Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-24 / 46. szám

Másodszor a nemzeti imareggelin ffloszik Gábor amerikai átjárói Most jöttem Amerikából, mondhatná Roszik Gábor a képviselői irodájába benyílóknak, ha volna rá ideje két telefonhívás vagy a felhalmozott levelek olvasása köz­ben. Amikor pedig utazásának céljáról, eseményeiről kezdtünk beszélgetni, egy idős bácsi kopogtatott segítsé­get kérni földügyben. Két utazás között tehát minden visszatér a régi kerékvágásba. A képviselő élményei azonban még meglehetősen frissek. m Ön három hetet töltött az Amerikai Egyesült Ál­lamokban. Útjának első ré­szén igen tekintélyes meg­hívásnak tett elegei: részt vett a 40. nemzeti imareg­gelin, melyen megjelent Hush elnök és felesége, va­lamint a kormány számos tagja. Minek köszönheti ezt a megtiszteltetést? — A meghívást az ame­rikai kongresszustól kap­tam, s valószínűleg annak köszönhetem, hogy a parla­mentben megszerveztem azt a testvéri közösséget, mely­nek tagjai minden kedden találkoznak, imádkoznak és keresik azokat a lehetősé­geket, melyekkel — képvi­selői megbízásuk révén — sok emberen tudnak fele­lősséggel segíteni. A nemzeti imareggelire általában politikusokat hívnak meg a washingtoni Hotel Hiltonba. Két évvel ezelőtt Antall Józsefet és Jeszenszky Gézát érte ez a megtiszteltetés hazánkból, tavaly Göncz Árpádot és engem. Most ismét ott lehettem a 150 országból ér­kezett 3800 ember között. Leültünk beszélgetni kis, kerek asztalok köré. regge­liztünk, s közben elhangoz­tak beszédek, igehirdetések. Az imareggeli előtt és után napokon át nyüzsög a vá­ros, találkozások tízezrei történnek meg. A legtermészetesebb volt, hogy megértésben, szeretet- ben beszélgettem román lelkészkollégáimmal. Egy­más mellett ült horvát po­litikus és a szerb parlament alelnöke. Nemcsak vallá­sos embereket hívnak meg. Washingtontól New Yor­kig mellettem ült a buszon a volt albán külügyminiszter. Muhamet Kaplani. Érdekes érzés volt együtt utaznom azzal az emberrel, aki kom­munista kormány tagja volt. s nem is oly rég nem engedett be az országba, vagy hússzor visszautasí­totta vízumkérelmemet. Olyan barátságban váltunk el, mintha soha semmilyen feszültség nem lett volna köztünk. fg Az utazás során az ENSZ-székházban találko­zott a német nagykövettel. Miről beszélgettek? — Az imareggelire egy német csoporttal utaztam Európából és velük együtt kerestem fel a diplomatát. Örömmel tapasztaltam, hogy amiről beszéltem, ne­vezetesen: alapvető kérdés .Európában, hogyan sikerül a kisebbségek helyzetét megnyugtatóan rendezni, arra már felfigyeltek az ■Egyesült Nemzetek Szövet­ségében is. 3 Az imarcggelihcz to­vábbi meghívások csatla­koztak. Kérem, beszéljen ezekről is röviden! — Meghívott az Ameri­kai Börtönpasztorációs Szolgálat is. Ez a Jézus Krisztusba vetett hit alap­ján működő szolgálat az elítéltek és hozzátartozóik számára végez munkát. Ka­rácsonykor csomagot visz­nek a gyerekeknek a hiány­zó szülő nevében, vagy pél­dául megszervezik a csalá­di otthon felújítását, nem­egyszer úgy, hogy szabad­ságot kap az elítélt, aki a házon végzett munkájával megalapozza a szabadulása utáni jövőjét. Örömmel mondhatom, hazánkban is elkezdtünk hasonló szolgá­latot. A Keresztény Üzletembe­rek Nemzetközi Csoportja meghívására Illinois ál­lamba is elutaztam, majd a helyi csoport invitálására Kentucky államot kerestem fel. Ahogy politikus is le­het hívő ember, üzletember ■is. Én ezt csodálatos dolog­nak tartom. Ez egyfajta garancia arra. hogy az üz­letek, melyeket kötnek, nemcsak pénzügyi számí­tásokon alapulnak, hanem a másik emberre való fi­gyelmen is, és az számunk­ra különösen hasznos le­het, sokat segíthet. ■ Amerikában mindenki számol, és sajnos nekem is számolnom kell terjedel­münk korlátáival. Bizonyá­ra önnek is van néhány adata útjáról... — A közel három hét alatt hatvan megbeszélésen, találkozón vettem részt, eb­ből 28 alkalommal beszédet is mondtam. Tizenegy al­kalommal prédikáltam, egyszer kétezer egyetemis­ta előtt beszéltem. A rádió- és tévériportokat, újság­cikkeket leszámítva hatezer embernek szóltam Magyar- országról, történelméről, arról, hogy hová érkeztünk el az utóbbi években. Ki­emeltem, hogy hazánkban politikai stabilitás van és kedvezőek a feltételek a befektetésekhez. Elmond­tam, hogy 1956 meghatároz­ta az azt követő 33 évet, halálos sebet ejtett a kom­munizmuson, Amit elkez­dett, mi befejeztük, s bi­zonyságot tettem, arról, hogy az Isten hatalmasan működik a világban, ne­künk pedig nem más a fel­adatunk, mint hogy hűséges eszközei legyünk. ★ Roszik Gábor a William Wilberforce Fórum és a börtönpasztorációs szolgálat díszvacsoráján átvette a Wilberforce-kitüntetést, többek között az első sza­bad választáson elért sike­réért. (Wilberforce angol képviselő, a rabszolgafel­szabadítás 18. századi él­harcosa volt.) Kentucky ál­lam szenátusa határozatba foglalta a magyarországi változásokat, különös te­kintettel az 19S9. évi gödöl­lői választásokra, mint az első szabad, demokratikus választásra a kommunista világban. A kormányzó a legmagasabb kitüntetést adományozta a vendégnek: a gödöllői képviselő Ken­tucky ezredese. Balázs Gusztáv MEGNYÍLT AZ AIESEC 44. NEMZETKÖZI KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról.) nácskozásban az ország cél­jai felé vezető úton — hangsúlyozta Kupa Mihály pénzügyminiszter az AIESEC 44. nemzetközi kongresszusának megnyitó­ján, vasárnap a Budapest .Kongresszusi Központban. Nagy sikerrel fogadott meg­nyitójában hangoztatta, hogy mind közgazdászként, mind pénzügyminiszter­ként büszkeséggel tölti el, hogy a szakmai munka milyen magas színvonalát tudta elérni az a fiatal ge­neráció, amely képviselteti magát e nemzetközi tanács­kozáson, Fernando Carro, az AIESEC nemzetközi titkár­ságának elnöke a megnyi­tón kifejtette, hogy a fia­tal közgazdászok a jövő problémáinak •_ megoldásá­ban igen nagy szerepet játszhatnak. A kongresszus jelszava; a „hidak mind- annyiunknak” nemcsak a Nyugat—Kelet közötti kö­zeledésre, de az Észak és Dél közötti megoldandó problémákra -is ráirányítja a világ figyelmét. Az AIESEC e legfonto­sabb éves rendezvényét 44 év után először rendezték kelet-európai országban. A vasárnaptól március 2-ig tartó nemzetközi tanácsko­záson az AIESEC 71 tagor­szágának mintegy- 500 kép­viselője tanácskozik a Bu­dapest Kongresszusi Köz­pontban. A kongresszus munkája három albizott­ságban folyik, a tanácsko­zás vezető témái a környe­zetvédelem és a vállalkozá­sok etikai kérdései. AZ ÉRD/ PIAC KÁLVÁR Mindenki fut a pénze után Miért kell futni a pénz után? Ahhoz, hogy minden érthető.és világos legyen, némi kronológiára — idő­rendbeli sorrendre — szük­ség van. A kiindulási pont: évek óta tarthatatlan az ér­di piac körül kialakult helyzet. A város központ­jában, a rendőrség szom­szédságától közel egy kilo­méter hosszan. Nem a szomszédsággal van baj, hanem az őstermelők, piaci árusok, „KGST-termékek értékesítői”, alkalmi kira­kodók közötti lappangó há­borúról. Szűk a terület, s a környékbeli lakóházak tu­lajdonosai sínylik meg a kialakult helyzetet. Az ál­lampolgári felszólamláso­kat csak az áldhatja meg — immár öt éve ismert tény —, ha a piac máshova kerül. Máshova? Érvek, el­lenérvek csatája dúlt ekö­rül. Az egyik hasznára, a másik kárára! A piac léte akut problémájává vált az 53 ezer leiket számláló, má­ra már a megye legna­gyobb városaként számon tartott településnek. Két ellenjavaslat Nem véletlen hát, hogy az önkormányzati testület, a polgármesteri hivatal a megoldást a tennivalók kö­zött még véletlenül sem so­rolhatta az utolsó helyre. A város déli részén — a Szé­les utca környékén — 80 ezer négyzetméteren jelöl­ték ki az új piac helyét. Az érdiek . .ezt úgynevezett disznópiacként tartják szá­mon. hiszen valamikor a süldőik, a vágásra érett ser­tések itt a közelben cserél­tek gazdát. A terület adott volt, az önkormányzat hivatala — mivet az előkészítés, az ajánlattevés a testületnek feladata! — vállalkozót s kedvező árajánlatot kere­sett az új piac felépítésére. Az ÉVÁÉP Kft. árait — aki később visszalépett — drágállották, s kikötöttek a gödöllői székhelyű Roll- Pack Kft. mellett, amely jelentkezett a kivitelezésre. Kedvező árajánlat mellett vállalta — azaz mindenki­nél olcsóbban! —: 1991. ok­tóber 30-ig hajlandó fel­építeni, „beüzemelni” a piacot. A megállapodás — ajánlat nyomán — 1991. áp­rilis 29-én megszületett. A városi képviselő-testület — az összevont építési-vállal­kozási és gazdasági bizott­ság állásfoglalása szerint — a piac kivitelezéséhez a területtel járult hozzá, ap­portként vitte be. Majd a testületi ülés megbízta a Roll-Packot — két ellenja­vaslat mellett — a vállal­kozási bizottság voksa alapján a piac megépítésé­vel. Ahogy apportként szó volt már róla: a szükséges terület háromnegyed részét — a Roll-Pack javára, az építés fejében — a város átadta. Cilra kép S miként az már lenni szokott, a kivitelező alvál­lalkozókban sem szenvedett hiányt. 1991 decemberében több egyeztető tárgyalás színhelye volt a polgármes­teri hivatal. A Betonút­építő Vállalat, az Isoteeh- nik Rt. már ekkor panasz- szal élt: „A Roll-Pack nem fizette ki az általuk elvég­zett munka értékét, ami ÁFÁ-val együtt úgy hozzá­vetőleg húszmillió forint. S aztán jöttek az ígérgetések a Roll-Packtól — de a pénz elmaradt!” Azt már a polgármesteri hivatalban fellelhető jegyzőkönyvek rögzítik: „bizonyos pavilo­nokat eladott a Roll-Pack, de azok ellenértékét nem forgatta vissza a piac épí­tésébe”. S hogy még cif­rább legyén, a kép: az alap- szerződéssel ellentétben a Roll-Pack opciós megálla­podást kötött — ahogy utóbb fény dérült rá — az Isotechnikkel, melyben a gödöllői székhelyű Roll- Pack cég vállalta: 1992. február 15-i fizetésképte­lensége esetén lemond a te­rület tulajdonosai jogairól — az Isotechnik javára. Gazdasági krimi ez a ja­vából — még ha valaki túl­zásnak is minősíti —, mely mögött a munkaszerzés hú­zódik meg. A dolgozók ja­vára, az önkormányzat ká­rára. S hiába a felszólítás: a Roll-Pack a szerződés meghiúsulása miatt mond­jon le a munkákról, s bont­sa fel szerződését. Ám sze­rintük: „a szerződés mind­össze késedelmet szenved, s továbbra is vállalják a piac megépítését”. Nem lenne teljes az össz­kép, ha kimaradna belőle: a képviselő-tesület egy ré­sze a szerződést úgymond amatőrnek minősítette. S felbontása mellett foglalt állást. De a többség — egy elő nem készített szerződés­bontási huzavona miatt — a korábbi megállapodás fennmaradása mellett dön­tött. Szerződést nem bon­tottak, s ahogy Harmat Bé­la polgármester ebben a zűrzavarossá vált helyzet­ben fogalmazhat: „minden­ki fut a pénze után”. Az Isotechnik a Betonútépí­tővel együtt a húszmillió­ért, a tervező a 2-2,5 mil­lióért, s az önkormányzat az apportként bevitt terü­lete után. Válaszra várnak Várhatóan a mai, február 24-i képviselő-testületi ülés kezében a döntés. Mi lesz holnap, lesz-e a Skála mö­götti tenyérnyi helyen vá­sárcsarnok, mi lesz az en­gedély nélkül épített Pára Kft. csarnokának sorsa? Elhalnak-e az úgynevezett KGST-piacok. melyek min­dén ellenkező híresztelés dacára ma is virágzanak Érden. S a kérdések sorá­ba tartozik: milyen mély­ségig kell, s jogosult vizs­gálni egy önkormányzat a tőle független vállalkozás tőkeerősségét, fizetőképes­ségét? Például a Roll- Packét, ahol úgy nézett ki, minden rendben van. S ha holnap egy másikat alapo­sabban nagyító alá vesz­nek. az sértés vagy elemi kötelességük, joguk-e? Kér­dések, -melyek válaszra várnak, például a vitatott Pára Kft. piaci csarnoka ügyében, melyre rövidesen visszatérünk. Varga Edit Kiutasították, de nem bántalmazták a külföldieket A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság köz­ponti ügyeletének vezetője BENZINKÚT ÉPÜL BUDAÖRSÖN. A napokban elkezdték Budaörsön az MT-es autópálya főváros felé vezető szakasza mellett levő benzinkút lebontását. Az arra járók értetlenül szemlé­lik a rombolást, hiszen nem olyan régen készült el az új Áfor-kút. Az új tulajdonos Agip Hungária ide Európa legnagyobb üzemanyagtöltő centrumát fogja felépíteni. A hárommilliárd forintos költségvetésből is sejteni lehet, hogy nem akármi fog ide, a régi kutak helyébe felépülni. Júliusra elkészülnek az üzemanyagtöltő állo­mással, utána pedig a többi objektumot fogják megépíteni. így például az autószer­vizt, a drinkbárt és még számos más szolgáltatást nyújtó létesítményt. (Hancsovszki János felvétele) vasárnap az MTI debreceni tudósítójának érdeklődésé­re határozottan cáfolta azt a román rádióban elhang­zott híresztelést, miszerint Debrecenben román állam­polgárokat bántalmaztak volna a rendőrök. Az ügyeletvezető elmond­ta: február 20-án, csütörtö­kön a debreceni nagyállo-^ máson 21 külföldi állam­polgárt igazoltatott a rendJ őrség. Ennek során kide­rült, hogy közülük 13 ro­mán és 5 orosz állampol­gárnak nincs a Magyaror­szágon tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezete; nincsenek rokonaik, ismerő­seik, nem biztosított a szál­lásuk és ellátásuk. Az érin­tett külföldieket ezért elő­állították, s megvonták tar­tózkodási engedélyüket. Mivel útiköltségre sem volt pénzük, a rendőrség — hu­mánus megfontolások alap­ján — saját gépkocsijaival a román állampolgárokat az árt&ndi, az oroszokat pe­dig a záhonyi határállp- rnásra szállította. A külföl­diek ezután elhagyták Ma­gyarország területét.

Next

/
Thumbnails
Contents