Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-14 / 63. szám

Vác 992 — Úton Európába lesz-e szuperprodukció? Tisztelt támogató partnerünk! Ismertetjük Önnel cégünk rendezésében 1992. június 25-től július 5-ig tartandó „Vác ’92 — Ütőn Európába” rendezvénysorozat szpon­zoroknak nyújtott lehetőségeit. A rendezvénysorozat egy­értelműen az első Európában megrendezendő nemzetkö­zi találkozó. Közös nyelvünk a zene. Rendezvénysoroza­tunk védnökségét Vác megyés püspök ura, valamint Vác város polgármestere látja el. Fővédnök dr. Habsburg Ot­tó, az Európa Parlament képviselője. Így szól az AirCont Kul­turális, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. ajánlata, amelyhez a tervezett pro­dukciók és a szereplők lis­táját is mellékeli. És mint a testületi ülésen, a gazda­sági bizottság vezetője elő­terjesztette, egymillió fo­rint támogatást kér mind­ehhez a váci önkormány­zattól. A reakciók meglehetősen szélsőségesek voltak: vala­ki — igaz nem a testületi ülésen — „agyrémnek” ne­vezte az ötletet, egy kép­viselő véleménye szerint, ezt a pénzt saját nyári ren­dezvényekre kellene fordí­tani. Mint mondta, az ösz- szes rendezvényre nem áll ennyi pénz rendelkezésre. Mások fontosnak tartották, hogy egy rangos eseményre kerüljön sor Vácon, reklám a városnak, jó hírét kelti, s ez a közelgő világkiállítás előtt nem közömbös. Két bizottság is foglalko­zott már az ajánlattal, s mindkettő elvileg támogat­ta, ám, mint elhangzott, szükséges lenne az érde­kelt bizottságok újbóli, együttes állásfoglalása. A vitában végül is azok lát­szottak felülkerekedni, akik jó lehetőséget láttak ebben a produkcióban arra, hogy Vác ismertebbé váljék, reklámozhassa magát. El­hangzott az is, hogy az AirCont által benyújtott költségvetéssel felesleges foglalkozni: dönteni csak abban kell, hogy a lehető­ség megér-e a városnak egymilliót. Hogy mit nyújt a közéj 14 millió forintos költség­gel megvalósuló — vagy tervezett — produkció? Hat napon keresztül egy olyan programsorozatot, amelyben szerepel nemzet­közi operagála, Tolcsvay László szerzői estje — Má­ria evangéliuma, Magyar mise —, Varga Miklós est­je. Együtt az úton gálaest, nemzetközi zenei gála és egy operettgála. A helyszín a Konstantin tér lenne; a használatba vételi engedélyt — elvi en­gedélyt — Marosi Izidor püspök már egy évvel ez­előtt megadta. Az azonban nem szerepel a dokumen­tumok között, hogy a váci megyés püspök elvállalta-e a védnökséget. — Abban is csak a legutóbbi ülésén foglalt állást a képviselő- testület, hogy a város pol­gármestere vállaljon-e véd­nökséget. Ezt megszavazták, azonban elutasították, hogy a város kérje fel dr. Habs­burg Ottót a fővédnökség­re. Végül is, hogy lesz-e szu­perprodukció — előadá­sonként kétezer nézővel — a Konstantin téren, bizto­san még nem lehet tudni. A képviselők mindenesetre abban maradtak, hogy nem mennek tovább egy szán­déknyilatkozat megtételé­nél és elvi támogatásuk ki- nyilvánításánál. (B.) Látogatóban a fóti gyerekeknél Színes programok Tóthné Dévánszky Erzsé­bet, a váci nyugdíjaspeda- gógus-klub titkára mindig tud érdekeset mondani kö­zösségük munkájáról. Nem­régen Foton rendeztek programot, ahová meghív­ták Dunakeszi és környéke tagjait, a nyugdíjas peda­gógusokat és az özvegyeket is. A Vörösmarty Kultúr- házban mintegy százhúszan élvezték a gyermekváros műsorát. Először megte­kintették a híres fóti temp­lomot, majd terített aszta­lok mellett tapsoltak a me­nyecskekórus énekszámai­nak, a gyermekek szép tán­cának. Március első szerdáján dr. Barcs Ottó mérnök be­szélt a klubban Bombay és Delhi közötti útjáról, ötödi­kén délután Budapestre utaztak, hogy megtekint­sék A kőszívű ember fiai című előadást. Márciusban terveznek még egy környezetvédelmi programot, egy finnországi beszámolót, s lesz egy új­ságíró vendégük. Április­ban a szerdai klubnapokon a költészet napja, az idősek élettana, Szabó Dezső, vala mint a talpmasszázs lesz a téma. P. R. Elmenni szebben is lehet...! A halálba dobolt férfi Fegyverropogásos élet után telepedett le az Eger­vári házaspár Sződligeten. A férfi repülős volt, s a háborúban közel került a halálhoz. Mégsem maradt ott. A feleségét is megkí­mélte a jó sors, pedig neki is kijutott. Hosszú történet lenne mindezt leírni. Ami azonban a szűkre szabott oldalra is elfér, csupán az öregség nyugalmasabbnak hitt ideje. Hitt, csak hitt. Mert nyugtalan lett az utolsó óra. S nemcsak az utolsó, de az azelőtti, az azelőtti... Eger­vári Emil megbetegedett. Tüdőrákja volt. Szörnyű kínokat tudott okozni, de néha azon is túl­tettek az emlékek: a köz­vetlen életveszély, a géppus­ka zakatolása. Izzadtan riadt fel álmá­ból, amikor újra és újra akaratán kívül át kellett él­nie azokat az időket. Talán meg is nyugodott, amikor tudatára ébredt, nem cél­zott lövések voltak azok a gépére, csak a szomszéd fia gyakorol a dobfelszerelésén. dobszó nem hallgatott el. Férjét elkísérte egészen a halálba. Már egyedül hallgatja a hangokat, de nem adta fel, ha szólni kezd a dob, min­dig ugyanazt a fekete ru­haneműt akasztja ki jól lát­ható helyre. Ezzel jelzi, amit érez. A minap újra találkoztam az asszonnyal, azt mondja, valami történhetett, mert már csak az egyik dob mű­ködik. Talán megtudtak va­lamit, vagy csak megun­ták?! Nem tudja meg, mert nem megy át, miért is men­ne? tJgyis mindegy ... (dudás) VÁCI HÍRLAP Víc, Dr. Csányi László krt. 15. • A szerkesztőség ve­zetője: Borgó János. • Munkatársak: Dudás Zol­tán és Halász Erzsébet. • Postacím: Vác, Pf. 31. 2601. Telefax és telefon: (27) 10-095. Telex: 202 297. • Szerkesztőségi fogadóóra: kedd és péntek 13-tól 15 óráig. • Hirdetésfelvétel a szerkesztösegben naponta délelőtt 9-től 11-ig, vala­mint a váci birdetőlrodá- ban (Jókai utca 9.) hétfőn és kedden délután M-től 17 óráig. A dobos ráadásul nem volt egyedül. A házuk túlsó oldalán is lakott egy fiatal­ember, aki a hangszerét pil- fölte, nem csoda hát, ha rémálmai lettek. Persze nem hagyta szó nélkül a dolgot, ahogy felesége sem. De eredménytelenül izgat­ták fel magukat. Flegma választ kaptak: mindenki azt csinál a saját házában, amit akar. Érdeklődni kezdtek, más hogyan csinálja. Hogyan szigeteli azt a pincét, ahol a dobszólókat gyakorolja. De mindhiába, ha azok, akik megtehették volna, fittyet hánytak minderre, s talán még nagyobb erővel püföl­ték a bőrt. Amikor a falu vezetőinél érdeklődött az asszony, csak annyi választ kapott, nem tett senki feljelentést, nincs tudomásuk ilyen sza­bálysértésről, Talán Egervá­riék túl érzékenyek? Igen, ez valószínű, ismerve em­lékeiket. De hát akkor miért kell csak azért is, újra és újra szándékosan átlépni ezt az alacsonyra csúszott in­gerküszöböt? Mert úgy érezték, már szándékosság, a csak azért is akarata van a dolog mögött. Így teltek a napok, a he­tek. A férfi állapota egyre romlott, szörnyű kínokat je­lentettek az utolsó idők. Ha sikerült nappal is kicsit szundikálnia, az volt az egyetlen menedék. És eljött az utolsó óra. Az asszony csak azt tudta, nagyon rosz- szul van az ura. Átment, megalázkodott, de hiába, • VÁCI ^aíiiqp XXXVI. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1992. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Többe kerül a gondozás Védelmet élveznek Amikor még gyermek voltam, találkoztam olyan idős szomszédasszonnyal, aki úgymond „hétrét görnyedve” járt évekig. Akkor úgy gondoltam, inkább éljek keve­sebb ideig — de így ne! Amikor a néni meghalt, gyerme­kei a konyhaszekrényében nagyobb összegű pénzt talál­tak elrejtve, amit a nyugdíjából spórolt össze, ö nem volt szociális otthon lakója, családja között élte le öreg napjait. Miként lehetne tehát azon idős embereket elma­rasztalni, akik — feladva otthonukat — szétosztották vagyonukat gyermekeik között — s ma a szociális otthonban töltik napjaikat; Nehéz véleményt alkotni azokról, a szociális otthon­ban élő emberekről is, akiknek gyermekei csak a nyugdíjfizetés napján láto­gatják szüleiket. Mennyire van valóság­alapja az előbb említettek­nek, ezen tényekről a gon­dozók hosszan tudnának mesélni, ám nekik nem ez a dolguk. Ök igyekeznek a különböző típusú, gondol­kodású időseket „ember­ként” kezelni, rigolyáikkal, türelmetlenségükkel együtt. Úgy, ahogy a gyerekeik ezt nem vállalták. Talán ké­nyelemből, talán a toleran­cia hiánya miatt, talán más okból... Te rongyos élet, bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz... —• hallom a magnóról (vagy a lemezjátszóról) az ismert operett dalszövegét, s ma­gam köré nézek. Látom azokat a megtört, idős em­bereket, akik húsz, har­minc, vagy negyven esz­tendőt dolgoztak egy mun­kahelyen, s ezt mint di­csőséget emlegetik. Nem tudják, ma már ez nem je­lent különösebb előnyt. Ök azt érzik, nekik azt mond­ták, „építsétek fel az orszá­got, öreg napjaitokra jólét­ben lesz részetek”. Ezt nem érzik, csak azt, hogy a hat-, hét-, nyolcezer fo­rintjuk nagy részét most a szociális otthon gondozotti díjába fizethetik, s nekik ebből nem marad sok. Ülnek a Burgundia és a Rádi úti szociális otthon lakói a Burgundia ebédlő­jében. s várják az önkor­mányzat képviselőit. Talán mégsem igaz a hír, hogy kétszáz százalékkal felemel­ték a bentlakás díját... Amikor megérkezik dr. Ko­vács Tibor jegyző és Oszaczky Imréné, a szociá­Márciusi hajnal lis osztály vezetője, biza­kodva figyelik, mit monda­nak. Megtudjuk, hogy az eddigi havi 2070 forintról 6000-re, illetve a Rádi úton 6500-ra emelik a díjakat. Ez még így sem túl magas, hiszen egy hónapban egy ágy fenntartása az önkor­mányzatnak 14 ezer forint­jába kerül. Persze ehhez az összeghez az állam is hozzájárul. Az új gondozási díjról Oszaczkyné elmondta: vannak alsó és felső hatá­rok, s mindig a legalacso­nyabb nyugdíjat veszik alapul. Ez most 5200 forint. Ettől eltérhetnek, s mini­mum 2600, maximum 7800 forint lehet a szociális ott­honi költség. Megtudtuk, hogy a Rádi úton azért 500 forinttal több a befizetés összege, mert ott magasabb szintű az ellátás. Oszaczky Imréné min­denkit megnyugtatott, senkinek nem kell félnie attól, hogy a nyugdíja nem lesz elég, hogy mindenki­nek a nyugdíja 30 százalé­kát meg kell hagyni zseb­pénznek. Például, akinek 6000 forint a jövedelme, annak 1800 forintja marad. A díjemelést, a kormány- rendelet a kihirdetéstől számított 5 hónapon belül, rendelte el. A város önkor­mányzata úgy döntött, hogy ezt csak június 1-jével ér­vényesítik. Egyelőre megvárják a nyugdíjak emelését, s ahol nem éri el azt a határt, amely alapján ki tudja fi­zetni a gondozott a térí­tést, akkor megvizsgálják a tartásra kötelezett gyerme­kek anyagi helyzetét. Végső esetben, a hátralévő vagyon megterhelhető a gondozási díjjal. A szociális osztály vezető­je elmondta: akik már az otthonokban élnek, azok védettebbek, ám akik most kérik majd felvételüket, azoknál jobban felülvizs­gálják az otthoni környe­zetet, s a vagyoni helyzetet. Egyébként mindenkivel személy szerint elbeszél­getnek, s úgy döntenek. A hozzászólók — ismer­ve az árak növekedését —, nem tettek különösebb ki­fogást a gondozási díj eme­lése ellen, ám azt elmond­ták, miért nem lehetett azt fokozatosan végrehajtani, A Rádi úti otthon egyik la­kója sérelmezte, hogy olyan embereket tegyenek közéjük „akik nem tudnak magukról”, s így nagy gondot jelentenek a még ép gondolkodású bentlakók­nak. Sokan kétségüket fe­jezték ki, hogy a megma­radó „zsebpénz” elég lesz ruházkodásra, családláto­gatásra. Halász Erzsébet (Vimola Károly felvétele) Győzni kell vasárnap! Gyerekek és nők ingyen A váci futballisták már­cius 15-ét is sporttal ün­nepük. Ezen a napon ren­dezik ugyanis a Vác FC- Samsung—Siófok mérkő­zést a váci stadionban. A 14 óra 15 perckor kezdődő mérkőzésen a házigazdák ajándékaképpen ingyen nézhetik meg a viadalt a 18 éven aluliak és a szeb­bik nem képviselői. Az előbbi esetben ellenőrzik a jogosultságot, tudtuk meg lványi Kár oly tói, de az utóbbiak esetében „sajnos” nem. Viszont arra kérik azo­kat, akik így jutottak be, az állóhelyeket vegyék igénybe. A futballklub ve­zetője szerint, fenntartva, hogy a labda gömbölyű, te­hát bármerre pattanhat, mégis győzelemre számí­tanak. Megtudtuk azt is, hogy most, amikor az új néven először fogad vendéget itt­hon a csapát, már nem ér­vényesek azok a belépők és gépkocsibehajtási en­gedélyek, amelyeken még Izzóként szerepel a csapat neve. — dz — A sérült játékosért Szívre tett kézzel A múlt szombati baleset után, ami a Ferencváros— Vác mérkőzésen történt Ro- manek Jánossal, a serdülők megható módon gondoltak az NB I-es váci játékosra. A Vác FC-Samsung ser­dülő IV. csapata, amikor az elmúlt vasárnap Tatabá­nyán egy teremtornán vett részt, a téli felkészülési program utolsó állomásán, szívére tette kezét, amikor a közönség felé fordult. Az a mozdulat Romanek Já­nos gyógyulásáért volt. A serdülők fontosabb eredményei az elmúlt idő­szakban a következők vol­tak: a tatabányai teremtor­nán 3. helyezés, ahol a leg» technikásabb játékos is a mi csapatunkból került ki, Gulyás Gábor szemé­lyében. A Sturovóban ren­dezett nemzetközi tornán is 3. helyezettek. lettek, ahogy a tatabányai Arany­tojás Kupán is. Ez utóbbin a torna legjobb kapusa Marosvölgyi Zoltán lett. A csapat edzője Ozsvári And­rás. — Z — 11

Next

/
Thumbnails
Contents