Pest Megyei Hírlap, 1992. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-07 / 5. szám

AWV' |0A-3­* ■ r HOPPON MARADT VÁSÁRLÓK Nagykátai kenyérköviiletek RENDHAGYÓ, MOST MÉG NEM TUDJÁK Miből lesz a költségvetés Az új esztendőt követő első hétvégén kenyérmizé­ria borzolta a kedélyeket Nagykátán, de a környező településeken sem volt zavartalan az ellátás. Sőt a kenyér mellett tejből is hiány mutatkozott. — Nagykátán szombaton 10 óra után indult meg a hoppon maradt vásárlók felderítő népvándorlása. Ám egyik üzlettől a másik­hoz érkezvén szomorúan kellett tudomásul venniük, hogy az ebédidő közeledté­vel egyre reménytelenebb a futkosás. Sem az ÁFÉSZ, sem a magánboltok nem tudták kielégíteni a várat­lanul jelentkező újabb és újabb igényeket. A szeren­csésebbeknek még jutott a csütörtöki sütésből, mások — mint például e sorok Írója — örülhetett, hogy a legalább pirítás legyen re­ményében egy múlt év vé­gi, vagyis hétfői kövülethez jutott. A hiány okát kutattuk kereskedők és pékek köré­ben. A kisebb magánbol­tokban egyöntetűen azt ál­lították, hogy a szokásos hétvégi mennyiségei rendel­ték meg kenyérből és pék­süteményből egyaránt. A Sütő utcai Mini ABC-ben például szombatonként rendszerint 70 kilogrammra akad vevő. Ezúttal a dup­lája fogyott, ami persze csakis úgy volt lehetséges, hogy a vevőkört szélesíteni Igyekvő tulajdonos a hiány észlelésekor azon nyomban kocsiba vágta magát és Szentmártonkátáról, a ma­gánpékségből szállított va­lamennyi utánpótlást. A Jászberényi úton lévő kis magán vegyes bolt tulajdo­nosa viszont a törzsvendé­gek kielégítése után a ké­sőbb jövőket nem tudta ke­nyérrel kiszolgálni. Varga Sándor, az Arany- gallér Sütőipari Rt. nagy­kátai üzemének vezetője elmondta: a kereskedők ál­lításával szemben nekik már pénteken feltűnt, hogy másnapra a szokásosnál 7-8 mázsával kevesebbet rendeltek az üzletek. Az üzem Nagykátán kívül to­vábbi 5 településre is szál­lít, elsősorban kenyeret. Természetesen ugyanazon községekbe, sőt ugyanazon boltokba szállítanak ma­gánsütödék is. Tápiószent- mártont például egy időben három pékség látja el. Tart a verseny: ők nyil­vánvalóan csakis a meg­rendelések szerint süthet­nek. Magyarán: saját te­rületükön a kereskedők lát­ják át naprakészen a hely­zetet, nekik kell ismerniük az igényeket. A megrende­léshez képest ezúttal 2 mázsa tartalékot készítet­tek. ám délelőtt féltizen­egyig mindent kiszállítot­tak az üzemből. A pékeket az éjszakai sütés után haza küldték, ilyen esetekben már nem lehetséges a pót­sütés. Megkérdeztük Tóth Fe­renc farmosi vállalkozót, aki elsősorban péksüte­ményt szállít a környék boltjaiba: — Kozzam bármikor ér­kezik megrendelés, mi azonnal nekilátunk és sü­tünk, amennyi kell. Embe­reim állandó készenlétben vannak. Piacot akarunk szerezni és azt megtartani. A meglévő mellett most ál­lítok be egy új francia ke­mencét, ami biztonságossá teszi a termelésünket, sőt megduplázza. Sajnos ide nem érkezett plusz megren­delés, pedig tízszer ennyit is képesek lennénk kielégí­teni. Tény, hogy pillanat­nyilag még zavaros a hely­zet a piacon. Az oknyomozás folyamán — szinte minden érintett foglalkozott valamilyen módon a nem várt fejle­ménnyel — kétféle állás­pont alakult ki a megkér­dezettek körében. Egyik szerint koordinálni kellene valahol, valakinek a keres­kedők munkáját. Betegség vagy szabadság esetén azok gondoskodnának a kieső megrendelés pótlásának megszervezéséről. A mos­tani helyzet azért is alakult ki — mondták — mert leg­alább három kisbolt nem nyitott ki hétvégén Nagy­halán. Mások viszont úgy vélik: minden kereskedő­nek legyen kötelessége a helyettesítés megszervezé­se, mert különben saját törzsvevőit hagyja cserben az illető. Az pedig rontja a piacot, ha kiszámíthatatlan a kínálat. Am az effajta módszer aligha alakul ki egyik nap­ról a másikra. Addig saj­nos máskor is előfordulhat hasonló mizéria. Egyelőre annak is örülhetünk, hogy a jelek szerint az egymásra mutogatás már — talán — a múlté. A pénzből soha sincs elég. A költségvetés min­dig nehezen készül el. Gon­dolom, Szentendre város­atyái sem lesznek könnyű helyzetben a büdzsé elké­szítésekor. Mill.ok hiányoznak A múlt héten Puhl Már­ta pénzügyi csoportvezető mondta el. hogy a 800 mil­liós tervezethez egyelőre 180 millió forint hiányzik. Igaz ugyan, hogy az új naptári évben már az idei pénzügyi program szerint kellene dolgozni, ám ezt a követelményt most. kevés helyen tudják teljesíteni. Or. Örményi László. Du­nakeszi polgármestere a napokban meg azt vála­szolta: — Honnan tudhat­nám. milyen lesz a város bevételi és kiadási terve? Hiszen a parlament csak most fejezte be a vitát, a központi források még is­meretlenek. Mócsai János, Szigetmo­nostor polgármestere is csak arról tudott tájékoz­tatni, hogy a képviselők most tanulmányozzák az előzetes tervet. Ám ahhoz tudni kellene még, hogy mennyi lesz a fejkvóta. — Tavaly volt elég pén­zünk, de ha idén csak a költségvetésre támaszko­dunk, akkor körülbelül ok­tóberig tartunk ki. — És aztán? — Majd meglátjuk — válaszolta először higgad­tan, de egyre jobban in­dulatba jött. Még mindig nem tudják nyélbe ütni a község határában létesült golfpálya adásvételi ügyét. Ahhoz, hogy a külföldiek­kel végleg megállapodja­nak, kellene a bankgaran­cia. Ám a pénzügyi bü­rokrácia útvesztőiben ret­tenetes lassúsággal halad­nak a dolgok. Egyelőre még Leányfa­lun is csak annyit tudhat­tunk meg, hogy mint ta­valy, az idén sem lesznek finanszírozási gondok. Pe­dig akár a Duna Menti Re­gionális Vízművektől saját kezelésbe átvett termál- strand modernizálása, akár a vízvisszaforgató beren­dezés üzembe helyezése is elvisz legalább nyolc-tíz millió forintot. — Takarékosan gazdál­kodtunk, maradt is eg.y kis pénzünk — közli Adorján Istvánná polgármester asz- szony. Azt már hiába kér­dezem, hogy mennyi ma­radt, nem hangzik el a vá­lasz Ezt a piai világban meg lehet érteni. Adatokra várnak a tele­pülések költségvetési in­tézményeiben is. Ám a ko­rábbi évek gyakorlatából már sok helyen tudják, hogy nem alapozhatnak pusztán a központi támo­gatásokra. Vácott például, a Já- vorszky Ödön Kórházban dr. Szönyi Mihály igazga­tó, belgyógyász létére évek óta éppolyan menedzser- szemléletre kényszerül, mint vezetőtársa, Gyar­mati György gazdasági igazgató. Társadalmi erőforrás A megye északi körze­tét, Nógrád nyugati pere­mét. 100—150 ezer embert ellátó egészségügyi központ fenntartása tavaly 578 mil­lió forintba került. Nagy­jából már tudják, hogy a Társadalombiztosítási Igaz­gatóságtól kapott műkö­dési támogatás öt száza­lékkal lesz több az előző évinél. Ehhez még 10 szá­zalék, úgynevezett bérau­tomatizmus számítható. A felújításra mindig a helyi önkormányzat hozzájáru­lásából költenek. A váci városházán sem tárgyal­hatták még a költségvetést, így csak feltételesen gon­dolnak a várható 10 mil­lió forintra. A működésen és felújí­táson kívül a műszerpark gyarapítására is gondolni kell egy kórházban. Az in­tézmény újabb büszkesége a' mind hatékonyabb gyó­gyítás céljait szolgáló ké­szülékek sorában a kom­putertomográf. A „CT” az emberi test belső szerveit számítógépes megoldással képpé alakítva mutatja meg. A pontos diagnózis érdekében tavaly csak er­re a berendezésre és be­építésére 55 millió forintot költött a kórház. Szönyi Mihály nagy el­ismeréssel említi meg, hogy 19S0-ben még a megyei ta­nács, tavaly már a megyei ön kormányzat segítette je­lentős összegekkel a moder­nizálást. Gyarmati György a helyi önkormányzat se­gítségére emlékeztet, s a Kórház . Alapítvány jelen­tőségét emeli ki. A forrá­sok bővítése érdekében a társadalomhoz fordultak. Szönyi Mihály már há­rom évvel ezelőtt elkezdte járni a környék települé­seit. Érvelt, bizonyított amellett, hogy a polgárok, üzemek, közintézmények önmagokon segítenek ado­mányaikkal. Ezek összege ma már le is vonható az adóalapból. Sok fék szál Gyarmati György szerint ez alatt az idő alatt közel 21 millió forint érkezett a számlára, tavaly 4 5 mil­liót adtak magánszemélyek a községek önkormányza­tai s más szervezetek. Lét­rejött a vidék sajátos tár­sulása, a Községi önkor­mányzatok Szövetsége a Váci Kórházért. A kevésbé tehetős kis falvak ugyan - nem tudtak úgy csatlakoz­ni, hogy évi tervükben sze­repeltessék az anyagi hoz­zájárulásukat, de eseten­ként 100—150 ezer forint­tal segítik a beszerzéseket. Sokféle szálat kell meg­ragadni ahhoz, hogy még így is jobbára csak szinten tartásról lehessen beszél­ni. Közel 30 százalékkal lesz magasabb az idei költ­ségvetés fő összege, mint a tavalyi. Az áremelkedése­ket figyelembe véve, ezt Gyarmati György nem tart­ja lúl bíztatónak. Kovács T. István Xiííjj az (TllcUloilés a .ltciH'AIII) iránt Pontos adatokkal ugyan még nem rendelkezünk ar­ról, mennyien váltottak ed­dig MedCARD Életmentő kártyát, annyi azonban bi­zonyos, hogy a kártya ta­valy decemberi bemutatko­zása óta igen nagy az ér­deklődés — válaszolta az MTI érdeklődésére Harazin Irén, a MedCARD Kft. igazgatója. ' A mentéshez és a sürgős­ségi ellátáshoz feltétlenül szükséges adatokat közlő kártyára már az ünnepek előtt érkeztek, illetve azóta is folyamatosan jönnek a megrendelések. Közülük sokat családok adtak fel, így a tulajdonosok között kisgyerekek és felnőttek, egészségesek és ' betegek egyaránt találhatók. Az egyéni megrendelőkön túl számos cég rendelt dol­gozóinak MedCARD-ot. Mi­vel a MedCARD-űrlap az ország szinte minden Pali­kájában, rendelőintézeté­ben és az Állami Biztosító fiókjaiban is megtalálható, a gyártó cég további meg­rendelésekre számít. T. F. VILLANÓFÉNY TEHERHORDÓ Kazalnyi papírt, bonyolult számításokat mutat a polgármesteri hivatal illetékes tisztviselője. Ezek­kel bizonyítja, milyen rossz üzlet az önkormányzat tulajdonában lévő lakásoknak a fenntartása. Rossz üzlet: a lakbér a felét sem fedezi annak az összeg­nek, amelyet a fenntartásra, karbantartásra, javí­tásra kénytelenek kifizetni. Igyekeznek tehát sza­badulni az otthonoktól. Eladásra kínálják. Az ott lakók azonban nem kapkodnak az ajánlat után. A tisztviselő szerint az ár „nagyon kedvező”. A bér­lők döntő részének azonban nincsen annyi pénze, hogy ezt a nagyon kedvező árat kifizesse. Néme­lyik családnak már arra sincsen pénze, hogy a lakbért folyamatosan állja. A lakbér folyamatos — és a jövőben is várható — emelkedése egyre nagyobb terheket rak azok­nak a vállára, akik ilyen lakásban élnek, ugyanak­kor növekednek a tulajdonos, azaz az önkormány­zat terhei is. Mindenki rosszul jár? Képtelen hely­zet. A megyében megszüntetések, valamint eladá­sok miatt, szerény mértékben ugyan, de csökken azoknak a lakásoknak a száma, amelyekről az ön- kormányzatnak kell gondoskodnia. Ma -tizenhá­romezer ilyen olthon van. Amit a bevezetőben említett tisztviselő állított, az nagyjából általában jellemzi a helyzetet. A lakbér valóban csak felét, szerencsésebb önkormányzatok esetében kéthar­madát fedezi a költségeknek. A lakbérek draszti­kus emelése lenne a megoldás? Ne feledjük el: az önkormányzatok másféle bér­leménye után is bevételre tesznek szert, s ott bi­zony van jövedelem! Amiből lehetséges átcsopor­tosítani a lakások fenntartásához. S lehetséges az eladások célszerűbb módjait keresni, amint a ke­zelés-fenntartás jobb szervezeti keretei is elérhe­tők. Egy valami a tévút. Az, ha minden érintett fél terhei nőnek, a helyzet pedig változatlan ma­rad. (M) Boltjaink soha nincsenek távol Öntől: Cegléd, Kossuth F. u. 6. Nagyhala, Petőfi S. u. 11. Cegléd, Vadász u. 4. Tápiószelé, Juhász L. tér 1. Cegléd, Pesti út 67. Törtei, Kossuth 1u. 10. Cegléd, Ipartelepi u. 7. Tápióhicske, Rákóczi ÚL 61. Cegléd, Körösi út 61. Tápiószecsö, Dózsa Cy. u. 25. A hony, Piactér Tápiógyörgye, Ady E. u. 54. A bony, Ceglédi út 10. Farmos, Jászberényi ál 667. JászkarcjenÖ, Néphadsereg u. 61. Tápiószén írnárlon, Kossuth út 13. Aranygallér Rt. 2700 Cegléd, Kossuth Ferenc u, 6. ...«emu jMUY&jué&’er. ^ T&rtMeKeíT' FT.-retéf^eK-f-e^YeeeK. — Hirdetéseink a Pest Megyei Hírlapban, a Pest Megyei Extrában és a Szuperinfóban jelennek meg. Aranygallér I

Next

/
Thumbnails
Contents