Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-12 / 36. szám

trut- mi. yju.w' Csak három iskolában Riport a magyarországi szcrlx’kröl Az utóbbi években a ma­gyarországi szerbek vissza­térnek hitükhöz, megtart­ják nevüket, de a vegyes házasságok megteszik a ma­gukét — panaszolta a po- mázi görögkeleti esperes a Vecernje Novosti című belgrádi lap riporterének. Miroslav Stefanovic, a lap alkalmi tudósítója, a riport­ban megállapítja, hogy a magyarországi szerbek szá­ma mind kevesebb, 1910- ben még 26 ezer volt, 12 éve már csak 3420 maradt a hivatalos statisztika sze­rint, s ennek fő oka az írás szerint a vegyes házassá­gokban, keresendő. Az egyik megszólaltatott riportalany elmondja, hogy amikor férj­hez ment, házastársa elfo­gadta görögkeleti vallását, két fia megtanulta a szerb nyelvet, sokat tudtak Szer­biáról, de magyar nőt vet­tek el, s „a sorsot nem le­het megkerülni”, az ő gyer­mekeik már nem tudnak szerbül. A lap riportere megemlí­ti, hogy Magyarország hi­vatalosan mindig arról be­szél, hogy a szerbektől nem von meg semmit sem, a parlament nem is túl sze­rény összegeket szavaz meg kultúrára, szerb iskolákra. A riporter mindemellett hangsúlyozza, hogy Ma­gyarországon csak három iskolában lehet szerb szót hallani, szerb színház nincs, még kétnyelvű formában sem, s az egyetlen abszolút szerb többségű helység a Csepel-szigeten, Budapest közelében található, Lovra. Itt gyakran lehet hallani az „ősök nyelvét", gyakran — de nem eléggé sűrűn —, mint ahogy Szentendre sem az a hely már, amely né­hány évtizede volt. Jaksic, a város görögkeleti espere­se elmondta, hogy 1925-ben, amikor először a városba érkezett, a helység igazi szerb városka volt, de ma már minden más, még a házak sem a régiek. Felpa­naszolják azt is, hogy a ma­gyar kormány elhatározta ugyan, hogy a falvakban újra szerb iskolákat és óvo­dákat nyit, de nincs gyer­mek, aki ősei nyelvét ta­nulná. A riportból nem de­rül ugyan ki, de Magyar- országon ismeretes a tény, hogy a szerbek túlnyomó többsége a húszas években végrehajtott optálással Ju­goszláviába költözött, s a magyarországi szerb népes­ség csökkenésének fő oka ez volt. Zene, mese KOVÁCS KATI ÉS ÓZ CEGLÉDEN Kovács Kati és Sztevano- vity Zorán vendégszerepei a ceglédi Kossuth Műve­lődési Házban február 13- án, csütörtökön, 19 órai kezdettel. A gyerekeknek ugyanaznap délelőtt 10 órá­tól és 14 óra 30 perctől pe­dig Baum híres zenés me­sejátékát, az Óz, a nagy varázslót adja elő. a Bu­dapesti Kamaraszínház a ceglédi művelődési házban. Elmaradt a Csoda Ada ni Iában Zsúfolt programok a filmszemlén Bizony, ezekben a napokban a bőség zavarával küzd a magyar filmeket kedvelő mozilátogató A szoba sarkában két, húrját vesztett hegedű, és egy kibelezett tangóharmo­nika árválkodik. Némán várják, hogy az agg mes­ter becéző kezébe vegye őket, roskadt hangszerüket a munkapadra fektesse, és elkezdődjék a nagy ope­ráció, a javítás. Cegléden, a földszintes, családi házas utcácskák egyikében, igencsak eldu­gott helyen egy különleges hangszerjavító mester, a nyolcvaneszlendős Szálkái István lakik. Az ő műhe­lyében jártunk. Más hang­szerdoktor még csak akad­na rajta kívül az ország­ban, bár mint mondja, mos­tanában mesterségének képviselői fogyófélben van­nak, akár a hold karéja. Hanem amiben Szálkái úr különleges, azt rajta kívül más aligha űzi mesterség­ként széles e hazában; ő ugyanis a hangszerhúrké- szítés és -fonás egészen rit­ka foglalatosságát folytatja a harmincas évek kezdete óta, mégpedig nem is akár­hogy, hanem mesterfokon. AZ AUSZTRÁL JOBB Vasárnap délelőtt van, a műhellyel szomszédos kony­hában a mester úr felesége szöszmötöl. A frissen sülő rántott hús illata lerjeng a pici házban, jótékonyan ke­veredve a munkapadon sza­naszét heverő hegedűda­rabkák. . á srófok, csipe­szek, az enyves filcdarab- kák meg a finomra pácolt fa gyantaillalaval. Szálkái úr éppen ébredezik, ebéd előtti szunyókálásából kel­tette föl a jöttömet. jelző kapucsengő. Ülünk a fa, a filc és a rántott hús izgal­mas illategyvélegében, ven­déglátómból egy zenében bővelkedő élet, szakmája titkait próbálom kicsalo­gatni. — Jó hegedűhúrnak való manapság idehaza nem te­rem — emeli felém min­dentudó mutatóujját. — A Cegléd környéki és a többi itthoni birkabél szakad, nyúlik. Csak az ausztrál a jó — bólogat. — A zongora és a többi hangszer húrjait acélból, vörösrézből, ezüst­ből, alumíniumból vagy selyemből készítem, a sajat magam konstruálta gépe­men. — Bizonyságképp, hogy a keze alól csak prí­ma minőség kerül ki, meg­pengeti az egyik nyakasze- gett hegedű húrját. Hosz- szan zeng a tiszta fisz hang; betölti a kicsi műhelyt. — Abszolút hallás? Jobb a re­latív abszolút hallás, ne­kem az van — mondja mo­solyogva. — így kevesebbet szenvedek, ha valaki hami­sat fog. Ezzel együtt kiver a vfá, ha fals hang jut a fülembe. Szálkái úr ifjúkorában kántor akart lenni, de a rossz lába miatt nem vet­ték föl a képzőbe. Gondolt egy nagyot s merészet, hogy zeneszeretőét, jó „fiihallá­sát” tán mégse hagyja par­lagon, átruccant Grazba szerencsét próbálni. Az át- ruccanásból valcolás lelt, elvégre a középkori mes­teremberek is Európát be­barangolva hajdan így ta­nulták ki a szakma csín- ját-bínját, hazatérve pedig gazdagították kies Magyar- országunkat. Szálkái úr azonban csak Grazig ju­tott, ahol megtanulta a hangszerkészítés és -javítás mesterségét, utazgatott még egy keveset Magyarország és Ausztria között, jó né­hány évtizede Szolnokon, végül Cegléden állapodott meg, a szolnoki színház hangszerjavítója lett. MINT BEETHOVEN — Talán a túl sok hang tette, talán a vírusos .inf­luenza, de látja, vénségem- re megsüketülök, mint Bee­thoven — nevet Szálkái úr, aztán elmeséli a kalandját a kisdoktörnővel, akit fo­kozódó nagyothallásá miatt nemrég megkeresett, s aki elcsodálkozott a hangok tu­dományában mutatott jár­tasságán. „Szálkái bácsi, miért hagy itt erőllcödni en­gem a süketszobával, miért nem mondta rögtön, hogy zenészféle’’, idézi a mester göcögve a kisdoktornő tré­fásan bosszankodó szavait. A hangszerjavítónak, a húrkészítőnek több szak­mához azonos szinten kell értenie, nem konyítania. A zenei hallás, a hangszeres tudás az ács és az eszter­gályos mind-mind egyazon személyben létezzen, külön­ben csak kontár az ember. Szálkái úr ilyesféle poli­hisztor, ötven évig tanulta ezeket. Évtizedek óta mesz- sze városokból keresik fel, híre van a szaktudásának. CSAK ZÖREJ AZ —• Azokat a zongorákat, hegedűket, amiket én javí­tok, másnap nem kell újból fölhangolni. Néha még a kollégáim is ideszaladnak hozzám, ha felbukni ké­szülnek a szakma görön­gyeiben — teszi hozzá egy csöppnyi elégedettséggel. — A fiatalok bezzeg nem na­gyon kapkodnak a foglal­kozásom után, s ha elvétve akad is, mind kevesebb a követőm — panaszolja bo- rongósra váltva. Mintha megint ugyanarra tarta­nánk, mint az ötvenes évei;, ben, amikor szinte, nulla volt a komolyzene iránti igény. Az elektronikus hangsze­rek száműzik a zongorákat, a hegedűket, és az úgyne­vezett zene, amit ma a fia­taloknak kábítószerként adagolnak, nem zene, csak zörej — fűzi hozzá végleg eikomolyodva. Szálkái úr legalább tíz­ezer zongorát hangolt föl és javított meg, a hegedűk­nek és a többi hangszernek a számát se tudja. Karna­gyok és híres zenepedagó­gusok kísérték életútját. Ma már csak elvétve és szí­vességből vállal egy-egy javítást, húrkészítést, ám a zene szeretete továbbra is őshonos maradt a kis ceg­lédi házban. Példát mutat­va, lám, így is lehet élni. Kocsis Klára (Ilancsovszki János felvételei) Javában tart a 23. ma­gyar filmszemle. Többek között a Metró, a Művész, a Szindbád mozikban. Kül­földről mintegy másfél száz érdeklődő, filmes szakem­ber és újságíró érkezett, akik remélhetőleg a ma­gyar film jó hírét keltik majd. A szemlén közel 50 alkotást mutatnak be, melynek közel 20 százalé­kát érdekes módon női al­kotó készítette. A szemlét is az első filmes Böszörmé­nyi Zsuzsa filmjével nyi­tották meg. Van, ahol telt­házas közönség előtt zajla­nak az előadások. A Mű­vész moziban, ahol a má­sodelőadásokat, valamint az elmúlt két évben már be­mutatott filmeket vetítet­ték, csak a nézőtér három­negyede telt meg, ám az ősbemutatókra ott is min­den jegy elkelt. Valamivel kisebb érdeklődés mutat­kozott a dokumentumfil­mek iránt. A szemle első három napján 5 ezren vál­tottak jegyet. Elmaradt viszont a Mű­vész mozi Chaplin- termé­ben meghirdetett Csoda Manilában című film vetí­tése. Czencz József rende­ző és a film egyik szerep­lője között függőben levő jogi eljárás miatt nem ke­rülhetett sor a kitűzött ve­títésre. A 23. magyar film­szemle igazgatósága nem A Nyugati pályaudvarral szemben levő Metró — volt Szikra — mozi a 23. ma­gyar filmszemle egyik fel­legvára tudott a Csoda Manilában körül zajló jogi vitáról, az 1990. szeptember 6. óta nyilvánosan bemutatott fil­met reprízként tűzte mű­sorára. Igen sok filmestalálko­zóra is sor került: ahol a szakma, forgalmazók, a kritikusok és a közönség mondták el véleményüket. Időnként magas hőfokon izzottak a szenvedélyek, de aztán mindegyik fél belát­ta, pénz nélkül aligha lá­balhat ki a magyar film a válságból. Az egyik legterméke­nyebb magyar dokumen­tumfilmes, Sára Sándor, több alkotásával is szere­pel a filmszemlén. Az ed­digiek — külföldi kritiku­sok véleménye szerint — igencsak elismerést érde­melnek. POMÁZI_ PROGRAMOK Kezdeményezzen a közönség „Nem , irányítani aka­runk, hanem segíteni’’ — vallja a pomázi művelődé­si ház fiatal igazgatója, Zsidei János. — „Az a cé­lunk, hogy az emberek ve­gyék birtokba a házat.” Nem véletlen, ha a nép­zene kedvelői számára is­merősen cseng a neve, né­hány éve még az európai népzenét játszó Igric zene­kar tagjaként lépett fel. A zenekar egy időre elhallga­tott, mert tagjai családala­pításba fogtak, egziszten­ciát teremtenek, de nem mondtak le arról, hogy né­hány év múlva újból együtt zenéljenek. A pomázi művelődési ház programján érződik, hogy zenész az igazgatója. A leg­különbözőbb műfajú zene­karok kapnak itt rendsze­res próbalehetőséget, mi több, felvételek készítésére is módjuk nyílik. A házban kapott helyet a Vujicsics Tihamér Zeneiskola 12Ö személyes kihelyezett tago­zata, két együttesük szintén itt gyakorol. A művelődési házak ha­gyományaihoz híven itt működik a nyugdíjas- és a kertbarúlklub, itt találkoz­nak a galambászok; KRESZ-, szabás-varrás, ter­mészetgyógyász-tanfolya­mon lehet részt venni. Az erősödni vágyók karatézni tanulhatnak. A nemzetiségi klubok szintén itt kaptak otthont, így a decemberben alakult német nemzetiségi kulturális egyesület is. A nagyteremben iskolák, óvo­dák, gazdasági társulások tartják , rendszeresen . ren­dezvényeiket. Harmincnégyezer kötetes könyvtár áll az olvasók rendelkezésére, s a falu nagy kiterjedésére való te­kintettel két fiókkönyvtá­rat működtetnek. Nemrég nyitottak meg egy hagyo­mányőrző kiállítást, nem messze a művelődési ház­tól. Néhány új kezdeménye­zéssel is próbálkoznak, de nem mindig kíséri siker, □ Még az ősszel talál­koztam olyan plakátokkal, amelyek az itt alakuló kép­zőművész szakkörbe invi­tálnak. Sokan jelentkeztek? ■— kérdem az igazgatót. — Sajnos csak egypáran, ezért meg is szűnt. A gye­rekek számára az iskolák biztosítják a szakköri mun­kát, a felnőttek körében pedig nem volt érdeklődés. □ Mégis, mire van igény? — Nyáron végeztünk egy felmérést, amiből ezt pró­báltuk megtudni. Sajnos Pomáz tipikus „alvófalu'’, sokan 'ingáznak, csak hét­végén érnek rá! Azt a ke­vés szabadidőt viszont a családjuk körében szeret­nék eltölteni. A felmérés­ből az derült ki, hogy leg­inkább a játszóházat és a sportköröket igénylik. □ Említette, hogy pártol­ja az egyéni kezdeménye­zéseket. Volt már, aki élt ezzel a lehetőséggel? — Decemberben alakult a BMX- és a gördeszka- klub. a gyerekek kezdemé­nyezésére! Ok alakították ki a klub jelvényét, és együtt tervezzük a pályát, amit tavasszal kezdünk építeni. □ Az olvasás, zenehall­gatás, filmvetítés háttérbe szorult? — Erről szó sincs. A könyvtárat nagyon sokan veszik igénybe. A könyvek mellett sok lemezünk is van, a video- és magnóka­zettatárunkat pedig ma­gunk gyűjtjük. Elsősorban ismeretterjesztő filmeket és meséket veszünk fel. Ma már olyan szinten van az anyag, hogy ha valaki ter­mészetfilmet kér, vissza tu­dok kérdezni: Euróoa, Ázsia vagy Óceánia érdek­li-e. Remélem, ezzel nem sértem meg a médiatör­vényi! Nem kölcsönözzük ki, nem nyerészkedünk raj­ta. Viszont óriási segítsé­get jelent egy ilyen gyűjte­mény. A kölcsönzött szak­könyvek mellé például tu­dok ajánlani e témához illő szakkönyveket is. □ Van-e elég pénzük terveik valóra váltásához? Hogy áll a kérdéshez az ön- kormányzat ? — Tavaly is megkaptuk azt a pénzt, amire szüksé­günk volt, idén sem akar­ják megkurtítani a kért összeget. Pedig idén többet kértünk, mert a ház felújí­tásra szorul, és a műszaki felszerelést is korszerűsíte­ni kell. □ Néhány önkormány­zat úgy véli, hogy a műve­lődési házak „termeljék meg” a működésükhöz szükséges pénzt. Mi erről a véleménye? •— Amelyik művelődési háztól ezt kívánják, az előbb-utóbb tönkremegy. Ez egy közösség háza, arra való,, hogy az egész közös­ség használja. Az önkor­mányzat nem a művelődé­si ház stábjának adja a pénzt, hanem a lakosságot támogatja. Nekünk a prog­ramok szervezésén túl az a dolguk, hogy helyet, lehe­tőséget és szakmai segítsé­get nyújtsunk minden kul­turális kezdeményezésnek. (pachner) EGY HÚRON LENDÜL A ZENÉVEL Ha tízezer zongora

Next

/
Thumbnails
Contents