Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-08 / 6. szám
Kalendárium 1992 A hazai németeknek Százhalombatta múltjából Elemi iskola 1822-től működött a faluban, de csak kevesen végezték el a hat osztáfyt. Ritlcaságszámba ment, hogy valaki az érdi polgári iskolában folytatta tanulmányait. A művelődésre, szórakozásra vágyó ifjúság 1921- ben megalakította az Ifjúsági és Testedző Egyletet. Ezen belül működött leányegylet, legényegylet, dalárda, varrókor, színjátszó kör. Az egylet 1938-ig egy roskatag parasztházban működött. Ekkor a falu fiataljai és öregjei összefogtak, és megvásárolták a „Matta-féle gőzmalmot, lebontották és anyagából felépítették társadalmi munkában a kultúrházat, a mai óvárosi mozi épületét. A még élő öregek nagy szeretettel emlékeznek visz- sza ezekre az időkre, szívesen emlegetik a színjátszó kör előadásait, a próbákat, a szüreti mulatságokat. A népszínműveket maguk tanulták be — általában a tanító vagy a plébános vezetésével —, sokat próbáltak, maguk varrták a jelmezeket. Gyakran a környező falvakban is szerepeltek, s versenyeztek is egymással a különböző színjátszó körök. Szívet melengető érzés, ilyenkor, újév táján egy igazi kalendáriumot üdvözölni. Hát még akkor, ha ez a kalendárium a magyarországi németek évkönyve, mely háromszáz- húsz oldalon közöl a hazánkban élő német ajkú kisebbség számára hasznos tanácsokat, irodalmi szemelvényeket, riportokat, tudósításokat és beszámolókat. fr a magyarországi németek különleges kongresszusáról és jövőorientációjáról, közli hazánk németjeinek himnuszát, foglalkozik a kormány kisebbségekhez való hozzáállásával. Egy népcsoport, egy kisebbség nemzettudatának fennmaradása az anyanyelvtől, a kulturális hagyományok és értékek ápolásától, fenntartásától függ. Tájékozódhatunk e remek munkából a német— lengyel együttműködésről, megismerhetjük a Brandenburgi kapu kétszáz éves történetét, valamint a hazai svábok, bánátiak, bácskaiak, az erdélyi szászok múltját, sorsát, szétszóra- tását. Cikket szentel a kiadvány a Goethe Intézetnek — annak a kulturális missziónak —, melyet ez az intézmény az Andrássy úti új épületében folytat majd tovább. Beszámol segélyekről, jószívű küldeményekről, melyek Németországból vagy Ausztriából érkeztek. Ahogy az idősek énekeltek címmel olvashatunk a hajdani istentiszteletekről, láthatunk képriportokat dalárdák fellépéséről, sza- badidőház-avatásról, sváb esküvőről... Átfogó tanulmány foglalkozik a nia Kelet-Euró- pában élő németek helyzetével, Lengyelországtól a Szovjetunióig. Versek, rejtvények, színházi riportok és rövid prózai írások tarkítják ezt a minden tekintetben kedves és tartalmas olvasmányt, mely fiatalok és idősek, németek és németül tudók számára több kellemes meglepetést tartogat. Pest megye településein élnek német ajkúak, így például Solymáron, Pilis- vörösváron, a felsorolást hosszasan lehetne folytatni. Nekik, hozzájuk szól ez a kalendárium, valamennyi írásával. —jisz— SZERB EGYHÁZAK KARÁCSONYÁN Bukszus áll a fenyő helyén E napokban ünnepük karácsonyukat két hazai felekezet hívői: a magyar- országi ortodoxok, valamint a görögkeleti szerb egyházak. Még 1054-ben, a híres- hírhedt bizánci szétszakadással kezdődött, hogy a katolikus vallás két részre vált. később a nyugati ág áttért a XIII. Gergely pápa által 1582-ben megreformált naptárra, mígnem a keleti ág hű maradt a Ju- lián-féle naptári számításhoz. Mivel ez utóbbi időszámítás némiképp pontatlannak bizonyult, és késik, ezért minden száz évben 1-1 napot hozzá kell adniuk a naptári napjaikhoz. Idén tehát a többi egyház által december 25-én ünnepelt karácsony pontosan 13 nappal későbbre halasztódik náluk, idén január hetedikére. Hatodikén szentestével kezdődik, és azt követően három napon át tart az ő karácsonyuk. Szokásaik között pogány elemként nem fenyőfa, hanem bukszus (szintén örökzöld) állítása is megtalálható. Eltérés mutatkozik sok egyéb mellett abban is, A világ műkincsgyűjtői közül minden második amerikai állampolgár — ha hinni lehet a New Yorkban megjelenő ARTNews című folyórat januári számának. A lista — amelyet galériák, műkincskereskedők, történészek, művészek és amatőrök megkérdezése után állítottak össze — ábécésorrendben 200 műkincsgyűjtőt sorol fel és köztük 106 az amerikai állampolgár. A lakóhely szerinti meg6 hogy az ortodox karácsonyt megelőző négy hétben böjtöt írnak elő a híveknek. Ez nem jelent éhezést, pusztán önmegtartóztatást, például vannak előírt napok, amikor csak olajjal, előfordul, hogy csak vízzel készített ételeket fogyaszthatnak. Mindenképpen tilos a zsíros ételek mértéktelen fogyasztása, csökkenteni kell e napokon az állati eredetű ételek, a tej, a tojás felhasználását is. A böjt azonban azt is jelenti: jobban kell vigyázniuk lelki életükre, törekedniük kell arra, hogy bűnt ne kövessenek el, legyenek mentesek a veszekedéstől, egymás szekálásától, hatalmasodjék el rajtuk az emberszeretet. Mint ahogy Gálik Vojisz- lavtól, a szentendrei szerb ortodox egyház pópájától megtudtuk, a Duna-parti kisváros egyházmegyéjük központja is egyben. Megyénkből ide tartozik tehát Pomáz és Csobánka, Szi- getcsép, Lórév meg Százhalombatta gyülekezete is, de a dél-magyarországi tájak úgyszintén. így Szőreg, Szeged és Üjszentistván valamennyi egyháztagja. A háromnapos karácsooszlást tekintve New York tűnik a világ művészeti központjának — 36 műkincsgyűjtővel. Nyomában Kalifornia 24, az olajban gazdag Texas pedig 10 műgyűjtővel. Ami Európát illeti, az öreg kontinensen Németország 18, Franciaország 15, Svájc 11, Anglia 9, Olaszország pedig 6 műgyűjtővel szerepel. Japánban a számuk 10. A műkincsgyűjtést előszeretettel nevezik „örökletes” foglalkozásnak. Valóban, hiszen huszonhatan kizárólag őseik vagyonának köszönhetik, hogy hódolhatnak ennek a szenvedélyükneknyi ünnepségükből az első nap, azaz január hetedike, Jézus születésnapja, az utána következőn a boldogságos Szűzanya, Szűz Mária napját ünnepük, mígnem a zárónapon Jézus egyháza első vértanújának, a diakónus Szent Istvánnak a napját tartják. Ezek a karácsonyi ünnepek már böjtmentesek, süteményük azonban nem bejgli, hanem csesznica, rétestészta alapanyagú, mézzel és dióval, valamint egy pénzdarabbal töltött finomság. Ajándékot — bár kétségtelenül nem liturgiái előírásra, hanem csak szívből jövően készítenek — ők ugyancsak adnak gyertya- gyújtáskor egymásnak, szeretteiknek. (fekete) Kinagyított képkocka a máit végeérhetetlen filmjéből. A Királyi Nemes Teréz Akadémia megnyitotta kaput Vácott a tanulni vágyó ifjúság előtt. Az intézmény tíz magyar- országi, négy-négy horvátországi, illetve erdélyi, azaz összesen tizennyolc nemesifjú számára i n- g y en e s képzést kínált, természetesen azok mellett, akik (szüleik) nem keveset fizettek elméjük pallérozásáért. A tény ismerete kézenfekvővé teszi a következtetést. Egyrészt azt, hogy a nemesek gyermekei között is voltak olyanok, akik rászorultak az ingyenességre, mert máskülönben nem tudták volna előteremteni tanulásuk anyagi 'fedezetét, másrészt azt, hogy az akadémia szellemi bábái pontosan érzékelték, a leghasznosabb befektetések közé tartozik a szellemi gyarapodás elősegítése. Azon persze nem akadhatunk fenn, hogy kizárólag nemesi}jaknak kerülhetett ilyen módon hely az intézményben. A kor gondolkodásának tükre ez, hiszen amikor Vác e nevezetessége megnyitotta kapuit, 1767 állt a krónikák fedőlapján. Az Idézteti fel a múlt kinagyított képkockáit, Minden második amerikai Örökletes foglalkozás ERDEMES FOLYTATNI Művelődési ház — vállalkozásban ■ Napjainkban oly sokat hallani arról, hogy különböző. településeken a művelődési házak pénzügyi gondokkal küszködnek. Tartalmas, színvonalas műsorok szervezésére nemigen futja anyagi kereteikből, de a népművelők s az intézmények vezetői igyekeznek jól gazdálkodni abból a kevésből, ami van. Elképzelések is születtek a helyi önkormányzatokban, miképpen lehetne gazdaságossá tenni e tevékenységet. Sóskúton, még tavaly nyáron, pályázatot írtak ki a művelődési’ ház működtetésére. A jelentkezők közül Cservenyi Károly nyerte azt a lehetőséget — igaz. egyelőre még csak ideiglenesen —, hogy irányítsa az intézményt. Terveiről, az eddig megvalósított elhatározásairól beszélgettünk. S arról, milyen vállalkozóként művelődési házat vezetni. — Az eddigi tapasztalatom szerint nem lesz köny- nyű dolgom — válaszolt. — Sok minden függ attól, mennyire támogat a falu közössége. Itt elsősorban arra gondolok, miként lehet visszaszoktatni a helybélieket azokhoz a műsorokhoz, melyeket kínálunk. A művelődési ház vagy húsz esztendővel ezelőtt épült, ebből adódóan maga az épület is némi felújítást igényel. De ez csak a dolgok egyik fele. A másik az, hogy az utóbbi időben nem volt itt semmilyen nagyobb érdeklődésre számot tartó program. Ezért alakult úgy, hogy azok, akik szeretik a zenét, színházat, beutaztak a fővárosba. Szeretném elérni, hogy Sóskúton is találjanak olyan érdekességeket, am’iért felkeresik a művelődési házat. — Ha jól tudom, ez az első vállalkozása. Miért vágott bele? — Lényegében azért, mert nem volt igazán vonzó a művelődési ház korábban. Magam is sóskúti vagyok, ezért vállaltam. S azért, mert vannak olyan ismeretségeim, kapcsolataim a könnyűzenei előadók között, amire támaszkodhatok egy-egy program megszervezésénél. Ügy terveztem, hogy amolyan menedzserféleként vezetném a házat, a szakmai munkát két népművelőre, Horváth Anitára és Kovács Mártára bízom. Űk folytatják azokat a programokat, amik régebben is megvoltak. Továbbra is működik a könyvtár, az autóvezető-tanfolyam, lesz aerobic-íoglalkozás, író-olvasó találkozó és így tovább. Minden korosztálynak igyekszünk ízlésének megfelelő kínálatot nyújtani. Van már kertbarátok klubja, idősebbeknek nyugdíjasklub, fiataloknak pénteken és vasárnap diszkót szerveztünk. Emlékszem, nagy hagyománya volt régen a faluban a nemzetiségi báloknak. Ezt szeretném feleleveníteni a jövőben. Más nemzetiségi falvakból hívnánk meg együtteseket, amellett, a népművelőkkel közösen tudakozódnánk arról a helybélieknél, milyen programokat látnának szívesen? A tervek között szerepel a szabás-varrás tanfolyam beindítása, nyelvtanfolyamok szervezése, házi mozi és fotó szakkör bevezetése. Ügy vélem, sokat kell tennünk azért, hogy közösséggé formálódjanak a falu lakói. Valahogy eltűnt az a korszak, amikor még ismerték egymást az itt élők. Egy-egy bál vagy egyéb program arra is jó volt,' hogy elbeszélgessenek a világ dolgairól. Talán visszahozható ez a régi szokás, felkelthető az egymás iránti érdeklődés. A hely ehhez megvan. Műsorokkal, a közösségi érzést elősegítő, fokozó klubélet megszervezésével, beindításával. Igyekszem mindent megtenni ennek érdekében. — A fiatalok eddig is sokat segítettek. A ház környékét rendbe tették, s eljöttek a nekik szóló műsorokra. Számomra különösen sokat jelentett az, hogy a karácsonyi estet követően több idősebb íalubéli köszönetét mondott a szép élményért. A sok kezdeti gond már elkeserített. De az, hogy olyan korú ember rek, mint a szüleim, elismerték azt, hogy sikerült kellemesebbé tennem az ünnepi megemlékezést, sokat jelentett. S ez erőt ad ahhoz, hogy amibe belekezdtem, azt folytassam tovább. Mert várják, mert érdemes ... J. Szabó Irén Margó INGYENES ami ezekben a hetekben, hónapokban egyre több családnak a gondja a megyében: a gyerek(ek) továbbtanulása. Sok a bizonytalanság. Az intézmények működési keretei egyszerre tágulnak és szűkülnek — tágulnak a tan- szabadság értelmezésének következtében, szűkülnek a tárgyi, anyagi feltételeket illetően —, a szülők szinte képtelenek felmérni, milyen iskolatípus, milyen szakma kínálna gyermeküknek (viszonylag) biztos jövőt... Az érintett osztályfőnökök közül ■ néhányat megkérdezve, szinte azonos volt a felelet: a szülők elsősorban a továbbtanulás anyagi terheitől félnek. Attól, hogy nem lesznek képesek fedezni a költségeket. Alaptalan ez a félelem? A hangosan hirdetett ingyenes oktatásról mindenki tudta évtizedeken át, hogy korántsem ingyenes, hanem egyre többe kerül, A legutóbbi években a családi költségvetésnek lényeges részét kötötte le a gyerek(ek) tanulása. Tetézte ezt az is, hogy az intézmények korábbi, ún. társadalmi támogatásának a rendszere szétesett, a megye jó néhány középiskolájában például a szülök anyagi leterhelésével oldották meg a nyelvi, a számítás- technikai oktatás tárgyi feltételeinek a megteremtését. Az oktatási intézmények döntő része ma támogatókat keres, ami némely esetben — az intézményvezetők szavai szerint — már-már a koldulás formáját ölti. Ott a baj, hogy a támogatók nem tülekednek. Ma (még), tisztelet a kivételnek, nem divat, nem sikk azok segítségére lenni, akik máskülönben nem tudnak továbbtanulni. A reménybeli közép- osztály jelenleg maga is a megnehezedett anyagi körülményekkel küzd, nemhogy másokat támogatni tudna, de saját gyermekeinek a tanulása is kétséges. A már nem és a még nem köztes állapota azért hord méhében veszedelmeket, mert korosztályok hullhatnak át a rostán (a megyében a legutóbbi években esztendőnként 2,5-2,8 ezer ifjú fejezte be középiskolai tanulmányait) a lehetőségek, a próba megadása nélkül. Az igazán tehetősek (gazdagok) körében viszont nem azok alkotják a meghatározó erőt, akik a szellemi gyarapodást túlságosan sokra értékelnék ... támogatási készségük is ehhez igazodik. Sok szó esik napjainkban a civil társadalom intézményeinek szükségességéről, kialakulásuk fontosságáról, ám a gyakorlat kínál kétségeket is: nem biztos, hogy a mai irány, a szinte csakis politikai civil szervezetek létrejötte a helyes , a fontossági sorrendnek megfelelő. A megyében már létező körök, egyesületek, baráti társaságok stb. között rendkívül kevés azoknak a száma, amelyek az oktatás, a képzés terepén valóságos segítséget kínálnak. A váci, régi-régi példa ’ követőkre vár. Űj példamutatókra. Mészáros Ottó
