Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-03 / 28. szám

Megmér&itetés egymillióért Vihar egy pohár vízben Smbmmaiás • „keserű ”pezsgővel fl TÖRIEY-CÍMKE KÖTELEZ Száztíz éve, 1882-bcn jelent meg az első Törlcy-eímkés pezsgőspalack Magyarországon. Az évforduló alkalmából a napokban avatták fel a sikeres gyáralapító-üzletember bronzból készült mellszobrát Budafokon, a Hungarovin részvénytársaság pezsgőgyárában. Az eseményen ott lát­tuk dr. Törley Józsefet, akinek nagyapja a „pezsgőki­rály” testvére volt. Elöljáróban szeretném leszögezni, nem vagyok el­kötelezettje az ócsai önkor­mányzatnak, s nem fűznek baráti szálak a polgármes­terhez, mint azt az ellentá­bor állítja. Az viszont igaz, az eddigi tevékenysége- alapján becsülöm dr. Búza Attilát, az apróbb botlásait fiatal korának, tapasztalat­lanságának tudom be és nem szándékos törvénysze­gésnek. Sajnos a jól startoló képviselői testület egysége megoszlott, s ez a község lakosságát is megosztja. Ennek egyik következmé­nye, hogy év végén az al­polgármester lemondott, most pedig küszöbön áll egy népszavazás, mely egy­millió forintjába fog ke­rülni Ócsának. Az előzményekről már többször is írtunk, de azért nem, árt felfrissíteni. Már csak a tanulságért sem: hogyan kell a semmit fel­fújni, s egy pohár vízben, kicsiben lejátszani a Bős —Nagymaros körüli vihart. Öcsa határában, a lakott területtől 8-900 méterre található az a tektonikus eredetű talajmélyedés (bár az is lehet, hogy kavics-, vagy homokbánya volt), melyet több évvel ezelőtt jelölt ki szennyvíztárolás céljára az akkori tanács. Nem vitás, felelőtlen dön­tés volt, senki nem számolt a talaj áteresztőképességé­vel, sem azzal, hogy szennyvízen kívül más, mérgező anyag is idekerül­het, például nehézfémek. Az első vészjelzéseket kö­vetően még a régi vezetés úgy határozott, felszámol­ják a régi telepet, s bein­dítják a biomodul-progra- mat. Ezen a ponton lépett a képbe az önkormányzat, s próbálta továbbvinni, il­letve megvalósítani az elő­dök elképzelését. A biomodul eljárás lé­nyege művi úton megindí­tott biológiai tisztítófolya­mat. A szennyvízbe jutta­tott baktériumok leépítik, felbontják a káros anyago­kat, s az így nyert víz ösz- szetétele a szennyezettségi határérték alá jut, alkal­mas öntözésre. Mindez per­sze közel sem Ilyen egysze­rű, de nem is a tudomá­nyos teljesség igényével írom. Csupán azt szeret­ném érzékeltetni, hogy in­duláskor — de talán most is — ez a módszer látszott a legcélravezetőbbnek és viszonylag olcsónak. Ezért voksolt mellette a testület 1990 novemberében, ami­kor jóváhagyták az úgyne­vezett környezetvédelmi beruházást, melynek lénye­ge a biomodul program volt. —. Akkor egyhangú volt a szavazás, nem hangzott el egyetlen ellenvélemény sem? — Kern — állítja hatá­rozottan a polgármester. — Az igaz, az alapító ok­mányba a biomodul kife­jezés nem került bele, de mindenki jól tudta, hogy miről van szó. Emlékszem, dr. Kozma Elek is — ma ő képviseli a testületben az ellenvéleményt — megsza­vazta a programot, mind­össze annyit jegyzett meg: feltéve, ha lesz rá pénz. — Ezek után kereste ön meg a Bauber Kft.-t és adott megbízást a lebonyo­lításra. — Teljes joggal, hisz bírtam a testület jóváha­gyását. Az előzetes tárgya­lások után a Bauber szer­zett kivitelezőt, megkezdő­dött a tervek elkészítése és a szakhatósági engedélyek beszerzése. Közben a régi telepet bezártuk, már fo­lyik a rekultiváció. — Egészen pontosan mi történik ott? — A meder alá beinjek­tálnak egy szigetelőanya­got, hogy a vélt nehézfé­mek ne tudjanak belejut­ni a talajvízbe, s ezen ke­resztül a kutakba. (Véltet írunk, egyértelműen nincs bebizonyítva, hogy innen került a szennyezettség a községi kutak vizébe.) Ezt követően beterítik az egé­szet humusszal, majd beül­tetik fákkal. A falu és a telep közé is telepítenek egy védösávot fákból. — Pontosabban ez a sáv már az új telepet lesz il­letékes „elfüggönyözni” a községtől? — Az újból függöny nél­kül sem sokat lehet majd látni. Zárt térben történik a szennyvíztárolás és min­den garancia meglesz arra, hogy mérgező anyag ne juthasson a bazinokba. Szá­mítógép ellenőrzi majd a szippantós kocsik tartal­mát. — Mi a véleménye a dol­gokról a legilletékesebb­nek, a térség tiszti főorvo­sának? — ön előtt járt itt dr. Lugosfalvi Ervin tiszti fő­orvos. Pont azért, hogy fi­gyelmeztessen: próbáljam felgyorsítani a beruházást, mert vészesen elszaporod­tak az illegális leereszté­sek, ellenőrizhetetlenné vált a szennyvíztárolás. Ha nagyon utánanéznék, kiderülne, a dr. Búza Atti­la elleni piszkálódások nem a biomodullal kezdőd­tek, ezt viszont sikerült megnyergelni. Az ellentá­bor nem is tétlenkedik, már felzárkózott melléjük a helyi népfőiskola, sőt olyat is hallottam rebesget­A vagyon hiányára vagy szűkös voltára sűrűn pa­naszkodnak az önkormány­zatok. Ám az is előfordul­hat, hogy éppen a tulajdon­lás lehetősége válik nyűg­gé, tehertétellé. Óvakodtak ettől a helyzettől a nagy- kátai képviselők is. Aztán elkezdtek osztani, szorozni; vitatkoztak, tanakodtak. Történt ugyanis, hogy a Pest Megyei Vagyonátadó Bizottság nyilatkozatra szó­lította fel a városi testü­letet. Átveszi, avagy nem veszi át a közigazgatási te­rületén levő, 5 kilométer hosszúságot meghaladó, ed­dig a Vízgazdálkodási Tár­sulat által kezelt Horgas-ér tulajdonjogát? Ezt a lehe­tőséget a város visszauta­síthatja, vagy hozzájárul­hat más önkormányzatnak való átadásához. A vagyon sorsáról 60 napon belül kell dönteni és az illetékes szervhez visszajelezni. Az előterjesztők a tulaj­donjog visszautasítását ja­vasolták határozatba fog­lalni. Érvelésként elhang­zott, hogy a város másik kis vízfolyása, a Kerektói- ág igencsak sok gondot, még több pluszköltséget okoz. Merthogy az ilyet kotorni kell, karbantartani, különben elönti a várost a víz. Arról nem beszélve, hogy a Horgas-ér a Hajtá­nl, a hangadók most az egyházat próbálják meg­nyerni. (Ismerve a plébá­nos bölcsességét, kimarad ebből a miniviharból.) Az ellenzék követelése enyhén szólva is meghök­kentő. Azt szeretnék ki­harcolni, hogy sztornózzák a biomodul programot, szennyvíztisztítás helyett az ivóvízhálózatot építsék ki a községben. Mindezt azok után, hogy a biomodulba már 22 millió forintot bele­fektettek! Ehhez a képte­len ötlethez kívánják Koz­máéit a falut megnyerni a februári népszavazáson! 9 Polgármester úr, egy népszavazáshoz a szavazat­ra jogosultak 25 százaléka kell hozzájáruljon aláírás­sal. önök beérték tíz szá­zalékkal. Mi motiválta ezt a nagylelkűséget, kinek állt érdekében, hogy az ellen­félnek ilyen sanszot ad­jon?! — A testület döntött így, s ez a döntés bölcsességé­nek bizonyítéka. Zöld utat adunk az ellenzéknek, vál­laljuk a megmérettetéssel járó rizikót. Mosf majd tiszta vizet öntünk a po­hárba, s az erőviszonyok is világossá válnak. A tisztesség azt diktálta, hogy hallgattassák meg az ellentábor is. Levélben ke­restem meg dr. Kozma Ele­ket, kértem, adjon alkal­mat egy személyes beszél­getésre. Válasz nem jött, amiből arra kell következ­tessek, Kozma úr nem kí­vánt élni a lehetőséggel. Amiért is mosom a kezemet. Ha írásom nem elég objek­tív, s netán nem elég pre­cíz. Az én objektivitásomat a logika diktálja: 22 millió forintot nem lehet csak úgy az ablakon kidobni. Olyan gazdagok nem vagyunk. Matula Gy. Oszkár ba folyik. A torkolat pedig már nem Nagykátáé. Vagy­is — hangzott a megdönt­hetetlen érvelés — hiába kotrunk mi rendesen, ha ott a torkolatnál nem te­szik ugyanezt. Jobb lenne hát, ha egyvalaki kotorna végig a vidéken. De mi lesz akkor — tet­te fel az igazi „Horgas”-ér- kérdést több képviselő —, ha olyan tulajdonos birto­kába kerül az ér, akinek a szándékai nem azonosak Nagykáta város érdekeivel. Ha nem tartja rendben a csatornát, vagy csak szám­la benyújtása ellenében te­szi. Egyáltalán előfordul- hat-e, hogy az új vagy a régi tulajdonos nem kotor? Márpedig a város elemi ér­deke a vízfolyás biztosítá­sa. Mellesleg az ér melletti 4 méteres sávot most a víz­gazdálkodásiak adják ki bérbe lekaszálni — sopán­kodott az egyik kisgazda­lelkületű képviselő. Holott az is a várost gyarapíthat- ná. Fclyt a vita, a tanakodás. Ügy kellene megoldani, hogy a város tulajdona ma­radjon a Horgas-ér, kotorja valaki folyamatosan, hogy gond nélkül elvezesse a csa­padékvizet. De ne okozzon töbletkiadást. A kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon. Az első siker >— Gyáralapító ősöm bácskai birtokos családban látta meg a napvilágot — mondta érdeklődésünkre az 1953 óta Nagykátán élő, im­már' nyugdíjas korban levő jogtanácsos. Lánya, Törley Mária szobrászművész al­kotta a szobrot. Az ünnepsé­gen pedig öccse, Törley De­zső címzetes műegyetemi tanár tartott megemléke­zést. Az egykori pezsgőgyáros Grazban végzett kereske­delmi akadémiát. Véletle­nül figyelt fel egy újsághir­detésre: francia pezsgőgyá­ros német nyelven jól be­szélő kereskedő után kuta­tott. Jelentkezett, így ke­rült kapcsolatba a pezsgő- gyártással, amelyet gyorsan kitanult, megszeretett, ön­állósította magát, kis üze­met hozott létre. Termékei­vel egyenesen a francia piacra tört be. Nem akár­hogyan: Párizstól Nizzáig saját neve alatt — ez volt a nagy szó — forgalmazta a márkás italt. A siker nyo­mán támadt az ötlet, hogy idehaza is meg kellene ho­nosítani a dolgot. Ez a vállalkozás egyál­talán nem látszott könnyű­nek. Akkoriban ugyanis a magyar fő- és középnemes­ség szinte kizárólag a fran­cia — esetleg a rajnai — Ekkor jelentkezett szólás­ra a város köztiszteletben álló gimnáziumi tanára, helytörténész kutatója. La­katos Gyula nyugtatgatta, egyben figyelmeztette a képviselőket. A belvíz el­vezetésével már a korábbi évszázadokban is probléma volt. Sőt, a több évtizedig elhúzódó peranyagokból is­mert, hogy az 1700-as évek végén a íöldesúr saját ér­dekeit nézve, a jobbágyok földjére eresztette a vizet. Ezzel akkora kárt okozott, hogy a jobbágyok egy ne­héz pertől sem riadtak vissza. — Ha most úgy döntünk — tette hozzá —, hogy ko­torja ki, aki akarja, mert nekünk nem kell, akkor senki nem kotorja ki a mi kertünk végében. Földesúr nélkül is úgy járunk, mint egykor a jobbágyok: elönt bennünket a belvíz. A jö­vőre gondoljunk hát: még­iscsak az a kisebbik rossz, hogy birtokba vesszük azt, ami a miénk. Még ha pénz­be kerül is ... Ezután a képviselők több­ségi szavazataránnyal a Horgas-ér városi tulajdon- bavétele mellett döntöttek. Nem várták ki a 60 napot. Időben jöttek a történelmi érvek, különben addig ta­nakodtak volna ... (ióth) pezsgőt tartotta megfelelő italnak. Mégis belevágott: eladta bácskai földbirtokait, az árán megvásárolta Bu­dafokon Savoyai Jenő fő­herceg családjának pincé­szetét. Ehhez hozzáépítet­tek néhány üzemrészt, to­vábbá a francia mintára megkomponált elegáns kas­télyt. Az üzemet 1880-ban alapította. A pezsgő érlelé­séhez azonban két év kell. Ezért jelent meg csak 1382- ben az első Törley-címkés pezsgőspalack Magyaror­szágon. 50 év, 12 fajta A korán elhunyt gyárala­pító örökébe legidősebb testvérének fia, Törley De­zső lépett. Ö egyben a mű­szaki vezetést is ellátta. Nem véletlen, hogy az öt­venedik jubileumon már 12 fajta gyártmányt kínáltak itthon és külföldön. Az éde­sebb, szárazabb vagy fanyar ízű italok közös jellemzője a kiváló minőség volt. A magyar Törley pezsgő vég­érvényesen meghódította a hazai piacot is. A háború után azonban jött az álla­mosítás, ami a pezsgőgyá­rat sem kerülte el. — Én még láttam — úgy 1950 táján — a budafoki kastély parkjában az alapí­tó fehérmárványból ké­szült mellszobrát. De már nem az eredeti talapzaton: egy faágon lógott, dróton felfüggesztve. Aztán azok­ban a zűrzavaros időkben egyszerűen lába kélt, nyom­talanul eltűnt. Nekem ITT A NAGY LEHETŐ­SÉG és szabadon választ­hatunk orvost, aki kopog­tatja hátunkat, belekukkant torkunkba és kiderítheti milyen kórok marcangolják testünk legkülönbözőbb pontjait, s mi mégis gond­ban vagyunk. Gondban, mert tulajdonképpen vala­mennyien félünk. Félünk a betegségtől, a változástól, s attól, hogy esetleg csaló­dunk a választott orvosban. Rendelők folyosóján ülve tapasztalható a betegek di­lemmája. Dilemma afölött, hogy kit, s miért kell vá­lasztani. Mert az orvosok is emberek. Ök sem hibátla­nok. ők is lehetnek fáradtak, túlterheltek. S a kisember azt hiheti, joggal vagy anél­kül, hogy talán a legjobbak, a legcsalhatatlanabbak túl­terheltek lesznek a jövő­ben. Túlterheltek, mert mindenki őket fogja válasz­tani. . — Ez az orvos olyan ala­pos, hogy az már túlzás! — hallom a sovány, szemüve­ges várakozótól, amint köz­li a mellette ülővel. — Ez igaz, azért várunk itt tízen. A másik, a váltó­ja, ennyi embert fél óra alatt kiszór. Ránéz a pá­ciensre és már írja is a gyógyszert. Le sem kell vet­kőzni. No, meg szerencsés is, mert egyből látja, ki a beteg és ki az, aki táppén­zen akar maszekolni, s pluszszabadságot kér — így a másik, a pirospozsgás, ilyen szempontból most elégtételt jelent a szobor felavatása... Ám az elégtétel koránt­sem teljes, az örömbe üröm, keserűség is vegyül — de­rült ki Törley József sza­vaiból. A rendszerváltás meghozta a reményt, de gyorsan el is oszlatta azt. Ugyanis hiába volt — pon­tosabban lett volna — öcs- csével együtt résztulajdo­nosa a gyárnak. Nem azt jelenti ez, hogy a tulajdo­ni részvényeik arányában részvényesek örökségükben. Dehogy. A kártérítés he­lyett konstruált részleges kárpótlás minden számítást keresztülhúzott. Ha a va­gyonrész után járó kárpót­lási jegyeket kiegészítik az egyéb örökségekkel — hi­szen volt balatoni villa, nagy darab telek s még sok minden más —, akkor is legfeljebb egy másfél szo­bás lakásra futja. Valahol a főváros peremén persze. Ugyanakkor az eredendően Törley és büszkén magyar pezsgőgyárat a privatizálás folyamán bármelyik külföl­di bankkonzorcium megvá­sárolhatja. Miközben a tényleges örökösöknek még csak elővételi jogot sem biztosít a törvény ... Megbékélt sorsával Kesergett dr. Törley Jó­zsef, de egyáltalán nem háborgott. Megbékélt sorsá­val, noha az sem volt „fe­nékig pezsgő” az elmúlt év­tizedekben. Lényeg, hogy a pezsgőkirály mellszobra is­mét a helyén áll. S sürget­heti tekintetével az utódo­kat, hogy igyekezzenek visszanyerni a régi rangot a hazai és külföldi piacon egyaránt. Mert a Törley- címke ma is kötelez ... borvirágos orrú mosolyog­va. — Nem is tudom, melyi­ket fogom választani, ha arra kerül a sor. Mert én beteges vagyok, s nehezem­re esik itt ülni órákat, de a rápillantástól viszont fé­lek, hátha hibázik. Ez meg — és biccent fejével a rendelőajtó felé — minden­re kitér. A múltkor még azt is elmagyarázta, mikor ho­gyan öltözködjek, mit egyek és mikor bújjak az asszony mellé. Ez a másik véglet. A lelkűnkkel is foglalkozik, de talán ez így van rendjén, hiszen a bajok java része abból adódik, hogy a lel­kűnkkel is gondok vannak. Aztán nyílt az ajtó, újább beteg lépett a rendelőbe, a várakozók pedig bólogattak. Nem tudják, kit miért lesz előnyösebb választani. So­kan azt hiszik, lesznek kap­zsi orvosok, sok beteget vál­lalva, a hirtelen jövő pénz reményében, s lesznek ala­posan dolgozók kevesebb beteggel, de a jövőre gon­dolva, kitartóan, kivárva a jól végzett munka gyümöl­csét. Nem tudni, melyiknek lesz létjogosultsága váro­sainkban, falvainkban. NEM LÁTHATÓ ELŐRE, hogy a papíron, a törvény­ben megfogalmazott válto­zások hogyan válnak be a gyakorlatban. Meditálunk tehát még egészségesek, s már betegek egyaránt, kit válasszunk és miért. á. m. KOTORJUNK, VAGY NE Ml KOTORJUNK? „Horgas-kérdés” történelmi érvekkel Tóth Ferenc Kit válasszunk ?

Next

/
Thumbnails
Contents