Pest Megyei Hírlap, 1992. március (36. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-14 / 63. szám
■ íklv Párizs bolondériál A jövő divatdiktátorainak m már-már arcátlannak é* mondható ötlötel --------Al kalmi és koktélruhák Slág8r a rakott SZENTENDRÉN DEIM PÁLNÁL OLVASOL SZOKÁSOK ______ Bu szon, HÉV-en, vasúton Dcim Púi egyik olajfestménye a Lehajtó bábu cimct kapta Szentendrét, a festők városát már réges-régen nemzetközi zarándokhellyé alakították volna át, mondjuk, a franciák, ha ez a város történetesen francia földön volna. így okoskodtunk tavaly ősszel beszélgetésünk «órán Deim Pállal, a született szentendrei festő- és szobrászművésszel. Hogy mi váltotta ki ezt a keserű megállapítást, arra akár rövid választ is lehetne adni: mert mind ez ideig a festők városának nincs egy korokat és stílusokat átfogó képzőművészeti múzeuma. Egyetlen egész, mély a szentendrei festőiskola (és más művészeti ágak) örökös tárlata volna. Minap ismét fölkerestem műtermében Deim Pált — közelgő 60. születésnapja ürügyén —, s megkértem, beszéljen e múzeum gondolatáról olvasóinknak is. — Azt ötlet nem új keletű, ámde egy ennek megfelelő épület és a kellő támogatás hiányában az ügy elhalt, úgyhogy mindegyre föl kellett ébreszteni... Korniss Dezső évekkel ezelőtt jelezte, hogy megvolna az épület, s az a Bogdányi úti hatalmas malom. Igen ám, csakhogy azt rendbe kell hozni, annak jogi és gazdasági vonatkozásait el kell rendezni, okoskodtunk majd’ mindannyian, miközben az épület maga nem is volt még üres. Nos, nemrég ismét előkerülhetett a téma — az egykori malom ugyan romos állapotban van, de már kiürült. — Mi a „hivatal" véleménye? — Az önkormányzat támogat, a művészeti osztály új vezetője tartja kezében az irányítást. Egy négytagú bizottság foglalkozik az üggyel, hiszen sokirányú intézkedésekre van szükség. Tanulmányszámba menő program készült arról, hogy kik és hogyan kívánják működtetni ezt az intézményt. Következne aztán az önkormányzati döntés. Reméljük, hogy ezt az épületet megkapjuk, s akkor jöhet a munka dandárja, munkába állhatnak az épíNagykátdról a döntőben „Ne csak Istenben bízzunk!” A Petőfi Sándor országos középiskolai vers- és prózamondó verseny televíziós döntőjét március 15-én, Gödöllőn, a Petőfi Sándor Művelődési Központban rendezik meg. A 27 tagú mezőnyben megyénket Hajdú Bernadett és Lovas Judit képviseli Pécelről, illetve Nagykátáról. Most Lovas Juditot kérdeztük: — Judit! Hogy érzed magad a döntő előtt? — Nincs lámpalázam. Ügy érzem, hogy a tv-köz- vétítés nem fog zavarni, a nézők pedig egyenesen a partnereim. Én mondani akarok valamit, azért leszek ott. űk pedig meghallgatnak, s eldöntik: befogadnak-e vagy sem. — Ez akár színészi hitvallásnak is megteszi... Q ÁJfMan — A színművészetire jelentkeztem. De nem azt tartom lényegesnek, hogy minden áron felvegyenek. Kipróbálom magamat, a tehetségemet. Se ezt, se mást nem szeretnék középszerűen csinálni. Tizennyolc,- húszéves korra már ki kell érlelni valamit... — Hallottam, verseket is Írsz. — Ha olyan hangulatban vagyok, és mondanivalóm van. Mostanában sűrűn rám telepszik a rosszkedv. Nyilván a korral jár, a nagy döntésekkel. Egyébként inkább Adyt és Kosztolányit olvasom. — Láttad már a zsűri névsorát? Irodalomtörénész, színművész, zeneszerző, 150 fős diákzsűri... — Szörényi Leventének különösen örülök, várom a vele való találkozást. A verseny utáni szakmai találkozón talán beszélgetni is tudunk. — Mit fogsz elmondani „élesben”? — A Világosságot című kötelezőn túl öt szabadon választható verset kellett leadni. Majd meglátom, hogy milyen hangulatban leszek. Ha rapszo- dikus, akkor „Az őrült” a legkifejezőbb. „Megkorbácsolom a világot”! De inkább üzenni szeretnék, nem porolni. Az „Isten csodája”, azt hiszem, az lesz a legjobb. — S mit üzensz majd? — Nem elég az elhatározás, tettekre, a tetteinkre van szükség. „Ne csak Istenben bízzunk” — mondta Petőfi, s mondom én is. A saját emberségünkben ... (tó th) — éppen a padlót mossa, amikor beállítok, és a forgalomról meg a „divatos” könyvekről kérdezem. Sissi a sláger — Ez az első hónap, amikor egy kicsit meg vagyok ijedve — mondja —, mert visszaesett a forgalom, de azért még mindig nem panaszkodhatott! — teszi hozzá. — Az alkalmi betérők mellett van egy állandó vevőköröm. 0 Milyen könyvek fogynak most a legjobban? — A „Sissi” a sláger, de nagyon szeretik az Édesvíz Kiadó könyveit is. A nők körében igen népszerűek a „szerelmes” könyvek. 0 És a gyerekkönyvek? Ügy látom, elég drágák. Nem is beszélve a párhuzamos világtörténelemről, ami állítólag diákoknak készült ... Múzeumra várva fészek — illetve az Építész Egylet, mert az átalakítást ők vállalták. Az is előfordulhat, hogy épület helyett egy telket kapunk, és akkor természetesen egy vadonatúj épületben kell kalkulálnunk. — Hogy érzi magát „még” ötvenkilenc évesen? — „Ügy!” Nem szeretem, ha ünnepelnek. Pedig ez elől most nem térhetek ki: a szentendrei kollégák „kis- galériát” szándékoznak ösz- szehozni az általam összehordott tárgyakból, képekből. Az ötletet érdekesnek tartom, de talán akkor volna izgalmas a dolog, ha valamennyi kiállított tárgy „történetét” meg tudnám írni, és mintegy ez kalauzolná a hatvan évem után érdeklődőket. Azzal váltunk el, hogy igazi születésnapi meglepetés a dédelgetett szentendrei képzőművészeti múzeum tető alá hozatala volna. (bágyoni) — 1295 forintért. Egyébként egy nagyon hasznos könyv, minden iskolás gyereknek szüksége lenne rá, szerintem olcsóbban is lehetne adni! 0 Mennyire hatnak az árak a vásárló kedvére? — Azelőtt akár egy ko- sárnyi könyvet is elvittek egyszerre, most egyet is meggondolnak. Sok ember- ber már csak a szándék maradt meg. Sokan állnak meg a kirakatok előtt, jóval kevesebben jönnek be, és még kevesebben vásárolnak. Azért, aki teheti, és van miből, áldoz a fontosabb könyvekre. Most például 25 előjegyzésem van a Révai-lexikonra és 15 a Tolnaira. Csata az újságoknál Néhány pavilonnal arrébb, az újságosnál már hosszú a sor. Az emberek előre kikészítik a pénzt, s már nyúlnak is kiválasztott újságjukért, ahogy rájuk kerül a sor. Mintha futószalagon lennének. Az újságos megerősíti rövid megfigyelésem tapasztalatait, valóban a napilapok a legkelendőbbek. Olyannyira, hogy egyik-másik fölött heves indulatok csapnak össze: — A múltkor két öregasszony majdnem összeverekedett azon, hogy a Kurír kormánylap-e vagy ellenzéki. 0 Keresik-e a kifejezetten pártlapökat? — Hogy „keresik”-e? Voltam én már zsidó is. náci is, csak, mert nem tettem ki a pultra a vevő kedvenc pártjának lapját. Egyesek nem keresik, hanem követelik. 0 Az ilyen konfliktusokat leszámítva, úgy tűnik, nincs oka panaszra, itt van forgalom? — Hát nem csökkent. Ugyanannyian vásárolják az újságokat, mint korábban, egyes időszakokban még többen is. Radnóti nincs Az Árpád hídi távolsági autóbusz-pályaudvar utasai — akik Dunakeszi, Göd, Vác térségében laknak — régebben nem voltak elkényeztetve olvasnivalóval, de szeptember vége óta ide is beköltözött a kultúra. A forgóajtón belépve rögtön feltűnik a színes könyvsarok, ahol mindenki kedve szerint válogathat az érzelmes regények, krimik és más könnyű útiolvasmányok között. — Árulnánk mi Radnóti- kötetet is szívesen, de ki venné meg? — mondja a tulajdonos, amikor a szép- irodalmat hiányolom. — A természetgyógyászat a divat, meg a fantasztikus regények és a „szerelmes” sorozatok. Most, hogy itt a tavasz, szépen fogy a „Metszés ábécéje” is. És persze mindenki az olcsó könyveket keresi. A pult egyik oldalán ugyanis 50 százalékos kedvezménnyel árulják a könyveket. Persze, hogy ide jön először mindenki, de ki csodálkozik ezen a mai árak mellett? Két-három óra holt idő. De legalább lelkiismeret- furdalás nélkül lehet mér lázní, olvasni, nem a háztartásról vagy a háztáji munkától csíptük le ezt a néhány órát! Ha belegondolok, még nyelveket is lehetne tanulni utazás közben. A könyv- és újságárusok szótárakat, játékos nyelvkönyveket is árulhatnának. A lehetőségek száma végtelen ... er—cd Pest megyében nagyon sokan ingáznak, aki nem autóval jár, naponta két- három órát is eltölt a közlekedéssel. Mit lehet kezdeni ennyi holt idővel?! Aki magában utazik, és bírja a szeme, leggyakrabban az olvasást választja. Vidéken azonban nem lehet minden utcasarkon könyvet, újságot kapni, néhány kisebb faluban — mint például Inárcs, Pilisszántó, Újlengyel — egyáltalán nincs könyvesbolt. Ha valaki olvasni akar, napi betevő szellemi táplálékát általában nagyobb városok átszállóhelyein szerzi be. A szentendrei HÉV egy ilyen csomópont. Nem messze az állomástól egy aprócska könyvesbolt gazdag kirakatával hívja fel magára a figyelmet, elsősorban a legfrisebb választékot kínálja. Vezetője nyitáshoz készül, és — magad, uram, ha szolgád nincsen Szímmui his rendezvénysorozat Ócsdn Névadójuk a néptanító, a vértanú Talán fél esztendeje készült az ócsai Bajcsy-Zsi- linszky Endre Utcai Általános Iskola tantestülete és diáksága arra a négynapos rendezvénysorozatra, mely intézményük névadó ünnepségét s az 1848-as forradalomra való megemlékezést is magában foglalta. Az intézmény Halász Károly néptanító nevét vette föl, azét a vértanúét, akit a forradalomban vállalt szerepéért Ócsán állítottak törvényszék, majd a kivégzőosztag elé. A községben temették el, s a református temetőben emelkedő síremlékénél tartják meg jó ideje a helybéliek az emlékező ünnepségeket. így történt idén is, a hét közepén helyezték el a koszorút az iskola, az önkormányzat nevében Darázsi János nyugalmazott tanár és helytörténész szavai után. Az emlékezést vidámabb program követte. A nevet nyert intézményben kiállítások nyíltak — Katona Zsombori Pál tanár vezetésével — a gyermekzenekar hangulatos aláfestésének kíséretében. Dr. Búza Attila, Öcsa polgármestere megnyitóbeszédében köszönetét mondott mindazoknak, akik megajándékozták a községet a színvonalas rendezvénysorozattal. A vendégeknek pedig, akik eljöttek az eseményre, volt bőven látnivalójuk. Az iskola rajzpályázatot hirdetett, melyben a környező intézmények tanulói is részt vehettek, s a legszebb, legérdekesebb munkákat megtekinthették az érdeklődők. Zsűri döntött arról, kik nyertek a pályázaton. Több első, második és harmadik díjat kaptak a gyerekek, az ezzel járó emléklappal és könyvutalvánnyal együtt. Munkáik azt jelezték, igen tehetségesek, érdekes a látásmódjuk, vonalvezetésük, élvezik a festést, rajzolást. De ez csak egy szelete volt a kiállítás gazdagságának. Az iskolatörténettel is megismerkedhettek a részvevők, régi padok, tintatartók s egy palatábla mutatta, miként tanultak a múltban a diákok. Az egyháztörténeti kiállítás a község hitéletét ismertette kegytárgyakkal, képekkel gazdagon. Katona Zsombori Mária, az iskola rajz szakkörének vezetője s egyben festőművész olajképei is láthatók voltak, erőteljes színeikkel, meghitten emberi témaválasztásukkal. Testvére, Mayer Zsombori Erzsébet leheletfinom selyemre festett képeit is megcsodálhatták az érdeklődők. Akárcsak a szakkörökön elkészített bábokat, plakátokat, famunkákat, melyek a gyerekek ügyességét dicsérték. Fafaragások, szobrok — Varga Zoltán és Szabó László munkái — is láthatók voltak, s ez remélhetően sok látogatót vonz még addig, míg tart a kiállítás. Az iskola rendezvényei március 15-én záródnak, vasárnapig a helybéliek megnézhetik ezt a színvonalas tárlatot. —jisz—
