Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

MOhlORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1992. FEBRUÁR 15., SZOMBAT Saját boltot nyitnak Fóliabuborékok A „cég zászlaját'* a kéri* tésre csavarta a szél. Két jókora, rongyosra tépett fó­lia jelzi lengve, hogy a ka­pun belül milyen anyaggal foglalatoskodnak. Az udvar­ra jutva a dolog még nyil­vánvalóbbá lesz: fólia fó­lia hátán a legtökéletesebb üsszevissz as ágban. Berec András, a Plastico Kft. monori üzemének ve­zetője maga is a fejét csó­válja a látványra, pedig na­ponta része van benne. KÖRNYEZETKÍMÉLŐ Mondja is; sokáig ez mát nem maradhat így, mert bár hatméteres kerítés fog­ja körbe a telepet, elkerül­hetetlen, hogy egy-egy na­gyobb erejű szél ki ne rep­tesse a könnyű anyagot. Ilyenkor „áldják” a kör­nyéken a Plasticót. bár igyekeznek azonnal össze­szedni a szélhordott fóliát. A végleges megoldás — re. mélhetőleg rövidesen — az lesz, hogy kötözik és bá­lázzák majd a fóliahulla­dékot, ami tonnaszám he­ver szerteszét. Évekkel ezelőtt jártunk utoljára az üzemben. Azóta történt egy s más. Legutóbb például az: a kft. megvásá­rolta a MÉH-telepet, s ha a gumikerékhegyek, vas­dombok és rozsdás tárolók kikerülnek a területről, a Plastico azt a részt is „be­lakhatja”. Persze előtte még húszcentis mélységben a talajt is le kell gyalulni, hogy a műanyag-feldo! gozó gépek kései közé egyetlen szög se kerülhessen. Méreg­drágák az alkatrészek. Posta fiók 31. A Vasadi Általános Is­kola és Diákotthonban nyolcvan nehéz sorsú általános iskolás tanuló tanuk Az intézményben elhelyezett gyerekek csa­ládi körülményei olya­nok, hogy csak ritkán jutnak gyümölcshöz, fő­leg a téli időszakban. Ezen a gondon segített a monori Lions-klub ado­mánya. A klub átérezve a gyerekek gondjait, nagymennyiségű déli­gyümölcsöt adományo­zott a tanulóknak. Öröm volt nézni a gye­rekek arcát, amint a gyümölcsöt ették — le­het, hogy ebben a tan­évben először. Köszönjük! MONORI HÍRLAP Manor, Kossutb u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszkt János. • Munka­társak: Gér József és Köb- lencz Zsuzsa. £ Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2201. Tele­fon: 1S7. • Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig l-t<M 11-ig. Végigjártuk Berec And­rással az üzemcsarnokot. A fülszaggató zajjal dolgozó gépsorokat vadonatúj ko­rukban láttam utoljára. Az­óta megkoptak — küllemre legalábbis 1—, de az üzem­vezető szerint a célnak ma -is remekül megfelelnek. A cél pedig: az elhasznált fó­liatonnákat újra visszafor­gatni, új terméklcé vará­zsolni. (így már az udvari rongyos fóliakáosz látványa is megbocsátható. Szeme- teszsákók lesznek meg egyebek —, s mégsem az erdők alján csúfoskodnak, örök időkig.) Azt is mond­ja az üzemvezető, hogy az üzem abszolút környezetkí­mélő. Vegyszerrel szeny- nyezelt fóliát eleve át sem vesznek. A hulladékfóliát újra gyártható alapanyaggá dolgozzák fel, Nyugat-Eu­rópában szokásos módon jelölik az újrahasznosítha­tóságot — s készterméket is gyártanak: a legkülönfé­lébb méretű fóliazsákokat, tasakokat, mezőgazdasági takarófóliákat. ANGLIÁVAL IS Mindez még új dolog, ko­rábban csak az alapanyagot állították elő. de miután mosó-, tisztító-, fóliahúzó és -konfekcionáló rendszer­rel is bővült az üzem, tel­jes kapacitással ráállhat- tak a késztermékek gyár­tására is. Azért csak meg kell kérdeznem: van en­nek jövője — amikor egyre többen beszélünk a mű­anyagról, mint átokról, mint elpusztíthatatlan civilizá­ciós hulladékról? Erre viszont azt mondja Berec András: polietilénnel dolgoznak, ami környezet- barátnak tekinthető, s vé­gül is az ilyen .csomagoló­anyagra, a mezőgazdasági, kiskerti hasznosítására még sokáig szükség lesz. A mun­kát — mivel a Plastico né­met—magyar közös vállal­kozás — részben a német partner hozza, de Angliával is kötöttek szerződést nem­régiben havi százezer da­rabos szemeteszsák szállí­tására. Egyébként pedig évi nyolcszáz tonna hulladék­fóliát dolgoznak fel granu­látummá, s 1400 tonnát „fújnak” és konfekcionál­nak. ÜGYNÖKHÁLÓZAT Kár, hogy a fóliahúzás műveletét épp nem látha­tom. Áz üzemvezető szerint páratlan látvány, amint több méter magasba nyú­lik a fóliabuborék. Budapesten már ügynök- hálózatuk működik, amely a termékeiket ajánlja, ugyanezt szeretnék vidéken is megvalósítani. Még feb­ruárban tervezik megnyitni saját elárusítóhelyüket is, ahol olcsóbban juthatnak akár szemeteszsákhoz, akár kerti fóliatakaróhoz, vagy netán *hűtőtasakhoz, uzson- nászacskóhoz a monoriak, a környékbeliek. S ha mun­kahelyteremtő hitelhez jut­nának, még legalább húsz embert tudnának foglal­koztatni, mivel megrende­lésben, munkában nincs hiány. K. Zs. IGAZSÁG ES KESERUSEG Lakatlan sziget Drága Erzsi! Évek óta nem írtam le­velet, most mégis megte­szem, méghozzá nyílt leve­let >— újságban. A hír kész­tetett erre, a hír, .hogy bontják a HÁZAT, vele együtt az emlékeinket, a közös múltat. Ez még nem lenne baj •— hisz annyi mindent le kell bontani mostanság —, ha a helyébe az új kultúra háza épülne, vagy csak úgy valahol más­hol, Veled a kultúra épül­ne. Ügy hallottam, Erzsi, „kicsinálnak”. Ami több mint egy évtizede nem si­került az „elvtársaknak”, az most sokkal kevesebb erőfeszítésébe kerül az uraknak. A hivatal persze akkor is hivatal volt, s most is az. Emlékszel a névtelen levelekre, amelyek megvá­doltak? Az értekezletekre, a hivatalban, ahol távolság- tartásod, büszkeséged, ön­bizalmad, akaratod volt a céltábla? Kelhettél hajnal­ban, rakhattad a cserép­kályhákat, ki tudja, hány­szor pakoltad szét és össze -a székeket a nagyteremben, szereltél villanyt, kilincset, festettél falat, ajtót, abla­kot, takarítottad az udvart, a téglatörmeléket, a gallya- kát, strázsáltad hajnalig. a diszkót — amolyan minde­nes voltál, s közben „ra- portra” rendeltek a hiva­talba, számon kértek és utaztattak. Idegesítette őket, hogy rájuk néznek az „ab­lakaid”, amelyek mögött hajnalokig vitáztunk, mag­nófelvételeket készítettünk a műsorokhoz, s szavaltunk, Sorok Nem szűnik a sorban állás a Pest Megyei Munkaügyi Központ mo­nori kirendeltségén. Amint megtudtuk, ma már a munkanélküliek száma meghaladta a 3 ezret Monoron és a von­záskörzetben. Mire kita­vaszodik, valószínűleg elérheti az 5 ezres szá­mot is. Ez pedig majd­nem 10 százalékos mun­kanélküliségi rátát jelent majd. felvételiztünk, játszottunk; dolgoztunk, és ittuk az erős, zaccos kávét. Zaccos, mert mindig annyian voltunk rá — mesterek, barátok, pe­dagógusok, színészek, beté­rők és házalók —, hogy az alja is elkelt annak a ká­vénak. De jó is volt! Érde­kes, vibráló, színes, s még­is meleg, otthonias légköre volt a HAZADNAK, Erzsi! összetalálkozhattam a ka­pudban Oszterral, érkez­hettem Déri után, csöppen­hettem egy iskolai prob­léma teljes közepébe, vagy máskor,' bútorrakodás, au­tóvezetői tanfolyam, zene­oktatás, varrás, rongyosba­zár, sziniolőadás, bábjáték, játszóház, műsoros est, tü­dőszűrés, s végtelenségig sorolhatnám, hogy micsoda nyüzsgésbe, a lényeg az, hogy mindig volt időd és erőd megállni, meghallgat­ni minden egyes embert, -tanácsot adtál, és őszinte voltál. Őszinte, amikor az öregasszonyok klubjában öregasszonyos voltál, s fa­natikusan hímeztél; s őszin­te, amikor fiatalságoddal és szépségeddel a színjátszó gyerekeket bűvölted el Ve- resegyházon, a közös játék során. Lehet, hogy ez a baj, Er­zsi: túl jó, túl erős és túl szép voltál és vagy. Más vagy. Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, mennyit kell bizonyítani ahhoz, hogy a „másságot” elfogadják, hogy ne tekintsenek ide­gennek, hogy az embert va­lódi értéke szerint ítéljék meg? Emlékszel, az egyik műsorunkban Kanalas Pisti milyen átéléssel szavalta: „Az én magyarságom mindennél igaza bb, min­dennél keserűbb.” Hány iskolai nemzedék­nek kellett volna még él­nie, szórakoznia, „laknia” a HAZADBAN, hogy azt mondják: „köszönjük”, hogy tisztességedhez mél­tó. tisztességgel bontsák le a házat, hogy emberhez mél­tóan gondolkodjanak Rólad s beteg édesanyádról? Mindig erős voltál, most se add fel harc nélkül! Ami­kor a régi járásban hall­gattak a múzsák, nálad pin­ceszínház épült, hozzád za­rándokoltak az értelmiségi körökből kizártak vagy el­kívánkozók, nálad működik egyedül egy 15 éves múltra visszatekintő színjátszó­csoport; s ha azt mondtam a telefonba: „Erzsikét ké­rem Pilisről”, az volt a válasz: „Kapcsolom.” Sokan gondoltuk azt, hogy Pelczhoffer égy szigetet te­remtett maga körül, amely egyre nőtt, s mindenki szá­mára könnyen megközelít­hető lett volna ... — a kul­túra szigetét, amelyre (csak hittem), a pilisiek a leg­büszkébbek. „Leépíteni” — soha nem szerettem ezt a szót; értel­metlen. Most azonban ér­telmet nyert, mert nemcsak bontanak, hanem egy hosz_ szú, fáradságos, de ugyan­akkor csodálatra méltó munkásságot építenek le. Erzsi,. fáj, hogy nem tu-^ dók segíteni — sokunknak fáj, de hidd el: vagyunk páran, akik még mindig u. veled eltöltött időből, belő­led építkezünk. Ez időál­lóbb építmény lesz, mint a pilisi művelődési ház volt. S bár ablakok sem lesznek már, amelyek a hivatalra nézzenek, remélem, a kávé illatára még egy darabig emlékezni fognak a pilisiek is. Általad üdvözlöm őket! Minden jót: Síp! Kaldenekkernc Sípos Mária Rendőrségi krónika Eltűnt a volt főorvos A legutóbbi héten sajnálatosan sok bűncselekményhez hívták a rendőrséget. Jellemzőek voltak a betöréses lo­pások, de tragikus esetek is történtek. Különösen feb­ruár 10-én, hétfőn volt „nagyüzem” a rendőrségen, ami­kor is több mint két tucat eseményhez hívták őket. 8 Napok óta beszédtéma a városban, hogy a szakorvo­si rendelőintézet volt rönt- genfőorvosának lakását a Németh Ágoston utcában kirabolták, a doktor úr pe­dig nyomtalanul eltűnt. Nos, a rendőrségen csak az utóbbit erősítették meg, az­az lakásbetörésről nincs szó, viszont a volt főorvos valóban eltűnt, méghozzá január utolsó napjaiban az egyik gyógyintézetből. A rendőrség körözvényt adott ki felkutatására. Február 9-én — amint arról szerdán ijlár beszá­moltunk — a pilisi vasút­állomáson egy 15 éves új­lengyeli kislány, Sz. Rozáv lia a monori középiskola első osztályos tanulója a mozgó vonat kerekei alá esett, s meghalt. Ugyanezen a napon, egye­lőre ismeretlen körülmé­nyek között, betörtek a mo­nori állami zeneiskolába, ahonnan pénzt, rádiós mag­nót és videomagnót loptak el. Az okozott kár 130 ezer forint. Szintén hétfőre vir­radóra betörtek a Mavad Rt. vecsési telepére, ahon­nan 11 darab 1. osztályú szarvastrófeát loptak el. A kár csaknem félmillió fo­rint. Majdnem tragédiával vég­ződött a családi perpatvar Monoron, a Bajcsy-Zsilinsz- ky utcában. Hétfőn este ve­szekedés közben a 17 éves D. Mónika mellbe szúrta édesapját, a 45 éves D. Zol­tánt, akit súlyos, életveszé­lyes sérülésekkel szállítot­tak kórházba. Az ügyben a Pest Megyei Rendőr-főka­pitányság folytatja a nyo­mozást. Február 12-re vir­radóra ismeretlen tettesek betörtek a Monori Állami Gazdaság csévharaszti ta­karmányfeldolgozó üzemé­be, ahonnan hegesztőberen­dezéseket, és egyéb szer­számokat loptak el, össze­sen ISO ezer forint érték­ben. Az itt felsoroltakon kí­vül több hétvégiház-betörés is történt, így Sülysápon, Péteriben és Gyomron, a Rózsahegyen. A rendőrség valamennyi ügyben folytatja a vizsgá­latot. Néhány nappal ezelőtt a monori posta elől próbáltak ellopni egy személyautót. A kocsi tulajdonosa bement a postahivatalba, s nem zárta le a járművet. Valóságos üldözésbe kezdett egy másik gépkocsi segítségével, amelybe később a rendőrség is bekapcsolódott. Szeren­csére sikerült utolérni a kocsitolvajt. Ilyen és ehhez ha­sonló esetek sajnos elég _ gyakoriak, vagyis a bűnözés nem ismer határokat. Hogyan lehetne elejét venni a bűnnek, illetve visszaszorítani — erről is szó volt csü­törtökön azon az állománygyűlésen, amelyet — mint hallottuk — a gyömrői rendőrőrsön tartottak. Értékel­ték a múlt évi rendőrségi munkát is, s meghatározták az idei feladatokat. G. J. Kátrányos olaj a falon Gyűlölködés Volt egyszer egy kis zöld­ségesbolt Monoron. Egy kis bódé, hozzáragasztva egy élelmiszerbolt oldalához. Aztán lett belőle rövidáru- üzlet. Majd megint zöldsé­ges. Később újra üresen ácsorgott, várva, hogy va­laki majd belefog valami vállalkozásba, kibérli, hasz­nosítja. Addig is úgy jár­káltunk el mellette, mintha nem is lenne. Ki figyel oda egy üres üzlethelyiségre, akinek nincsenek vele szán­dékai ? Egyszer csak mozgolódni kezdtek benne. A falakat hófehérre meszelték, a sze­gélyléceket sötétbarnára, függöny került az ablakai­ra, s egy felirat az ajtó fö­lé: cipész. A cipész hosszú ideje hiányszakma volt a város­ban. Mostanában akadnak páran, akik rájöttek, hogy szükség van rájuk, a szak­tudásukra, hiszen a lábbe­lik ára műholddal ütközik, nem lehet csak úgy elhaji- gálni a kopott sarkú, vásott talpú cipőket, A fiatalem­ber, aki a legújabb cipész­műhelyt nyitotta, nyilván jól tudja ezt. Egyik nap megnyitotta a műhelyt tehát, közös meg­elégedésünkre. Gondoltam én. De valakinek nem tetszett a dolog, nagyon nem tet­szett, mert másnap reggel, ahogy elballagtam a csöpp építmény előtt, mellbe vá­gott a pusztítás: éjszaka kátrányos gázolajjal locsol­ták le a falakat, át a rá­cson, felnőttmellmagas- ságban. Ragacsos lé a be- . tonon, a gonddal meszelt falon, az előzőleg fényesre pucolt ablaküvegen... Ki lehetett? — kérdez­tem a fiatalembert, aki még délután is takarított. Van ellensége? Ugyan, legyintett keserűen, Erdélyből mene­kült hozzánk, három csalá­dot sem ismer még Mono­ron, ki haragudna rá? Pe­dig nem gyerekcsíny volt. Látszik a nyomokból, hogy kocsival hozták a fes- tékes olajat, s csak felnőit volt képes olyan magasra emelni a kannát, hogy a rácson át belöttyintse a ra- matyot. Kint voltak a rendőrök, fényképeztek, elmentek. Ö meg biztosra veszi, hogy a következő éjszakán megis­métlődik a dolog. És csak néztünk egymásra, és én megint nem értettem, soha nem is fogom megérteni, hogy az emberek hogyan képesek értelmetlenül gyű­lölködni. Hiszen erre nincs elfogadható ok. Még ma­gyarázat sem. —ez— Monori apróhirdetések 84 nm-es családi ház eladó Ül­lő, Zöldfa u. 7. szám alatt. Alá­pincézett, padlófűtései, tetőtér- beépítéses, Hozzá 50 nm-es, csempézett melléképület, ami élelmiszer-ipari tevékenységre is alkalmas. A 4-es főúthoz kö­zel. Érdeklődni a helyszínen. Vad Gábornál. (97 352/1K) KÖZLEMÉNY Közlöm, hogy a „Flamand Ruhaipari Gmk., Szentmárton- káta, Petőfi u. 4.” feliratú bé­lyegzőm elveszett. 1992. február 9-étől érvénytelen. (97 353/1K)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents