Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-04 / 29. szám

SZENTENDRÉN IS Nemzetek közötti kapcsolatok Miről ír az Élet és Tudomány? Ég a nádas — legalábbis az Élet és Tudomány számának címfotóján —, ami egy színes képekkel il­lusztrált cikkre utal. Ez az írás a hagyományos nád­égetés „ürügyén” ad képet egy igen gazdag növényvi­lágról, azokról az állatok­ról, amelyeknek a náda­sok víz feletti része az ott­honuk. Az ugyancsak színes fel­vételekkel illusztrált koz­mikus krónika 1991 negye­dik negyedévének üresemé- nyeiröl számol be, egyebek között egy kisbolygó meg­közelítéséről. És ha már az űrben vagyunk: a lap idő­ről időre visszatérő Csillag- ttíző című rovata ezúttal a csillagos égbolt szabad szemmel februárban meg­figyelhető eseményeire hív­ja föl a figyelmet. A népszerű hetilap szín­vonalas néprajzi sorozatát most karakteres építmé­nyek fotói díszítik: egy ős­régi ház belseje, egy sár­közi szobabelső, egy-egy úgynevezett füstöskonyha, egy csángó szoba, s egy gyönyörű XVIII. századi láda. Folytatódik a hetilap nagy érdeklődést kiváltó orvosegészségügyi sorozata korunk pestiséről, az AIDS-ről, s minden bizony­nyal nagy érdeklődést kel­tenek majd azok a hiteles orvosi tanácsok is, amelye­ket nem csupán a havi vér­zést először tapasztaló kis­lányoknak, hanem azok szüleinek Is a figyelmébe ajánlunk. Életünk szervesen kap­csolódik az ásványok és közetek világához. Koch Sándor, a kiváló mineraló- gusprofesszor az emberi­lég történetét sajátos — de elgondolkodtató — logikával az ásványok felhasználása szerint határozta meg. A kő- és rézkorszakot a nyer­sen felhasznált ásványok korának, a bronz- és vas­korszakot a nyersanyag­ként felhasznált, végül az acél-, majd atomkort az energiaforrásul felhasznált ásványok korának nevezte. Az ásványok csodálatos Világával történő is­merkedés hazánkban is egyre divatosabb. A termé­szetjárók a növény- és ál­latvilág mellett fokozott fi­A la recherche A könyv és a film „visszalapozhatósága” cso­da dolgokra képes. Például emlékeink pontosítására. Radnóti Miklós Zagubica fölött a hegyekben, miköz­ben az embertelen láger őrei részek kurjantásokkal múlatják az időt, „régi, szelíd esték” emlékeinél időz. De mindhiába, „mert ami volt, annak más távla­tot ád a halál már." A pusztítás, az erőszakos el­múlás legyőzi a legneme­sebb emlékeket is. A valóság, amellyel — Radnótihoz hasonlatosan — szembenézni kényszerült a néző, egy szomorú vissza­tekintés eredménye. A Pa­noráma kamerája Kór ágy még épségben lévő házai­hoz, aggódó polgáraihoz ve­zette a tekintetet. Harang kondult ekkor, amelynek zúgatásában a külpolitikai műsor nem volt részes, csak a segélyt kérő érc­hang továbbításán buzgól- kodott, mégis az a vád ér­te. hogy túldramatizálta a helyzetet. Honi lapjaink egyike-másika még azzal is megvádolta a Panorámát, hogy szítja az ellentétet; farkast kiált ott, ahol még mondotta a továbbiakban a miniszter —, hogy az el­múlt időszakban sok olyan egyetemi tanszék létezett, ahol a katedra hitbizo- márínyá vált, és ahol csak egy szűk, meghatározott ok­tatói kör jutott tanítási le­hetőséghez. Törekedni kell tehát arra, hogy minden ar­ra érdemes személy — ha vállalkozik rá — részt ve­hessen az egyetemi ifjúsági képzésében, a tudományos utánpótlás nevelésében. Egyébiránt meg kell talál­ni a külső kutatók és szak­emberek bevonásának szer­vezett formáját .az egyete­mi oktatásba. Ennek egyik lehetősége a magántanári rendszer visszaállítása le­het. A magántanári cím egyetemhez kötötten, az előadó teljesítményét elis­merő cím lenne, de nem tudományos fokozat. A ma­gántanári cím szabályozá­sát az egyetemeknek kell majd kidolgozniuk, adott esetben az Akadémia kép­viselőinek bevonásával. A jövőben szorossá válik a Magyar Tudományos Akadémia és a felsőokta­tás, illetve az egyetemek kapcsolata — jelentette ki a Magyar Távirati Iroda ér­deklődésére válaszolva Andrásfalvy Bertalan mű­velődési és közoktatási mi­niszter. A tárca vezetője emlékez­tetett arra, hogy az Akadé­mia és az egyetemek 1949. évi átszervezésétől kezdő­dően mesterségesen szétvá­lasztották a „kutatással” foglalkozó tudományos in­tézményt és az oktatásért felelős egyetemeket, ami tarthatatlan, mert szembe­állításuk csak kárára lehet az ország tudományos tel­jesítményének. A jövőben az Akadémia és az egye­temek kapcsolatában lénye­ges lesz a kutatási együtt­működés éppúgy, mint — az akadémiai intézetek munkatársának bevonásá­val — az egyetemi oktatás színvonalának emelése. Kritikusan és önkritiku­san meg kell állapítani — róka sem jár. Az újvidéki Magyar Szó és később az MSZMP jelenlegi frontem­bere — két ellenzéki kép­viselő segédletével — kül­politikai „baklövéssé” tupí- rozta a szlavóniai, a vaj­dasági magyarok megmara­dásáért folytatott erőfeszí­téseket. (A különös „ellen­zéki trojka” az újvidéki te­levízióban mondta a ma­gáét.) Kórógy azóta — s már a világ is jól tudja — a föld­del vált egyenlővé, lakói — közöttük sok gyermek és nő — aknaszilánkok, gyil­kos golyók által megtizede­lődtek, a sebesültek és az életben maradtak — nér hány öreg kivételével —- Magyarországra menekül­tek. Kórógynak ezt a „távla­tot” kínálta fel a halál, az ördögi háború. A Panoráma nem kérkedik, hogy egy csüggesztő vitában megint igaza lett, csupán az igaz­ság kibogozása kedvéért á la recherche módra el­tűnődött a dolgokon. El­lentétben a vádaskodókkal, akik Kórógyot ad acta tet­ték akkoriban, mondván; a derék kórógyi magyarok egy távoli aknarobbanás hallatán már azt hiszik: itt a vég. A kárpát-medencei vi­harról is egyedül a Pano­ráma tájékoztatott objek­tiven. A rádió és a televí­zió vallásos műsorait ért sérelmekből nem kavart pártpolitikai légörvényt (mint ahogy az egyházi va­gyon sorsát tárgyalandó a két liberális párt és az MSZP azt megtette), hanem nagyon tárgyilagosan muta­tott rá arra a szomorú tényre, hogy a határainkon túli magyarok ismét gyara­podtak egy szomorú felis­meréssel : az anyaország megint nem gondol velük és rájuk. Az URH-ra he­lyezett vallási programok készülékek és más techni­kai szegényítések okán fog- hatatlanok. A TV 2-n sugár­zott vallási műsorok már a Nyírségben elhalnak, nem­hogy túljutnának a. Király­hágón. Bajkeverők Számomra hetek óta ta­lányosak Pintér Dezső Kossuth rádióbeli műsor­vezetései. Lehet, hogy rosz- szul tudom, de a rádió szerdai adásaiban buzgól- kodó úr mintha a Magyar Hírlap állományában építe­né a kapitalizmust. Persze nincs abban semmi rendkí­vüli, ha egy felkészült li­berális újságíró is feladatot vállal a Magyar Rádió mű­soraiban. A baj pusztán az, hogy a stúdióba is magával hozza semlegesnek igazán nem mondható szerkesztési elveit, s a jobb sorsra és nagyobb nyugalomra érde­mes hallgatókat egyirányú utcába csalogatja. Két példa. Az MDF-plat- form megalakulásakor min­den tizedik percre jutott egy nyilatkozó, még a leg­rövidebb hírblokkok is azt sugallták: szakad a párt, marakodnak a fiúk-lá- nyok. Most legutóbb nem az MTI-re, legkevésbé az érintettre, ám a szocialista napilapra hivatkozva ka­vart bajt Pintér De­zső, mert hajnaltól reggel fél kilencig egyfolytában a Raffay Ernőt ért merény­letről zengett a rádió. Mi történt voltaképpen ? A honvédelmi államtitkár egy kerületi kábeltévében ön­nön helyzetét ecsetelve — amelyből az derült ki, hogy a főhivatalnokok élete sem fenékig tejfel —, megemlí­tette az elmúlt nyáron tör­tént „kalandját”, miszerint valaki meglazította autója kerékcsavarjait, s ez vég­zetessé is válhatott volna. Pintér Dezső — Keleti ez­redes közreműködésével — kissé kevert-kavart a hely­zeten, az ügy már-már botránnyá dagadt; négy belső vezércikk, tizenöt in­terjú, nyolc tudósítás ke­rekedett ki az ügyből. Volt némi helyreigazítás is, a szocialista lap beismerte, hogy rosszul idézett a ká­beltévé műsorából. Nem emlékszem rá, hogy Pintér Dezső korrigálta volna ön­magát és a rádiót: pardon, a hírforrás, amelyre tá­maszkodtunk, enyhén szól­va nem volt pontos. Persze Pintér Dezső számítása be­vált, Raffay balga, önsaj- náltató, odavetett megjegy­zése kerek egy héten át ízletes gumicsonttá kérni- zálódott. Talán nem veszi rossz néven a példaként említett MDF-platform és Raffay Ernő sem, a buzgal- mi témák legfeljebb Pin­tér Dezsőt izgatták. A szan- daszőllősiek, a kaposmé- rőiek, a mohoraiak, a pest- szenterzsébetiek reggelente mással vannak elfoglalva. Én sajnos nem szalasztha- tom el P. D.-t sem a rá­dióban, sem a liberális lapban, mert gondolkodása fontos számomra, végül is vele együtt kerek a világ. Párkány László MP/A Lfcm ^/> cu> ///' a ­''' 9yt£^uyf^ ^ Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Cegléd, Vadász u. 4. Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. /. Cegléd, Körösi út 61. A bony, Piactér Abony, Ceglédi út 10. Jászkarajenő, Néphadsereg u. 61. 2'ápiószentmárton, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. Nagyhala, Petőfi S.u. 11. Tápiószele, Juhász L. tér 1. Törtei, Kossuth /T u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út 61. Tápiószecső, Dózsa Gy. u. 25. Tápiógyörgye,Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667. a uéz RT.-usmRek-f-e^Yeemz. Aranygallér Az Akadémia és a felsőoktatás Ismét lesznek magántanárok nagykövetségeiről kaptak munkájukat elismerő visz- szajelzéseket, melyeknek nincsenek hazánkban kul­turális intézményei —, még­is keveset hallattak ma­gukról idáig. Pedig a szö­vetséget alkotó társaságok a jövőben is szeretnének érdekes programokkal je­lentkezni. A Magyar—Latin-Ameri- kanisták Társasága a föld­rész felfedezésének ötszá­zadik évfordulójáról több helyszínen kíván különbö­ző rendezvényekkel meg­emlékezni. De ez csak egy példa a sok közül. A körökbe, egye­sületekbe bárki beléphet, aki szívesen kapcsolódik be a népek kultúráját, szoká­sait, hagyományait egymás­sal megismertető tevékeny­ségükbe. S nemcsak Buda­pesten, az ország számos te­lepülésén vannak ilyen szer­vezetek. Például Szentend­rén, ahol a Holland—Ma­gyar Kulturális Egyesület kapott otthont. 3. Sz. I. található, másrészt azokra a baráti társaságokra, s azok szövetségére, mely a nemzetek közötti kulturális kapcsolatokat ápolandó jött létre. E társaságok száma napról napra gyarapodik. A tájékoztatóra elkészített írásos összefoglalásukat is túlhaladta az idő. Újabbak alakulnak: a litván és hor- vát baráti társaságok. Bár felmutathatnak ered­ményeket — több mint kétszáz rendezvényt szer­veztek, olyan országok A közelmúltban találkoz­tak a Nemzetek Közötti Ba­ráti Társaságok Szövetsé­ge tagszervezeteinek kép­viselői. Az összejövetelen, a megalakulásuk óta eltelt közel másfél esztendős te­vékenységükről számoltak be. Ahogy Hazai György so­ros elnöktől megtudtuk, kettős jelentésű az elneve­zésük. Egyrészt, utal az épületre, a Nemzetek Házá­ra, mely a fővárosban, a Gorkij fasor 45. szám alatt 71 színes kép A természet birodalma gyeimet fordítanak a kőze­tekre. Ennek egyik jele, hogy a numizmatikának ko­moly riválisa támadt a mi- neralógia szárnyai alatt fel­cseperedő ásvány gyűjtés formájában- Szaporodnak az ásványgyűjtőklubok. az ásványbörzék többsége pe­dig nemzetközi szintű ta­lálkozó. A Képzőművészeti Kiadó Balázs Endre és Szakáll Sándor mineralógusok tol­lából született kötettel buz­dítja ezt a mozgalmat. A könyvben található 71 szí­nes kép egyrészt gyönyör­ködtet, másrészt sok szép­séggel csábítja az olvasót a „természet harmadik biro­dalmába”.

Next

/
Thumbnails
Contents