Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-21 / 44. szám
Kerepestarcsai anziksz I. BiiiiiiiiiiiiiiimiiiitiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiHimiiiiiiiiiimiiiHimiiiiiiiHiifiiiiiiiMiiiiiiiiitiiiiiiiMiiiiiiiiiiiitiiiii'niim A belépésre csak Túrós András vezérőrnagy adhat engedélyt. — Délelőtt tízkor várják, kérem, legyen pontos! — figyelmeztet a titkárság vezetője. Valóban, szó szerint várnak. Egy százados. Ö kísér fel a parancsnokhoz. Én a fal felől megyek, a szikár tiszt közvetlen mellettem. Utánunk két fegyvertelen, gumibotos testőr, összesen hárman kísérnek. — Muszáj ez a fene nagy óvintézkedés? — kérdem Klujber Imre alezredestől, a kerepestarcsai „idegenmegőrző” tábor parancsnokától. — Jobb félni, mint megijedni. El sem képzeli, mi minden megtörtént már itt. A bezártságtól az agresszivitás felerősödik, s az elkeseredettség sem a legjobb tanácsadó. Volt már gyújtogatás, tettleges atrocitás és túszszedés. Ez utóbbi miatt rendelte el a zárlatot a vezérőrnagy úr. Képzelje el, milyen botrány lenne belőle, ha pont egy újságírót rántanának be maguk közé a „vendégek”. Látogatásom napján ötven náció fiai dekkolnak a sokat megért, híres és hírhedt kerepestarcsai táborban. Nem önszántukból, hanem kényszerből. Valamennyien illegálisan érkeztek vagy tartózkodnak Magyarországon, és egyikük sem tud olyan okot, érvet felhozni, mely feltétele a politikai menekülti státusnak. Márpedig a csak gazdasági okokból világnak szaladtaknak Magyarország nem ígért és nem is ad menedékjogot. A Klujber alezredessel, majd néhány menekülttel folytatott beszélgetésem arról győzött meg, az emberek nincsenek tisztában a két státus közti különbséggel, a politikai és a gazdasági fogalmak összemosódnak. Az engedélyt eredetileg úgy kértem: csak a román pavilon lakóival szeretnék találkozni. Nem kell tolmács, és vállalom a túszul ejtés veszélyét is. — Bemehet, semmi akadálya, de a két őr maga mellett lesz. Viszont, ha nem ragaszkodik a bemenetelhez, azt sem bánom. Most hoztak fel Győrből 18 román fiatalt, a felvételi irodában folyik az összeírásuk. Azokkal is elbeszélgethet. Magamban mosolygok, látom, mennyire megköny- nyebbül Klujber alezredes, mikor rábólintok az ajánlatára. Maga a pavilon úgysem érdekel, jártam már ott. — Egy jó tanács. Itt semmit sem szabad készpénznek venni, a világ valamennyi háryjánosa itt adott egymásnak találkozót. Tizennyolc riadt szempár néz rám, mikor belépek, s még azután is rendőrnek, amolyan magyar szekusnak vélnek, miután megmondom, hogy ki vagyok, és diszkréciót ígérek. Az egyik nyakigláb legény — ő a legidősebb, huszonhat éves, és ő a hangadó — ki is mondja, amit gondol. — Az nem jelent semmit, hogy beszél románul, nálunk is beszélnek a szekusok minden nyelven. — Még mindig van maguknál szekus? — nézek rá hitetlenkedve. — Két évvel a forradalom után? — Miért, maga mit gondol? Különben is, mondok RÉGÉSZETI ÉRTEKEK Épüiősxépüiö Biatorbágy önkormányzati testületi ülést tartott Biatorbágy. Az eseményre nemcsak a nagyközség vezető testületéit hívták meg előadóként, hanem az Elmü zsámbéki kirendeltségének vezetőjét, Kontár Oszkárt is, aki a település közvilágításáról és villamosenergia-ellátásá- nak fejlesztéséről szólt. Biatorbágy igazán szerencsés, hogy választott jelenlegi polgármestere eredeti szakmájára nézvést régész. Ez biztos garancia arra, hogy a gondjára bízott település és emberi közösség szellemi értékeit igyekeznek ápolni, felkarolni, sőt fejleszteni. A mai önkormányzati ülésen éppen ezért a polgármester, tlr. Palovics Lajos elemez4 te és értékelte Biatorbágy közművelődési intézményeinek — a teljesség igénye nélkül három általános és egy középiskolának és egyéb kulturális létesítményeinek — helyzetét, állapotát. A dinamikusan fejlődő nagyközség egyébként egy év óta jelentős régészeti szenzációval is büszkélkedik: a testületi ülésen szó esett a feltárás jelenlegi helyzetéről is. Az egybegyűltek megvitatták a volt vasúti nyomvonal beépítési tervét, az orvosi rendelő és az ABC további hasznosítására vonatkozó javaslatokat. Végül egy örökzöld téma is terítékre került. Tájékoztató hangzott el a Biatorbágy 800 éves fennállásával kapcsolatos, több hónapon át tartó ünnepség- sorozatról is. Lapunk a rendezvényi eseménynaptárt már ismertette, a részletes programokról időben hírt adunk. én valamit! A legsötétebb ceausescui időkben sem élt a román nép rosszabbul, mint manapság! Akkor kevés volt a tej, tojás, hús, de ha hajnalban kiálltunk, kaptunk. Most van, de nincs miből megvenni. Sőt! Már munka sincs. Az a gyár, ahol dolgoztam, többnyire áll, nincs alapanyag. Abból nem lehet megélni, ha otthon ül az ember. Sorolja az árakat, a szavam elakad. Nem írom le, mert fülemben cseng az intés : nem kell mindennek felülni. — Ki tud közületek magyarul? — váltok át tege- zésre. Romániában az idősebb egyoldalúan tegez, ez a szokás. Egyikőjük sem tud egy- szót sem. Sem magyarul, sem más nyelven. — Te honnan jöttél? — kérdem a nyakiglábtól. — Moldovából. Bákóból. Tudja, hol van? — Hát te tudod, hogy a bákói állomásról hová vezet a kőút? Kapásból mondja a falu nevét, tehát nem hazudik. Ómoldova északi részéből keveredett el Pestre. Matula Gy. Oszkár (Folytatjuk) iiiiiiiiiiiiiimiMimiHi A cím feletti képünkön: Ez bizony nem luxusszálló. így néz ki egy hálószoba a tárcsái táborban. Két év alatt hányán alhattak ezeken az ágyakon — a magyar adófizetők számlájára? (Hancsovszki János felvétele) FALUVÉDŐ EGYLET SZENTMÁRTONKÁTÁN Nem „kisrendtirség” Kisebbfajta falugyűlésnek is beillett az a szentmár- tonkátai összejövetel, amelyen a résztvevők faluvédő egyletet alapítottak. Az önmagában manapság igencsak mindennapos hír azért érdekes, mert az utóbbi időben Szentmár- tonkáta bűnügyi szempontból kiemelten fertőzött területté vált. A Nagyká- tai Rendőrkapitányság vezetője — Dobozi József rendőr őrnagy — szerint ennek nem utolsósorban az az oka, hogy a környékről „ideszorullak” a bűnözők. A volt járás települései közül ugyanis tízben működik faluvédő egylet vagy polgárőrség. Ahol pedig ott vannak, kimutathatóan csökkent — legalábbis nem növekedett olyan mértékben — a bűncselekmények száma. MINDEN HÉTEN Ezzel együtt 1982. és 1992. között a kapitánysághoz tartozó településeken hatszorosára emelkedett azon esetek száma, amikor nyomozást kezdtek a rendőrök. Szentmártonkátán szinte minden héten történt valami rendkívüli: hol valamelyik boltot törték fel, hol tyúkot, birkát loptak fényes nappal. De nem érezhették biztonságban magukat a késői vonattal hazajárók sem. Az elnyúlt, hosszú falu esti utcáin főleg a lányok, asszonyok érez! ék, hogy kiszolgáltatottak. SZEMÉLYESEN Nem véletlen, hogy Szentmártonkátán is korán felmerült egy önvédelmi alakulat létrehozásának igénye. A szándékból azonban nehezen lett szervezett elhatározás. „Hát, kérdezeti, mi, szentmártonká- taiak mennyivel vagyunk rosszabbak más települések lakóinál? A válasz kézenfekvő: semmivel sem, de talán nem vagyunk eléggé összetartóak vagy kezdeményezőek!” — kesergett a helyi újságban Zsadon István szerelésPakonyi „demokrácia" Felsőpakony polgármesterének, Sztancs Jánosnak van egy fölöttébb rossz szokása. Időnként beül a rendőrök Ladájába vagy felzárkózik mögéjük, és betársul inspiciálni a közigazgatásilag hozzá tartozó terepen. Tette ezt a minap is három gyáli rendőrrel, Fülöp Sándorral, Fejér Ottóval és Kauter Józseffel a községhez közeli, tsz-tulajdont képező erdődben, s mint az sejthető, nem gombát, hanem fatolvajokat kerestek. Aki keres, az talál is. Az egyik kanyarban eléjük fordult egy pakonyi fuvaros, a kocsi megrakva fával. A fuvarosnak két segítője is volt, ám a három embernél összesen nem akadt egy személyi igazolvány. Minek az? Egyikük kifejtette, ama könyvecske a pártállami idők antidemokratikus maradványa, márpedig ő szakított a régi rendszerrel. A másik „úr” — gyanúsan matatott a zsebében, mire a rendőrök megkérték, vegye ki a kezét a zsebéből — szintén a demokráciára hivatkozva, s Sztancs Jánosra mutatva, a következőket mondta: majd ha a polgármester úr is kiveszi, amikor velem beszél, akkor én is kiveszem. Nem mindennapi önérzetet jelez, ha valaki a törvényességet képviselő polgármestert és a törvénytelenséget megtestesítő fatolvajt — esetünkben önmagát — azonos jogokkal illeti. Különben mindhárom rajtakapott tolvaj pakonyi, név szerint: Kerepeczki Ferenc fuvaros, Gál József és Antal József foglalkozás nélküli „magánzók”. A megejtett házkutatás során Gálnál és Antalnál 60 mázsa tűzifát találtak, a nyomozás során pedig kiderült, aznap már túladtak még két kocsival — 40 mázsán — négyezer forintért. Mellesleg 1000 kiló tűzifa hivatalos ára 2200 forint, az alkalmi vásárlók tehát jól jártak. Az alkalmi favágók kevésbé. A várható büntetésen túl a motorosfűrészüket is elkonfiskálták. (— matula —) mester, szentmártonkátai lakos, aki felhívást tett közzé az ügy ben. Támogatta az önszerveződést a kisgazdák szervezete, de az önkormányzat és a polgármester is. A szervezők pedig személyesen járták végig a családokat, mondták el terveiket. A szomszédos Szentlőrinc- kátán és Kókán tapasztalatokat gyűjtöttek az alapszabály összeállításához, a működés beindításához. Az összejövetelen mintegy százan jelentek meg. A tervek ismertetése után záporoztak a kérdések, melyek legtöbbje a faluvédők jogait firtatta. Néhányan láthatóan csalódottan vették tudomásul, hogy nincs lehetőség büntetőszankciók alkalmazására, hanem állampolgári alapon inkább az egymásért való felelősség a lényeg. „Se gázspray, se pisztoly, se jog? Akkor mit ér az egész? Legalább gumibot lenne!" — hallatszott itt-ott a sorokból. Ám a többség belátta: nem a rendőrség szerepkörét kell átvenni, hanem inkább a rendőröknek kell segíteni, velük együttműködni. ÖNVÉDELEMBŐL Egy felvetésre azt is gyorsan tisztázták, hogy ha valaki felírja a gyanús vagy szabálytalankodó autó rendszámát, esetleg telefonál a rendőrségre, az egyáltalán nem besúgás. Jogos, mondhatni kötelező önvédelem. A vita nyomán több mint 60-an megalapítót! ák Szentmártonkáta Faluvédő Egyletét. Megválasztották a vezetőséget, elfogadták az alapszabályt. Az egylet vezetője Bene Tamás helybéli vállalkozó lett. T. F. Of év múhm vésxssewgié Ráckeve kint van a vízből Egyelőre elegendő mennyiségű és kifogástalan minőségű vizet adnak a ráckevei kutak. A települést hét, egyenként 200-250 méter mélyen fekvő kút látja el ivóvízzel, amelynek minőségét a Köjál utódja, a Tisztiorvosi Szolgálat kél- három havonta rendszeresen ellenőrzi. Legutóbb egy hete vizsgálták meg, s a minőségét első osztályúnak találták. A szűrőberendezések tisztítatlansága miatt csupán néhány ártalmatlan baktériumfajtát találtak. A ráckevei hét kút víztisztaságát a Duna vizének föntről, Becsből és Pozsonyból érkező szennyeződése abszolút nem veszélyezteti, tudtuk meg a ráckevei vízmű helyettes vezetőjétől. Ez a kérdés azért válik mind fontosabbá a Duna mentén lévő települések számára, mert a Cousteau-alapítvány által szervezett Duna-expedíció nemrég igen riasztó adatokat tárt a nyilvánosság elé a Duna vízminőségének romlásáról, a Duna helyzetének rosszabbodásáról. A ráckevei kutakat azért nem veszélyeztetheti a Duna vize, mert ezek a kutak nemcsak mélyfúrásúnk, hanem a vízparttól 4-5 kilométerre fekszenek. Hasonlóan kedvező a helyzet a Pest megyei partszakasz másik nagy ellátójával, a sziget- szentmiklósi kúttal is, mert az a fővárostól kapja a vizet. Problémát talán csak a harmadik, az érdi vízmű jelenthet, mert azok felszíni kutakkal működnek, s emiatt ezeknél nagyobb a talajvíz és a Duna miatti szennyeződés: veszély. Közeledik a tavaszi mezőgazdasági munkák kezdete, a műtrágyázás és a növényvédő szerek bevetésének időszaka. A Duna mellett ezek a szerek is fokozódó veszélyt jelentenek a víznyerők számára. Ráckeve azonban más szempontból is kedvezőbb helyzetben van, mint Érd, hiszen szennyvíztisztítójának kapacitása még öt-hat évig kielégíti az igényeket. Bár a hetvenes évek végén épült mechanikus derítőberendezés korszerűtlen, de céljának megfelel. Hogy öthat év múltán mi lesz az addigra fokozatosan gyarapodó szennyvíz sorsa, még kétséges. Annyi azonban máris világos, az igazán kitűnő minőségű ivóvíz mind ritkább a megyében, s a ráckevei kutak ilyent adnak. További megóvásuk egyik feltétele, hogy időben bővítsék a szennyvíz- derítő kapacitását. K. K. A Budavidék Részvénytársaság pályázatot hirdet a K kategóriájú áruházában (Érd, Ritmus Áruház) szupermarket osztályvezető-helyettesi állás betöltésére Feltétel: legalább ötévi vezetői gyakorlat, megfelelő szakmai végzettség. A szakirányú főiskolai végzettség előny. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatokat, szakmai önéletrajzzal, március 15-éig lehet eljuttatni a Budavidék Rt. kereskedelmi igazgatóságára, cím: Budakeszi, Erdő u. 4. 2092.
