Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-18 / 66. szám

VÁCI XXXVI. ÉVFOLYAM, 66. SZÁM 1992. MÁRCIUS 18., SZERDA Vizsgálat a szödi tsz volt elnöke ellen A múlt lezárult, foglalkozni a jelennel és a jövővel kell Zárszámadó közgyűlést tartottak az elmúlt hét végén a szödi Virágzó Termelőszövetkezetben. A közgyűlés, elő­ször úgy tűnt, békésen zajlik le, a levezető elnök egy felszólalás után a vitát már le is akarta zárni, ám az utolsó pillanatban felállt a termelőszövetkezet nyugdí­jas vezetője, Lévák József. És ezzel megindult a lavi­na ... Majd a jelenlegi vezetőket személy szerint támadta meg. A Szilumin Kft.-vel kapcsolatban Lévák József úgy nyilatkozott: ma is ugyanazt a szerződést írná alá, mint akkor. A han­gulatból ítélve a volt el­nök szavait nem kísérte nagy ováció, inkább zúgo­lódás. Lévák József befe­jezve mondandóját, meg sem várta, hogy a szemé­lyükben megtámadottak neki is válaszolhassanak, feleségével együtt elhagyta a közgyűlés helyszínét, a sződi iskola tornacsarno­kát. A FELMONDÓLEVÉL A levezető elnök, dr. Ja­kab László elnökhelyettes kemény rágalmazásként értékelte az elhangzottakat. Elmondta: a termelőszövet­kezet volt elnökének és munkatársainak soha senki sem mondta, menjenek el. A Lévák Józsefet követő elnök egy hónap után be­adta jelmondólevelét. Dr. Jakab László kijelentette: a vezetőség tagjai közül egyikük sem készült erre a pályára. Az elnökhelyettes szavai után megindult a szóáradat, a vádakra min­den érintett válaszolt, sőt a régiek — magukat is védve — próbáltak rámu­tatni, mi volt a vélemé­nyük a Lévák József el­nöksége alatti döntésekről. így például hallhattuk egy hölgytől: ő annak idején ellenezte az őrbottyáni Sa- jótanya eladását. Egy-egy felszólaló tapsot is kapott. Nehezen, de végül sikerült befejezni a vitát, amelyet dr. Jakab László így jel­Mi is történt? A közgyű­lés elején, még a hat napi­rendi pont elfogadása előtt, bejelentették, hogy a ter­melőszövetkezet betegállo­mányban levő főkönyvelő­je és volt elnöke ellen bí­rósági eljárás folyik, s ezért öltét vezetőségi tag­ságukból felfüggesztették. A jelenlegi elnök igen részletes és alapos beszá­molója — mely felölelte a mezőgazdasági és ipari termelést —, valamint a megbízott főkönyvelő és az ellenőrző bizottság elnöké­nek tájékoztatója után a nyugdíjas termelőszövetke­zeti tagok kérését tolmá­csolta egy felszólaló. Taps követte azt a megállapí­tást; maradjon a termelő- szövetkezet egyben, aki kü­lön akar válni, az tegye. NINCS VESZTESÉG Már majdnem lezárták a vitát, amikokr a hátsó so­rokból a mikrofonhoz in­dult Lévák József, a ter­melőszövetkezet közelmúlt­ban nyugdíjba vonult el­nöke. Azzal kezdte mon­dandóját: „Amit mondok, minden szavam igaz!” Kijelentette, hogy az 1990- es esztendőben a zár­számadásnál a tsz nem volt veszteséges, s nem volt 13 milliós mérleghiány. (Tud­niillik az 1989—1990-es esztendőt vizsgálta az APEH, s ez alapján indí­tott a Pest Megyei Rendőr­főkapitányság vizsgálatot az elnök és a főkönyvelő ellen.) A volt elnök azután a szívekhez próbált szólni, amikor azt mondta: Sok embernek tett nagyon jót. Rágalomhadjárat nélkül Először nem vették komolyan A legutóbbi testületi ülé­sen, napirend előtt, meg­hallgatták a városatyák a Naszály falut ellenző 153 állampolgár képviselőjét, aki elmondta, hogy ők ezt a kezdeményezést nem vet­ték komolyan. Szerintük azok az emberek, akik a falualapítás mellett kar­doskodnak, egyenként jár­tak egyedülálló, idős embe­reknél, s gyűjtöttek aláírá­sokat. Ügy vélik, propa­gandájuk érdekében min­dent felhasználtak. A fel­szólaló — tolmácsolva a Zsobrák-dűlői állampolgá­rok álláspontját — kérte a testület erkölcsi támoga­tását ahhoz a felvilágosító munkához, amely segít ab­ban, hogy az ott élő embe­rek megértsék, semmilyen előnyük nem származik abból, ha a várostól elsza­kadnak. A képviselők s a polgár- mester ígéretet tett, hogy a felvilágosító munkából kiveszik részüket. Ezután Csereklye Károly, a terület önkormányzati képviselője felolvasta Bódiné Bencze Éva, Naszály falu egyik szervezője levelét, aki fel­szólította a képviselőt, hogy az ellene indított rágalom­hadjáratot fejezzék be. H. E. lemzett: Ezen a tisztító­tűzön keresztül kellett es­ni. Itt élesen különvált a múlt és a jelen, ám nekünk most már a jelennel és a jövővel kell foglalkoznunk. BÉKÉS PERCEK Ezután békés percek kö­vetkeztek. A mérlegbeszá­molót egy tartózkodás mel­lett egyhangúlag elfogadta a tagság. Egyetértettek az­zal is, hogy az 1990—91-es 3 millió 866 ezer forintos veszteséget a lartalékva- gyonnal szemben elszá­molhassák. A vagyonneve­sítés módjával s a bérfej­lesztési lehetőségekkel is egyetértettek a jelenlevők. A tagság beleegyezését ad­ta ahhoz, hogy a szövet­kezet megbízott főkönyve­lője, Polák Viktor — aki­nek múlt év december 31- én lejárt a megbízatása —, fizetésének meghagyása mellett, határozatlan ideig a gazdasági igazgatói fel­adatokat lássa el. (halász) VALAMI JÓ MEGSZAKADT Rekviem egy kiállítóteremért Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három-négy lel­kes ember egy kis faluban, Szokolyán. Még 1987-ben el­határozták, hogy megpróbálják a lehetetlent: a falusi életbe becsempészni a kultúrát. Az ötletet az adta, hogy a község festő szülöttjének emlékkiállítást rendeztek, és a festményeknek méltó helyet kellett találni. Az addig raktárnak használt, volt református iskola osz­tálytermére esett a válasz­tás. Megszállott munka kezdődött, az elhanyagolt, rossz állagú épület kiállító- teremmé alakítására. Segít­séget csak a sokat szidott gamesztől kaptak. A kiállítóterem létreho­zásában több volt a hát­ráltató, mint az előmozdí­tó tényező, több volt a vészjósló kárálás, mint a biztatás. A kiállítóterem mégis megszületett. 1988-at írtak. A falu másik festő szülöttjéről, a barokk kor nagy mesteréről, Mányoki Adómról nevezték el. Ettől kezdve a Mányoki-kíállító- terem minden évben, má­justól októberig, a bemuta­tók igazi o'tthona, a falu büszkesége, és mondhatni a falusi életbe bevitt mű­vészetek szerény „felleg­vára” lett. Létét kezdték lassan értékelni. Volt olyan falusi asszony, aki gyakran töltött el hosszú félórákat a kiállítóteremben, csend­ben nézelődve. Ha csak ér­te született volna meg a kiállítóterem, már akkor is érdemes volt létrejönnie. Kezdtek programmá, ese­ménnyé, hagyománnyá vál­ni a hétvégi kiállításmeg­nyitók, és a református templomban, a vele párhu­zamosan rendezett templo­mi hangversenyek is. Kez­dett híre menni a kulturá­lis eseményeknek, olyany- nyira, hogy a táj szerelme­sei is évről évre visszatér­tek egy-egy tárlatmegnyi­tóra. A falu kiállítótermé­nek forgalma bizony időn­ALAPVETŐ MŰSZEREK A váci Jávorszky Ödön Városi Kórház folytatja immár hagyományosnak mondható vállalkozását, korszerű orvosi felszerelé­sek bemutatására. Március 18-án, szerdán 14 órai kezdettel az ebédlő óriási termében olyan kor­szerű műszereket és segéd­eszközöket tekinthetnek meg a helyi és vidéki körze­ti orvosok, valamint a ma­gánpraxisban dolgozó kol­légáik, valamint az érintett települések polgármesterei, amelyekre az alapellátás­ban már régóta várnak. A kiállítás egyben börze is lesz, ahol ki-ki választ­hat és vásárolhat igényei, lehetőségei szerint. Az üz- letkötésekre a meghívott gyártók és a vásárlók ré­szére külön irodát biztosít. ként vetekedett a váciak látogatottságával. Szép, jövőbeli remények is kezdtek kirajzolódni a néhány lelkes megszállott­ban: múzeum, tájház létre­hozása. A falu önkormány­zata egy emberként állt melléjük, megcsillantva an­nak gyakorlati kivitelezé­sét is. Aztán jelentkezett a juss igénye. A református egy­ház visszakérte azt, ami mindig is az övé volt. A jogos kérés és szándék el­lenére a kultúra helyi fák­lyavivői azonban bizakod­tak. Hittek a kompromisz- szumkészségben, és abban, hogy nem lesz kerékkötője egy elkezdett jó törekvés­nek éppen az, aki a múlt­ban is elsődleges sugárzó­ja, közvetítője volt a kul­túrának. Bíztak azért is, mert a kiállítóteremnek fontosabb és más funkciót, mint imaterem, jelenleg nemigen tudott szánni az egyház. S imateremből így már kettő működik. Reménykedtek abban, hogy legalább ideiglenesen, addig, amíg az új kiállító­terem meglesz — hiszen a hely kijelölése már meg­történt —, tovább működ­het a jelenlegi. Csalód­tak: a Mányoki-kiállítót terem most már hivatalo­san is megszűnt, és ham­vába hullt az idei kiállítás­sorozat is. Valami jó meg­szakadt, és nemcsak a fo­lyamatában, de a morali­tásában is. Egy nemes törekvés de­rékba tört egy másik, nem kevésbé nemes törekvést. Szőrűd Ágnes Olvasóink írják Ne bántsd a fát! Bár nem vagyok semmi­lyen természetvédő egyesü­let tagja, mégis felszissze­nek egy-egy kivágott fa­csonk vagy éppen — mert Vácon ilyen is van — fa­sor láttán. Például a Rádi úton: különösen, ha a he­lyükre ültetett szánalmas gallyacskákat látom.­A közelmúltban vita ke­rekedett egy újabb fasor kivágási terve miatt. A tü­dőgondozó kertje a belvá­ros egyik legszebb parkja. Lombos fáival egy zöld szi­get a betontengerben, tisz­teletet adva kertjével az intézmény jellegének. A ce­mentporos városban, a rekkenő hőségben, nyáron szinte oázis az arra hala­dóknak. Most arra a meg­állapításra jutott a váci kórház gazdasági osztálya, hogy vágják ki kertjéből ezeket a fákat. Ez a fajta manapság úgysem divatos. Pelyhe is van — egy évben egy hétig. Allergiát nem okoz, gyö­kérzete meg túl fejlett, el­távolítani nem lehet, de majd elrohad, mondták! S végül ősszel hull a levele. Ez is komoly indok! Még kivágásra buzdító szakvé­lemény is van, amit a vál­lalkozó készített, aki a fa­kivágást vállalta. És anya­gi, valamint természetbeni hasznát élvezi. (Tudniillik övé lenne a 10-12 méteres fák anyaga.) Tehát hiába szép egy fa, hiába egészséges még, hiá­ba szolgálja egészségünket lombjaival, ha megindul ellene a bürokráciái indí­tóhadjárat, akkor különbö­ző indokokkal perbe fogják, és vége. Elszabadul a lánc­fűrész! Én azt hittem, hogy a környezetvédőkből álló testület tényleg a környe­zetet védi! Hát nem tudom, de rendkívül nagy energiá­val megmagyarázzák, hogy mi a hátránya. Azt viszont, hogy ebben a cementporos, néhol ólommal szennyezett levegőjű városban milyen sokat jelent a lakosok szá­mára egy-egy komoly lomb- koronájú fa, sehol nem hallottam! Megróttak,. hogy nem gondolok a jövő nemzedék­re, mert ha ültetnek he­lyére, nekik már talán lesz belőle valami ... De mi marad nekünk? Már a fák sem, csak a kivágott tönkök? Én ott laktam a park szomszéd­ságában, de csak előnyeit élveztem és gyönyörködöm benne! Olyan sok minden van, amiről manapság le kell mondanunk, ne hagy­juk, hogy még fáink se le­gyenek! Most még állnak ezek a fák, de félek nagyon, fé­lig elkészült ellenük a ha­lálos ítélet. Várják, hogy jöjjön a tavasz. Engedjük hogy ki zöldül- hessenek! Dr. Harcsa Judit Az emlékmű he'yén Ünnepi megemlékezést kíván tartani a lebontott tanácsköztársasági emlék­mű helyén a Munkáspárt váci szervezete március 21-én, szombaton délután három órakor. Nagy ász a Zöld Narancsban Nagy ásszal debütált a Zöld Narancs klub a váci Kulturális Kávéházban. Fodor Gábort, a Fidesz parlamenti képviselőjét hívták meg. ahogy ígérték, baráti beszélgetésre. S no­ha a rendezők szándéka ez alkalommal nem a minden áron való politizálás volt, az érdeklődők kérdései miatt mégis az lett, közép­pontban azzal a gondolat­tal, mi lenne, ha a Fidesz alakítana kormányt a kö­vetkező választások után? Jóllehet okozhat izgalma­kat a fantáziálás, a gyere­kek is jól el tudják szóra­koztatni magukat ilyesmivel az általános iskola alsóbb osztályaiban. A Zöld Na­rancs klubban folytatott kollektív fantáziálás való­színűleg nem okozott külö­nösebb örömöt, s élmény helyett álmosan mentek haza. Valaki annak az aggo­dalmának adott hangot, el­veszítheti a fiatal demok­raták pártja azt a mozgást, lendületet.’ amely létrehoata és esetleg bürokratákká redukálja az oly lelkes ta­gokat. Erre utaló jel, hogy a legutóbbi kongresszuso­kon foglalkoztak a korha­tár eltörlésének gondolatá­val. — Való igaz, valamelyest bürokratákká kell válnunk — válaszolta a vendég. Ma sokan jönnek hozzájuk olyanok, akik öt-tíz évre szeretnék biztosnak tudni a hátterüket. A Fidesz erre- alkalmasnak látszik. Az egyéni karrierkeresés azon­ban nem lehet céljuk, ezért mindenképpen meg kell tartaniuk az életben tarló lendületet. Nem fenyeget-e a ve­szély, hogy a párt vezetése, vagyis a fej elválik a törzs­től'/ — kérdezte másvalaki. — Sajnos a mi perspek­tívánkból nem mindig lehet reálisan látni — érkezett a válasz. — Remélem, nem lesz így, s hogy ne is le­gyen. azért van szükség az ilyen találkozásokra, beszél­getésekre — mondta. Érdekes volt, hogy a váci önkormányzati fideszes képviselő kérdésére magáz­va válaszolt az est folya­mán Fodor Gábor. Ennek a furcsaságnak az okát keres­ve, csak arra juthattunk; ő, a parlamenti képviselő nem ismeri üyen szinten a tagtársait. Mert a Fidesz esetében azt nem tételez­zük fel, hogy a merev ma­gázódó stílus járná egymás között... ?! — dézé — VÁCI hírlap Vie, Dr. Csányi László krt. IS. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. • .Munkatársak: Dudás Zol­tán és Ilulász Erzsébet. • Postacím: Vác, PL 32. 2G01. Telefax cs telefon: (27) 10-095. Telex: 282 297. • Szerkesztőségi tógádéira: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztőségben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci liirdetöirodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután 11-töl 17 óráig. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents