz, a kisem­mizettekhez, az elet perifé­riáira szorultakhoz jött el. NEMCSAK a külső bé­kességünk (most pl. a ju­goszláviai belháború) nincs meg, hanem a belső békes­ségünk sem. Csak őt meg­találva lelhetjük meg a bé­kességet. Elvesztettük vala­hol, valamikor az Istent. Jézusban újra meg kell őt találnunk. Most nincs bé­kességünk, mert betegek vagyunk. Belső gyógyulás­ra van szükségünk. Persze békétlenség lehet az embe­ri szívben akkor is, ha hall­gatnak a fegyverek. Éppen ezért mi a békét, békessé­get az ószövetségi „sálóm” és az újszövetségi „eirénó” szerint értelmezzük. Ebben benne van a békesség hár­mas dimenziója: békesség­ben élni felfelé az Istennel, befelé önmagunkkal és ki­felé az emberrel! Nemze­tünk — válságok után — válságban él. Nemzeti egy­ségre és összefogásra van szükség, s nem széthúzásra, pártvillongásokra, anarchiá­ra, lázításra. Hiszen türel­metlenségünk, szűklátókö­rűségünk s demagógiánk zátonyain maga az újjá­született demokrácia — kö­zös jövőnk — zúzhatja ha­lálra magát. BELAtASKA, önmérsék­letre s belső megújulásra, erkölcsi-szellemi megújho­dásra van szükség. Enél- kül nem juthatunk messzi­re,.. Ennek hirdetése most az egyházak elsőrendű öku­menikus feladata sokat szenvedett hazánkban. Pápai Szabó György Máriának, Jézus anyjá­nak tisztelete egyidős az ezeréves magyar királyság­gal. Szent István az ő párt­fogásába ajánlotta az or­szágot. „Anya által fiához, Máriával Jézushoz” — szól a régi mondás, s a katolikus magyarság valóban szaka­datlanul tiszteli imával, énekkel a Boldogasszonyt, ahogyan patinás magyar­sággal nevezzük. „Boldog- asszony anyánk, régi nagy patrónánk..." — zúg az ének a templomban, s aki harsogja, bízik könyörgése meghallgatásában. „Nagy­asszonyunk, hazánk remé­nye” — szól a másik egy­házi ének. Kisasszony, Gyümölcsoltó Boldogasz- szony, Sarlós Boldogasz- szony, mind-mind Mária ősi magyar megszólítása. Búcsújáró helyék, kegyhe­lyek, Máriának szentelt csodatévő zarándokhelyek szerte e hazában. Csoda-e hát, ha Szűz Má­ria tiszteletére a magánem­berek is szobrot állítottak megtakarított pénzükön, s azt közterületen elhelyez­ve, mintegy odaajándékoz­ták az országnak az arra járók és az utókor épülé­sére? És ebből a szempont­ból, a szándék lelki indíté­kát tekintve, egyre megy, hogy a szobor mekkora mű­vészi értékű. A szeré­nyebb anyagi háttérrel rendelkező, nyilván falusi kőfaragóval dolgoztatott, a tehetősebb szobrászmű­vésszel. Ám ma már a XVII—XVIII. században készült, esetleg gyengébb minőségű szobrok sem pusztán kultúrtörténeti, vallástörténeti emlékek, ha­nem művészet történeti-mű­emléki értékekké váltak. A győri Szűz Mária-szobor, eltérően a hazánkban szo­kásos gyakorlattól, nem oszlopon áll, hanem a kar­melita templom oldalán. Valószínűleg az olasz Die­go Francesco Carlone fa­ragta 1750 előtt A köztéri Mária-szobrok vagy Mária-osziopok állítá­sának — miként a többi út menti, szentet ábrázoló szo­bor létesítésének is — vi­rágkora a barokk. De van­nak régebbiek és újabbak is bőségesen. A fennmaradt, több száz példányból álló emlékanyag legrégebbi darabja valószí­nűleg Fertőszentmiklóson látható. Mária szőlőindás oszloptalapzaton ül, ölében a halott Krisztussal. Fel­irata szerint Acsády Fru­zsina „csináltatta” 1676- ban. Csaknem ilyen régi a páti 1690-ből és a jászberé­nyi Mária-szobor 1699-ből. A Mihályiban, kockás ta­lapzaton álló Mária 1700- ból való, a balfi, magas pil­léren lévő, úgynevezett Pieta-szobrot Lip Bertalan készíttette. Letkés lakóira 1707 óta tekint le a Madonna, az esztergomi Mária-szobor 1710-ben készült. Lövőn és Hegykőn 1711-ben, a pestis- járvány elmúltával emeltek szobrot Máriának. Leveles oszlopon áll, alatta Szent Sebestyén, Rókus és Rozália szobrai. Ebergőcön 1720- ban, szőlőindás oszlop te­tejére Pieta-szobrot állítot­tak, de ugyanebben az év­ben a hegykőiek is farag­tatok maguknak egy Pie­tät. Két olyan Mária-szob- runk maradt fenn, ame­lyek 1746-ból valók, az egyik Tápioszentmárton- ban, a másik Nagykovácsi­ban. Szolnokon 1750 óta áll szép Mária-szobor, Talán ennyi elég is leg­régibb Mária-szobraink felsorolásából, hiszen ez is jól mutatja a Mária-tiszíe- let virágzását a Regnum Marianumban, ahogyan ak­kor nevezték hazánkat. Hiszen van olyan kicsi fa­lunk, ahol három Mária- szobor is díszíti a közterü­letet, mindhárom a 13, szá­zadból. Dr. Csonkarcti Károly A Bibliáról másképpen Tisztátalanságaink Meglepő, hogy az Ótcsta- mentum milyen előírások­kal igyekszik biztosítani harci cselekmények idején egy katonai tábor tisztasá­gát. Az alábbi szöveg (Deut. 23, 10—15) első fele egy idézőjeles, a második része viszont egy tényleges tisztátalanság ellen lép fel, mondván: „Amikor ellensé­ged ellen hadba vonulsz, tartózkodj minden illetlen­ségtől. Ha akad közted va­laki, aki éjszakai magömlés folytán beszennyeződött, hagyja el a tábort, s ne térjen vissza. Estefelé mo­sakodjék meg, aztán alko­nyaikor visszatérhet a tá­borba. A táboron kívül le­A nagyböjt és világa IV apjainkban keresztény ember számára a húsvét előtti, hamvazószerdával kezdődő időszak, a hitben való megújulás és megerősödés legalkalmasabb ideje: az egy­ház is erre hívja fel figyelmét előírásaival, erre ösztönzi liturgiájával. Bűn bánat, imádság, böjt. Ez a három lelki mozzanat az, amelynek segítségével megerősödhetünk az önmagát áldozó Krisztus példát adó szeretőiében, hogy ezáltal új erőre kapva, úgy szerelhessük embertársainkat, mint önmagunkat. A katolikusok legalább az év ezen időszakában gyónnak, tartózkodnak a péntekenkénti hús­evéstől, hamvazószerdán és nagypénteken pedig szigorú böjtöt tartanak. Annak, aki kereszténységben felnőttként él, mindez nem üres formaság, főként nem fitoktatni való külsőség, hanem bensőséges, tartalommal leli élet. Mégpedig nem szomorú vagy sanyarú élet. Sajátos világ ugyanis a nagyböjté. Nem gyász Jézus halála felett, inkább gyász eredendő bűnbe esésünk, Is­tenné lenni akarásunk következményei felett, hogy ese­tenként hiába akarjuk a jót, mégis a rosszat tesszük. És megrendült csodálat Krisztusnak az Atya iránti enge- lelmessége felett, hogy vállalta a bűnözőknek kijáró halált a bűnösökért. És lappangó öröm, mert tudjuk, hogy a Megfeszített által megváltattunk, hogy a vezeklő bűnösnek van remény: megbocsátás és örök élet. A nagy­böjtnek ez a világa évszázadok folyamán alakult ki. II. L. gyen egy hely, ahova ki- mehetsz dolgodra. Fölszere­lésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szeré­nyedet. Mert az Űr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen, s hatal­madba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elfor­duljon tőled.” Az i. e. 7. században élt görög Ilésziodosz ugyancsak isteni hatalmakra hivatkoz­va igyekszik betartatni bi­zonyos tisztasági szabályo­kat, midőn igy beszél: „... tilos az, ha vizelsz, hogy fordulj szembe a nap­pal, / hogyha lenyugszik a nap, fordulj te keletre olyánkor, /- és ne az útra vizelj, se menet közben, se ruhátlan, / el ne feledd, hogy az éjszaka is szent is­teneinké. / Istenes és meg­fontolt férfi leguggol ilyen­kor, / vagy keres egy kerí­tést, odaáll udvar fala mel­lé.” (Munkák és napok. 727—732. sor.) AFORIZMÁK A Szentírásból „Ritkán tedd lábadat em­bertársad házába, / mert megsokallja, és meggyűlő!.” (Péld. 25, 17) „Olyan a nép, mint a fe­jedelme, / amilyen a város feje, olyanok a lakói is.” (Sirák 10, 2) „Az okos ember nem fi­togtatja tudását, / az esz­telen pedig kérkedik bo­londságával.” (Péld. 12, 23) „Ne magasztalj senkit, mielőtt nem beszélt; / mert ez az embernek a legjobb próbája.” (Sirák 27, 7) „Sokan elhullottak már a kard élétől, / de nem any- nyian, mint akik meghaltak a nyelvtől.” (Sirák 28, 18) „Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, / életét őrzi meg a nyomorúságtól.” (Péld. 21, 23) „Van, aki hallgat, mert nem tud mit felelni, / s van, aki hallgat, mert alkalmas időre vár.” (Sirák 20, 6) „A vas keménységét a tűz próbálja meg, / a könnyel- műeknek a bor a nagy próbakő.” (Sirák 31, 26) Nagykcitai templomfelújítás • • . Ütni fog a toronyóra Nagykáta római katolikus templomának felújítására alakult már korábban a Szent György Alapítvány. Ennek kuratóriuma nemré­giben arról határozott, hogy a toronyóra elkészíttetésé­hez 150 ezer forinttal járul hozzá. A toronyóra rövide­sen működni fog, ugyanis az órásmesternek sikerül t beszerezni a már régóta hiányzó alkatrészt. A lakos­ság kérésére a számok megvastagítására és a számlap megvilágítására is sor kerül. Az istenfélő ember szá­mára a pusztulás mindig intő jel: egy-egy katasztró­fa hátterében — legyen az

Next

/
Thumbnails
Contents