Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-24 / 46. szám
LÉDÉ RER TAMÁS PORTRÉJA Egy műterem titkai A pilisborosjenői katolikus templom kőoltárának reliefjei — a négy evangélista arcmásai elölről és oldalnézetben — nem hasonlítanak alkotójukra. Vonásaik robusztus termetről árulkodnak, míg á mester, Léderer Tamás, aki életre hívta őket, inkább filigrán. Legalábbis szobrász mivoltához képest. Talán ezért is vonzódik jobban a fához. Mint mondja, barátságosabb, puhább, köny- nyebben munkálható. Diploma utáni első nagyobb munkája volt ez a templombelső. Házassága révén került a faluba, de nem ismeretlen számára ez a hegyes-dombos, erdős táj, hasonló adottságokkal rendelkező vidékről származik. Budapesten született — 1938-ban —, de a háború vidékre, egy kis Zala megyei faluba kényszerí- tette családját.. Hagyományok és biztatás nélkül, belső indíttatásból kezdett itt mintázni. A házuk köLéderer Tamás egyik legújabb, fából készült munkája a székesfehérvári templomból: Szent Donát és a régi templom zelében emelkedő szőlőhegyről gyűjtötte az anyagot, plaketteket, portrékat készített. Sarkadi egyetem Diplomások távoktatása A tanárképzésben négy, a fejlesztésiszakértő-kép- zésben hét szakterületen hirdetett felvételt a sarkadi Neumann János lnnovátor- képzö Egyetem, amely távoktatásos formában szeptemberben kezdi meg a hallgatók képzését. A sarkadi egyetem tanárképzőjében diplomás nevelők jelentkezhetnek hároméves kiegészítő tanárképzésre, amely természet-, társadalom-, művészet- és vállalkozásismeret szakos oklevelet nyújt. Az ötéves innovátor- képzőbe érettségizetteket várnak, akik iskola-, vállalkozás-, település-, szervezet-, rendszer-, környezet- és humánfejlesztési szakértőkké válhatnak. A sarkadi egyetem államilag el nem ismert alapítványi egyetemi diplomát nyújt, s félévente 15—30 ezer forint tandíjat kell a hallgatóknak fizetniük. Az új egyetem azt is ' tervezte, hogy „ifjúsági akadémiá”-t indít, amely szakmunkás- képzést kínált volna az érettségizetteknek, ezt a képzési formát azonban az egyetemi tanács nem javasolta. A sarkadi távoktatásos egyetemre az érdeklődők a hagyományos egyetemi felvételi lappal jelentkezhetnek április 30-ig. A Neumann János Innovátor- képző Egyetem első évfolyamának várhatóan 350- 400 hallgatója lesz. Biatorbágy múltjából Az első okirat Már az Árpád-korban falvak voltak itt, amelyeket egyelőre nem lehet ismert falunévhez kötni, mert a fennmaradt írásos emlékékben nem szerepelnek, s egykori létezésükről csak régészeti leletek (középkori telepnyomok) adnak hírt. Ezek valószínűleg legkésőbb a tatárjáráskor, a XIII. század derekán nép- telenedtek el, s ezért nem fordulnak elő írott forrásokban. A „Torbágy” szó első ismert említése Anonymus XII—XIH. század fordulóján írott Gesta Hungaroru- mában tájnévként jelenik meg. Itt „silva Turobag” (Torbágyi-erdő) valószínűleg a mai Tétényi-fennsíkot jelöli, amely Árpád fejedelem' vadászatával kapcsolatos. A hagyomány szerint a községhez tartozó erdőben fogadta Árpád vezér Zalán bolgár fejedelem követeit. A „Torbágyi-erdő" mint tájnév a XV. századig élt. III. Béla király (1172— 1190) 1180-ban önálló királyi kancelláriát hívott életre, és 1181-ben elrendelte, hogy minden — a király előtt tárgyalt üggyel kapcsolatos — határozatot írásba kell foglalni, melynek hivatalos nyelve — ritka kivételtől eltekintve — a latin volt. Ennek köszönhető Biatorbágy első okiratos említése is. —a— Sikeres bemutatkozás A százhalombattai Matrica Múzeumban, tekintettel a bemutatkozás sikerére, március 15-ig meghosszabbították a szovátai képzőművészek kiállítását. Ahogy már hírt adtunk róla korábban, festők, grafikusok, szobrászok mutatták be alkotásaikat ezen .a tárlatén. ahonnan a művek, művészeik érkeztek, s ez a kiállítás a különböző szintű kapcsolatok közül a kulturális együttműködést kívánta elmélyíteni. Ahogy a januárban először közönség elé került anyagok fogadtatása mutatta, ilyen nívós kiállítás első lépésként kő Százhalombatta testvérvá- zelebb hozza az alkotókat, rosa ez az erdélyi település, s a tárlat értő látogatóit. Miért, miért nem, általános iskolai rajztanárnője festésre buzdította, amiben viszont nem érezte magát tehetségesnek. Hogy ezért nem választott nyolcadik után .művészeti, középiskolát, vagy egyszerűen nem ismerte a lehetőségeket, ma már nem tudná megmondani. Távközlési technikumot végzett, és karbantartó technikus lett, amikor újból előtört belőle az alkotókedv. Ismét elővette az agyagot és a rajzszenet, s bár a körülményei nem voltak kifejezetten kedvezőek, ebből az időből származnak máig legkedvesebb portréi. Háromszor jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, mire átengedte a szigorú zsűri. Diploma után aztán a legkülönfélébb megbízásokat kapta, kezdve az Ebtenyésztők Országos Egyesülete nék részére készített plakettektől a köztéri dísz- kuiakig. Nehéz összeszedni, hogy mi mindent készített az elmúlt évtizedben, mert nem tartja számon alkotásait, nem készít leltárt, csak a legsikerültebbekre emlékszik. Ilyen például a kőtelki és szendrői templom fából faragott szószéke és corpusa. A szívének igazán kedves rajzokat, szobrokat két megrendelés között készíti. Műterme polcain lovak, suhanó, légies alakok, ismerősök portréi sorakoznak, a mappák érzékeny, finom vonalú tusrajzokát őriznek. Csakhogy egy ideje — mióta politizálásra adta a fejét — ritkábban fordul meg itt. Harcos képviselő lett, az igazáért mindig keményen kiállt, de magára haragította a fél falut. Ez a nagy közéleti szereplés nem illik igazán a természetéhez, tudja is, és szívesebben visszatérne a műtermébe, ha — mint megjegyzi — profi politikusok irányítanák a falut. A politika egyébként megbízásaiban is megjelent, most éppen egy második világháborús emlékművön dolgozik. Talán utána lesz annyi ideje, hogy végre rendezzen egy kiállítást a műtermében rejtegetett rajzokból és szobrokból is, hogy a pilisborosjenőiek a szelí- debb énjét is megismerjék! Pachner Edit MIRŐL IR AZ ÉLET ÉS TUDOMÁNY? Az Élet és Tudomány 9. számában — amint erre a címlapfotó is utal — a terráriumbán tartott mérges kígyók által okozott hazai balesetekről s azok kórlefolyásáról számol be egy olyan szerző, akit kilencszer mart meg a kígyója. Más értelemben „mérges” témát feszeget a Szlovákiai sorozat immár harmadik része, amely ezúttal a felvidéki magyarság sorsáról ad történeti áttekintést. Mivel a sorozat a történelmi Magyarország összeomlásának diplomáciai hátterét, Masaryk és Benes politikai cselekedeteit idézte fel, ezek ismeretében most érthetővé válik a világháborút lezáró béketárgyalások résztvevőinek Magyar- országgal szemben tanúsított magatartása. A cikkből megtudhatjuk többek között. hogy bár a csehszlovák küldöttségnek nem sikerült teljes mértékben érvényesítenie területi követeléseit, lény, hogy a kis Trianon palotában 1920. június 4-én aláírt békeszerződés értelmében létrejött ország szlovákiai részén, a volt. Felvidéken — már az 1910. évi népszámlálás adatai szerint is — 893 ezer 586 magyar élt. Folytatódik a lap nagy érdeklődést kiváltó AIDS- sorozata is. A mostani rész arra a kérdésre igyekszik választ adni, hogy van-e védőoltás korunk e rettenetes betegsége ellen. Ismeretterjesztő, ám egyúttal olvasmányos csemegének ígérkezik a hetilapnak az a cikke, amely a Sarkcsillag asztrofizikájával és kultúrhistórlajával ismerteti meg az olvasót. Felvételi a Nemzetibe Színésztanoncoknak A Nemzeti Színház színir iskolája felvételt hirdet az 1992—93-as tanévtől hároméves nappali tagozatos színészképzésre. Az idén érettségiző, valamint 18—22 év közötti, érettségizett fiatalok jelentkezhetnek 1992. március 20-ig a Nemzeti Színház titkárságán (Budapest 1077, Hevesi Sándor tér 4.) — kizárólag levélben. Önéletrajzot mellékeljenek. A kisebbségekért Ha van ötlete, pályázzon! A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány pályázatot hirdet a kisebbségek kulturális, művelődési tevékenységének előmozdítására, fennmaradásuk támogatására. Pályázni például a következő témakörökben lehet: konkrét programokkal, amelyek a nyelvápolással, a nyelvhasználattal kapcsolatos rendezvényeket ismertetik. De beküldhető olyan program is. amely a nyeivnemzetek településeinek kulturális, oktatási egyesületeivel, egyházaival kapcsolatos helyi kezdeményezéseket írja. Beadható még program a kisebbségek közötti kapcsolatról, a nemzetiségi és hagyomány- őrző klubokról, közösségekről, az etnikai konfliktusok kezeléséről, valamint a kisebbségek népfőiskola! lehetőségeiről. A pályázók írhatnak még az anyanyelvűek vallásos és kisebbségi életét ismertető kiadványokról, a nemzetiségi könyvtárak jobb kihasználását fokozó tevékenységről, a honismereti, helytörténeti tevékenységről és a tudományos kutatásról. A pályázatok kuratóriumi értékelésénél előnyt élveznek azok, akik eddigi eredményeikre építenek, és bírják az önkormányzat támogatását. A témaköröknél különös hangsúlyt kapnak az ifjúsági nevelés, oktatás és kulturálódás szempontjai is. Az alapítvány konkrét programokat támogat, a szervezetek működési költségeihez- nem járul hozzá, ugyanakkor a pályázatban meg kell jelölni a saját hozzájárulást is. A pályázaton bárki részt vehet, de csak űrlapon jelentkezhet, amelyet a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalnál szerezhet be. A beküldési határidő 1992. február 29. A beküldési cím; A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány 1357 Budapest, Pf.: 2. Az érdeklődők a kisebbségi hivatal 112-3420/ 347-es telefonszárnan kaphatnak felvilágosítást. A falusi turizmus népszerűsítéséért Pályázat gyerekeknek A falusi turizmus népszerűsítésére hirdet pályázatot 6—18 éves gyerekek, illetve fiatalok számára a Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Szövetsége. Nálunk kevébé népszerű ez a nyaralási forma, mint Nyu- gat-Európában. Hazánkban ma mintegy 610 vendégfogadó 3500 férőhellyel várja a kikapcsolódásra vágyókat. A vendéglátásnak a vidéki munkahelyteremtés szempontjából is kiemelt jelentősége lehet a későbbiekben — véli a szervezet —, ezért helyet kell.kapnia a kormány falufejlesztési koncepciójában. Hasonlóan a fejlett európai országokhoz, Magyarországon is növekedni fog az igény az egészséges vidéki környezetben eltöltött üdülés iránt, ezért megfelelő támogatás esetén tovább növekedhet a falusi vendéghelyek száma. A szövetség, a most meghirdetett pályázattal a gyerekeket akarja megnyerni a vidéki turizmus számára. A pályázatot első kategóriában a falun, tanyán élő, második kategóriában a már ott nyaralt gyerekek számára írták ki. Feladatuk az, próbálják meg felvázolni, mi lehet vonzó közvetlen környezetükben az odalátogatóknak, vagy miért volt emlékezetes a falun, tanyán töltött vakáció. Az első kategória beküldési határideje 1992. május 15., a másodiké 1992. szeptember 15. A pályázat nyertesei között ötnapos franciaországi, illetve háromnapos hazai jutalom- utat sorsolnak ki. A pályázatokat a következő címre kell elküldeni: 1360 Budapest, Pf.: 9. CENTENÁRIUMI ÜNNEPSÉGEK Lajtha László- emlékkiállítás A közelmúltban nyílt meg a Néprajzi Múzeumban az a Lajtha László életművét bemutató kiállítás, amely az első jelentős esemény a centenáriumi ünnepségek sorában. A megnyitóbeszédet Fekete György művelődési helyettes államtitkár tartotta, Lajtha Lászlóról Űjfalussy József zenetudós, az MTA alelnöke emlékezett meg. A nagyon szép fényképeket és számos eddig ismeretlen dokumentumot felvonultató kiállítás rendezője Berlász Melinda, az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa, aki közel húsz éve foglalkozik Lajtha Lászlóval. Száz év során rendszerint kész értékrend alakul ki egy alkotótól. -Lajtha László esetében nem így történt. Az 1948 utáni politika nem engedte kialakulni azt a történetileg helyes értékrendet, amely az ő munkásságát megillette volna. A centenáriumi ünnepségeknek e nem reális kép kijavítása lehet az elsődleges feladata. Lajtha László 10-11 évvel volt fiatalabb Bartóknál és Kodálynál, nem a tanítványuk volt, hanem fiatalabb kortársuk, ez nehéz helyzetet teremtett számára művészi profilja megalkotásában. Talán ezért Is törekedett tudatosan egész életében önállóságra minden területen. Nagyon ' tisztelte Bartókot és Kodályt, a legfőbb szándékokban közösséget vállalt velük, elfogadta tanácsaikat. Mag 1910-ben, zene- akadémista korában felismerte, hogy a magyar zene megújulása csali a népzenei hagyomány alapján képzelhető el. A Nemzeti Múzeum néprajzi tára népzenei gyűjteményében kezdett mint „segédőr”. A múzeumnak akkoriban nem volt zenei szakembere, a zene többnyire periferikusnak számított a tárgyi anyag mellett. Több évtizedes kitartó munkával elérte, hogy műhely alakult ki körülötte. 0 koordinálta a Néprajzi Múzeum részéről a gyűjtéseket, sok fiatalt indított útnak. Népzenekutatóként is az önállóságkeresés jellemezte. Ö volt az első, aki hangszeres népzenét- gyűjtött. 1940—43-ban Erdélyben a cigányegyüttesek hanganyagát vette ’fel és jegyezte le hihetetlenül aprólékosan. 1949-hen és 1950-ben megfosztották állásaitól. Lajtha László 1951-ben Kossuth-díjat kapott. Sokan kérdezik, hogyan volt ez lehetséges, ha egyszer már nagyon is nyíltan tudtára adták, hogy nemkívánatos személyiség polgári attitűdje és nemzetközi, elsősorban francia kapcsolatai miatt. A Kossuth- díjat a népzenei anyag lejegyzéséért kapta, mert az a tudományos alaposság, ahogyan ezt ő eívégezte, Európában egyedülálló volt. Az őt ért méltánytalanságok után először nem akarta elfogadni a díjat, de végül átvette, és az utolsó fillérig szétosztotta a rászorulók között. A hagyatékában ma is megvannak a köszönőlevelek. — deák —■
