Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-07 / 5. szám
Bolondos-mókás portál hívogatja Budaörsön a filmbarátokat a kívüj-beliil megújult volt Szabadság moziba (Hanc.sovszki János felvétele). MAGTÁR LESZ A MOZIKBÓL ? Missziót teljesítenek Az elmúlt hónapokban megszaporodtak a mozik bezárásával kapcsolatos aggasztó hírek: megyénkben több kis településen a Pest Megyei Moziüzemi Vállalat már nem vállalja tovább a „ráfizetéses” filmszínházak üzemeltetését. Igaz, felkínálja az önkormányzatoknak a zömében hatvanas évekbdh épült hódályépületeket megvételre. Igen ám: csakhogy az önkormányzatoknak alig- aíig van pénzük épületek, gépek vásárlására. És sok helyen úgy vélekednek: „ami valamikor a falué volt, azt most miért mi vásároljuk vissza?!”. Van olyan község, ahol — mint a negyvenes évek végén — ismét magtárnak használják majd az egykor híres Lenin filmszínházat. A minap a Tápió mentéről látogatott szerkesztőségünkbe egy vállalkozó: elmondta, hogy szívesen kibérelné a mozit; „törjészté- ném a kultúrát vállalkozásban — fogalmazott az amúgy a vendéglátóiparban dolgozó középkorú férfi —, de ráfizetni én sem akarok! Sajnos nem tudtunk megegyezni, ma már nem üzlet a mozizás!” — jelentette ki rezignáltan. Valóban nem üzlet a mozizás?! Nos, most egy olyan példával szolgálhatunk, ami azt bizonyítja, hogy elsősorban nem üzleti szempontokat kell, még inkább nem a gyors meggazdagodás lehetőségét kell keresnie annak, aki manapság mozit bérel és üzemeltet Régi szenvedély Budaörsön néhány hónapja a volt Szabadság mozit a volt Marx Károly úton most Crazy mozinak hívják, igaz, az utca neve is megváltozott: most Károly király út. Maga a névváltoztatás még nem jelentene semmit, de már a mozi portálján feltűnő változásokat venni észre: mókás-bolondos a felirat, figyelemfelkeltő rajzok, ábrák csalogatják a nagyérdeműt. Az előcsarnokban bárhangulatú félhomály, modern biliárdasztal, szolid büfé. Kármán Tibor és Keresztesi Zsuzsa vette bérbe a Pest Megyei Moziüzemi Vállalattók az épületet. A kezdetekről Kármán Tibor így beszél: — Ez az épület Budaörsön már volt minden: rendeztek be itt cipőboltot, árultak akkumulátorokat, csak vetíteni nem akart senki. — Ügy érzi, hogy a budaörsiek hiányolták a mozit? Nagy részük otthonában ott van a kábeltelevízió sokkal kevesebb pénzért. Aztán ne is beszéljünk a. gyerekeket, felnőtteket megbolondító videózásról. — Nézze, mi azért vágtunk bele, mert régi szenvedélyünk a mozi. Nemcsak most vallom, de már kezdetben is úgy éreztük, hogy ebből nem lehet meggazdagodni. Szerencsére más tevékenységből — van egy fagylaltozónk is Budaörsön — finanszírozni tudjuk a kezdeti nagyberuházásokat. Indul a tinidiszkó — Rossz állapotban volt ez az épület? — Elmondhatatlanul. Most, látja, van központi fűtés, mosdó, modern világítás ... Ez egy hideg magtár volt... — Mibe került mindez? — Ne is kérdezze! Vetítésekből sohasem térülne meg. Csak évente kettőszázötvenezer forint a bérleti díj. Háromezer forintot kell fizetnünk egy vetítés után a kölcsönzőnek. Százötven férőhelyes a mozi, és hatvan forint mindenhová a helyár. Van, amikor öt- venen sem ülnek a nézőté- sen, és akkor még hol vannak a járulékos költségek? A fűtés, a világítás ?! — Jön a közönség? Mennyire ismerik a városban az új mozit? — Mikor megnyitottuk, meghívtuk az önkormányzat tagjait, a képviselőket. Nem tudok róla, hogy eljöttek volna. Pedig ez a mozi Budaörsé. Azért nem keseredünk el, hanem igyekszünk bevezetni az úgynevezett rétegmozizást. A fiatalok érdeklődésére építünk: így például rendezünk tinidiszkót, de megrendezzük az evangéliumi filmek délutánját is. Nagyon közkedveltek a matinéelőadások, ezek többnyire telt házasak. — Az iskolák mennyire érdeklődnek? Ma már a kötelező olvasmányoknak széles filmválasztéka van. — Megkerestük az iskolákat is ... Sajnos volt oiyan, hogy kihozattuk a filmet, és aznap reggel mondták le a pedagógusok a vetítést. Nekünk a teljes kölcsönzési díjat ki kellett fizetnünk. Néha úgy érzem, valamiféle missziót teljesítünk, de mások azt mondják: úri passzióból üzemeltetjük a mozit. Volt, aki úgy vélekedett, azért is Crazy, azaz bolondos a mozi neve, mert mi nem a magunk hasznát, hanem a mások kikapcsolódását tartjuk fontosnak. Azért az üzemeltetés terén 1992-ben már szeretnénk egy kicsit megkomolyodni, és nagyobb érdeklődést várunk. Premierfilmek is — Milyen a filmellátás? Könnyen kapnak sikeres kópiákat is? — A fővárosban vetített premierfilmeket is megkapjuk, a közönség megtelt intheti az újdonságokat nálunk is, és ezért nem érdemes beautóznia Pestre. Deák Attila Látszatra rácáfol a karácsony előtti könyvvásár arra, ami a címben áll. A megye néhány, nagy (még megmaradt...) könyvesboltjában érdeklődve örömmel hallja a hírlapíró: a ki festők, képeskönyvek, a nagyobbacskáknak szóló mesekötetek az eladási lista élére kerüllek. Annak ellenére igaz ez, hogy sok család már nem (raég nem) engedhette meg magának a bizony drága kiadványoknak a megvásárlását, a fenyőfa alá helyezését. Van azonban valami, ami zavaró ebben a töretlennek látszó forgalomban. Ez a valami nem más, mint az, hogy a szülők egy része a mesekönyv(ek) megvásárlásával menlevelet állítattlállít ki a maga számára. Felmentést a mesélés, a gyerek számára nélkülöziletelten mesemondás alól. „Olvassa el a könyvben!” Logikus. Csak éppen a meseolvasás egészen más érzelmi-értelmi folyamat, mint a kérdezés, a bele- beszélés lehetőségét is megadó, a szülővel (felnőttel) együtt átélt me- semondás/hallgatás. Pozitívum a gyermekkönyvek nagy kelendősége, ez azonban egészen más értelmi-érzelmi tar1TVR-TÜKÖR Zsurnálkabaré A szilveszteri kabarékínálat jó alkalom a műfaj áttekintésére. Osvát Ernő Az elégedetlenség könyvéből című aforizmagyűjteményében olvasható: ,,a legteljesebb szabadságérzés: az önuralom”. Ennek gyakorlására mostanság kevés hiteles példát mutat fel az újságírás, és ami elszomorító, még kevesebbet a politikai kabaré. A puha diktatúra idején működő „összekacsintó” kabaré plebejus indulatokat hordozott, nem személyeket, hanem leginkább jelenségeket támadott. Volt benne mérséklet a „közös” megragadásában; tárgyát úgy képezte, hogy a szatirikus hang váljék uralkodóvá, ellentétben a mostani gyakorlat zsurnáltrükkjeivel. Az újságok címoldalait megénekíő humoristák nem helyzet- és jellemkomikurn- ban gondolkodnak, hanem beérik a napi politikai petárdapukkanások tréfásvicces zanzásításával. S e műveletet is féloldalasán teszik, Hócipő-modorban, némely értelmiségi lobbanékonyságával. Nagy Bandó András Tv 2-beli Kárpót-medencé- jének éghajlata nem azért zord — és szinte lakhatatlan —, ijert a sajátos medence megalkotója „kurzushangokat” penget. Azért kietlen e tájék, .mert Nagy Bandó azon kívül, hogy. a hajógyári szerelőcsarnok kupolájába szíjaztátta maA rádió szilveszteri kabaréjában Trunkó Barnabás Amnézia című jelenetének egyik szereplője arra inti a másikat: „legyen stilusérzéked". Mottóként is felfoghatjuk ezt az erkölcsi célzatú megnyilatkozást, mert a rádiókabaré kellő stílusérzékkel állította Össze óév végi kínálatát. A humor -jókedvű bokrában talán a legjobb gát, s fentről szövegelt a lentieknek, más érdemleges poént nem volt képes felvonultatni a kormánykoalíció fricskázására. Persze az sem kétséges, majdnem lehetetlenre vállalkozott. A társadalom jelenlegi megosztottsága a poénok „fogadásában” sem egységes. Farkasvakság kell ahhoz, hogy ezt a humoristák ne vegyék, észre. Nézzünk egy másik, ugyancsak tanulságos példát. Koltai Róbert elővezetésében feltűnt az Illetékes Elvtárs, aki természetesen hevesen tiltakozott az ellen, hogy momentán ő lenne az az illetékes elvtárs. Dóri János szakszerű faggatása nyomán sem tudtuk meg, hogy a gesztusaiban, hangsúlyaiban, poénjaiban maradandót hagyományozó Illetékes Elvtárs mivé alakította önmagát. A kabarépoénok átmentése a mába azért nem sikerült, mert Nagy Bandó magyar Ikaroszában és Koltai Róbert funkcióváltó Illetékes Elvtársában nem sűrűsödött annyi társadalmi tapasztalat, amennyi a „konszenzusos” kacagáshoz szükséges. A Kárpói-medence ízlésvilágáról csak annyit, amennyit Diderot a maga korában mondott: minden életkornak megvan a maga ízlése. Nem esik nehezemre azt állítani, hála istennek, más korosztály béli vagyok. a Markos—Nádas páros jelenete, a különös vitába keveredő apa—fiú kettős vérbeli szatírája volt. A rendszerváltozás utáni médiaháborúba és parlamenti küzdelmekbe csöppenő kisember tétovaságát, önkeresését példázta a sziporkázó jelenet, amelynek többször elhangzó kérdésé — mi van itten most? — kiterjeszthető a mai magyar társadalom egészére. Ez a teljesebb igény „munkált” a krahácsiak vitájában is; a kinyilatkoztató, egyfelé suhintó humor helyett itt két pártra szakadt kisgazda mondta a magáét, szakasztottan úgy, mint az életben. A füzérben volt két kakukkfióka is. Sinkó Péter Lyukasóra paródiája azért nem sikerült, mert a kitűnő és remekül szórakoztató irodalmi ismeretterjesztő tévéműsor minősége okán „engedi” ' magát parodizáltatok Sinkó gyengeséget „látott bele” a műsorba, egyfajta népies modort, amelyre a színészek is rátettek egy lapáttal. A Lyukasóra vélt mucsaiságát gúnyolta a jelenet, pedig aki csak egy adást is látott a sorozatból, hitelesítheti állításomat. (A Lyukasóra kapcsán vetődik fel a si- kercsiholásnak az a gyakorlata, amely a vidókisé- get, a városi beszédmódtól eltérő magatartást, nemritkán magát a paraszti életformát- teszi nevetség tárgyává. De ennek a módszernek elemzése már egy másik cikk témája.) Hofi Géza is gyakran él a kisember nyelvi formuláinak felmutatásával, ám sohasem él azzal vissza. Most, hogy hosszú betegség után újból színen láthattuk, produkciójával kapcsolatban csak az a bánatunk, hogy szóról szóra megegyezett a televízióban előadott kórházkalandozása a rádióban hallható vidámkodásával. Mondhatná erre Hofi, más a néző- és á hallgatósereg. Ez persze egy adott pillanatban igaz, de a sűrű ismétlések évadján meg a video- és magnókazettázá- sok idején ez a történet arról szól, hogy Hofi igényesség és újítás dolgában már nem a régi. (A .helyzetet az sem menti, sőt inkább bonyolítja, hogy az említett „kettős funkciójú” monológ lemezről „lépett” a mikrofon, illetve kamera elé.) Nagy Bandó András kon- feransza (úgy látszik, két Nagy Bandó él közöttük) „összekaesintó” volt, nem rekesztődött ki belőle talán senki sem. Párkány László Ha csak minden második gyerek hall otthon mesét, ha ezeknek a me- séléseknek a rendszeressége is kétséges (az említett pedagógusok szerint a gyerekeknek csupán a tíz százaléka állítja, hogy neki „mindig”, azaz naponta vagy majdnem mindennap mesélnek), akkor nincs mese: baj van a holnap felnőttjeinek érzelmi-értelmi felkészítésével, a társadalmi beilleszkedés megalapozásával, a siker és a kudarc összetartozásának (elviselésének) elfogadtatásával. Nem túlzóm el a mese súlyát? Ennek a súlynak a nagyságát szinte lehetetlen felbecsülni, akkora. A családokban egyébként is a kelleténél sokkal kevesebbet beszélnek a felnőttek a gyerekekkel („menj, nézd a tévét”), s ha a közösen töltött időből még a mesélés is kihull, akkor a gyermek nem kap meg valamit, amit egész életében nélkülözni fog, mert annak a pótlása lehetetlen. A mese a gyermek számára a szeretet előszobája: választásokra veszi rá, eldöntheti, milyen ajtókon kíván benyitni. Hová megy, ha falak merednek előtte?! Mészáros Ottó Margó NINCS MESE tományoknak as illetékessége, mint amikor a szülő (például az esti lefektetéskor) mond mesél a kicsijének. Ez utóbbit semmi más nem helyettesíti! Amit széles körben igazolnak gyermeklélektani vizsgálatok és felmérések. Ennek ismeretében tarthatjuk igazán megdöbbentőnek óvónők, alsó tagozatos általános iskolásokat oktató pedagógusok tapasztalatait. Ezek a tapasztalatok ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy a gyermekeknek a 45-50 százalékai!) egyáltalán nem, vagy nagyon ritkán („csak akkor, ha beteg vagyok”) hall mesét otthon. . Takaros illusztrációt szórhatnék az újságlapra, ha belemar kőinek a magyar népmesekincsbe, miféle kimeríthetetlen tárház ez a szórakozva tanuláshoz, az okuláshoz, a minták választásához. A mese sok ezer éve a tanításnak és a készségfejlesztésnek az eszköze; a mi történelmünkben sem más. Csacska ötlet lenne még a mai nagy nosztalgiázás közepette is a kukoricát morzsoló, a fonóban összegyűlő stb. so- kadalmak mesemondóinak a szerepére, véleményformáló hatására, magatartásmintákat, felkínáló. sokszor ösztönös értékválasztásaira utalni mint ismét kívánatos valamikre. Az azonban súlyos veszedelmeknek a hordozója, ha otthon sincsen mese, ha a kibontakozó gyermekiélek — és annak olyan összetevői, mini a képzelőerő, a példaképválasztás, az értékkövetés feltételrendszerének a megteremtése — passzív környezetbe süpped. A televízió, a video nézése, a mesekazetta meghallgatása, az olvasás sem együtt, s külön-külön még kevésbé helyettesítik a közös mesélés örömét, érzelmi kapcsolatait, a mikro- és mikrovilág együtt történő felfedezésének hasznát. A hang kulisszái
