Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-08 / 6. szám

MONORI XXXIV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1992. JANUAR 8., SZERDA Kenyérmisérii Bezárt a péküzem Kenyérmizéria volt az új év első napjaiban Gyomron. A vásáriók hiába keresték az olcsó (olcsó?) kenyeret, azt január 2-ától már nem lehet kapni a helyi üzletek­ül megosztott magány Áhítat a klubban ben. Mint ismeretes, a kere- pestarcsai székhelyű Észak- Pest Megyei Sütőipari Vál­lalat felszámolta gyomról sütőüzemét. A Táncsics Mihály utcában levő sütő­üzemet egy vállalkozó vet­te bérbe. Ám úgy tűnik, elege lett a bérlésből s az egyéb közterhek fizetésé­ből, mert január 1-jével felmondta a bérleti jogot a vállalatnál. Előtte azonban — igen Lapunk tegnapi számá­ban sajnálatos címcsere történt. Figyelmes olva­sóinknak nyilván feltűnt, hogy a monori önkormány­zati képviselő-testületi ülésről, illetve a Magyar Szocialista Pánt gyűjtési akciójáról szóló írásunk felett nem odaillő cím je­lent meg. A Gyömrői Sportegyesü­let labdarúgó-szakosztálya az idén is megrendezi az egykori sportköri elnök tiszteletére a Szewczyk Ede kispályás labdarúgó-emlék- tornát. Amint hallottuk, az idén korábbi időpontban és új formában kerül lebo­nyolításra a teremben zajló kispályás focicsatározás. Az elmúlt évekbe* két egymást követő vasárnapon zajlottak a mérkőzések, ez­úttal másképp lesz. Az idei küzdelmekre január 18-án, szombaton és január 19-én, vasárnap kerül sor a gyöm­rői sportcsarnokban. A ta­valyi kupavédő Sülysáp, a Maglód és a házigazda, Gyömrö részvétele már biz­tos. A rendezők szeretnék, ha ismét nívós mérkőzéseket láthatnának a nézők a te­remben. Sajnos a különdí- jákhoz és a tombolajutal­makhoz még nincs elegen­dő tárgyjutalmuk. Ezért kérik azokat az üzemeket, kft.-két és magánszemélye­ket, akik fel tudnának ajánlani erre a célra díja­kat, azok jelentkezzenek Morovik János szakosztály- vezetőnél, vagy a sportcsar­nokban Füstös Mihály .gondnoknál. A felnőttek után a ké­MONORI HÍRLAP Monor, Kossuth u. 71. • A szerkesztőség vezetője: Vereszki János. Q Munka­társak: Gér József és Kob- lencz Zsuzsa. ® Postacím: Monor, Pf. SÍ. 2201. Tele­fon: 157. 9 Fogadóórák és hirdetésfelvétel: hétfőtől • péntekig 8-tól ll-lg. korrekt módon — értesí­tette azokat az üzleteket, ahová szállított kenyeret, hogy januártól ne számít­sanak a hagyományos alagútkemencében sült ol­csó kenyerekre a vásárlók. Természetesen a bejelentés elsősorban a kiskeresetűe­ket, a nyugdíjasokat és a munkanélkülieket érintette a legérzékenyebben, hiszen ők jobbára ebből a kenyér­ből vásároltak, hiszen en­A helyes párosítás érte­lemszerűen: a „Gyűjtési akció’’ főcím az MSZP felhívása, a „Telefon, segé­lyek” főcím pedig a január 9-1 képviselő-testületi ülést beharangozó írás fölé kí­vánkozott volna. Olvasóink és az érintet­tek elnézését kérjük. sőbbiakben az ifisták a Kiss Lajos Kupáért, a serdülők pedig a Párizs László Ku­páért játszanak. Ezékre csapatok nevezéseit még szívesen fogadják a körzet­ből. (é) ' Laptársunk hétvégi szá­mának címoldalán sokat sejtető feleim volt olvasha­tó: „Aki beteg, inkább nyögjön, de dolgozzon!” Szó, ami szó, aligha csak a közvetlenül érintetteket és a munkavállalói érdeke­ket képviselőket gondol­kodtatta el a parlamentnek a betegszabadság, illetve a táppénzfizetés új rendjéről született óév végi döntése, hanem a még egészséges dolgozókat és a munkálta­tókat is. Hiszen nyilvánva­ló, hogy mivel a betegállo­mány első tíz napját ezen­túl a munkaadónak kell fi­zetnie, ez további terheket ró a munkahelyekre. S eh­hez jön még a társadalom- biztosítási hozzájárulás egy­százalékos emelése is. Vagyis: a munkaerő ára akkor is nő a munkáltató számára, ha nem emeli a béreket vagy az egyéb jut­tatásokat ... S mi vár a dolgozóra? Említett laptársunk, de más nyilatkozók szerint is egy­értelmű: ezentúl „nem éri meg” betegnek lennL Tíz napnál rövidebb ideig sem­miképp, hiszen a nem ér­zelmi alapon gondolkodó munkaadó számára evidens, hogy attól az alkalmazott­jától „szabaduljon meg” mihamarabb, aki nemcsak gyakran esik ki a munká­ból, hanem még többe is kerül az átlagnál. (Hiszen a táppénz mögött nincs munkafedezet.) nek kilónkénti ára még 30 forint alatt van. Ezzel szemben a vállal­kozók, gmk-k által sütött vekniik kilója mind 30 fo­rint felett kapható az üzle­tekben. Ezért vették tehát szomorúan tudomásul a péküzem újbóli bezárását Gyomron. Azt beszélik, hogy a vál­lalkozó a fővárosban ta­lált egy kedvezőbb lehető­séget. Ott bérel 200 ezer fo­rinttal kevesebbért egy sü­tőüzemet, s ezentúl ott sü­ti majd a viszonylag olcsó kenyereket. Most már csak az a kér­dés, hogy a kerepes tarcsaj. cég mikor talál (ha talál) új bérlőt a ma mái- üres és csendes gyömrői sütőüzem­re. G. J. M0N3R3N Véradás A Magyar Vöröskereszt városi vezetősége rendkí­vüli véradást szervez ja­nuár 9-én, csütörtökön reg­gel 8-tól délután 4 óráig a monori művelődési köz­pontban. Puskás Imréné, a városi vezetőség titkára el­mondta, szeretnék, ha mi­nél több Mcnoro-n élő, dolgozó é3 tanuló 18 éven felüli embertársunk venne részt a humánus akcióban. Különösképpen nagy sze­retettel várják a felnőtt­kor küszöbét átlépett gim­nazistákat, szakközépisko­lásokat cs szakmunkásta­nulókat. Kegyetlennek tűnő kilá­tások — első hallásra. Hi­szen azonnal adódik a kö­vetkeztetés: sokan valóban inkább betegen, nyögve is dolgoznak majd, mintsem hogy betegállományba menjenek. így pedig fenn­áll annak a veszélye, hogy állapotuk — orvosi felügye­let, kezelés híján — súlyos­bodik, munkaképességük tartósan vagy véglegesen csökken. Az üzem-egészség­ügyiek számára mindez nagy kihívást jelent, hiszen őket is arra kell hogy ösz­tönözze: a dolgozó minél előbb nyerje vissza munka- képességét. Kicsit higgadtabban, táv­lataiban végiggondolva a kérdést, azért nem biztos, hogy ennyire sötét a kép. Érdemes felidézni bizonyos statisztikákat és személyes élményeinket is. Alighanem sokunknak eszébe jutott már, hogyan lehet, hogy az „átkos” kapitalizmus mun­kavállalói (is) mindig egészségesebbek, kiegyen­súlyozottabbak voltak, mint az úgynevezett szocialista nagyüzemek dolgozói. S Alig több, mint egy éve alakították át Vecsésen a Lőrinczi (Szalai) út 14. szám alatti családi házat, s vették birtokukba a rászo­ruló idősek. Volt ez az épü­let azelőtt óvoda, iskolai napközi otthon, majd az ideológiai karrieristák kö­zül sokan úttörőházzá nyil­vánításától rémélték egy csapásra a Halmi-telepi if­júság ortodox nevelésének valóra válását. Hogy ez utóbbiból mit sikerült meg­valósítani, döntse el az ol­vasó. Az azonban tény, hogy ez az épület legmél­tóbb funkcióját az Idősek Klubjává nyilvánításával nyerte el. Ezzel a vecsési Jókai utca 6. szám alatti öregek napközi otthona mellett immár két vecsési létesítményben gondoskod­nak a munkában megfá­radt, szociálisan rászoruló idős vecsésiekről. HIT ÉS EGÉSZSÉG Fikó Istvánnétól a Lőrin­ci (Szalai) úti klub vezető­jétől és munkatársaitól tu­dom, hogy az intézményben 26 bentlakóról, pontosabban naponta bejáróról és 53 há­zi gondozottról gondoskod­nak. Naponta 8 és 10 óra között egymás után érkez­nek az idősek a klubba, ki hogyan kelt fel, s rendezte el otthon az apró' tenniva­lókat. Többségük 70—80 évvel a háta mögött — meg annak minden terhével: örömével, bajával, fájdal­mával együtt — óvatosan tipeg a téli csúszós úton, s a tízórait, aztán később az ebédet és az uzsonnát is együtt fogyasztják el a klubban. Tudom, sok a je­lentkező, nem is vehetnek fel a klubba mindenkit. A feltételekről Fikóné, az idő­sek Évikéje tájékoztatott. — Minden kisnyugdíjjal rendelkező, szociálisan rá­szoruló nem beteg nyugdí­jas eséllyel pályázhat. A kérelmek alapján a rászo­rultságot az önkormányzat a népjóléti bizottsággal a helyszínen alaposan meg­vizsgálja, s csak ezek után, a rászorulás sorrendjében juthat be bárki. Itt négyen törődünk az idősekkel a ta­núból van, hogy ezt nem csak az adatok támasztják alá, hanem mondjuk egy zürichi esztergályos, ha pél­dául valamelyik hazai strandon találkozunk vele, jobban hasonlít egy élspor­tolóhoz, mint hasonló korú, visszeres lábú, sajgó derekú magyar szaktársához? Igaz, persze hogy igaz: más technikai feltételek, más műszaki körülmények között, más bérért dolgozik. Az is igaz, hogy a legrit­kább esetben kényszerül túlmunkára, az árnyékgaz­daságon belüli hajszára ... Minap egy „külföldre sza­kadt” ismerősöm járt itt­hon. Nincs még két éve, hogy családostul kitelepült Németországba. Most kö­rülbelül annyit tagadhat le az éveiből, mint amennyi­vel annak idején többnek látszott. Idehaza ugyanúgy rettegett a fogorvostól, mint jómagam. Ma széles száj­jal, szívesen — és ismét harminckét porcelánfehér foggal — nevet a szakállas vicceken. Ja, öregem, mondta, oda­kint nem hagyhatod el ma­karítástól a programokig. A házi gondozottakról egy főállású és hat tiszteletdíjas segítségével gondoskodunk. Sokan már annak is örül­nek, hogy itt nem a rfégy fal között vannak, hanem beszélgetni tudnak egy­mással, velünk. Hetente 3—4 Alkalommal a refor­mátus egyház tart közös áhítatot, amit szinte várnak az idősek, felekezeti hova­tartozástól függetlenül. Ez természetes, hiszen vala­mennyien vallásos nevelés­ben részesültek, s hitüket azóta sem adták fel. Kéthe­tente Végh Katalin doktor­nő a klubban ellenőrzi a vérnyomást, segít a pana­szok orvoslásában. De a fodrász és a pedikűrös is ellátogat hozzánk. Eljönnek olykor az iskolások műso­rukkal, meg a református fiatalok közössége is. Ez utóbbiak mindenkinek hoztak az ünnepek előtt ajándékot, olvasnivalót és rövid műsort is. Aki pedig játszani akar, van itt tár­sasjáték, kártya, sakk, szép- irodalom bőséggel — így a vezetőnő. Röviddel ezelőtt fogyasz­tották el az ebédet, gulyás­levest és vajaspogácsát, amit a vecsési oktatási in­tézmények központi kony­hájáról szállítanak, s itt csak feltálalják. BUSZT KAPNAK — Külön örömet jelente­nek a névnapok, születés­napok. Senkiről nem fe­ledkezünk meg. Családias itt a hangulat, közös az öröm, a bánat, az ünnep. Olykor megfeledkezünk a tegnapok gondjairól, a jövő kilátástalanságairól, s Han­ti Józsefné idős asszony ci- terajátékára még táncra meg dalra is kerekedünk. Ha valaki valamiért nem jön el, közösen aggódunk érte: vajon mi lehet a ba­ja? Mert a betegség, a baj bennünket sem kímél. Azt írja meg csak nyugodtan, hogy itt a sorompó előtt, a Dózsa György úton átkelni egyenesen veszélyes — így a gondozottak, egymás sza­vába vágva. gad, mert az sokba kerül! Azután elmesélte, hogy a kinti társadalombiztosítási rendszer rendkívül szigo­rú. Csak a fogorvosi terüle­ten maradva: évente egy­szer mindenkinek kötelező egyfajta szűrésen részt ven­nie. Ha akkor bármi gon­dot felfedeznek nála, azt ingyenesen orvosolják. Ha azonban valaki az esedékes szűrést elmulasztja, s az­után szorul ellátásra, azt borsos áron meg kell fizet­nie. Vagyis mindenkinek alapvető érdeke, hogy „tö­rődjön többet az egészségé­vel”. S ez így van az egész­ségügyi ellátás minden te­rületén. Aligha nehéz belátni, hogy az ilyen rendszer — bár mi biztosan nehezen szokjak meg — mind a munkaadónak, mind a munkavállalónak érdeke. Az -előbbinek azért, mert alkalmazottai betegség miatt lényegesen keveseb­bet hiányoznak, az utóbbi­nak pedig azért, mert ki- sebb-nagyobb bajait ideje­korán felfedezik és meg­gyógyítják. Az állandó és folyamatos „kapitalista” egészségfelügyelet tehát be­vallottan érdekorientált, s közvetlenül is anyagi ha­szonnal jár — mindenki számára. Akkor tehát melyik az embertelenebb? Vereszki János Aztán megtudom, hogy a Jókai utcai klubban még lenne hely az idősek szá­mára, de olyan messzire senki nem vállalja a bejá­rást gyalog. Ha igaz a do­log, az önkormányzat buszt pályázott meg, és el is nyer­ték. Van tehát remény, hogy a Halmi-telepről, Andrássy-telepröl, Felső te­lepről, a Krakkóból is busz szállítja az időseket a Jó­kai utcai klubba a közös rendezvényekre, meg a be­járókat is. ÉS A GYEREK? Hatezer forintnál keve­sebb nyugdíjat kapóknak az idősek klubjaiban az el­látás térítésmentes. Hétezer forintig 20, 8 ezerig 40 szá­zalék a térítés, s azon túl progresszíven tovább nö­vekvő. Azért mégis csak azoknak ajánlanám, akik valóban egyedülállóak, ma­gányosok. Sajnos, sok fiatal — egyre többen — lemond a saját szüleiről, s élveze­teik, kapzsiságuk előbbre való nekik. Tartsa el az ál­lam, az önkormányzat — mondják sokan. Elgondol­kodtató, hogy a szülőt gye­rektartásra kötelezik, s mikor megnő a gyerek,1 még hallani sem akar saját szü­leiről, azokról, akik meg­annyi teher vállalásával felnevelték. Tény: a mun­kában megfáradtak ellátá­sáról éppen ezért kell egyre nagyobb terheket vállalva, klubszerűén gondoskodni. Mert ne feledjük, egyszer valamennyien megöreg­szünk. Orosz Károly Holnap megírjuk... ... hogy hét vecsési önkormányzati képvise­lő válaszol Lőrincz Fe­renc render alhadnagy, őrsparancsnok írására, amely lapunk december 28-1 számában jelent meg. Az érintettek rész­ben cáfolják az állításo­kat. részben helyesbítik azokat. Hiányolják vi­szont a szakmai koncep­ciót. ... hogy csütörtöktől gyűjtési akciót szervez a monori művelődési központ a horvátországi menekültek számára, s vasárnap játékonysági műsort tartanak szintén e célból. ... hogy fontos témá­kat tárgyal a monori képviselő-testület. ... hogy ma már há­romezerre tehető a vá­ros térségében a munka nélkül maradottak szá­ma. ... hogy veszélyes ka­landdá is válhat egy téli séta a monori Strázsahe- gyen. NYUGDÍJASOKNAK Fogadónap A monori vasutasnyug­díjasok klubjának rendsze­res fogadónapja, ebben az esztendőben is szerdai na­pokon lesz délelőtt 9 és 11 óra között a vasútállomás szobájában. Ekkor intézik a klubtagok ügyeit, s ugyan­ebben az időpontban csü­törtökön is jelentkezhetnek különböző kérésekkel a ve­zetőségnél. Minden esetben a legutolsó nyugdíjszel­vényt mellékelni kell. A vezetőség ugyancsak itt tartja üléseit minden hó­nap első szerdáján délelőtt 11 órakor. Másról szóit Címcsere Szewczyk-emléktorna

Next

/
Thumbnails
Contents