Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-17 / 40. szám

KIS MATEMATIKUSOK VERSENGÉSE A derű szellemében Innovátorkcpző T ámogatást remélnek A ráckevei Kölcsey Üti Általános Iskola lesz fix egyik helyszíne a matematikaver­senynek , (Iíancsovszki János (elvétele) Emlékszem, diákkorom­ban mennyire tartottam a matematikaóráktól. Csak a szorongás volt bennem, fél ne hívjanak felelni, mert az egészet nem értem. Személyes tapasztalatok­kal azért hozakodtam elő, mert e tantárgy megítélése a diákok körében azóta is Változatlan. Pedig a műveltség fogal­mába beletartozik jó né­hány alapvető matematikai ismeret is. A tantárgy nép­szerűsítése s a gyermekkor­ban olyannyira fontos si­kerélmények elérése céljá­ból matematikaverseny lesz általános iskolások izámára március 6-án dél­után. Az országban sok helyütt számos diák mér­heti majd össze tudását e napon. Megyénkben a ráckevei Kölcsey Utcai Általános Is­kola vállalta a verseny szervezését. Solti János igazgató olvasott egy felhí­vást, melyet a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Is­kola tanárai tettek közzé. Országos matematikaver­senyt hirdettek, s várták a szervezésre jelentkezőket. Nekik megtetszett az ötlet, s elvállalták. Eleinte úgy tűnt, a megyéből csak ők csatlakoznak a felhíváshoz, de hamarosan ezernyolc­száz gyerek jelentkezett, így más iskolák is bekap­csolódnak a verseny meg­rendezésébe. Abony és Vác lesz a ver­seny másik két színhelye. Pest megyéből nyolcvan­nyolc iskola tanulói nevez­tek. Néhány településről — Nagykőrösről, Gyálról, Érd­ről, Kiskunlacházáról, Százhalombattáról, Halász­telekről, Szentendréről s Ráckevéról — több mint ötvenen. Ami újdonság lesz a ver­senyen, az az, hogy az alsó tagozatosok, a 3. és 4. osz­tályosok is részt vehetnek a megmérettetésben. — A tavaszi szünetben lesz az országos verseny — mondta Csizmadia Lajosné matematikai munkaközös­ség-vezető tanár. — Évfo­lyamonként, a megyékből az első három helyet elért diák jut tovább. Központi feladatlapokat kell majd kitölteniük a tanulóknak, ezek olyan tesztek lesznek, ahol a felsorolt öt válasz közül kell a megfelelőt alá­húzniuk a gyerekeknek. Más lesz ez a verseny, mint a korábbiak. Most a pedagógusokat is szeretnék megjutalmazni. A jelentke­zés módja is eltér az eddi­giektől. Volt olyan megye, mely nem nevezte be ta­nulóit, megtették ezt a szü­lők vagy maguk, a gyere­kek. Igaz, a részvétel ez­úttal pénzbe, egyénenként száz forintba került. De az ily módon össze­gyűlt pénz sem elegendő a verseny lebonyolítására. Ezért is szeretnének a rác­kevei tanárok szponzorokat találni. Akik vagy amely cégek szívesen támogatják a tehetségápolás ilyen for­máját, azok OTP Ráckeve, 217-98508, számlaszám: 766-958 fizethetik be hozzá­járulásukat. Az eredmény- hirdetéskor a nyertesek­nek kiosztott okleveleken feltüntetik az adakozók ne­vét. Ennyit, e kis reklámot tudják kínálni a támogatá­sért cserébe. Érdekesség lesz az is, hogy az iskolák között cso­portverseny is lesz. Egy- egy intézményből a legjobb eredményt elérők teljesít­ményét összevetik, s így is kialakul egy helyezési sor­rend. Számítógéppel javítják majd a tesztlapokat, tud­tuk meg Csizmadia Lajos­áétól. Aki azt is hozzátette, sok munkával járt a szer­vezés, de örömmel vállal­ták. Köszönettel tartoznak a váci Juhász Gyula és az abonyi Szelei úti iskola ta­nárainak, akik helyet ad­nak a versenynek. J. Szabó Irén Tavaly elmaradt a ma­gyar filmek szemléje. Pénz •em volt rá, filmek se igen készültek abban az idő­szakban. Akkor úgy lehe­tett sejteni: talán nem is lesz több ilyen szokásos, évi megméretés. Aztán most mégis sikerült megszervez­ni a 23. magyar filmszem­lét. Valamivel több mint két esztendő magyar film­termése — játék- és do- kumentumfümek, összesen jóval több mint száz alko­tás — volt látható egy hé­ten át három budapesti moziban. Nem volt nagy, reprezantatív megnyitás, zárás, nem voltak fogadá- *ok, koktélok. Olyan körül­mények között zajlott a bemutatkozás, amelyeket az anyagiak lehetővé tettek. Érdeklődők természetesen érkeztek a világ számos or­szágából; filmesek, kritiku­sok, újságírók, akik válto­zatlanul kíváncsiak rá, mi­lyen ma a magyar film, az a magyar filmművészet, amely korábbi nagy sikerei alapján joggal áll előkelő helyen a világ filmművé­szetében, s amelyet nem­zetközi díjak is fémjelez­nek. Filmszemle ukín ...és mégis Hogy milyen a mai ma­gyar filmművészet, arra majd válaszol (ha válaszol) a szakmai megítélés. Ezút­tal a szemlén verseny nem volt, díjakat nem adtak ki, ilyen formában mérhető si­ker vagy kudarc tehát nem nevezhető meg. Annyi bi­zonyos: a vetítések iránt nagy volt a közönség ér­deklődése — de az elég vi­lágosan látható volt, hogy az érdeklődők elég szűk körből kerültek ki. Három kis moziban végül is nem volt olyan nehéz közönsé­get szervezni az új, eddig még be nem mutatott fil­mekhez — de például a többrészes dokumentum­filmekre bizonyosan csak egy meghatározható réteg- volt kíváncsi, bármily izgal­mas művekről volt is szó. És ezzel máris ott va­gyunk a szemle, s egyálta­lán a mai magyar filmmű­vészet egyik alapkérdésé­nél, a film, a filmesek és a közönség viszonyánál. A statisztikák ijesztő néző­számzuhanásról számol­nak be. A magyar filmek­re gyakran csak pár ezer néző kíváncsi, s még a si­kerfilmek esetében sem éri el a nézőszám a százez­ret, vagy csak egy-két al­kotásnak sikerül idáig „fel­törni”. A nézők nagyon nagy tömegeit egyszerűen nem érdeklik a magyar fil­mek, még azok sem, ame­lyek pedig kifejezetten jó munkák. Hát még azok, amelyeknek a készítői édes­keveset törődnek a közön­séggel! Márpedig ez az egyik fő oka nézők és film­készítők rossz viszonyának. A szemle számos új (s ré­gebbi, egy-két éves) alko­tása sajnos eleve lemondott arról, hogy közönséget vonzzon. Magánügyek, ma­gánbeszélgetések, magán­mániák megfilmesítéseivel persze nem is lehat széle­sebb közönséget vonzani. Ellenben azok a filmek — Sára Sándor Könyörtelen időkje vagy Szabó István Édes Emma, drága Böbe pímű filmje, a diplomafil­mek Oscarjával már kitün­Aknay Tibor fotói Aknay Tibor tudós em­ber, művelődéstörténész, könyvtáros, aki meglehető­sen régen foglalkozik fo- tografálással, annak is a hagyományokhoz kötődő válfajával. Fő erőssége a portré, ám éppen nem a beállított, mű­termi kép, hanem a modell személyiségét hordozni, kifejezni képes karakter­fotó. Közhely ugyan, hogy az arc kifejezi, kifejezheti az emberi bensőt, Koffán Ká­roly rezignált bölcsessége, Gross Arnold komolyan is játékos fizimiskája erre utal. S a festő fivérről, Ak­nay Jánosról készült etűd meditativ, töprengő darab­jai is meglehetősen ponto­san utalnak arra. a mélyré­tegeket mozdítóí komoly óm mégis lírai életműre, mely a művésznek sajátja. Aknay Tibor azt írja ma­gáról, hogy a derűt, a nyu­galmat keresi, azt óhajtja megjeleníteni, felmutatni ;s ez igencsak érthető, ha ar­ra az átlagosnál kicsit visz- szatetszőbb korra gondolok, melyben élnünk adatott. A derű szellemében szü­lettek gyermekportréi, me­lyek természetesen jóval többek a családi fotográfiá­nál, s nem családi fotó a nagyanyjáról és az édesap­járól készült kép sem. Utóbbi ugyanis a szemé­lyes közlésen túl, valami egészen másról, is szól, va­lami egyetemesről, az em­ber méltóságáról, az e szá­zadi értelmiségi sorsról, egy letűnő-, eltűnőfélben levő embertípus emlékműve. Luca Aknay Tibor érzékeny, finom, komoly portréi egyetlen pillanatban ragad­ják meg a modell lényegét, s ami fontos: szellemi lé­nyegét egy tűnő, de immár örökkévaló pillanatot. A megállított idővel találko­zunk a kamaratárlat lapjait szemlélve, jelen van tehát valamiféle transzcendens hangulat, pedig csak „egy­szerű” arcképeket látunk. Hann Ferenc, a szentendrei Ferenczy-múzeum művészettörténésze A kiállítás még két hétig megtekinthető a Budapesti Művelődési Központban (XI. Szakasits Árpád út 55.) Egyetem Sarkadon Megalakult a Neumann János Innovátorképzö Egyetem ideiglenes egye­temi tanácsa. A testület szombaton Sarkadon, az Ady Endre Kísérleti Középisko­lában tartotta alakuló ülé­sét. A .Sarkad i Iskolakísér­teti Alapítvány által lét­rehozott — szeptembertől távoktatásos rendszerben működő — felsőoktatási in­tézmény egyetemi tanácsá­ban a vezető oktatók és a nagyobb, együttműködő in­tézmények (a Békéscsabai Tanítóképző Főiskola, a sarkadi Ady-gimnázium, a Mezőgyáni Általános Mű­velődési Központ és a Sar­kadi Városi Könyvtár) ve­zetői kaptak helyet, teljes­sé a hallgatók képviselőivel fog válni. Az alapítványi egyetem szellemi atyja Gáspár Lász­ló egyetemi tanár — az Ady-gimnázium igazgatója —, aki az alternatív peda­gógia híveként a Baranya megyei Szentlőrincen foly­tatott korábban nagy vissz­hangot kiváltó kísérletet. Az innovátorképzőt, ta­nárképzőt, ifjúsági akadé­miát és általános stúdiu­mok intézetét magában foglaló önköltséges alapít­ványi egyetem ideiglenes tanácsának alakuló ülésén meghatározták az egyetem feladatait és szervezeti fel­építését, az egyetemi iroda megszervezésének elveit. Döntöttek arról is, hogy az első, az 1992—93-as tanév­ben melv szakterületeken kezdődjék meg a képzés. Különös kettős triptichon a két ferences atyáról ké­szült, belső révületet őrző portré, s a közöttük levő pasaréti templom, közre­fogva a halott oszlop s az élő fa által. E kompozíció maga is triptichonszerű, a tárgyak meditációja az em­beri elmélyültség idézőjelé­ben. Aknay Tibor nem kedveli a bombasztikus elő­adásmódot, nem alkalmaz trükköket. Jószerivel csak a képkivágást tartja kom- pozíciós eszköznek. A kép­kivágás ablakában ritkán jelenik meg más, mint a figura. Nem tartja fontos­nak az esetleg támpontot, vagy kontrasztot jelentő környezeti motívumokat. Maturánsok avatása Gödöllőn Az ünneplők egy csoportja tetett Egyszer volt, hol nem volt, Böszörményi Zsuzsa munkája, vagy Paulus Ala­jos megrázó dokumentum- íilmje, a Visszatérés, Em­ber Judit felkavaró doku­mentumfilmje, az Űj ma­gyar siralom, a Nagy Imre- per kivégzettjeinek exhu­málásáról, hogy csak néhá­nyat említsünk — amelyek úgy készültek, hogy feltéte­lezték: a közönséget is ér­dekli, amiről szólnak, biz­tos, hogy érdeklődésre tart­hatnak számot. Hogy jó volt-e ez a szer­vezés, ez a lebonyolítás, nem kellett volna-e vala­miféle előválogatás, vagy legalább csoportosítás? Le­het rajta vitatkozni. Mint ahogyan a szemle sok és igen lényeges tanulságát is lehet majd elemezni (sőt kell is). Nem véletlen, hogy a ha- g3’ományos szalagavató ün­nepségek a farsangi időszak végére esnek. Hisz ahogy a farsangot az önmegtartóz­tatás időszaka, a böjt köve­ti, a középiskolás lányok- fiúk mulatságát a tanulás, az érettségire, felvételire való készülődés „rontja el”. Bár ahogy a Török Ignác Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola 134 diák­ját elnéztem a gödöllői Pe­tőfi Művelődési Házban tartott ünnepségen, egy cseppet sem foglalkoztatta őket a jövő. A mosolygós,' vidám arcok csak arra a pillanatra komolyodtak el, amikor fiatalabb társaik ki­tűzték rájuk a szalagot, me­lyen két évszám szerepelt: 1988—1992. Az ünnepélyes megnyitót Arisztophanész Felhők cí­mű vígjátékának bemutatá­sa követte, harmadikos diá­kok szereplésével. Feltehe­tőleg nem célzásnál: szán­ták érettségi előtt álló tár­saiknak ezt a darabot, melyben a hamis beszéd győz az igaz felett. Ami a jelenlegi helyzet­ben megnyugtató, az éppen az és mégis. Hogy tudni­illik minden anyagi, szer­vezeti, s más nehézség el­lenére, még van magyar film. Ólyan, amilyen, de van. A volt szocialista or­szágok közül a legtöbbnek még sokkal rosszabb hely­zetben' vari a filmművésze­te, mint a miénk. Ami per­sze nem vigasz, nem ma­gyarázat, de azért- jelent valamit. (takács) Az amatőr Shake zenekar mindenkinek igyekezett ked­vében járni. Egyformán játszottak hazai és külföldi slá­gereket (Vimola Károly felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents