Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-15 / 39. szám
Nem adják olcsón a fóti földet Közelebb a megegyezéshez Tóth Sándor polgármester szerint kivételes helyzetbe került Főt önkormányzata. Mások szerint történelmi lehetőséget kell megragadni. Most dől cl. hogy az ezredfordulóra jól fejlődő, európai színvonalú településen laknak-e a község polgárai, vagy ha nem ismerik fel a helyes megoldást, csöndes, szürke nagy falu marad lakóhelyük. Mint arról lapunkban már többször tudósítottunk, a Vörösmarty Termelőszövetkezet vezetősége megállapodott az osztrák Creditanstalt Bankverein Alag GmbH leányvállalatával. Ez utóbbi osztrák ■ elnevezés, a hasonlóság véletlen. A község déli határában fekvő területen a szövetkezet kezelésében levő földeket adnak, miután a külföldi cég azon kereskedelmi és ipari központot létesít. Az előkészített területre vállalatok" települése várható., OSZTRÁK BERUHÁZÁS A program keretében a termelőszövetkezet eladható földtulajdonnal rendelkező tagjai ma már hektáronként 5 millió forintos vételárhoz juthatnak. Az első fázisban most 260 hektáron kezdenék meg a munkálatokat, majd a távlati tervek alapján, vagy 700 hektárnyit foglalna el a tervezett ipari és kereskedelmi centrum. Az eladásból származó többlet egy részéből az idős tagság segélyezését, szociális támogatását szolgálná egy alapítvány, amiből 10 százalékot a helyi önkormányzatnak adna át a szövetkezet. A majdnem három évvel ezelőtt elkezdett tárgyalások után most kerülne sor a földterület használatbavételének engedélyezésére. Az üzlet nyilvánvaló előnyei láttán eddig úgy tűnt, hogy a fóti önkormányzat ezt ellenvetés nélkül megadja. Már a beruházás megkezdésekor jelentős munkaerőt foglalkoztatnának az építkezéseken, később több ezer embert alkalmaznának a létrejövő kereskedelmi cégek és ipari üzemek. Az osztrák beruházók ezenkívül több száz millió forinttal járulnak hozzá a köz- ségfejlesztéshez. Többek között az iskolaépítéshez, az út-, a telefon-, az üzlethálózat korszerűsítéséhez. Ez a program annak a községrendezési tervnek a keretében valósulna meg, amelyet a napokban tárgyalt a testület az engedély kiadásával kapcsolatban felmerült kérdésekkel együtt. Mint azt az ülésen tapasztalhattuk, a jogos tulajdonosként mérlegelő községi vezetők ma már a legelőnyösebbnek látszó üzletet sem akarják elkapkodni. A Vörösmarty Termelő- szövetkezet első döntése óta lényegesen megváltozott a helyzet Magyarországon — szögezte le Tóth Sándor, — Megváltoztak az önkormányzat jogai, kötelességei. Megjelent a kárpótlási törvén}'. A szövetkezetek átalakulása azok érdekeit is érinti, akik korábban földtulajdonuk révén kárt szenvedtek. A föld értéke módosul. A fő érdek a nagy beruházás megvalósítása, de pem mellőzhető a közben felmerült parciális igények kielégítése. Az önkormányzat tulajdonképpen azoknak a gazdáknak a kívánságát fogalmazta meg, akik azt szeretnék: Ne csak a már előszerződést kötött téeszta- gok, hanem minden falubeli, a még kárpótlásra váró volt földtulajdonos is részesülhessen az értékesítés jövedelméből. A GAZDÁK ÉRDEKE A szövetkezet vezetői szerint ez a kérdés jogilag bonyolult. A közös gazdaság pénztárába egyetlen fillér sem kerül. Az alapítvánnyal mint tagsági jövedelemmel pedig nem rendelkezhetnek — bizonygatják —, mivel abból nagyobb mértékben szeretne részesülni az önkormányzat. Jakab István helyi képviselő szerint különösen élezi a kérdést, hogy az eladásra váró földek azon a helyen fekszenek, ahonnét a gazdák már most visszaigényelhetnék a birtokaikat. Ám, ha azokat eladják, már nem tehetik ezt, hiszen a leendő központ miatt belterületté nyilvánítják. Ezáltal viszont nagy értékű szellemi apportot visz be a község, amiért ellenértéket várhat. — A legfrissebben közölt számok szerint — mondja Jakab István — 1 millió lenne a hektáronkénti ár, amiből hatot úgy kapnának meg az értékesítő gazdák, hogy 1 milliót tartalékba helyeznének, és rendezési költségekre fordítanának, míg ezenfelül 2 millió egy olyan alapítványba kerülne, melyet Svájcban kezelnének, és a kamatait hoznák haza. Mi ennek a kuratóriumában több helyet szeretnénk a felajánlottnál, hogy elég pénzt fordíthassunk a falu szociális gondjainak megoldására, az öregek támogatására, utak, közművek építésére. Azt kérjük továbbá, hogy a szövetkezet kártalanítsa azokat a parasztembereket, akik itt legalább 10 fővel vannak képviselve a testületben. A szavazatukkal meg tudnák hiúsítani az önkormányzatnak azt a szándékát, hogy a beruházás tervét érvényesítse. A CÉG JAVASLATA Az önkormányzati ülésen megjelent dri Antón Bondi de Antoni, az Alag GmbH ügyvezető igazgatója is. Tulajdonképpen közvetítő szerepet vállalt magára, a termelőszövetkezettel folyó tárgyalások után olyan kompromisszumos javaslatot téve, amely szerinte megegyezik a szövetkezetiek álláspontjával is. Azt ajánlotta: Jöjjön létre közös megbeszélés a testület és a kárpótlást igénylők között, akiknek tárgyalási alapként felajánl egvmil- liárd forintot. Ezenkívül 800 millió forint állhatna a községi törvényhozás rendelkezésére, melyet saját belátása s a partnereivel való megegyezés szerint oszthatna fel. Kérte viszont az igazgató, hogy minél előbb kaphassák meg a területet. A képviselők jó tárgyalási alapnak tekintették az ajánlatot, s további megfontolás után a rendezési terv sok részletkérdésével együtt a napokban fogalmazzák meg kollektív válaszukat. Kovács T. István A MAGYAR ORVOSI KAMARA ÉS A SZTRÁJK Kétféle a követelés, azonnali meg középtávú Mint azt a tegnapi lapok hírül adták, * csütörtökön került sor annak a tárgyalásnak a második fordulójára, amelyet az Egészség- ügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezeté kezdeményezésére folytattak a Népjóléti Minisztériumban, s amelyen részt vett a Magyar Orvosi Kamara delegátusa is. Az ok, amiért erre a tanácskozásra sor került: az EDDSZ ötvenszázalékos azonnali béremelést követel az egészségügyben dolgozó nem diplomásoknak, és százszázalékosat a diplomásoknak. Miután a tárgyalások megszakadtak, ennek okairól és előzményeiről kérdeztük dr. Forgács Andrást, az Országos Sebészeti Intézet főorvosát, a .Magyar Orvosi Kamara állandó bizottságának elnökét, aki az első fordulóban átvette — az elnök távolléte miatt — a kamara tárgyalócsoportjának vezetését és a másodikon is végig aktívan részt vett. £ Mire jutottak a február 6-i megbeszélésen? — Megállapították a kormányzat képviselői, hogy a bérkövetelés jogos, viszont teljesítésére nincs meg a forrás. Utóbbi megjelölése nélkül azonban nem lehet ilyen javaslatot előterjeszteni. Megállapodtunk abban, hogy sem járulékfizetéssel, sem a nyugdíjkifizetések, sem a létező szociális juttatások csökkentésével nem járhat együtt a béremelés. Átcsoportosításra a 110 milliárdos egészségügyi költségvetésen belül van lehetőség. Ígéretet kaptunk, hogy eljuttatják hozzánk a társadalombiztosítás költségvetési tervét — lévén, a nagy költségvetést már elfogadták —. hogy tegyünk javaslatot az átcsoportosításra, ám az nem tartalmazott olyan adatokat, amelyek alapján gondolkodni lehetett volna, mért konkrét Összegek nem szerepeltek benne. 0 Milyen anyagi vonza- ta van a béremelésnek? — Az egészségügyben 300 ezer ember dolgozik, ebből mintegy 30 ezer az orvosok száma. Tízszázalékos béremelés esetén hozzávetőleg 5 milliárd forintra lenne szükség. A minisztérium elzárkózott a béremeléstől, mert nincs rá fedezet. • Eltelt egy hét, következett a február 13-i, második forduló. Ott mi történt? — A kamara a társadalombiztosítás költségvetéséből megjelölt néhány forrást, ám ezek önmagukban nem fedezték volna az előbb említett összeget. A minisztérium tárgyalási pozíciója mindvégig a nem volt; még javaslatot sem tett más megoldásra. Pontosabban: partnernek mutatkozott a kétéves progräm kidolgozásában. De hát tudomásul kell venni, hogy kétféle a követelés: egy azonnali és egy középtávú. S mellesleg milyen ígéret az, aminek teljesítése esetleg már egy új kormány feladata lesz? A tárgyalások tehát a minisztérium érdemi javaslata nélkül szakadtak félbe. • Néhány lapban azt olvastam, hogy eredménytelenség esetén az egészség- ügyiek lassító sztrájkba kezdenek. •— A kamara küldöttsége, amelyet az elnökünk vezetett, nem fenyegetőzött semmivel, ilyen kijelentést nem tett, Sőt nem is ért vele egyet. Annak ellenére sem, hogy a minisztérium — a sajtóban megjelentekkel ellentétben — konkrét javaslatokkal nem állt elő sem számszerűen, sem elviekben. Itt arról van szó, hogy a költségvetés a társadalom adósságát a társadalombiztosítással szemben ráterheli az társadalombiztosításra, és az egészségügyre. Mondok egy példát. A MÁV igen nagy összeggel tartozik, ám a dolgozóit változatlanul megilleti az egészségügyi ellátás, és mégsem tehetjük meg, hogy — mondjuk — az adósság fejében ingyen utazzunk a vonaton. Körmendi Zsuzsa Egykoron, ha egy pékmester a fogyasztó legnagyobb megelégedésére dolgozott, készítette az ízletes cipókat, kalácsfinomságú kenyereket, akkor az kiérdemelte az aranygalléros pék jelzőt. Nos, az elmúlt év októberében Cegléden megalakult az Aranygallér Sütőipari Rt. Nem véletlenül vették fel ezt az elnevezést. Tudatni kívánták ezzel a már meglevő és majdani kuncsaftjaikkal, hogy amit az Aranygallér üzemeiben sütnek, az méltó az elődök tudásához. Az Aranygallér Rt. ügyvezető igazgatója. Kovács Károly, és vezetőtársai érthető módon nemcsak működési területükön kívánnak haszonnal termelni, hanem határainkon túl is. Ennek tudható be, hogy Erdély felé kacsingatnak. Történt ugyanis, hogy az elmúlt év őszén a Magyar Agrártudományi Egyesület Pest megyei szervezete tanulmányutat szerErdélyre kacsingatnak Vállalkozó ceglédiek vezett erre a térségre, s így jutottak el a csoport tagjai egyebek között Csík- somlyóra. Kovács Károly megtekintette az ottani volt téesz egyik maradvány részlegét, köztük gazdasági épületeket, gépeket, eszközöket. Akkor merült fel benne a gondolat, hogy érdemes volna a jövőben együttműködni a csíksom- lyóiakkal. Annál is inkább, mert Erdély-szerte gond a jó, a valóban európai minőségű kenyérhez jutás. Amit készítenek, az egyfajta kommersz kenyér. Ezt a választékot szeretnék a ceglédiek kiszélesíteni. Rövidesen Csíksomlyóra utazik az rt. igazgatója, és műszaki beosztású helyettese, hogy egyengessék a vállalkozás beteljesüléséhez vezető utat. Az Aranygallér adná a technológiát, valamint új és még használható gépeket, míg az erdélyiek az épületet, a munkaerőt, az alapanyagot. Ez az rt. kizárólag magyar társakat tudhat magáénak, tehát mentes az idegen tőkétől. Pedig az európai hírű osztrák- Ankerbrot AG, amelynek sütőipari termékeit hazánkban is egyre többen ismerik, Magyarországon is talált már üzleti partnereket. A legismertebbek közé tartozik a Zalaco. A bécsi székhelyű Ankerbrot AG nem véletlenül lett Nyugat- Európa legnagyobb sütőipari vállalata. Termékeiben már régtől fogva fellelhetőek az egészséges táplálkozáshoz szükséges anyagok. Pest megyében a Duna- harasztin található Duna- kenyér Sütőipari és Kereskedelmi Rt.-ben már ugyan megtalálható az osztrák tőke is, de ez nem a már említett Ankerbrottól származik. Remélhetően a ceglédi Aranygallér Sütőipari Rt. valóban méltó lesz a névben jelképesen benne levő, s az í elődök tudására utaló elnevezéshez, s határainkon kívül rangot, megbecsülést szerez a magyar sütőipari hagyományoknak. Gyócsi László 'én,OScbfAj- -fajjrri 42 mar jó naijía legyen Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6, Cegléd, Vadász u. 4, Cegléd, Pesti út 67. Cegléd, Ipartelepi u. /* Cegléd, Körösi út 61• A bony, Piactér A bony, Ceglédi út 10, Nagy háta, Petőfi S. u. 11. Tápiószele, Juhász L. tér 1• Törtei, Kossuth L. u. 10. Tápióbicske, Rákóczi ÚL 61. TápiószecsÖ, Dózsa Gy. u. 25, Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. Farmos, Jászberényi út 667, Jászkarajenö, Néphadsereg u. 61. Tápiószentmárlon, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u. 6. Aranygallér a, %
