Pest Megyei Hírlap, 1992. február (36. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-11 / 35. szám
A hegedű varázslója Elcsüggedek, ha azt tapasztalon. hogy harmadosztályú politikusokra ugyancsak harmadvonalbeli riporterekkel, műsorvezetőkkel mübalhéba keveredvén, lecsap a sajtó és tovább „ragozza” a perpatvart. Az is lehangol, ha tinisztárok, akik mutálva el- nótáznak néhány csacska dalocskát a televízióban, s vita lobban fel nyomában: vajon ki fedezte fel őkét. Olyasfajta ízléstelenséget már említeni sem érdemes, amelyet legutóbb a Fride- ' rikusz-shovv-ban tapasztalhattunk; két teltkarcsú mulattató hölgyünk ezúttal úgy került a képernyőre, hogy valahol (erkölcsi, ' szakmai ?) rossz fát tett a tűzre. Mint mondották: eltiltották őket. Ha valaki manapság a tiltás szót kiejti a száján, máris megnyílik előtte rádió, televízió, s a lapok is többet írnak róla, mint Isaac Sterilről. Igen, róla. a világhírességről, aki végre hozzánk is eljöhetett, és a képernyőn is megszólaltathatta csodahegedűjét. Ha csak Mozart és Brahms egy-egy műve hangzott volna el a patinás hangversenyteremben, már szerencsésnek mondhattuk volna magun- gat; a rendkívüli zenei csemege Isaac Stern virtuóz „elővezetésében” nem mindennapos ajándék errefelé. Ám a mester nemcsak két évszázada szolgáló cre- monai hegedűjét bírta szólásra, hanem a közönséget is. A mai fiatalok ezt csúcsnak mondanák. Az is volt, mert Stern igen egyszerű és igen nemes párbeszédet folytatott közönségével. Rokonítható ez a meghitt kapcsolatteremtés Leonard Bernstein emlékezetes zenei ismeretterjesztésével, de ez a történet több volt, mint ismerettágítás. A kérdezők őszintén kíváncsiak voltak a zene lélektől lélekig történő „vándorlására”. Felelve erre a válaszadó derűs, csevegő tónusban vezette rá hallgatóságát arra az alapigazságra, amelyet Bartók és Kodály hazájában (ahol most az érvényesülés, a nagy pénzek megkeresése az igazi cél) már-már elfelejtettek: zenei műveltség nélkül nincs teljes ember, nincs harmonikus élet. Vitray Tamás remek formában, humorát és kivételes iróniáját többször is “megcsillantva vezette a műsort, és vált baráti jó partnerévé a kérdezőknek is. Aki a briliáns zenei illusztrációk után még bekapcsolva hagyta készülékét, részese lehetett egy exkluzív beszélgetésnek is, amelyben feltárult Stern pályafutása. A műsorújságok — mily nagy szomorúság — nemigen siettek a néző segítségére, hogy a rendkívüli életútról még többet megtudhasson, ám a szerény információ ellenére is sietve ült le a képernyő elé. Nem bánta meg, mert a Liszt Ferenc Kamarazene- kar (hangversenymester: Rolla János), . a szerkesztő Bánki László, és a producer Cziqány György jóvoltából maradandó élményben részesült. Vétek lenne említlenüí hagyni Peter Yates Lleni című filmjét. A görög parJ tizánháború hónapjait idézi meg a film, azt az ismeretlen világot, amelynek kíméletlen-kegyetlen kommunistáiról keveset tud az emberiség. Az amerikai alkotás egy nyomozás történetét meséli el. Nick az anyját megkínzó és meggyilkoló kommunista parti- zanparancsnok nyomába ered, és felkutatja a hóhért. Foglalkoztatja á bosz- szú, a közvetlen igazságszolgáltatás is, de végül beéri azzal, hogy rámutatott a bűnre és megnevezte a gyilkost. Küldetése ezzel véget ért. Pokol és béke Megkapó dokumentumot készített Lengyel Nagy Anna a déli szomszédainknál dúló nem-hiszem háborúról. Azok a horvátok, szer- bek, magyarok szólíttattak meg ebben az összeállításban, akik szerelve tisztelték egymást, békésen élték életüket, mígnem a háború vicsorító ördöge fel nem tűnt a kertek alatt. A viszály szörnyű pusztításait a népek alig hitték; a rádió és a televízió hiteltelen, egymásnak ellentmondó híradásai nem adtak eligazítást, a rémhíreknek nem ültek fel az emberek. Volt Lengyel Nagy Annának egy beszélgetőpartnere, aki az adott pillanatban önnön békéjéről tudósított, majd térült-fordult, s mire visz- szatért a házába, a gránátok már lángba borították fél otthonát. így lett a nem-hiszem háborúból megtapasztalt dúlás, a szenvedés mindennapos valósága. A horvátok, a szerbek és magyarok sokáig azt hitték, a szomszéd falu, a közeli város pusztulása elégséges a megálljhoz; az eszékiek azt remélték, Vukovárnál megtorpan a háború, a kórógyiak arra számítottak, Szentlászlóval „beéri” a pusztítás ördöge. Ez a különös háború-bú- jócska egyszerre tette reménykedővé és megfélemlítetté Szlavónia békés polgárait. így szólalhatott meg Lengyel Nagy Anna mikrofonja előtt szinte azonos időben a töltött káposzta szakszerű elkészítésével bíbelődő, nyugalmat árasztó férfi és a szeretteit sirató édesanya, a kollégáiért aggódó újságíró. Az eredeti hangvételű, együttérző dokumentum- műsort az elmúlt héten — szintén a Petőfin — megelőzte egy másik beszélgetésfüzér is; Lengyel Nagy Anna a Visszaszámlálásban ezúttal egy rendkívül eredményesen működő felekezeti misszió munkáját tárta a hallgatóság elé, olyan alkoholbeteg honfitársaink nyíltak meg mikrofonja jelenlétében, akiket az alkohol a pokol mélyére taszított, s akiknek a misszió segítségével — lassan és fokozatosan — sikerült kimászniuk a feneketlen gödörből. Az empatikus Lengyel Nagy Anna e gondolatgazdag két műsorával tovább erősítette hallgatóságában a hitet: a pokol és az önmagát kereső, békességre vágyó ember között — ha szenvedések árán is — lehetséges az átjárás. Párkány László ÜRÖMÖN JOBB AZ EREDMÉNY Nem szégyen segítséget kérni Az Országos Közoktatási Intézet Értékelési Központja (ÉK) 1991 tavaszán felmérést készített a harmadikos, negyedikes és nyolcadikos általános iskolások olvasási, matematikai és számítástechnikai tudás- szintjéről. Az eredményt összehasonlították egy öt évvel korábban végzett vizsgálattal, és a következőket tapasztalták: „öt év alatt az általános iskolai tanulók olvasás- és matematikateljesítménye visz- szaesett, míg számítástechnikai tudásuk növekedett.” Minderről egy közelmúltban rendezett sajtótájékoztatón szerezhetett tudomást a közvélemény. A kutatók egyelőre csal? találgatják az okokat. Vajon a leginkább érintetteknek, a gyerekeknek és a tanároknak mi a véleményük ? Dani és Robi negyedikes. Bár jó tanulók, egyiküknek sincs kedvenc tantárgya. Az olvasást azért nem szeretik, mert a legtöbb olvasmányt nehéznek, vagy unalmasnak tartják, a könyvük rossz minőségű, különösebb igénybevétel nélkül is lapjaira hullik. A matematikát Dani érti, tehát szereti, Robi viszont már az év elején elvesztette a fonalat. Több időre lenne szüksége a felzárkózáshoz, idő viszont nincs. A gyerekeknek az a benyomásuk, hogy végig- hajszoiják őket a tanéven. Hiányzik a játékosság, az öröm. Náluk például nincs olyan lelkes könyvtáros, mint az ürömi, aki rendszeresen elviszi az alsó tagozatos napköziseket a könyvtárba. hogy mesélve, játszva, rajzolva az olvasáshoz szoktassa őket. Az ürömi tanítónők tapasztalatai nem is egyeznek az ÉK vizsgálatának eredményével. Ürömöt találomra választottam, egyetlen szempont alapján: olyan iskolában akartam érdeklődni, ahol az ÉK nem végzett felmérést. Két, jó néhány éve a pályán dolgozó tanítónővel beszélgettem. Egyikükhöz inkább a magyar, másikukhoz inkább a matematika all közelebb. Monori Sándorné • idén másodikosokkal foglalkozik ugyan, de korábban harmadikos és negyedikes osztályai Voltak. Mostani osztályával nagyon meg van elégedve, szépen, folyamatosan olvasnak. © Hogy érte el ezt az eredményt? Mi a módszere? — Erről az elsős tanító néni többet tudna mondani! A szülők hozzáállása is nagyon fontos. Én magam a sok gyakorlás és a hangos olvasás híve vagyok, még a matematikafeladatokat is hangosan olvastatom. Az olvasmányok között szelektálok, a hosszabbakat több részre bontom. A rendszeres ellenőrzést is fontosnak tartom, például minden gyerekei feleltetek a feladott versből. A matematikai tapasztalatokról Szőtsné Pintér Katalin számolt be: •— Az újabb tankönyvekben és munkafüzetekben sokkal több a gondolkozta- tó, logikára épülő feladat, lényegesen kevesebb a száraz számolás. Ezek a feladatok több sikerélményt nyújtanak. Az egyik gyerek például, aki egyébként hadilábon áll az összeadással és a kivonással, kiválóan megoldja a nyitott mondatokat. — Ha kizárólag a tankönyvön múlna, más eredménnyel zárult volna a felmérés! — Természetesen nagyon fontos, hogy az osztály és a tanító között jó viszony legyen. Én megpróbálom apróságokkal színesíteni az órát, például leülök velük versenyben számolni — és volt rá példa, hogy én vesztettem, mert eltévesztettem egy osztást. © önök szerint mi az oka, hogy országos átlagban romlott az olvasás- és ■a matematikatudás? — Az előírt tanterv sok ponton indokolatlanul szigorú — mondta Toltaji Lajosáé igazgatóhelyettes, akinek az irodájában beszélgettünk —, egy hetet enged például a szorzótábla megtanulására. — Olvasásórán túl sok feladatot kell teljesíteni — tette hozzá Monori Sándorné. — Egy kis nyelvtan, egy kis szövegelemzés ..., ha minden előírást pontosan követnénk, kifutnánk a tanévből. Gyakorlásra nem maradna idő. — Éppen erről panaszkodnak a frissen végzett tanárok! Azért hajszolják a gyerekeket, mert őket a tanterv hajszolja. — Ma már van annyi szabadsága a pedagógusnak, hogy belátása szerint átcsoportosíthassa az óráit Egy kezdő tanár még nem tudja, mi megy könnyebben, mi megy nehezebben a gyerekeknek, ezért nem mernek eltérni a tan ter vtől. Nem kéne szégyellniük segítséget kérni az idősebb kollégáktól — tanácsolta Monori Sándorné. — Én már 35 éve tanítok, mégis tanácsot kértem a tapasztaltabb pedagógusoktól, amikor új területre kerültem. Megegyeztek abban, hogy a régi és az új irtószereket együtt kéne tanítani, és a pedagógusra kellene bízni, hogy — a gyerekek képességéitől és a körülményektől függően — melyiket választja. (pachner) Inár csőn támogatják az iskolát Legyen bármilyen szerény valaki, mégis jólesik neki, ha elismerik a munkáját. A központi kitüntetések azonban megszűntek, új elismerési formák pedig még nem léptek a helyükbe. Ezt az űrt akarja kitölteni az inárcsi önkormányzat, amikor azokat a lehetőségeket keresi, hogyan lehetne kitüntetni a falu kiemelkedően tanító pedagógusait. A minősítésbe természetesen nem kíván beleszólni, ebben a tanári kar döntésére hagyatkozik. Az iskola korszerűsítésére, új felszerelések vásárlására alapítványt hoztak létre. Az önkormányzat mindazoknak a magánhozzájárulását várja, akik átérzik a művelődés és a kultúra fontosságát. Az alapítvány kamataiból kívánják rendszeresen támogatni az iskolát. Nemhiába volt pedagógus az inárcsi polgármester, a gyerekek jövőjére is gondol. Az önkormányzat azt tervezi, hogy ezentúl ösztöndíjjal támogatja Inárcs legkiválóbb továbbtanuló diákjait, a tervek szerint minden évben három-három gyereket. A részletek kidolgozása még folyamatban van, de a gyerekek — biztos, ami biztos — már most kezdhetnek jobban tanulni! Fellép a Vujicsics-egyiittes is Művészek Dubrovnikért Rendelő ragy iskola? Nehéz döntés Be kell vallanom, nem voltam öntudatos diák. A „nem szeretem” tantárgyakkal csak akkor foglalkoztam, ha várható volt a íe- leltetés, s mivel jó néhány évig 35—40-es létszámú osztályokba jártam, nem is került rá túl gyakran a sor. Egy félévben általában kétszer. Nem voltam egyedül ezzel a hozzáállással, az osztály 95 százaléka pontosan számon tartotta, mikor keli elővennie a tankönyvet. Aztán, vesztemre, az egyik tanév közepén egy olyan iskolába kerültem, ahol nagyon alacsony volt az osztályok létszáma. Ha ottani tanáraim kevésbé jó- indulatúak, év végén biztosan megbuktam volna, így azonban megúsztam azzal, hogy néhány hét alatt kellett bepótolnom hosszú hónapok mulasztásait. Nem tudom, ezek a tanárok voltak-e kiemelkedően jobbak az átlagnál, vagy rájuk is jó hatást gyakorolt, hogy kevesebb diákot kellett fegyelmezniük, de egyik órájuk érdekesebb volt, mint másik. Még a gazdasági földrajzot is megszerettem, pedig azt korábban valamilyen rejtélyes oknál fogva ki nem állhattam. Majd minden órán felelni kellett, de ez (egy idő után) egyáltalán nem zavart. Ráéreztem a tanulás jó ízére. Természetes, hogy személyes tapasztalataim azt mondatják velem, minél kisebb létszámú egy osztály, annál eredményesebb a tanítás. Akad persze, akinek más a véleménye, mert más körülmények között nőtt fel, sikerült olyan tanítók, tanárok keze alá kerülnie, akik az osztály nagyságától függetlenül tudtak érdekesen, eredményesen tanítani. De attól tartok, ők a kivételek. Maguk a pedagógusok szívesebben tanítanak kisebb csoportokat, mert személyesebb kontaktust tudnak kialakítani, s ez erősen visszahat a tanításra is. Mindez onnan jutott eszembe, hogy az egyik Pest megyei falucska „kör- zetesíteni” akarja iskoláit. Az alsó tagozatosokat, akik most a falu közepén álló régi iskolaépületben tanulnak, ki akarják telepíteni a falu szélén álló modern, de szintén helyhiánnyal küszködő felső tagozatos iskolába. A régi iskolára azért van szükségük, hogy odaköltöztessék a szintén igen szűk helyen szorongó orvosi rendelőt. Az önlzormányzat arra hivatkozik, hogy nincs pénze új rendelőt építeni, annál még mindig olcsóbb, ha iskolabusszal utaztatják a gyerekeket. Az osztályokat pedig össze lehet vonni! A pedagógusok nem lelkesednek az ötletért. Már kezdtek örülni, hogy megszűnt a központi irányítás, és legalább szakmailag a saját lábukra állhatnak, erre tessék, mi történik! Ki-ki vérméséklete szerint egyezkedik, vagy vitatkozik, de a döntés végső soron a gyereket érinti legjobban, őket azonban senki nem kérdezi. er—cd Február 19. és 23. között a magyar fővárosban rendezik meg a Budapest Dubrovnikért Világszövetség találkozóját. Az ötnapos rendezvénysorozat kulturális eseményekben bővelkedik. Szerdán, 19-én a várbeli Kulturinnov kiállítótermében Dubrovnik az 1991-es háborúban címmel dokümentumfotó-kiállítás nyílik, atiielyben csaknem kétszáz négyzetméteren horvát fotósok képéit mutatják be. Ugyanaznap este a Magyar Vonósok Kamarazenekara horvát szerzők műveiből ad hangversenyt. A következő napon 20 óra 30 perces kezdettel Dubrovnik zenéjéből és irodalmából hangzik el válogatás, szintén a Kulturinnov kiállítótermében. Az esten Balázsovits Lajos. Gálffi László és Venczel Vera színművész lép fel. A komolyzenei műsor előadója a Capella Ragusina régi zene-együttes és a zágrábi Klima Quartett. Az est szólistája Vladimir Kropan zongoraművész. Pénteken, 21-én este fél 8-kor a Zágrábi Filharmonikusok Beethoven Missa Solemnisét szólaltatják meg. Szombaton, 22-én, 15 órától szlovén, horvát, bos- nyák és magyar művészek közreműködésével az UNESCO világszövetségi találkozóját tartja!?. A programban a hollókői népi együttes asszonykórusa, a budapesti leánykar. a Vujicsics-együttes, valamint a Budapest Táncegyüttes lép föl. A rendezvényei idején a kiállítóteremben ajándékvásár lesz, amelyen a dubrovniki Sebastian Galéria anyagából válogatott plakátokat, könyveket és cseréptárgyakat vásárolhatnak az érdeklődők. A rendezvénysorozatban a kortárs horvát művészet című kiállítás is helyt kapott. Ez február 20-án az Ernst Múzeumban nyílik, és március 22-ig látható.
