Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

Egred újra legyőzte önmagát A duplázások Az AlbcrtviUc-ben zajló téli olimpiai játékok szerdai versenynapján négy számban avattak bajnokot. Érdekes­ség, hogy mind a négy alkalommal az élre került nemzet duplázott, vagyis az első és második helyen is azonos nemzctbeli versenyző végzett. Szerdán a Rozma­ring SE gyorskorcsolyázónője, Egyed Krisztina révén érdekelt volt megyénk is, méghozzá a hosszúkorcsolyá- sok 1500 méteres versengésében. A 10 kilométeres férfi biatlonversenyben magya­rok is rajthoz álltak, de a legjobbak küzdelmébe nem sok beleszólásuk volt. Az aranyérmet, a várako­zásnak megfelelően, a ta­valyi világbajnokságon há­rom aranyat is begyűjtő német klasszis, Mark Kirch­ner szerezte meg. Honfi­társa, Ricco Gross lett a második, míg a bronzérem az egykori junior világbaj­nok finn Harri Előrántanak jutott.- A Les Saisies-ben ren­dezett verseny 94 . fős, óriási mezőnyében a 38. helyen érkezett célba a legjobb magyar, Géczi Tibor. A salgótarjáni biat­lonista elsősorban jó cél­zásainak köszönhette rendkívüli sikerét, hiszen összesen 1 célt vétett el. A többieknek már nem ment ilyen jól, Mayer Gábor, aki Budakeszin- él, 69. lett, Panyik János 73., míg Farkas László a 82. helyen futott célba. A női szánkón er senyzök együléses számában kettős osztrák siker született, az arany- és ezüstérmet a Neuner testvérek tették zsebre. Doris Neuner lett az olimpiai bajnok, nővére, Angelika pédig a második. A harmadik helyet az innsbrucki lányok mögött a német Susi Erdmann, a világbajnoki cím védője szerezte meg. A nap harmadik döntője a hazaiak legnagyobb örö­mére kettős francia győ­zelmet hozott. Az egyéni északi összetett versenyben a keddi síugrás után még csak a harmadik helyen állt, a 15 kilométeres sífu­tás után azonban az élre ugrott a franciák kedven­ce, Fabrice Guy. Az ezüst­érmet Sylvain Guillaume szerezte meg az osztrákok favoritja, Calgary olimpiai ezüstérmese, Klaus Sul­zenbacher előtt. A nap általunk leginkább várt versenyszámában, az 1500 méteres női gyorskor­csolyázásban, akárcsak a férfiak biatlonszámában, kettős német sikert köny­velhettünk el. JacqueUn Bőmért avatták olimpiai bajnokká, s honfitársnője, az itt, Albertville-ben már egyszer győzedelmeskedő Gunda Niemann érdemel­te ki az ezüstérmet. A bronzérmet a japán Seiko Hashimoto viheti haza, aki országa első téli olimpiai érmét szerezte. Calgary háromszoros baj­noknője, a címvédő hol­JHegyei *ak.k-c*I» A Főt két fronton A fóti Kiss András az eredménylapot nézegeti A megyei I/B osztályú sakkcsapatbajnokság ötö­dik fordulójában a listave­zető Főt harmadik 8-2-es győzelmét érte el. Nagyká- ta csapata szép győzelmet ért el az újonc Törökbálint ellen. Eredmények: Vác II.— Perbál 3-7, Ráckeve II.— Göd 3,5-6,5, Törökbálint— Nagykáta 4-6, Cegléd—Főt II. 2-8 (győz: Járy, Faragó, ill. Szován, Karkus, Paksi, Nagy F., Döményi, Tóth Gy., Csorba, Kiss A). Állás az ötödik forduló után: 1. Főt II. 37, 2. Nagy­káta 27, 3—4. Perbál, Göd. 22-22, 5: Vác II. -21; 6—7. Ráckeve, Törökbálint 19-19, 8. Cegléd 17,5, 9, Aszód II. 15,5. A megyei .sakkcsapatbaj­nokságban a Fót azzal a bravúiTal dicsekedhet, hogy az I/A és az I/B-ben egyaránt listavezető. —Solymosi— A Itozmaring SE bajnokai Serdülő lesiklók Sátoraljaújhelyen ren­dezték a serdülő sízők or­szágos alpesi bajnokságát. Jól szerepeltek a Pest me­gyei Rozmaring SE fiatal­jai, 4 elsőséget, illetve he­lyezést szereztek. A leányoknál műlesiklás­ban az első korcsoportban Bugya harmadik lett. Fiúk. Serdülök. Műlesik­lás. I. korcsoport: 1. Lukács Róbert (edző: Kovács Ge­deon, Nagy Albert) 2. Ko­vács B. Csapatbajnok: Roz­maring SE A csapat (Lu­kács R., Kovács B., Kóka G.) A Rozmaring B csapa­ta bronzérmes lett. II. kor­csoport: 2. Janka. Óriásműlesiklás. Lá­nyok. I. korcsoport: 2. Bu­gya. Fiúk. I. korcsoport: 1. Kovács Barnabás ..., 3. Nyúl. Csapatbajnok: Roz­maring SE (Kovács B., Nagy A., Nyúl), edző: Egri Katalin, Nagy Albert. A többi aranyérmes ver­senyzőnek Kovács Gedeon és Nagy Albert az edzője. Döntsön « józan ész Pereg kontra Lacháza napja ALBERTVILLE 92. land Yvonne van Gennip az első kanyarban bukott, s ennek levét rajta kívül az osztrák színekben verseny­ző, de budapesti születésű Hunyady Emese itta meg. Emese ugyanis Van Gen- nippel egy párban futott volna, de így a táv jelentős részét, egyedül, ellenfél nél­kül kellett végighajtania, így, a szám egyik titkos fa- voritjaként be kellett ér­nie a hetedik hellyel. A Rozmaring SE versenyzője, Egyed Krisztina újabb egyéni csúcsot futott, csak­nem hat másodpercet javí­tott eddigi legjobbján, de ennek ellenére a bukott holland bajnoknőn kívül, senkit sem tudott megelőz­ni a 33 fős, roppant erős mezőnyben. Kriszti egyéb­ként pénteken az 1000 mé­teren áll újra rajthoz. Egy edző, két pár Az Egyesített Csapat név alatt versengő volt szov­jet műkorcsolyázók ném hagytak sok kétséget afe­lől, hogy a párosok küzdel­mében ki a legjobb. Az orosz nemzetiségű Natalja Miskutyenok és Artur Dmitrijev duó óramű pon­tos áiggal gyűjtötte be a bajnoki címet, megelőzve a szintén orosz Jelena Becs­ke, Denisz Petrov párost. Az arany- és ezüstérmes korcsolyázók edzője ugyan­az a személy, a nagyhírű Tamara Moszkvina. — Mit stzól ahhoz, hogy nem Oroszország kapta az érmeket? — kérdezték az edzőaőt. — Tökéletesen mindegy egy edzőnek:, hogy hová „írják”, a bajnoki címet és a második helyet — így Moszkvina. — Volt már arra példa, hogy két műkorcsolyázó- párossal képviseltethette magát téli olimpián? — Nem, most jött el az idő.. Mondanom sem kell, I.illehammerben, 1991-ben ugyanezt a bravúrt szeret­nénk megismételni. Mi, öten. Kézilabila Ligaülés A megyei női és férfi ké­zilabda-együttesek ligaülé­se, valamint tavaszi idő­pont egyeztetése február 18- án, kedden 16 órakor lesz a Pest Megyei Kézilabda Szö­vetség székházában, a Bu­dapest. V. kér., Steindl Im­re u. 12. szám alatt, a II. emeleti nagy tanácsterem­ben. Olajozott lövészet A Budapesti Lövész Egy­let egykori sportlövőjének tiszteletére kiírt négyfor­dulós utánpótlás kupaver­senyen remekeltek a száz­halombattai fiatalok. Kor­osztályában Lecsek Hajnal­ka győzött, Kriglovics Krisztina és Balogh Gyula harmadik, Percsy Éva má­sodik lett. — Együtt birkóztam Norbival az elmúlt évtized első felében a válogatott­ban — mondta Tóth István. — Remek sportember, fa­natikusan küzdő egyéniség. Csak az a kérdés, hogy életévei számát hogyan „vi­seli el”? Növényi Í984 után csak a kick-boxban szerzett nevet. A birkózás azonban más. Ide kevés a sok és kötött izomzat. Én mindenesetre így látom, de minden kiderül' majd Ka­locsán, a szőnyegen. — Azt már megtanultam, hogy a birkózásban előre tippelgetni, ígérgetni nagy bűn — vette át a szót Ma­jor Sándor. — De ha a vé­leményemre kíváncsi: hát én nem tartok Norbitól! Én is kiharcoltam már egv-két „dolgot” pályafutásom so­rán. Ha összekerülünk, az § Az idén megjelent kís- ^ kunlacházi kalcndá- $ riumban érdekes írás je- ^ lent meg, melyben Lendvay Imre a helyi $ sportélettel foglalkozik, $ Ebből idézek: „Sok pró- $ bálkozás ellenére sem § sikerült az egyesített két jj község, Lacháza és Pe- ^ reg sportját összehozni, ... de az egyesülés, az ^ nem megy. Később meg $ a hajdani, nagy i! ÉGSZÖV MEDOSZ-róI ^ és annak fénykoráról ír. ^ Hogy milyen volt ez az $ időszak, azt tudjuk ... Számomra igazán az a meglepő, amit az írás 67. sorában olvastam: „Lehet, hogy sikerül Pereggel együtt egy női focicsapatot összehozni.” Ez miért meg­lepő dolog? Mint a peregi sportkör jelenlegi elnöke, még senkivel sem tárgyal­tam női focisták toborzásá­ról a nagyközség területén. Tavaly ősszel az egyik lacházi focimérkőzésen ja­vasoltam, hogy jó lenne nőket is bevonni a helyi sportéletbe és az önkor­mányzati sportbizottságba is. Hogy a nők milyen sportágat szeretnének, azt csak ők tudják. Nem kell mindig a férfiaknak dönte­kétségkívül óriási csata lesz, de állok elébe! Nö­vényi erős, de ez kevés a mai birkózásban. Ide ugye akciók is kellenek. A „név" nem elég. Arról nem is be­szélek, hogy tavaly ősszel a várnai világbajnokságon én már megszereztem ma­gamnak az olimpiai részvé­teli lehetőséget... ni arról, hogy mit csinálja­nak. Az akkori javaslatom­ra most érkezett válasz el­késett. mert ma már a pe­regi focicsapat fennmara­dása is kérdéses. Visszatérve a bevezető­ben említettekhez, Lend­vay Imre is olt volt még 1969 novemberében Pere- gen, ahol a sportegyesület ülését az akkor még jó ál­lapotban lévő kullúrház- ban tartotta. Abban az év­ben nyert járási bajnoksá­got a peregi gárda és ennek az ünneplésnek szentelt gyűlés második napirendi pontjaként felvetődött a két sportegyesület egyesítésé­nek kérdése is. Az akkori időszaknak megfelelően előkelő vendégeként á sportegyesületnek megje­lent Kómár László, az akko­ri tanácselnök is. Az ott elhangzott szép szavakból, sajnos nem lett semmi. A jól hangzott terveket és ja­vaslatokat a tagság nagyobb része elutasította. Ebben az időben is már jól és ered­ményesen működtek a pe­regi hangadók. Le is sza­vazták az egyesülést. Hogy ki emlékszik erre már? 1969. november 13-án meg­jelent a megyei lap sport­oldalán erről egy elemző írás, melynek utolsó mon­data így szól: „Kár, hogy a peregi tagság nem értette meg az egyesülésben rejlő lehetőségeket, kísértett a két kerület, a két sportkör közötti ellentét.” Most újra ez foglalkoz­tatja mindkét sportkör ve­zetőit. Nehéz körülmények között dolgozik a lacházi és peregi vezetés egyaránt. A mérkőzések rendezése, fel­szerelések sok pénzt emész­tenek fel. Gondot okoz az utaztatás, magas a 'villany- vízdíj stb. Jó lenne, ha végre a józan ész döntene, nem pedig a hangoskodó, pletykaéhes kívülálló, az önmagát a nép képviselője­ként hangoztató egyének szavára hallgatnának az il­letékesek. Csak azok dönt­senek a sportegyesület jö­vőjéről, akik tagjai a sport­körnek. Bálint Ferenc Ez es*> ^fiKráció v/ri'Tj'iu' A brazil válogatott már csak ugródeszka Vert hadként tért haza a brazil olimpiai labdarúgó-vá­logatott a paraguayi selejtezőről, ahol nem sikerült ki­harcolnia a barcelonai 16-os döntőben való részvétel jo­gát. A Rio de Janeiró-i repülőtéren dühös drukkerek százai várták és kifütyülték Ernesto Pauló szövetségi edző játékosait. A dél-amerikai ország sajtója ezúttal sem válogatott az elmarasztaló jelzőkben. A rivális szeriül: a név nem eléj{ Major vár Növényire A hír immáron véglegesnek tekinthető: Növényi Nor­bert olimpiai bajnok kötöttfogású birkózó (májusban lesz 35 éves) visszatérésre készül. Erre módja is nyílik majd a kalocsai országos bajnokságon, igaz, ellenfelei, súlycsoportjának riválisai sem nézik ölbe tett kézzé! visszatérési kísérletét. A 100 kilogrammos súlycsoport világ- és Európa-bajnoki ezüstérmese. Major Sándor, és edzője, a BVSC vezető edzője, Tóth István is nyilat­kozott az üggyel kapcsolatban. Krabbe majd mes* mii tatja Akit a düh doppingol „Lassan már fáj, hogy mindig ugyanazt kell ismé­telnem: nem szedtem sem­mit. nem manipuláltam, ártatlan vagyok” — jelen­tette ki Katrin Krabbe, a 100 és 200 méteres női sík­futás német világbajnoka a Bild című lapban szerdán megjelent interjúban. Ki­zártnak tartotta azt is, hogy edzője, Thomas Springstein valamit titok­ban beadott volna neki és társainak. Az interjú megjelenésé­vel egy időben megerősítet­ték: Katrin Krabbe és Silke Möller nem indul a hónap végi genovai fedett pályás Európa-bajnokságon, csak Grit Breuer a 200 méteren. Krabbe rövidtávfutó társnőivel, Grit Breuerrel és Silke Müllerrel együtt egy héttel ezelőtt került a sportvilág érdeklődésének középpontjába, miután a dél-afrikai edzőtáborból beküldött vizeletmintáik vizsgálatánál felmerült a gyanú: egyazon személytől származnak, s az ellenpró­bánál is ez volt az ered­mény. Doppingszert a la­boratóriumi vizsgálatok nem mutattak ki ugyan, ám a manipulálás ugyanolyan elbírálás alá esik, mintha a sportoló ajzószert szedett volna. A Német Atlétikai Szövetség még nem tekinti befejezettnek a vizsgálatot. Krabbe arra, hogy sokan pályafutásának korai végét rebesgetik, így válaszolt: „Mindenkinek meg fogom mutatni. Még gyorsabb le­szek, mint a múlt évben. Akkor is, ha naponta ellen­őriznek. Az én doppingom a düh!" Krabbe számára elképzelhetetlen, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bi­zottság ne engedje rajthoz állni Barcelonában. Ademir Menezes, aki az 1950-es brazil vb-csapat tagja volt (ma tv-kommen- tátor), ezt mondta: „Ilyen szégyenteljes szereplés után én Paulo helyében vissza sem mertem volna tenni a lábamat az országba.” Az O Estado című lap szerint a brazil olimpiai válogatott a „szégyen csapata’’. — Nem hibáztatom a já­tékosokat — mondta Paulo. — A hibáltat magamra vál­lalom. A mai brazil fiatal már csak ilyen. Pénzt, di­csőséget akar, s mindezt komoly edzés nélkül kí­vánja elérni. Ilyen fiata­lokból nem lehet kollektí­vát kialakítani. A riói JB Rádió Paulo azonnali menesztését köve­teli, mert rosszul válogatta meg játékosait, rosszul ké­szítette fel őket, s képte­len volt csapattá gyúrni a labdarúgókat. A Jornal do Brasil értékelése: az olim­piai csapattagok csak a- egyénieskedésre töreked­tek, mert így akartak kül­földi szerződéshez jutni, felkelteni a játékosügynö­kök figyelmét. Dener és Marcio Santos — írja a lap — nagy klasszisok, de egy­szerűen elvesztek a cselez- getésben. Fittyet hánytak arra, hogy a futball csa­patjáték. — Egy generáció szégye­ne, ami Paraguayban tör­tént — mondta Edinho, aki az 1978-as, 1982-es és 1986- os brazil vb-gárdában is szerepelt. — De nemcsak az olimpiai csapatra érvé­nyes, amit állítok. Az „A” együttes tagjai ugyanilye­nek. A válogatottban való szereplés csak egy ugró­deszka a mai brazil fut­ballisták számára. Ebből az országból mindenki Euró­pába akar igazolni a busás fizetség reményében.

Next

/
Thumbnails
Contents