Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-19 / 67. szám

Nyelviskolák Kamarája Március 21-én, szom­baton 9.30 órakor tartja alakuló közgyűlését a Nyelviskolák Kamarája. A közgyűlés helyszíne: Villá­nyi úti Konferenciaköz­pont, Budapest XI., Villá­nyi út 11—13., földszint 3Ő0-as terem. A kamara létrehozásának gondolata már több ízben felmerült a nyelvoktatás területén dolgozó szakem­berek részéről. Legutóbb az Angoltanárok Nemzet­közi Szervezete (IATEFL Hungary) és a British Council közösen karolta fel a kezdeményezést, amely ezúttal minden valószínű­ség szerint meg is valósul. Az e témában 1991. októ­ber 5-én tartott első össze­jövetelen a megjelent 38 érdekelt előkészítő bizott­ságot, választott, amelynek tagjai 7 ülésükön kidolgoz­ták a szervezet fő célkitű­zéseit, a szervezet alapító okiratát és működési sza­bályzatát, valamint a felál­lítandó szakmai minősítő és felügyeleti rendszer alapelveit. A Nyelviskolák Kamará­jának legfőbb céljai: — a tagok nyelviskolái­ban folyó oktatás színvo­nalának védelme, ellenőr­zése és az ehhez szükséges felügyeleti • rendszer felállí­tása és megszervezése, — a tagok érdekvédel­me, — a tagok érdekeit szol­gáló információs szolgálat felállítása. Könyvajánlat 1,1/ OS KORMÁNY/. A T ÖSSZEFOGÁSÁVAL Krónika Erdélyből Közel fél évszázadot ölel fel Kántor Lajosnak, a Ko­runk főszerkesztőjének, a Kolozsvárt élő kritikusnak, irodalomtörténésznek a Hét­torony Könyvkiadónál Itt valami más van címen meg­jelent új könyve. Ez az a csaknem ötven esztendő, amely az ASTRA — az er­délyi románok irodalmi és kulturális egyesülete — fél évszázados jubileuma évétől tart addig, amíg megszűnt az önálló kolozsvári magyar egyetem, és amikör Szabédi László, a költő és tudós ön­gyilkosságba menekült, A furcsa műfajú könyv szorgos hírlap- és folyóirat­tallózásból,, publicistaként is jelentős írók életpályájá­nak elemzéséből született, izgalmas, a mának szóló kortörténet, mely — mint Szabédi Lászlóról írja a szerző — az uralkodó esz­méktől igyekszik mélyebbre hatolni, a kor társadalmi, gazdasági és politikai való­ságának sűrűjébe. Híd-emberek, az erdélyi elszegényedett, fáradt és reményvesztett magyar tár­sadalom érdekében szót emelők, józanul mérlegelők magatartását, útkereséseit, túlélési ás önmegismerési kísérleteit vizsgálja Kántor Lajos, szemben a nosztalgi­kus és tendenciózus beállí­tásokkal, mert: „Történel­mi vakság ellen csakis nyílt kérdésekkel védekez­hetünk'’. Megszívlelendő, amit bevezetőjében ír: „A józanság megőrzésének nagy •korfordulókon, de utánuk is, történelmi apály idején, annál nagyobb szerepe van, minél veszélyesebb divatok j önnek-mennek”. — d — Múlt idézés a szccsöi tárlókban Bankók és medálok Tápiószecsűn jó néhánvan hódolnak az érem- és pa­pírpénzgyűjtésnek. A Ma­gyar Numizmatikai Társu­lat közreműködésével ren­deztek kiállítást a Helyőr­ségi Művelődési Központ termében. Nagy kollekció­val képviseltette magát ■ Heti filmiegyzetb Édes Emma, drága Böbe Másmilyen filmet készí­tett most az O-scar-díjas Szabó István, mint amilye­neket az utóbbi időbeli megszoktunk tőle. Az előző film, a Találkozás Vénusz- szal, valamit ugyan jelzett már egy — talán nem ez a legjobb szó — tematikai váltásból, hiszen abban is, a főtéma, a művész és az alkotás viszonyának boncol­gatása mellett ott volt a ta­lán nem is annyira mellék­téma : a magánélet konflik­tusainak bemutatása. Szabó ott arra figyelt: ez a két motívum hogyan kapcsoló­dik, hogyan hatnak ki köl­csönösen egymásra, mi kell az alkotás létrejöttekor in­kább: a hűvös és szigorú, precíz profizmus, vagy a megszenvedett átéltség, a mű (az előadandó mű) a fontosabb-e, vagy azok, akik az előadást létrehoz­zák. Is — mondta a film. Az új mű, az Édes Em­ma, drága Böbe (a legutób­bi berlini fesztivál díjnyer­tese), csillogó operaházak­ba, drága szállodákba, ele­gáns éttermekbe, nem káp­ráztat el a „grand vie” fé­nyeivel. - Budapesten va­gyunk, ha akarjuk, ponto­san ma, most. És azon a Budapesten, amelynek több ' az árnyoldala, több a mély tónusú gondja-baja, mint a világvárosi, mutatós, látvá­nyos arculata. A film — melyet Szabó írt is, nem­csak rendezett — két fiatal tanárnőről szól. Emma (Jo­hanna Tér Steege) és Böbe (Börcsök Enikő) orosz tanít egy általános iskolában. Nem elitiskola, olyan, mint száz meg száz más társa. Ugyanúgy forr is benne az élet, ugyanúgy előbukkan­nak éles, kíméletlen össze­csapások a tantestületben, alig megoldható pedagógiai problémák az osztályokban, mint bárhol máshol. Csak­hogy az időpont mindezt még súlyosabbá teszi, még jobban elmélyíti. Rendszer- változás lzöz-pette vagyunk. Az orosztanítás éppen meg­szűnik, és Emma meg Bö­be alól kifut a talaj. Amúgy sem túl szilárd az egzisz­tenciájuk, pedogógusszáliá- son élnek, a fizetésükből nem hogy lakásra, de önálló albérletre sem futja. Át kell állniuk egy gyorstalpa­ló tanfolyamon az angol nyelvre, ki kell bírniuk a magánéletük reménytelen, megoldhatatlannak tűnő problémáit (Emma a gyáva, puhány, mindenkinek meg­felelni akaró igazgató sze­retőié, Böbe külföldi férfi­akra, valutára, kábítószerre hajt). És egy napon éléinek a tűréshatárhoz. Emma ösz- szeomlik, Böbe a rendőrség­re kerül. Ami addig még elviselhetőnek mutatta az életet, most egyszerre mind elmúlik. Böbét kiengedik, de már-nem lát semmi ki­utat. A szálló sokadik eme­letéről leveti magát. Emma ott térdel mellette és zo­kogja: — Ez nem megoldás, nem ez a megoldás! Hát akkor mi? Szabó Ist­ván itt és most nem tud, nem akar receptet adni. Csak megmutatja: egy fia­tal, munkaképes, jól hasz­nálható értelmiségi réteg nem tud mit kezdeni magá­val a változások közepette. A két lány semmi különö­set nem szeretne: csak csa­ládot, gyerekeket, rendes férjet, normális lakást, vi­szonylag tűrhető fizetést. Reményük se mutatkozik rá. És ez igen nagy baj. Mert hiúba változik a rend­szer, ha az egyén, az egyes ember nem tud változni benne. Ott fönt, a politika színpadán folynak a nagy játszmák — de lent, a né­zőtéren is zajlanak a drá­mák. Az Édes Emma, drága Böbe erre figyelmeztet ben­nünket. Takács István Kádas Péter magángyűjtő. Egyebek között 40 kor­mánykitüntetést — köztük 1948-as Kossuth-díjat — láthattunk az egyik tárló­ban. Az 1348-as Kossuth-pa- pírpénzek mellett — 100 fo­rintos volt a legnagyobb — fémkrajcárokat is bemutat­tak. A millpengős időszak sem hiányzott Kovács Jó­zsef anyagából. Az ugyan­csak szecsői Pap József Monarchia korabeli bankó­kat mutatott be, mai pén­zek társaságában. A vati­káni gyűjteményben az el­múlt évi pápalátogatás em­lékérmei is ott voltak. Böll Márta arcképe sze­repelt az 1936-ban kibo­csátott 10 pengős bankje­gyen. Egy újságcikk mu­tatja be őt, rövid életrajz keretében, akárcsak Bogár- di Ferencnét, akinek arc­mása az 5 pengősön volt. Kuriózumszámba megy a felülbélyegzett bankó. Nos, a gombai gróf Teleki Elek öt-, tíz-, húsz-, ötven- és százforintosain egyaránt ott látható a família neve. Nemcsak eszmei, hanem valóságos értéke is igen magas volt a most zárult kiállításon a nyolc gyűjtő kilenc tárlóban elhelyezett anyagának. i K. L. Fúvóshetek a kistelepüléseken is Ma este a Bartók rádió műsorán kivételes ze­nei eseménynek ígérke­zik az I. országos fúvóshe­tek nyitóhangversenyének élő adásban való közvetíté­se a rádió 6-os stúdiójából. A hangversenyt az Ameri­kából érkezett Ronald John­son vezényli, aki a Northern Iowa Egyetem zeneigazga­tója. Az I. országos fúvós­hetek rendezvénysorozat azért is érdemel különös fi­gyelmet, mert Pest megyé­ben a fúvósmuzsika iránt igen nagy érdeklődés mu­tatkozik: számos települé­sen a zeneiskolákban sor­ra alakulnak a fúvós tan­szakok, és igen sok együt­tes szerepeltet műsorán fú­vószenekari műveket is. A megyénkben több honvéd­ségi alakulat bázisán is eredményesen működnek fúvószenekarok. Most a fúvóshetek ren­dezvénysorozat életrehí va­sának körülményeiről, ha­zai és nemzetközi rangjáról szól Balázs Árpád zene­szerző, a Magyar Fúvósze­nei Szövetség elnöke: — Szövetségünk éppen a fúvóshetek alatt ünnepli életre hívásának második évfordulóját. Ma már több, mint 700 hazai fúvószene­kar — közel 53 ezer ama­tőr és hivatásos szólista, zenekari hangszerjátékos, karmester, zeneszerző, fú­vószenei szakíró tevékeny­ségét támogatja, vállalva azok szakmai képviseletét itthon és külföldön. Szer­vezetünk — a Magyar Ze­neművészek Szövetsége és a Kóta megszűnte, illetve átalakulása idején — a mu­zsikáló tömegek kezdemé­nyezésére, közakaratból jött létre, s ez a közakarat élte-, ti, gyarapítja ma is, mint független művészeti szö­vetséget. — Mit tart az elmúlt idő­szak eredményei közül kü­lön is említésre méltónak? — Tagságunk saját ere­jéből hozta létre az ország legnagyobb fúvós szakirá­nyú kottabankját, 7000 partitúrával, teljes szólam­anyaggal, azt több száz órá­nyi video- és lemezfelvétel­lel kiegészítve. Évente négy alkalommal jelenik meg a tiszteletdíj nélkül készülő Fanfár Újság, a szövetség tájékoztató kiadványa. Díj­mentesen kapja minden zenekar, egyéni tag, az or-. szág valamennyi zeneisko­lája,- zenei szakkönyvtára. Természetesen, a kotta- bank szolgáltatásai is min-, denki számára ingyenesek! Az együttesek kérésére, ne­ves szakemberek közremű­ködésével, szervezi a szö­vetség az országos minő­sítés-sort, amolyan szín­vonal-megméretést, köz­vetlenül, saját lakhelyén nyújtva segítséget a zene­karoknak a- repertoár gaz­dagításához, az együtlhang- zás, az előadásmód töké­letesítéséhez. Ez utóbbi je­lentős fóruma évről évre, augusztusban, a nyári kar­nagytábor. Egyre népsze­rűbb és rangosabb — a nemzetközivé tágult — sik­lósi, a sárvári, a gyulai, vagy a kőszegi fesztivál, s hivatásos katonazenészek számára a kétévente ismét­lődő debreceni találkozó. — Elismerik a magyar fúvószenekarok teljesít­ményét külföldön is? — Zenekaraink műsora, a muzsikálás minősége mind igényesebb, jelentős tényezője — szabadtéri hangversenyek, térzenék, rádió- és televíziófelvéte- lek. előadások formájában — a nemzeti művelődés­nek. A magyar fúvósok nemzetközi elismerését jel­zi — a szépszámú külföldi versenydíjon túl — a hazai Újságíró szak az ELTE n Elképzelhető, hogy már szeptemberben megindul az újságíróképzés az ELTE Bölcsészettudományi Karán — tájékoztatta az MTI-t Papp Lajos, a kar főtitká­ra. A média szak — amely a tervek szerint az esztétikai tanszék részeként működ­ne — a tervek szerint há­roméves lesz, az ott kapott képesítés csak felsőfokú tanintézet diplomájával együtt lesz érvényes, így a média szakra a jelenlegi egyetemisták, illetve diplo­mások jelentkezhetnek. . A képzés első éve általá­nos jellegű lesz, ezután le­het szakosodni televíziós, rádiós, illetve a hírlapírói újságírásra. Az új szak megindításá­nak tervezete már az egye­temi tanács előtt van. Amennyiben a testület el­fogadja az elképzelést, úgy a kultuszminisztériumi en­gedélyeztetés következik. „Repülés-szárnyalás” címmel nemzetközi kortárs kép­zőművészeti kiállítást nyitott meg március 16-án este Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi minisz­ter a Közlekedési Múzeumban. 16 országbeli, több mini száz képzőművész alkotását mutatja be a múzeum és az ART—MA Alapítvány. A kiállított festmények, grafi­kák, szobrok — amelyek a hónap végéig láthatók a Vá­rosligetben — a repülést, a szárnyalást, közlekedést áb­rázolják. A megnyitó alkalmából adták át a művészeti díjakat, melyeket nemzetközi zsűri ítélt oda a művé­szeknek. (Rózsahegyi Tibor felvétele) Népballadák falikárpiton Bugyiban, a Bessenyei György Művelődési Házban Szabó Ilona naiv alkotó Népballadák szövött fali­kárpitban című kiállításá­nak ad otthont március 29-ig. Egy esztendeje települt ót Erdélyből Szabó Ilona. Székelykői községben szü­letett, a tanítóképző elvég­zése után Szászrégenben, majd Maros vásárhelyen ta­nított. Már nyugdíjas, Kunszentmiklóson él csa­ládjával együtt, megőrizve alkotókedvét, a népművé­szet iránti fogékonyságát, érzékenységét. A március végéig tartó kiállítást na­ponta, 13 és 19 óra között tekinthetik meg az érdek­lődői!. szövetség felvétele a C. I. S. M., a világszerve­zet tagjainak sorába, s az a hangszerajándék, ame­lyet az osztrák testvérszer- vezettöl kaptunk. — Milyen a kapcsolatuk a kistelepüléseken élő ze­neértő közönséggel és szak­emberekkel? — 1902. március közepé­től június végéig — számos település önkormányzatával összefogva — első ízben lé­pünk nemzetközivé széle­sedett rendezvénysorral ut­cára, térre, muzsikahellyé változó sportstadionok gye­pére, hangversenydobogóra. Évről évre szeretnénk, egy­re jobban megismételni mindezt. Nem titkolt cé­lunk: a világkiállítás ide­jén világfesztivál, kompozí- ciós- és zenekari verseny rendezésével idecsalogatni minden földrész legjobb­jait ... A mostani rendez­vényeken kiemelkedők el­nyerik a szövetség díját, R. Törley Mária szobrászmű­vész erre az alkalomra ké­szült gyönyörű bronzér­mét. D. A. •k Nagy sikert aratott Nagy- kátán a nemzeti ünnep előestéjén az abonyi fú­vószenekar. Az MTA So­ros Alapítványa támoga­tásával működő együttes műsorában szerepelt pol­ka, induló, dixie, charleston és még sok tánc. A Nádor László karmes­ter által vezényelt fúvósok mellett felié pelt a majo- rettesoport is. A rendez­vény szervezője és házi­gazdája a nagykátai kör­zeti állami zeneiskola volt: a két intézmény együttmű­ködését jól jellemzi, hogv a nemzetközileg is elismert abonyi zenész gyerekek és felnőttek között nagyká- taiak is szerepeltek. A zenekar és a majoreft- csoport Varga György mű­vészeti vezetővel az élen a nyáron Izraelben turnézik majd. ZSÁMBÉK Nyelv­tanfolyamok óvodásoknak Zsámbékon azt tervezik, hogy az óvodákban beve­zetik a német nyelv okta­tását, természetesen a gyer­mekek életkori sajátossá­gaihoz igazítottan. Ehhez, természetesen az óvónők­nek is fel kell készülniük. A helybéli művelődési ház számukra is kínál nyelv- tanulási lehetőséget. Né­met kezdő, középfokú és intenzív nyelvtanfolyamon vehetnek részt az érdeklő­dök. Ezek a tanfolyamok az orosztanárok átképzé­sére is alkalmat adnak. Eíelyreigazítás Lapunk március 9-i szá­mában fényképes tudósítás jelent meg a tinnyfei Kos- suth-házról. A tudósítás­ban tévesen szerepelt, hogy a Kossuth-házat az önkor­mányzat értékesítette. Tinnye község polgármes­terének kérésére közöljük, hogy a cikkünkben foglal­takkal ellentétben, a Kos- suth-ház soha nem volt községi tulajdon, magán- személyek birtokában állt. és ők értékesítették, a je­lenlegi tulajdonos, Szöcs Géza, az RMDSZ alelnö- ke részére. \

Next

/
Thumbnails
Contents