Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-17 / 65. szám
lehetne jobb is ez a baloldal STROKE—H AUiLZÓNa Szocdemeket keresgéltem Keresem a megfelelő ajtót, amelyen kopognom kell. Könnyű célba találnom. Ott piroslik rajta a Jel, a kalapácsos ember ábrája. A félhomályos folyosón megtorpanásra késztetnek bokros, szerteágazó emlékeim és érzéseim. Az első május elsejéken valaha még láttam ilyen táblákat a felvonulásokon. Házunkhoz is érkeztek szívesen látott ismerősök, a szocdemek, akik aztán úgy elvesztek a szemünk elöl, hogy még most is nehéz rájuk találni. Pedig kérdezni szerettünk volna tőlük. Újjászervezésük óta milyennek Ítélik saját mérlegüket? Egy diósdi cím A Dohány utcai központtal soha nincs szerencsém. Rendszerint kitérő választ kapok, ha Pest megyei tagságuk iránt érdeklődöm. Meglehet persze, én vagyok ügyetlen, de legalább nem vagyok erőszakos. Egy kis könyvecskében a pártok listáját tanulmányozva diósdi címre bukkanok. Van tehát egy önálló pártközpont a megyében? — Tévedés — világosít fel Takács Imre g magát történelminek mondó Szociáldemokrata Párt elnöke Pesten, a Baross utcai központban, a már- említett ajtó mögött. Abban az irodában, melynek nincs előszobája, ő az egyetlen hivatásos politikus. Ámbár egy fiatal hölgy benéz, aztán kávéval tér vissza. Ha jól értesültem, ő jelenti itt az apparátust. Sok ilyen pártot, ismerek, ahol alig több, mint egyetlen szoba az országos központ, de ez egyáltalán nem baj. Óhatatlanul összehasonlítom velük a régi élményt, mikor a „nagy házba” előzetes bejelentés alapján érkeztünk egy kis előadóhoz. Katonák fogadtak, felsz’ól- tak, lejöttek, igazoltak és visszaigazoltak azért a tízperces jelenésért. Titkos a lista — Az első bejegyzéskor a lakásomat jelöltük meg központnak, aztán sikerült az irodát megszerezni — mondta magyarázatul az elnök, akivel igen érdekes beszélgetést folytatunk a baloldal, az ország és az MDP-vel 1948-ban történt kényszeregyesítésig legnagyobb magyar munkáspárt múltjáról. A deres hajú pártvezető volt Vas megyei titkár, országos vezetőségi tag, üldözött, bebörtönzött, koholt vádak által megbélyegzett, akitől igen sokat tanulhat, aki akar. Eredetileg bekerült volna az MSZDP elnökségébe is, de ezt a lehetőséget nem fogadta el. Pártatlanul hallgatom a pártbírálatot, ami szerint neki az a kifogása, hogy odaát többségben a volt MSZMP-tagok vették át a vezetést. Az elnök úr nem értett egyet Petrasovits Anna vonalával, melynek a következményei már a választási vereségben is közrejátszottak. A nézet- különbségek vezettek tehát a szakításhoz. 1989. december 7-én 14 megyéből érkezett küldöttek tartottak regionális értekezletet, ahol döntöttek a kiválásról. Ügy határoztak, hogy az SZDP, mint történelmi párt, folytassa országos szerveződését. Hozzá és múltjához méltón ne vegyen részt torzsalkodásokban. A harmadik évébe lépett pártnak tehát feltehetőleg több tagja, helyi szervezete működik már. Ha nem is Diósdon, valahol a mi régiónkban is. Hányán vannak, milyen politikai eredményeket értek el? — kér„Isten nevében csalnak..." Kisebbségek és szegények Országos tanácskozás színhelyéül szolgált a rá- kosszentmihályi református templom a közelmúltban, ahol az erdélyi magyar kisebbség és az itthoni szegények helyzete foglalkoztatta elsősorban a résztvevőket. Az eseményt a Református Egyházi Megújulási Mozgalom és a „Bokor” bázisközösség szervezték. Az ott elhangzottakról és a tanácskozás eredményeiről Németh Géza református lelkész, az Erdélyi Gyülekezet lelki- pásztora tájékoztatott. A tanácskozás egyik előadója. Adorján Kálmán az erdélyi Zilahiéi érkezett. a református egyház lelkipásztoraként. Az újra működő, de épületgondok- ikal küszködő Ady Endre Református Gimnázium és Kollégium ügyének támogatását kérte, elsősorban a Magyarországon letelepedett honfitársaitól. A tanácskozás a segítő szándékot határozatban is megerősítette. A Népjóléti Minisztérium részéről I-akner Zoltán, a hazánkba gyógykezelésre érkező magyarok és más nemzetiségűek gyógyszerellátási problémáit ismertette. A jelenlegi törvények úgy’an is nem teszik lehetővé, hogy más állampolgárságúak kedvezményes áron juthassanak gyógyszerhez. Az az orvos, aki ennek ellenére segíteni próbál. „Isten nevében csalni kényszerül"’. Hazánkra ez a probléma különösen nagy terheket ró, mert az esetleges kedvezményt a szomszédos országok nem tudják visszaadni. Ezért nemzetközi támogatást kell igényelni — szögezte le a tanácskozás másik határozata —. hogy ne a magyar betegek rovására kelljen megoldani „Kárpát-medence betegellátását”. Dr. Bartha Árpádné lelkész drámai beszámolója következett ezután, a Borsod megyében kiemelkedően magas munkanélküliségről, s az ebből fakadó aggasztó morális helyzetről. Éppen ezért a tanácskozás részvevői megállapodtak, hogy legközelebb Miskolcon találkoznak, ahol kiemelten tárgyalják majd a megyében nagy számban élő cigányság problémáit is. Mocsonoky Gábor dezem Takács Imrétől, ám itt meglepő fordulatot vesz a beszélgetésünk. — Erről nem nyilatkozom — jelenti ki határozottan, arcán egy kis szigorúsággal az elnök úr, majd hozzáteszi —: Ilyen megegyezés született közöttünk, mert voltak, akik megszerezték a tagnyilvántartásunkat, és elkezdték bomlasztani a pártot. — No, de ha önök tit- lcolódznak, hogy akarják népszerűsíteni magukat, programjukat, gyarapítani a létszámukat, felkésiülni az új választásokra, amely minden politikai szervezet dolga? — Nézze, ennek a pártnak 1948-ig 800 ezer tagja volt. Közülük ma is élnek még legalább 150 ezren. Ezenkívül ott vannak a családtagjaik, akikre hatni tudnak, s rájuk számíthatunk. Igaz, hogy az újjászervezéskor csak 20 ezer jelentkező volt, de azért, mert beszivárogtak a volt kommunisták. Ezt így leírhatja. Ettől függetlenül, a nyugati típusú szociáldemokrácia iránt van vonzalom és érdeklődés. Két év múlva már új reményekkel indulhatunk, mert közben létrejön egy szociáldemokrata szövetség, megszűnnek az ellentétek. A mieink máris sok helyen kerültek be az önkormányzatokba. Ha az MSZDP rendezi a sorait, nekünk ők lesznek az első számú szövetségeseink. Méiió fizetést — Tulajdonképpen mi az önök programja? — Az értékteremtő kisemberek pártja vagyunk. Azt akarjuk, hogy a munkás, a paraszt és a kisvállalkozó tehetségéhez, szor- golmához méltó fizetést kapjon. Nem akarunk egy kapitalista világot látni magunk körül. Sajnos, én félek attól, hogy ez kifejlődik. Lehetséges, mert a szakszervezetek egymást gyengítik ahelyett, hogy elsősorban az érdekvédelemmel törődnének. Nekik nem szabadna pártérdekeket követniük. A krónikás elköszön. Ügy véli: az ő dolga itt nem a kommentálás, hanem a tájékoztatás. Kovács T. István A Gödöllőhöz közel eső kisközségnek tavaly szeptember óta a németországi Feldafing nevezetű kisvárossal alakult ki jó kapcsolata. A Münchentől déli irányban, a Starnbergi-tó partján festői környezetben fekvő „testvéi-” hasonló nagyságú, adottságú hely, mint Tóalmás. Törekvéseikben szintén sok az azonosság, hiszen az almásiak is kacérkodnak az idegenforgalommal, míg a németek komoly tapasztalatokkal rendelkeznek éppen e területen. A jövőre való tekintettel igényelte vissza a magyar falu az Andrássy- kastélyt, valamint a PVCSV kezelésében lévő strandot. Működik Tóalmáson kemping, a hétvégi házak pedig csaknem teljesen körbeveszik a települést. A kedvező adottságok elérhetővé teszik tehát a vágyakat, az idegenforgalom megteremtését. Kellenek hát a német tapasztalatok, de nem ártana némi tőke sem. A kölcsönös bemutatkozó látogatások után mindenesetre olyan megállapodást kötöttek, amelyben a partneri kapcsolatok hordozójaként a Kiásták a csatabárdot Szomorú világelsőséggel „büszkélkedhet” hazánk. Miközben 27 listavezető országban fokozatosan csökken az agy- érbetegségekben — összefoglaló néven, divatos amerikai kifejezéssel stroke-ban — elhunyt 35 és 50 év közötti férfiak és nők száma, addig Magyarország továbbra is makacsul tartja magát a ranglista élén, sőt mind többen halnak bele ezekbe a kórokba. kere érdekében az agyérbetegségek megelőzésének és az ebben szenvedő betegeknek a gondozásával kapcsolatos ismereteket beépítik a családorvosi képzésbe. Az eredményességhez azonban kellő szakmai oktatásra és korszerű műszerparkra is szükségünk van. Ezt részben kormánypénzből, részben hazai és nemzetközi alapítványok révén, valamint végül, de nem utolsósorban az önkormányzatok hozzájárulásaiból kívánják fedezni. Ez Pest megye számára is azt jelenti, az önkormányzatoknak előbb vagy utóbb a zsebükbe kell nyúlniuk, ha azt szeretnék településükön csökkenjen a hovatovább népbetegségnek számító agyvérzés és agylrombózisos betegek száma. Az önkormányzat, az egészségügyi tárca és a kormány, valamint az alapítványok erőfeszítései mellett azonban nem szabad lebecsülnünk az egyén természetes megelőző lehetőségeit sem. Csak az ésszerű életmódtól, a dohányzás, az alkoholfogyasztás mérséklésétől, a korszerű táplálkozástól, a betegség figyelmeztető előjeleinek komolyan vevé- sétől és az azonnali orvoshoz fordulástól várhatjuk, hogy ezután kevesebben haljanak meg ezekben a betegségekben, mint ma. Kocsis Klára Pest megye mint a főváros agglomerációs övezete sajnos a veszély-, sőt halálzónába tartozik mind a daganatos betegségek, mind a stroke okozta halál gyakorisága szempontjából, ezért korántsem közömbös, hogy az itteni egészségügyi intézmények és a megye lakosai fölfigyelnek-e az ezzel kapcsolatos országos és nemzetközi egészségügyi erőfeszítésekre. Mostantól, szerencsére létezik ilyen ösz- szehangolt és tervszerű hazai és nemzetközi beavatkozás. A stroke-hoz tartozó legismertebb betegségek — az agyvérzés, az agytrombózis és az agylágyulás — any- nyira komolyan veszélyezteti lakosságunk egészének egészségi állapotát és a népesség növekedését, hogy a kormány most átfogó országos nemzeti stroke-programot hirdetett meg, amelyben hazai és nemzetközi alapítványok is részt vesznek. A program célja, hogy az e csoportba sorolt betegségek hazai halálozási arányát évente 4-5 százalékkal csökkentse. A muszáj szülte program nem lóg a levegőben, kiterjedt és egymással ösz- szefonódó egyéni és társadalmi közegeket szándékozik mozgósítani. A kormány mellett az egészségügyi tárca, az oktatás, a társadalombiztosítás, a médiák és nem utolsósorban a lakosság összefogását igényli és várja. Az orvostársadalomtól szemléletváltást kíván. Pontosabban azt, hogy akik még nem látták be. ezután lássák be, nem szabad kizárólag a hosszan elhúzódó, idült betegeket, tehát a jól fizető, pénzes betegeket hajszolniuk. A korábbinál több figyelmet kell szentelniük a kevésbé jól fizető, akut krízises betegeknek, mint például a stroke-bete- geknek is. Ehhez a szemléletváltozáshoz azonban a társadalombiztosításnak is ösztönző segédkezet kell nyújtania, hiszen nem várhatjuk az orvosoktól sem, hogy a saját zsebük ellen dolgozzanak. A stroke-ellenes küzdelemben az egészségügyi intézmények szerepe se mellőzhető. A nemzeti országos program szerint hamarosan 19 megyei és 5 fővárosi stroke-központot létesítenek, ezenkívül, ahol mód van rá, már meglevő egyéb kórházi osztályokból. 20-50 ágyas stroke-részlegeket, -osztályokat különítenek el. Itt kizárólag ezeket a betegeket kezelik, utókezelik vagy rehabilitációs ellátást nyújtanak nekik. A meghirdetett harcból nagy hiba lenne kifelejteni a cél érdekében mozgósítható lakosságot. A legfontosabb, hogy az emberek megértsék, több mint felelőtlenség, ha megvárják, amíg leteríti őket az agyvérzés, vagy agytrombózist kapnak. Ugyanis az agyérbetegségek közeledtét jelző számtalan, műszeresen is kimutatható apró jel, tünet — ilyen például a múló bénulás — létezik, tehát fontos, hogy aki ezeket észleli magán, azonnal, idejében menjen orvoshoz. Ezeknél a betegségeknél ugyanis az egy-két órán belüli beavatkozásnak életmentő szerepe van. A program siSoványabb lesz az ajándékcsomag? Nem csak két dobás Mindent, sőt annál is többet kell tenni a társadalom peremére került fiatalokért, akik nevelőintézetben élnek vagy éltek. Jól tudják ezt a Pest megyei vöröskereszt- tes aktívák, akik a tököli fiatalkorúak intézetének 95 megcsúszott ifjú emberét vették a szárnyuk alá. Tavaly még volt miből segíteni őket. Erre 150 ezer forintja volt a Vöröskereszt 80 aktivistájának, aki ebben az akcióban részt vett. Közülük igen sokat tett a tököliekért Szentendre, Po- máz és Szigetszentmiklós jó néhány képviselője. A Vöröskereszt nemrég értékelte a tököliek helyzetét, s úgy találta, idén csak azokkal a reményteljes, biztató előmenetelt tanúsító fiatalokkal folytatják a tavaly megkezdett kapcsolat- építést, akik bizonyították, valóban jó útra akarnak térni. A múlt évi 95 segélyezettel szemben idén mindössze 30 tököli gyerekemberre összpontosítják a külön segélyezést, közülük tíz idén szabadul. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a többiekről leveszi a kezét a Vöröskereszt. Az, aki az erőfeszítések ellenére két hét után otthagyja a neki szerzett állást, valószínűleg hátrább kerül a segélyezettek listáján. A tökölieknek nemcsak két dobásuk van, mi ennél sokkal több esélyt adunk nekik az újrakezdésre. TÁRSKÖZSÉGI REMÉNYEK, NYELVTANULÁSSAL A külföldi testvér- vagy társközségi kapcsolatok kialakítása nem kevés utánjárást, törődést Igényel, ugyanakkor sokféle haszonnal is kecsegtet a benne részt vevő települések számára. Közülük Európa megismerése, a fiatalok nyelvtanulása nyilván az egyik legfontosabb szempont. Legalábbis Tóalmáson így gondolkodnak a falu vezetői. két község polgárságát nevezték meg. Mert mégiscsak ez az alapja minden további fejleménynek. No meg a nyelvtanulás. Az ön- kormányzat felhívással fordult ez ügyben a tóalmá- siakhoz „Ismerd meg Európát” jelszóval. Ebben csereüdülési lehetőséget ajánlanak 20 helybéli diáknak és két kísérőnek, akik július 1—13. között két hetet tölthetnek el Feldafingben. Jelentkezni lehet március 25-ig az általános iskolában Botos Mi- hályné szervezőnél. A feltételek között szerepel a 13—18 éves életkor, a német vagy angol nyelv minimális ismerete, noha létszámhiány esetén ettől elállnak a csereüdülés gazdái. A kiutazó diákok családjának idén vagy a jövő nyáron fogadni kell az onnan idelátogató fiatalokat és gondoskodni ellátásukról. A szülőket lényegében csak az utazás költsége terheli, a nyaralás idején minden egyéb kiadást a fogadó családok viselnek. Az is kikötés, hogy csakis egészséges tanulók j elen tkezhetnek. Az előzetes egyeztetés alapján a német családok szeretnék, ha két magyar diák lakna egy családnál, hogy egymással is tudjanak társalogni, ne érezzék magukat magányosnak. A látogatás viszonzásakor az almásiak is ezt a megoldást alkalmazzák majd. S hogy nem csupán nyelvtanulásról van szó, idézzük tovább a felhívást: Feldafingben „a lakóházak, a porták, az utcák. terek, kirándulóhelyek tisztasága, rendezettsége példakép lehet számunkra. Életmódjuk, kultúrájuk, hagyománytiszteletük, a természet iránti szeretetük követésre méltó. Készséggel állnak rendelkezésünkre... Európa megismerése fiataljaink számára nélkülözhetetlen”. A júliusi nyaralásig sem szünetelnek a társközségi kapcsolatok. Hogy azok hordozója tényleg a két település polgársága legyen, május 28—31-ig 25 tagú német delegáció érkezik Tóalmásra. Magyar családok látják őket vendégül, hogy aztán június második felében viszonozzák a látogatást. S így, a sok szálon kiépülő barátság révén talán előbb-utóbb üzleti ügyek is lesznek a két község polgárai között. (lóth)
