Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-18 / 41. szám
DUNAKESZI KÉRI A DMRV-T Vízmüvet az ár ellen Tavaly decemberben nyílt levelet olvastam a Főtt Hírmondó lapjain. Jogi sze. mélynek szólt Horváthné Bauer Erzsébet védőnő üzenete, aki azt kérdezte meg a Duna Menti Regionális Vízművek illetékeseitől: Meddig kell még eltűrni, hogy a csapból folyó méregért kasszíroznak csillagászati árat? VÉDEKEZŐ REFLEXEK A levélíró szerint Főt ivóvize hosszú évek óta alkalmatlan emberi fogyasztásra magas nitráttartalma miatt. Áz önkormányzatokat egyre jobban nyomasztja ez a teher. Választóik ugyanis nem a tájegység központjában, ez esetben éppen a Vácott működő vállalati központ szakembereivel találkoznak naponta. A községházán engedik szabadjára indulataikat. Több helyen sajátos megoldást latolgatnak, abban bízva, hogy alkalmazásával olcsóbbá tehetnék az egyre dráguló szolgáltatást. A vízművek saját kezelésbe vételéről konzultálnak, tárgyalnak Ráckevén, s hét környékbeli település önkormányzatának egyetértésével Dunakeszin. Echardt Tibor, a váci cég osztályvezetője ugyancsak meglepődött, amikor arról kérdeztem: — Hol tart a dolog előkészítése? — Nagyon nehéz lenne a régió teljes hálózatából egy kisebb körzetet kiszakítani, elválasztani — mondta. A DMRV összefüggő területet lát el a bal parton, ezenkívül együtt vezeti el Fót és Dunakeszi szennyvizét. A város állomáshelye nemcsak helybe juttat vizet, hanem Gödöllő—Szada területére is, ahonnét időnként visszaáramlik a felesleges mennyiség. — Először tehát az elkülönítés műszaki feltételét A külföldön élő magyarok közül sokan hajlandók segíteni a hazának, néhány országban születőben van a magyar lobby. Vándory Imre, Párizsban élő tervező-építészmérnök hazánk francia kapcsolatait építgeti, szélesíti. Mint egy nem hivatalos nagykövet, aki épp emiatt tehet sokszor többet a magyar érdekek ügyében a hivatalos diplomatánál. Feleségével együtt itthon köszöntötte az új évet. Tápiószentmár- tonban és Tápiószecsőn — a meglevők mellett — új kapcsolalokat fedezett fel. — Egy ország építésében minden, magát odatar- tozónak valló embernek kell, hogy legyen szerepe. Mi francia állampolgárok vagyunk, de magyarságunkat soha, egy pillanatra sem adtuk fel — mondta Vándory Imre. — Pedig úgy hallottuk, hogy életük nem volt mentes a viszontagságoktól... — Budapesten, a III. kerületben születtem 1930- ban. A kereskedelmi középiskolában tett érettségi után nem vettek fel sem a közgazdasági, sem a műszaki egyetemre. Apám — akit a háborúban elveszítettünk — tanár volt, értelmiségi családnak számítottunk. A rákospalotai növényolajgyárban lettem pénzügyi előadó. Vallásos neveltetésben részesültem, érdekelt a keresztény egyház története, de mint tanulmány, érdekelt a dialektikus materializmus is. Ismerni akartam, hogy véleményt mondhassak róla. Sztálin halálakor a katonaságnál szolgáltam: a száKapcsalatokát építő építész A hétköznapok diplomatája zad előtt velem olvastatták fel a halálhírt: Sztálin lehunyta szemét... a szemét, tettem hozzá halkan, fintorral. Észrevették. Leszerelés után csak segédmunkásként helyezkedhettem el. A forradalomban nem fegyveresen, de részt vettem. November 4. utón a jugoszláv határzáron fennakadtam, visszavittek Pestre. Ám mindenáron menni akartam ... — Félt? — Elsősorban az elkeseredés miatt. Ügy tűnt, hogy itt nem lesz politikai változás a büdös életben. Akkor már leendő feleségemmel, második próbálkozásként szöktünk át a határon Ausztrián át Franciaországba. — Ahol kezdetét vette a nyugati élet... — Tagadhatatlanul Nyugatra kerültünk ... Cipőgyárban segédmunkásként dolgoztunk, a Renault- gyárban szintén. Franciát tanultam, esti iskolába jártam. Előléptem műszaki rajzolónak. A tanulást 45 éves koromig nem tudtam abbahagyni. Megismertem a vasbetonszakmát és a csatornázást, de a felső matematikát is. Tervező- mérnökként 15 éven át atomerőművek építésén dolgoztam, de iskolákat, egyetemeket, kórházakat, templomokat is említhetek. A közelmúltban nyugdíjba vonultam, de gyakran visszahívnak. Tényleg haladtunk, de lépésről lépésre, sok munka árán. — Franciák lettek, s közben hazajártak? — Egyre több francia ismerősünk lett, felvettük az állampolgárságot. Sok-sok év után éreztük: befogadtak, de mint kedves idegeneket. Haza 13 év után jöttünk először, amikor már biztonságos volt. Eleinte 2-3 évenként utaztunk, most már évente kétszer, háromszor. — Esetleg itthon fogják eltölteni nyugdíjaséveiket? — Mi már francia magyarok vagyunk, magyar szívvel, lélekkel, de Párizsban. Egy kinti magyar katolikus misszió tagjaként ismertem fel igazán magyarságom felelősségét. Az 56-os hősök emlékére sokan hoztuk létre a párizsi magyar temetőt. A franciák nem ismerik jól a kelet-európai viszonyokat. A romániai forradalom idején szinte alig ejtettek szót a magyarokról. Tőkés László püspökről, akit pedig én Iiossuthhoz tudok hasonlítani, a magyarságát. Párizsi útján szerveztem programját, befolyásos személyiségekhez vittem el. A francia sajtó a horvátországi események kapcsán meg sem említi a magyarokat, mert nem sokszá- lúak a kapcsolatok. A románok meg szinte franciának mondják magukat. Ráadásul sok magyar azzal kezdi külföldi bemutatkozását, hogy szidja a főnökét, a kormányt. Ne kiabáljuk ki bajainkat, úgyis van elég. Ott Párizsban pedig nem rejtem véka alá, hogy elítélem a Nyugatot tétlensége miatt. Eddig a kommunizmus választotta el ezeket az országokat Nyugattól, most pedig — vagy még mindig — a gazdasági érdekkülönbségek. Nagy feladat elindítani a változást, de tán én is elősegíthetem. — Párizsban segítette eligazodni a szecsői néptáncosokat, a tápiószentmár- toni turistákat. Most az ő vendégük. Ezek szerint ilyen irányba is kiterjed a tevékenysége? — Igen, szeretnék hasznos kapcsolatok kialakításánál közreműködni, ilyen szinten megtalálni a nyugati kiskapukat. Beszéltünk csigatenyésztésről, nyúlról, fácánról, akácíaerdőről... Nem ígérek semmit, nekem is új a helyzet, a piac szerzése. De a nagy csodák az apró sikerekből állnak ösz- sze. Az országépítéshez pedig ez ugyancsak hozzátartozik, Tóth Ferenc llene megteremteni, hogy a dunakeszi körzet átadható legyen. Az utcai hálózatot, ha muszáj, le lehet választani, de kérdés, hogy annak mi értelme lenne — így az osztályvezető. OLCSÓBB IS LEHETNE — Mégis, hogy gondolták — kérdeztem meg a napokban Kecskeméty Géza polgármesteri szakreferenstől. <5 mindenképpen azokkal a magas árakkal indokolta törekvésüket, melyek mutatószáma ismét emelkedett. Egy köbméter tiszta víz díja jóval a harminc forint fölé szökött. Egyedül Dunakeszi lakossága és intézményhálózata télen napi 6 ezer 500 köbméter vizet fogyaszt el. A nyári csúcs gyakran eléri a 14 ezret. Az úgynevezett vízmérleg mindig egyensúlyban van. A kitermelt mennyiség nagyjából megegyezik a fogyasztással. A fővárostól napi 35 ezer köbmétert lehelne átvenni, az önállóság műszaki feltételei az önkormányzat szakemberei szerint igenis megvannak. NONPROFIT GAZDÁLKODÁS Terhet jelentene, de kényszerítenek minket a körülmények — fogalmazza meg Kecskeméty Géza, aki szerint a DMRV jelenlegi Dunakeszin működő állomásáról a nagy hálózattól függetlenül el lehetne látni a várost és a hét környékbeli helységet. Méghozzá a jelenlegi árnál olcsóbban, de legalábbis megtartva, tovább nem emelve a jelenlegi szintet. Nem. történne ez más települések kárára, nem válnának munkanélkülivé a vállalat itt dolgozó szakemberei, őket továbbra is alkalmaznák. Elvégezve a szükséges racionalizálást, nonprofit érdekeltségű üzemet kellene létrs- hozni. Kizárt, hogy ebből a polgármesteri hivatalnak lenne haszna. Csak a lakosság érdekei fontosak. — Sajnos, erőteljes elzárkózást tapasztalunk — folytatta a szakreferens. — A DMRV részéről? — Hadd fogalmazzak így: a „vizesek” részéről. Egyeztető megbeszéléseket foly. tatunk a Közlekedési, Vízügyi és Hírközlési Minisztériummal, aminek az eredménye kétséges. Az önkormányzat erkölcsi kötelességének tartja, hogy a polgárok érdekében elmenjen a végső fórumokig. K. T. L HMTJ* IMMAIMMI a /7n /? az Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6» Cegléd, Vadász u. 4, Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. /, Cegléd, Körösi út 61. A bony, Piactér A bony, Ceglédi út 10, Nagyhala, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász L. tér 1. Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi út. 61. Tápiószecsö, Dózsa Gy. u. 25, Tápiógyörgye,Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667. JászkarajenS, Néphadsereg u. 61. Tápiószentmárton, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. a, 2 RTrf&v&eK+ag-Yeeek. Aranygallér várná az ellenfelétől, hogy csak tisztességes eszközökkel harcoljon. Egy ilyen küzdelem során óriási energiát fecsérelünk el. Velem is ez történt, valóban megviselt egészségileg ez a folyamat. Személy szerint mégsem érzek haragot, s gondolom, ez elmondható a képviselő-testületről is. Merem remélni, hogy mindazok, akiknek kételye támadt irántunk, ismét tárgyalópartnereink és segítőtársaink lesznek a községet érintő problémák megoldásában. Semmi nem lehet számunkra fontosabb, mint az, hogy az amúgy is nehéz körülmények közt élő emberek legalább lakóhelyükön érezhessék jól magukat. Matula Gy. Oszkár a Biomodul csupán ürügyül szolgált arra, hogy önt valaki vagy iialakik hátba támadják. Arról is suttognak, valaki szeretne beleülni a polgármesteri székbe, ez a kierőszakolt népszavazás volt az első lépés. Végül is ön győzött, de az egészsége jócskán megsínylette. Erez-e haragot az ellenfél — ellenfelek — iránt? — A szavazást megelőző falugyűlésen többen — köztük ár. Fodor István országgyűlési- képviselő is — kifejtették, a szakmai viták mellett nagyon jól észlelhetők a politikai törekvések és ellentétek. Ez még nem volna baj, hisz demokráciában élünk. Az más kérdés, hogy az alakuló új demokráciában az ember hatványozottan el(Folytaiás az 1. oldalról.) ményességének az a feltétele: a település választó- polgárainak 30 százaléka egynemű szavazatokat adjon le a vitás kérdésben. Esetünkben ez 1800 igen szavazatot igényelt volna a leállás mellett, ezért volt több a 861, mint a 923. — A népszavazást kezdeményezők részéről a szavazás eredménytelennek bizonyult. Ez egyben azt jelenti, hogy a korábbi ön- kormányzati határozatok hatályban maradtak úgy a Biomodul megépítése, mint az ivóvízhálózat kiépítése tárgyában — mondja dr. Búza Attila. — Miként ítéli meg a lakosság passzivitását? Mert mi másnak minősíthető a nagyszámú távolmaradás? — Én másként ítélem meg a dolgokat. A község . nagy többsége felmérte, az a helyes, amit az önkormányzat meg kíván valósítani. A meg nem jelenésükkel azt kívánták kifejezni, hogy értelmetlen kérdések kerültek terítékre a népszavazás kapcsán — és azok jóvoltából, akik ez a szavazást kipro- vokállák. Mindazonáltal le kell vonjuk a tanulságokat. Az önkormányzat maximálisan oda kell figyeljen arra a 923 emberre, aki a Biomodul ellen voksolt. Gondolok itt az egészséges ivóvízellátásukra. Ennek érdekében már több irányban is léptünk. A Felsőbabád! Állami Gazdaság vezérigazgatója felajánlott két áthidaló megoldást. Van kapacitásuk ivóvízpalackozásra, valamint lajtos kocsikkal is tudnának segíteni. Az ócsa—soroksári tsz is felajánlotta víznyerő lehetőségeit. Az ócsai majorban található 220 méter mély kútjukat, valamint az ehhez csatlakoztatott hidroglóbuszt. Vagyis több alternatíva közt válogathatunk, amíg az ivóvízhálózat megépül. — Nem lett volna ésszerűbb ezeket az alternatívákat előbb felkutatni? Talán nem került volna sor a kenyértörésre. —- Ma sem vagyok meggyőződve arról, hogy a kutak olyannyira szennyezettele, mint azt az ellentábor állítja. Az eddig prezentált analízisek nem egyértelműek. Amit tehát teszünk, nem meggyőződésből, hanem a lakosság megnyugtatása céljából esszük. — Polgármester úr, a községben nyíltan beszélik, A tanulságokat le kell vonni! NÉPSZAVAZÁS VOLT ÓCSÁN
