Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14 / 63. szám
Hevesy György szaktárgyi verseny Kis kémikusok Monoron a Jászai Mari Téri Általános Iskolában rendezték meg a Hevesy György területi kémia szaktantárgyi versenyt. Negyven hetedikes és nyolcadikos vett részt a vetélkedőn. Különösen magas színvonalú volt a nyolcadikosok versenye. A VII. osztályosok versenyében: 1. Stiller Gábor (Monor 1. Számú Iskola), 2. Gál Tamás (Pilis. 1. Számú Iskola), 3. Izsáki Erika (Monor 1. Számú Iskola), 4. Marunák Ágnes (Monor 1. Számú Iskola), 5. Ordasi László (Sülysáp 1. Számú Iskola). A VlII.-osoknál az első öt helyezett: 1. Újvári Viktor (Gyömrő 1. Számú Iskola), 2. Pribelszki János (Pilis 1. Számú Iskola), 3. Zöldi Márta (Pilis 1. Számú Iskola), 4. Dede Balázs (Monor 1. Számú Iskola), 5. Benke Szabó Viktor (Monor 1. Számú Iskola). Az öt-öt helyezett jutott a megyei döntőbe. A felkészítő tanárok és a zsűritagok is kiválóra vizsgáztak, akárcsak a kis kémikusok. Különösen kiemelkedett a VIII.-os győztes, a gyömrői Üjvári Viktor, aki kimagasló tudásról tett tanúbizonyságot. <é) Az olvasó kérdez Miért mostohák? Olvastam a Pest Megyei Hírlap 1992. február 7-i számában a Váci Hírlapban a Nincs egyösszegű fizetési kötelezettség' című írást. Ennek az utolsó bekezdésében írnak arról, hogy milyen jó hír van a változó kamatozású kölcsönöknél. Marad a 32 százalékos, amit mellesleg uzsorakamatnak neveztek állami szinten, valamint marad az állami támogatás is. De egy fontos dologról nem ír és nem beszél senki. Azokról a kölcsönfelvevőkről van szó, akik 1988 júliusától 1989. január 1-jéig kötötték meg a szerződésüket. Ugyanis 1988 júliusa előtt még fix kamat volt. Ezután 1988. július 1-jétől pedig változó. 1989. január 1-jétől pedig az új változat lépett életbe, melyben az állam átvállalja a törlesztőrészlet valahány százalékát. Mint köztudott, most kifizethető volt az 1/3 résszel csökkentett tartozás, ha ez egy ösz- szegben történik meg és tavaly januárban erről nyilatkozott az adós. Most azt szeretném megtudni, hogy miért szenvedtünk ekkora hátrányt az államtól. Mivel én is az említett fél esztendő alatt kötöttem szerződést, pontosan 1988. október 25-én. Mi nem kapunk sem támogatást a törlesztőrészlet fizetésében, sem engedményt a tartozás egy összegben történő visszafizetése esetén. Pedig az államnak könnyítettük a dolgát, hogy magunkra vállaltuk az építkezés gondját- baját. Erre a kérdésre szeretnék érdemleges választ az illetékesektől. Tisztelettel régi előfizetőjük: Kovács István Üllő, Rákóczi út 30. sz. Versmondás Az idén ismét megrendezésre kerülnek a monori májusi napok. A szervezők már tavaly Is gondolkodtak azon, hogy nemcsak a diákok, hanem a felnőttek számára is meghirdetik a vers- és prózamondó, valamint a népdaléneklési versenyt. A tavalyi tűnődést az idén tett követte. Azok a felnőtt monoriak, akiknek kedvük és tehetségük van hozzá, a városi könyvtárban április 15-ig jelentkezhetnek a vers- és prózamondó, a népdaléneklési vetélkedőre. MOhlQRI ^jrfap XXXIV. ÉVFOLYAM, 63. SZÁM 1992. MÁRCIUS 14., SZOMBAT Huszonöt derék péteri tiszteletére Emléktábla a falon Nemzetiszínfi lobogókat lenget a tavaszi szél Péteriben, az ezernyolcszáz lelket számláló kicsiny településen. Március 15-én, vasárnap délután három órakor tartják a helyi megemlékezést az 1848-as forradalom és szabadságharc 144. évfordulója alkalmából a községháza előtt. Gnnepi beszédet mond dr. Török Gábor, a 7. számú választókerület országgyűlési képviselője, majd leleplezik azt az újonnan készített márványtáblát, amely a községháza egykori építőinek állít örök emléket. Kevesen tudják Péteriben, hogy a mai községháza 1907-ben épült, pontosan 85 évvel ezelőtt. Egy emberöltő telt el azóta, de az épület kiállta az idő próbáját. A két világháború sem tett nagyobb kárt az építészeti remekműnek mondható sokablakos házban. Egykoron a belső térben volt egy emléktábla, amely megnevezte azokat, akik a községháza tervezésében, kivitelezésében részt vettek, anyagilag támogatták azt. Ez a márványtábla azonban a II. világhá ború alatt (vagy után?) elveszett. Szerencsére maradt egy hiteles fényképfelvétel róla, amit néhai Harcsák Lajos tanító úr átadott Kalina János nyugalmazott tanácselnöknek. Nem volt más teendő, csak a fényképet fel kellett nagyítani, s máris előkerültek a nevek — összesen huszonöt derék péteri neve — akiknek döntő érdemeik voltak a községháza megépítésében. „Ezen községházat építette Kuszenda József jegyző, Hunka Mihály pénztáros, Góczi Mihály bíró, Veszteg Pál törvényszéki bíró, dr. Csillag Kálmán körorvos, Huszák Pál, Hor- nyák András esküdtek” — így a tábla felirata, majd következik a tizennyolc képviselő neve, végül „hivataloskodása idejében Búth József építési vállalkozó 1907-ben.” Az eredeti emléktábla néhai Kampfl József monori kőfaragómester keze munkáját dicsérte. A mostani reprodukált változatot — szintén márványból — Pál András kőrestaurátor készítette. Egy mondat is olvasható majd az emléktábla alján: „Helyreállította Péteri község önkormányzata az 1992-es esztendőben.” A vasárnapi ünnepség keretében Péteriért kitüntetést adnak át a helyi nyugdíjasklubnak (vezetője Fürth Ferenc) a község kulturális életében, a hagyományápolásban kifejttett áldozatkész, nívós munkájáért. A nyugdíjasklubnak ma már csaknem száz tagja van. Tavaly sikerrel pályáztak a közművelődési és a Lakitelek-alapítvány keretében, mindkét kuratóriumtól jelentős pénztámogatást nyertek. Már készülnek az idei bemutatókra. Legutóbb február végén adtak műsort a helyi művelődési házban, osztatlan sikert aratva produkcióikkal. A közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a magán- és csoportos számokat. MegTöbbé-kevésbé azonos útvonalon közlekedünk. Eleinte csak egy-egy pillantással nyugtáztuk, hogy a másik is ott megy a reggeli ködben, kerülgeti a tócsákat, vagy épp álmosan hunyorog az éles fényben. Később már köszöntünk is egymásnak. Egy káprázatosán fehér, téli napon fent, a monori Strázsahegyen bóklásztam, amikor megtudtam, hol lakik. A tájban olyan volt a meleg füstöt eregető kcményű, zsalugá- teres kis ház, mint egy menedék. De persze nem kérdeztem meg, hogy egy fiatalember miért vonul a világ végére önkéntes remeteségbe, hiszen épp csak látásból ismertük egymást. De most volt egy kiállítás Monoron, a művelődési központ galériájában. Tizenéves ismerősöm sum- müsan így „műbírálta” a rajzokat: „marha jók”. A marha jó rajzokat balog- István készítette. így, csupa kisbetűkkel, a vezetéknév összefolyva az utónévvel. Ki ez a balogistván, kérdeztem a művelődési központban. Mondták: monobalogistván 8 ^á'rfíin ri rajzoló, fiatalember, kint él valahol a Stázsahegyen. És akkor már leültünk beszélgetni. — Évekig hajóztam, ez az eredeti foglalkozásom, de már kölyök korom óta rajzolok. Apám sose rajzolt nekem, rajzoltam magamnak. Később aztán persze a technikát is el kellett sajátítanom. Kőbányára jártam, a Nagy Balog János képzőművészkörbe, majd mi magunk is alakítottunk egy kört, s több kiállításunk is volt a csoporttal. A saját munkáimmal egyszer Pesten mutatkozhattam be, s most itt, Monoron. — A rajzolásból él? — Nem. Bár mostanában főleg abból, hogy a vendéglátósok szólnak, kellene egy dekoráció, felirat, pólót, tervezek a Zöldfa kiszolgálóinak ... Ugyanis nincs munkám. Sok mindent kipróbáltam, volt egy vállalkozásom is, zöldség-, gyümölcs, de nemigen jöttek be a dolgok. Olyasmit szeretnék, ami mellett jutna időm rajzolni, fotózni. — Alkotni száműzte magát a hegyre? — Prózaibb oka van, de nem is nevezném száműzetésnek. A feleségemmel elváltunk egymástól, a vagyonmegosztásnál övé lett a lakás, én kiköltöztem a hétvégi házba. De hát laknak fönt a hegyen mások is, azon a soron, ahol én is élek, rajtam kívül még öten. Naponta lejárok, de sokszor észre sem veszem, milyen hosszú az út. Van időm gondolkodni. — ... és a táj látványa is megéri a hosszú gyaloglást. Ámbár rajzainak témája sohasem a táj. — Nem rajzolok sem tájképet, sem csendéletet. Portrét sem. Ezekre már kitalálták a fényképezőgépet. Képeim jó része szürrealista, és bibliai témákat választok. — Hívő? — Hiszek, de nem vagyok vallásgyakorló. Egyébként a zene az — főleg a rockzene —, ami elindítja bennem a gondolatokat — Szóvá tennék egy ellentmondást, ha nem sértődik meg. „balogistván” életmódja a polgári normákhoz képest fegyelmezetlen — ezzel szemben csupa katonás holmiban jár, többnyire khakiszínűben, repülős dzsekiben, „surranóban”. — Ez csak a praktikum miatt van. Ezek kényelmes és strapabíró holmik. Egyébként egyáltalán nem vagyok katonás, fegyelmezett sem igazán. Kifüggesztettem például magamnak a figyelmeztetést: „minden nap rajzolj!” — és volt, hogy fél évig ceruzához sem nyúltam. Viszont, ha balogistván ceruzához nyúl, azt igen jól teszi. A kiállítás, amelyen a „balogistváni” világgal ezúttal a monoriak is találkozhattak, e hét végén bezár. De remélhetően máskor is lesz még alkalom állni és tűnődni a ceruzarajzok előtt, balogistván az ambícióit és terveit firtató kérdésre annyit mond: — Tovább rajzolok. Azután majd felépül valami... K. Zs. érdemelten vehetik át elsőként az új Péteriért kitüntetést a vasárnapi nemzeti ünnep alkalmából. Gér József Monorért Vasárnap a városi ünnepségen kitüntetéseket, elismeréseket adnak át azoknak, akik szorgalmas, kiváló munkájukkal kiérdemelték. A Monorért emlékplakettet ezúttal három személy kapja: Bartha Erzsébet 93 éves nyugalmazott tanítónő, aki évtizedekig oktatta a monori gyerekeket, dr. Balogné dr. Gombos Ma- tild nyugalmazott gyermekszakorvos, aki több évtizedes, áldozatos gyógyítómunkát végzett a városban; és Izmán Károly a Monori SE elnöke, aki nemcsak sikeres vállalkozó, hanem a város sportjáért felelős első ember. Sikereket mindkét területen büszkén vallhat magáénak. ^yjeóéíő cipőL Még mondja valaki, hogy nem a ruha teszi az embert! A minap Pesten jártam és hot-dogomat eszegetve volt alkalmam megfigyelni a kirakat előtt járó-kelő, bámészkodó embereket. Pontosabban a ruházatukat, azon belül is inkább a lábbelijüket. Hát kérem, a cipők igenis beszélnek. Csi- szegve-csoszogva, az aszfalton kopogva árulkodnak gazdáikról. Elsőként egy westerncsiz- mára lettem figyelmes. Hivalkodóan csattogott a járdán. Ilyen csat, olyan szegecs, a rézsarkantyúról nem is beszélve... A mai árakat ismerve minimum kéthavi fizetésembe kerülhetett. A következő egy ütött- kopott, műbőr félcipő volt. Letaposott sarka fölött kikivillant gazdája lyukas frottírzokríija. Ha jól értettem nyikorgását, Angyalföldről jött. De az is lehet, hogy Csepelről. Tovább-ballagtam. Kedves párosra lettem figyelmes. Velem szemben piciny gyermekcsizma tipegett, nagyapja mamuszcipője mellett. Nem volt időm ismerkedni velük, mert sietősen haladtak át a jelzőlámpa tilos jelzése alatt. Kipp-kopp. No csak! De formás kis női cipő! Mintha csak az a bizonyos mesebeli üvegcipő lenne, kényeskedve kerülgette a pocsolyákat. Látod, a gazdám most volt fodrásznál! De nem is beszélek többet, mert a szél meg az eső tönkreteszi a frizuráját. Egy-kettő, egy-kettő ... — két pár rendörbakancs jött felém. Sáros orruk morcosán meredt rám. — Menj arrébb, mert sietünk! Már három órája rójuk az utcákat. Különben is, mit bámulsz annyira? Jobbnak láttam odébbállni. Csikorogva állt meg mellettem eyg taxi. Vadonatúj, olasz fazonú cipő szállt ki belőle. — Hát te ki vagy? — kérdeztem. — Én a vállalkozócipő vagyok, de ne haragudj, nem érek rá veled cseve- részni, mert most is munkaebédre megyek. Több millióról van szó! — Azzal belépett a szomszédos, jó nevű étterem lengő ajtaján. — Közben észre sem vettem, hogy elértem úti célomat, a Keleti pályaudvart. Kérem, amit itt láttam, teljesen meghökkentett. Mintha csak a középkori Buda egyik sötét sikátorából toppant volna elém egy koldus. Nem is tudom, minek nevezhetném azt, amit a lábán viselt. Kapca, mokaszin ... Azt hiszem, az egyszerű rongycsomó felelt meg a valóságnak. Gazdája céltalanul ögyelgett a pályaudvar környékén. Amikor egy kukához ért, felemelte a fedelét és a mások által szemétre vetett dolgok között, valami ehetőt keresett! Nem mertem megszólítani. Már-már bűntudattal telve, hátam mögé dugtam félig elfogyasztott hot-dogomat. Sokáig bámultam utána, mígnem beleveszett az utca forgatagába, a barna munkáscipők, a kényeske- dő női topánok, a hivalkodó westerncsizmák és a céltudatos vállalkozócipők közé. L1elültem a vonatra és ■* elővettem az előzőleg vásárolt napi újságot. Csak most vettem észre a fekete félcipőmön éktelenkedő hot-dogról lepottyant mus- tárpacnit... G. Gy. A GYEREKEKÉRT Támogatás A Vöröskereszt 210 gyermeket üdültet az idén nyáron két turnusban, július 13-a és 27-e között. A szervezet megkereste a polgár- mesteri hivatalokat és az egészségügyi és szociális bizottságokat, ahol — megértve a szándékot — átvállalták a szociálisan rászorulók költségeit, személyenként 3500 forintot. Pilisről nyolc, Monorról ötven, Üllőről 8, Maglódról 15, Sülysápról 50, Vecsés- ről 80 olyan gyerek nyaralhat ily módon, akiknek családja egyébként anyagi helyzeténél fogva, nem lenne képes a nyári kikapcsolódás terheit vállalni. Monori apróhirdetések A Hungária Biztosító Rt. üzletkötőt keres vecsési, érettségizett, gépkocsival rendelkező fiatalember személyében. Jelentkezni: Monor, Petőfi u. 8— 10. (100 331/2K) KÖZLEMÉNY A Maglódi Vasipari Vállalat felvételre keres készletnyilvántartói munkakörbe, számítógépes feldolgozásban jártas, gyakorlattal rendelkező, képesített könyvelőt. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet Nagy Györgyné főkönyvelőnél vagy Lengyel Zsófia pénzügyi és számviteli osztályvezetőnél. (100 371/2H) MONOR! HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. # Munka* társak: Gér József és Köb* lencz Zsuzsa. # Postacím: Monor. Pf. $1. 2201. Telefon: 157. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől * péntekig 8-tőÜ il-lg.
