Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-27 / 49. szám
Nemes hagyományok jegyében Szövőkor Gödöllőn — A gobelint úgy képzelné az ember, hogy királyi udvarban, udvarhölgyek serege készíti — mondta Remsey Flóra iparművész, a gödöllői gobelin- gzövő kör vezetője, akivel a szövőkor tagjainak munkái között beszélgettünk a helyi művelődési ház kiállítótermében. — A középkorban virágzott ez a műfaj, gyönyörűséges, különleges, kevesek által ismert és művelt. Noha régről származik, még rengeteg lehetőség rejlik benne. Mérhetetlen áldozatok árán jön létre egy gobelin, nem lehet megfizetni azt a munkát, fegyelmet, amit megkíván. Nem túlzás állítani: a szövés életforma. Különösen nem lehet túlzás ez Gödöllőn, ahol a századelőn virágzott művésztelep tagjai a szövést, s ezen belül a gobelinkészítést is művelték. Szővőisko- lót indítottak a helység lányainak, asszonyainak. S ez az iskola túlélte magát a művésztelepet. — A nagyapámban, Remsey Jenőben élt a vágy, hogy fel kéne támasztani valamit a hagyományokból — emlékszik Remsey Flóra. — Ö annak idején a művésztelep legfiatalabb tagja volt, majd hosszú élete során lelki, szellemi táplálékát abból merítette, amit ott tapasztalt Én tizenhárom éve vezetem a szakkört. Először volt öt szövőszékünk, öt motring fonalunk, huszonhét jelentkezőnk. Aztán »em utolsósorban Kecskés József, a művelődési ház igazgatója Jóvoltából lett mindenünk. Nélküle elsöpörte volna az idő ezt a tanfolyamot, ö átérezte: éppen Gödöllőn egy szövőkor nem halhat meg. Sok belső bizonytalansággal is küszködtem az elején, hiszen nem végeztem pedagógiai tanulmányokat. Például féltem, hogy megsértődik, akivel felfejtetek valamit. — Természetes, hogy a családi hagyományok a képzőművészet felé irányították. Hiszen nagyapján kívül szülei, nagybátyjai is neves képzőművészek. De miért éppen a szövést választotta? — Gyerekként festő akartam lenni. Aztán a művészeti gimnáziumban, ahová jártam, felfedeztem, hogy olyasfajta dekorativi- tásra vágyom, melyet textilben lehet megvalósítani. A gobelinben vonzott az anyag, a szövés által létrehozható felületi hatások. Így aztán gobelin- és szőnyegtervező szakon szereztem diplomát. Csodálatos azt átélni, hogy betészek egy színt és várom, hogy következzék a másik. Csodálatos látni, hogy kibontakozik előttem egy levél... — Elismert művésze a szakmájának. Nincs terhére, a munkájában nem gátolja, hogy kezdőkkel foglalkozik? — Abba akartam már hagyni. De van a tanfolyamunknak egy magja, tíz- tizenkét ember, aki kezdettől jár a tanfolyamra. Ez a mag tartott vissza. Mikor az embert szakmai téren valami hideghullám éri, mikor vacog, olyan jó, hogy odabújhat valakihez. Most harmincegy alkotó munkái szerepelnek a még március 8-ig nyitva tartó kiállításon. Akik itt tanulnak, akik hetente kétszer rendszeresen idejárnak, a legkülönbözőbb foglalkozásúak és korúak. Főfoglalkozásukkal, családi életükkel nem mindig ' tudják összeegyeztetni a szövő szakkörben való részvételt, és akkor elmaradnak, „lemorzsolódnak”. — Anyagi okokból maradnak el? Tehát azért, mert nem bírják fizetni az évi háromezer-ötszáz forintos részvételi díjat? Nem bírják megvenni a szükséges fonalakat? — Most jutottunk ide, most tartanak ott többen is, hogy anyagiak híján talán le kéne mondaniuk arról, hogy a szövőkörbe járjanak. De ahogy egyikük megfogalmazta: hát akkor már ez se legyen? Hát akkor mi marad? Nádudvari Anna Miről ír az Élet és Tudomány? Az ördögbordája Tudja ön, hogy hol van az ablakos ördögbordája? Látott, már ön holdviolát, zöld íodorkát, dárdás vesepáfrányt, bódító bara- bolyt? Hallotta már a vörösbegyre emlékeztető kis légykapó énekét? Tavasz van, s talán ezért csábítja kirándulásra az olvasót az Élet és Tudomány 10. száma. Nem is akárhová: a címlapfotó és egy gyönyörű szép, színes felvételekkel illusztrált dolgozat tanúsága szerint a Bükki Nemzeti Park geomorfológiai kuriózumokat, ritka növény- és állatvilágot rejtő, szigorúan védett szurdokvölgyeibe. Mielőtt azonban a fárasztónak ígérkező turis- táskodásra rászánnák magukat, feltétlenül olvassák el a Bükktől északra élő magyar kisebbség sorsát taglaló sorozat következő részét, amely ezúttal az e kisebbség számára a nemzetközi egyezményekben garantált jogokkal ismerteti meg az olvasót. Ä TIT meg győzi Pályaorientációk Az utóbbi években a TIT főleg oktatással és átképzéssel foglalkozik — tudtuk meg Lázár Tibortól, a TIT Pest Megyei Egyesületének igazgatójától. Ma, amikor a szervezetnek sóját magának kell a működési feltételeit megteremtenie, kevesebb energia jut kultúrára, tudományra, közművelődésre. A kulturális szolgáltatások felosztásáért folyó harcban a TIT jelenleg a győztesek között van: nyelvtanfolyamokat tart, munkaerő-átképzéssel foglalkozik. A megyei egyesület jó kapcsolatokat alakított ki a Pest Megyei Munkaügyi Központtal, amelytől pályázat útján munkanélküliátképző tanfolyamokra kap megbízást. Az együttműködésnek része az orosztanárok átképzése Budapesten, Érden és Vácon. Tavaly 200 orosz szakos tanár tett nyelvvizsgát az egyesületnél, 250 munkanélküli kapott elhelyezkedési lehetőségekkel kecsegtető szakmát. Külkereskedelmi, személyügyi, titkár-ügyintézői, idegenvezetői, tb-ügyinté- zői, nőiruha-készítői tanfolyamokat szerveztek. Vácon, Cegléden és Nagykőrösön is indítottak alacsony iskolázottságúaknak pályaorientációs tanfplya- mot Az elmúlt esztendőben is volt azért néhány szép rendezvénye a hagyományos ismerettárj esztésnek: a történelemtanárok szabad- egyeteme Cegléden, Nagy. kátán, Vácon, Budapesten, vagy a magyar nyelv hete rendezvényei: 61 előadást tartottak a megyé6 "vMírtrtn ben. De ilyen volt az idegen nyelvi tábor vagy kis matematikusok baráti köreinek országos versenye. Az 1992-es év kilátásai megnyugtatóak, biztosítva van a megyei egyesület számára a folyamatos munka, de tevékenységükben sok az esetlegesség, ezért a jövő bizonytalan. Ez a szervezeten belül feszültségeket okoz. A tagság jelentős része nem érti meg, miért kell egy tudomány- és kultúraterjesztő társaságnak munkaerő-átképzéssel foglalkoznia. Véleményük szerint vissza kell térni a hagyományos ismeretterjesztéshez. Huhog a Bagoly-klub Munkában a Varangy akciócsoport Kétnapos rendezvénysorozatot szeryez a Bagoly-klub és a Varangy akciócsoport. No, nem valamiféle kém- tevékenység konspirációs célzatú elnevezéséről van itt szó. Hanem a vészesen pusztuló állatokért hangzik el egy közös segélykiáltás február 29-én és az azt követő március elsején. Az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban, a Budapest IV. kerület, István u. 17—19.-ben szombaton megnézhetjük Zöldi István Ütőn című természetfilmjét, dr. Balogh János akadémikus előadásának címe is kecsegtető: Menjünk együtt trópusi expedícióra! Majd Vogel Zsolt vezetésével a Varangy akció tevékenységéről hallhatunk. Szó esik a kétéltűek és hüllők etológiájáról, fejlődésbiológiai vizsgálatoknál történő felhasználásukról. Ki nem maradhatnak a teknősök, kert nélküli lakások szerény akváriumainak közkedvelt kis lakóiról szól a Fővárosi Állat- és Növénykert tudósának, Sasvá ri Lászlónak gyakorlati tudnivalókkal fűszerezett előadása. Vasárnap Kétéltűek és hüllők védelme Magyarországon és Európában • címmel dr. Nechay Gábor beszámolójára kerül sor, aki a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium megbízásából foglalkozik „életmentéssel”. A nem szigorúan tudományos előadássorozat azonban valamennyiünk figyelmére számot tarthat, hiszen a legkisebbeket játszóházzal, a nagyobbakat „állati” kézmüvesműhely- lyel és szellemi vetélkedőkkel várják, mindkét napon 10—18 óráig. Természetesen élőben is láthatjuk a leggyakoribb hüllő- és kétéltű- fajokat, tapasztalatcserékre és szaktanácsadásokra egyaránt sor kerül. Az ifjúsági ház egyszerűen megközelíthető: a 3-as metró újpesti végállomásától mindössze hárompercnyi sétával elérhető. Az ugyancsak folytatódó néprajzi sorozat új része is nyilván felkelti majd a figyelmet: megtudhatjuk belőle, hogy a magyar parasztember ■— eltekintve minden területi és etnikai különbségtől — hagyományosan egységes életutat járt be. E sajátos — néha elszomorító — életút „terméke” az „egyke”, a „kisangyal”, a „kis szerető”, a fonó, a jegying (néha a gatya is), a menyasszonyi láda, a lakodalmi kalács, a főkötő, a „hálóruha”, a ravatal. És ha hiszik, ha nem, a népszerű hetilap az egyik tévéshow (tudják: amelyben az oly gusztusos rovar- szendvicseket kínálták) magyar vonatkozásait is felfedezte. A századforduló hazai napszámosa ugyanis az üres karéj kenyérre munka közben cserebogár- lárvákat és pajorokat gyűjtött csemegének. A cikk a rovarevés nemzetközi történetével, érdekességeivel (a dél-amerikai poloska- szotyölával, a kaliforniai —■ konzervben dollárért árusított — tutajpoloskával, a délkelet-ázsiai pirított szöcskével, nyárson sütött, vízben főtt rovarokkal, a rizzsel tálalt darázs-, s a kókuszolajban kirántott kabócalárvákkal) is megismertet. Még valami: ha valakinek nem sikerülne az Élet és Tudományt a hírlapárusoknál beszereznie, megvásárolhatja a szerkesztőség titkárságán (Budapest, VIII., Bródy Sándor utca 16.). Operába hívogató Rossiniévforduló Február 29-én ünnepli a világ Rossini 200. születésnapját. A budapesti operaház ebből az alkalomból a Mózes című, Magyarországon szinte teljesen ismeretlen operáját tűzte műsorára. A rendező, Ke- rényi Miklós Gábor különös műfaji meghatározást használ: szertartásoperának nevezi a darabot. Maga az előadás nem más, mint egy nagy szertartás — jelen esetben az emberi méltóságért, a másik ember elismeréséért. A mai kor keserű tapasztalata. hogy a másik ember elismerése és megbecsülése közel sem áll azon a szinten, amelyen kellene. Az emberek saját formájukra szeretnék gyúrni a körülöttük levőket. Ez így van itt, Magyarországon is, és aki ez ellen tiltakozik, aki a saját útját szeretné járni, aki másképpen érez, tesz, azt könnyen megfojtják, megölik. A darab előadása tehát több mint üzenet, ez kiáltás. Kiáltás azért, hogy minden körülmények között lehetőséget kell adni arra, hogy a másik ember tisztességgel és becsülettel élhessen. A Mózes egy nagyszabású kórusopera. A kórus különösen fontos szerepet játszik benne. Különböző alkalmakból szertartásszerű imákat énekelnek. Éppen ez az egyik oka annak, hogy a darabot ilyen hosz- szú ideig nem játszották. Statikus, inkább oratorikus operának tartották. — d — A gyermekek jogairól Garanciák kellenének A Gyermeki Jegok Magyar Nemzeti Bizottsága február 26-i ülésén dr. Dobos Krisztina helyettes államtitkár tartott tájékoztatót a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviseletében. A gyermeki jogok érvényesülésének helyzete és garanciái az iskola világában című előadásában elsőként azt vázolta fel, hogy milyen jogoknak kell a közoktatásban érvényesülniük. Ide sorolta a gyermekek tanuláshoz való jogát, a közoktatási törvénytervezetben megfogalmazott 16 esztendeig tartó tankötelezett„Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk!” — mondja a már háborodott elméjű Ofélia a Hamletben. Shakespeare hősei még ott tartottak a lélektanban, hogy személyiségük identitását érzékelték, hogy azonosak voltak önmagukkal — többnyire. Hiszen a nagy brit is sejtett már valamit abból, ami később beigazolódott: a személyiség, az egyén sem ismeri teljesen önmagát. Énjének egyes vonásai rejtve maradnak előtte, vagy nem tud magyarázatot találni bizonyos cselekedeteire. Tehát nemcsak azt nem tudjuk, hogy mivé lehetünk (mármint a halál után), hanem azt sem feltétlenül tudjuk, kik, mik vagyunk. A most zárult berlini filmfesztiválon mutatták be, s máris a magyar mozikba került a Scott Frank forgatókönyvéből készült Meghalsz újra című új amerikai film, amelyet ugyan főleg angolok készítettek, hiszen a rendezője, Kenneth Branagh az a naHeti filmtegyzet Meghalsz újra gyón ambiciózus fiatal színész, akit pár éve a Renaissance Theatre vendég- szereplésekor ismertünk meg (a társulatot Károly herceg és Lady Diana patronálja), s akinek filmjét, a Shakespeare-drámából készült, érdekes V. Henriket is láthattuk. Branagh a film főszereplője is (kettős szerepben), s felesége, a kitűnő Emma Thompson játssza a szintén kettős női főszerepet. Mellettük a számos filmből és nagyon sok színpadi szerepből (főleg Shakespeare-ekből) ismert Derek Jacobi képviseli még az angol vonalat, de nagyon fontos szerepet játszik Andy Garda és Hanna Schygulla is. A film pontosan azt a kérdést feszegeti, amit a fentiekben vázoltunk: azonosak vagyunk-e önmagunkkal, s tudjuk-e, mi történik velünk a halálunk után? Egy örökösök, örökségek és eltűnt személyek után kutató magánnyomozó (Branagh) elkezdi felderíteni egy emlékezetkiesésben lévő szép fiatal nő (Thompson) előéletét. Próbálja megtudni, ki is ez a nő — s hamarosan rájön: egy sok évvel ezelőtti gyilkosság áldozatáról van szó, akit azért érez különösen közel magához, mert ő rha- ga annak az esetnek a másik főszereplője: a férj, akit gyilkosság vádjával kivégeztek. Reinkarnáció? A lélekvándorlás egy sajátos esete, megtetézve egy kis okkultizmussal, miszticizmussal, horrorral? Is — is. Branagh és a forgatókönyvíró pontosan tudja: manapság ez a téma nagyon népszerű, rengetegen foglalkoznak a halál utáni élet, vagy ha úgy tetszik, a halál utáni új élet, az újraéledés, a lélek továbbélése kérdéseivel. A Meghalsz újra éppen azt taglalja, hogy ha mindez lehetséges, akkor mi van, mi lesz. Újraéljük a korábbi életünket? Vagy valóban teljesen új élet vár ránk, amelyben épp csak dereng valami az előző életből? Vagy a hajdanvolt élét meghatározza az újat is, és akkor nincs menekvés, akkor „meghalsz újra"? Branagh szemmel láthatólag Alfred Hitchcockhoz járt iskolába. A film nagyon pontosan igazodik a mester által kidolgozott pszichológiai panelekhez. Mégis, nem utánzás és nem szolgai másolat, Branagh harminc körül járó fiatalember. Nála már az abszurditások és a rémmesék is másként öltenek formát. Ez egy más generáció őrülete, az unokáké, nem a nagypapáké. Takács István séget. Sarkalatos pontként említette meg a világnézet kérdését, hangsúlyozva azt, hogy e téren semmit nem szabad a gyerekekre erőltetni. Érvényesíteni kell a toleranciát, ebben az esetben különösen. Szólt a szülők jogairól, az iskolaszékekről és a diákönkormányzatokról. Igaz, ez utóbbiaknak kevesebb jogosítványuk van a tervezetben, mivel igazodniuk kell a gyerekek életkori sajátosságaihoz. Ezeken kívül fontos kérdés, hogy a törvényben miként jelenik majd meg a diákokat ért sérelmek orvoslása. A helyettes államtitkár elmondta, ehhez olyan közigazgatási rendszert kell kiépíteni, amelyben helyet kaphatnak a tanügyi kérdések is. Megemlítette azt is, sokszor elhangzott az a kérdés, meghatározható-e a közoktatatás tartalma. A minisztérium véleménye az, hogy igen, a nemzeti alaptanterv épp erre a szabályozásra lesz majd alkalmas. A résztvevők az előadást követően, hozzászólásaikban kifejtették, hogy úgy érzik, a tervezetben nem fogalmazódnak meg a jogok érvényesítésének garanciái. Szó esett a fogyatékos gyermekek oktatásáról, a kis települések iskoláiról, melyek anyagi szempontból kedvezőtlenebb feltételek között dolgoznak, illetve, arról, ez a hátrány miként lenne, feloldható. Végleges állásfoglalás e témában a bizottság egy következő ülésén születik majd, ez az összejövetel annak előkészítését, bizonyos kérdések tisztázását szolgálta. J. Sz. I.
